Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-13 / 293. szám

1961. december 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az őszi iminkaverseny tapasztalatai a szekszárdi járás termelőszövetkezeteiben Két hír a nőtanácsok életéből Meglepetések, tanulságok A versenymozgalom során új nevek kerültek a dicsőségtáblára Gyengének ismert termelőszövet­kezetek törtek az élre, és értek el kitűnő eredményeket. Az őszi betakarítási munkákban és a mélyszántásban a sárpilisi Uj Március, a kenyégabona vetésé­ben a bogyiszlói Duna Gyöngye tört az élre. Jó eredményeket ért el a versenyben a várdombi Egyetértés Tsz is. Az őszi versenymozgalom ismét szolgáltat tanulságokat. Legfőbb ezekből az, hogy ahol a járási szervek felkarolták a verseny­mozgalmat — mint a szekszárdi járásban — nem maradt el az eredmény. Ha nem is tudtak a termelőszövetkezetek maradékta­lanul teljesíteni minden vállalási, ha voltak is irreális célkitűzé­sek, azért volt minden határidő­re olyan tsz is, amely teljesítette a vállalását. Még a mélyszántási munkák december 1-re való be­fejezését is — amely talán a leg- irreólisabb vállalás volt — telje­sítette egy tsz, a sárpilisi Uj Már­cius. Reméljük tavasszal ismét bon­takozik ki versenymozgalom ter­melőszövetkezeteink között. Re­méljük azt is, hogy okulva az őszi verseny hibáin, gyermekbe­tegségein, a tavaszi mozgalomnak több támogatást, segítséget adnak a megyei és járási szervek is. Ha ez így lesz. bizonyára nem ma­rad el a még jobb eredmény. A Szekszárd Városi Nőtanács pedagógiai bizottsága december 8-án este tapasztalatcserét tar­tott a városi tanács kultúrter­mében, amelyen az általános is­kolák első osztályos nevelői és a nagycsoportos óvónők vettek részt. Bevezetőt Tancz Józsefné, a he­lyi pedagógiai bizottság titkára mondott, majd Auer Margit, a Magyar Nők Országos Tanácsá­nak munkatársa tartott beszámo­lót, amelyben a nagycsoportos óvónők és az első osztályos pe­dagógusok nevelőmunkájának összehangolásáról beszélt. Az összejövetel igen hasznos­nak bizonyult, mert alkalmat adott arra, hogy az óvodai és is­kolai nevelők kicseréljék tapasz­talataikat. Elhatározták, hogy a jövőben is rendeznek hasonló an- kéíokat. Közös nevezőre jöttek atekintetben is. hogy hasznos lenne a nagycsoportos óvodások és az első osztályos iskolások kö­zött meghonosítani az időközön­kénti óvoda-, illetve iskolalátoga­tást. Hasznos lenne, mert az óvodás gyermeket átsegítené éle­tének második fordulópontján, azon, hogy iskolába kerül. * A Szekszárdi Járási Nőtanács Bátaszéken a Búzakalász Tsz klubhelyiségében tartotta meg az elmúlt napokban kibővített vég­rehajtó bizottsági ülését. Az ülé­sen Takács Istvánné, Tolna köz­ség nőtanácsának titkára ismer­Termelőszövetkezeti vezetőségi asszonyok tanácskozása Szekszárdon Megyénkben minden járás csat­lakozott ahhoz a versenymozga­lomhoz, amelyet a gyomai és szarvasi járás kezdeményezett az őszi vetési és betakarítási mun­kák meggyorsítása érdekében. Ezenkívül néhány járásban egyes termelőszövetkezetek is verse­nyeztek egymással, így a szek­szárdi járásban a faddi Lenin Tsz versenykezdeményezéséhez a járás minden termelőszövetkezete külön-külön csatlakozott. Sajnos, a versenyt, főként a já­rási szervek nem karolták fel jelentőségének megfelelően. A nyári versenymozgalom tanulsá­gait nem vonták le, nem haszno­sították kellően a tapasztalatokat és nem fejlesztették tovább a ver senymozgalmat. Például a kisdo- rogi Március 15 és a fürgedi Dó­zsa Tsz járási kezdeményezései nem sok visszhangot találtak a járási szerveknél, s így el is sik­kadtak ezek a kezdeményezések. A szekszárdi járás vezetői felka­rolták a faddi Lenin Tsz felhí­vását, terjesztették a verseny szellemét és menetközben is he­tenként értékelték minden ver­senyző tsz helyzetét a mozgalom­ban. A verseny hasznos volt, jó eredmények születtek A versenyben nem minden ver­senyző győz, ez velejárója a moz­galomnak. így történt ez a szek­szárdi járásban is. Azonban a verseny szelleme jobb munkára nagyobb igyekezetre buzdította a tsz-ek vezetőit és tagjait, egy­aránt. A járási tanács értékelése megállapítja, hogy a verseny­mozgalom eredményesen segítette az őszi betakarítási és vetési munkák befejezését, valamint a talaj előkészítés időben történő el­végzését. A verseny hozzásegítette a járást ahhoz, hogy idén a múlt évhez képest 30 nappal előbb fe­jeződött be a kenyérgabona veté­se és 40 nappal előbb törték le a kukoricát. Az őszi mélyszántási munkát ugyan a vállalt határidőre nem tudták befejezni a szövetkezeti gazdaságok, de megyei viszony­latban a mélyszántási munkákkal sem áll rosszabbul a szekszárdi járás. Amit a vállalásokból teljesítettek A faddiak kezdeményezése nyo­mán vállalták a járás termelőszö­vetkezetei, hogy szeptember 20-ig elvégzik a fővetésű kukorica si­lózását. Négy termelőszövetkezet kivételével a határidőt be is tar­tották. A burgonya szedésének befejezését szeptember 25-re vál­lalták és 13 termelőszövetkezet teljesítette vállalását. A napra­forgó betakarítását a vállalt szeptember 20-i határidőre hét termelőszövetkezet végezte el. Az aprómag cséplését a vállalt szep­tember 30-i határidőre minden tsz befejezte. A kukorica betakarításának be­fejezését október 20-ra vállalták a termelőszövetkezetek. Ezt a ha­táridőt csak négy tsz, a faddi Le­nin, a sárpilisi Uj Március, a ten- gelici Petőfi és a várdombi Egyetértés tudta teljesíteni. A vetési munkákkal sem tud­tak a tsz-ek a vállalt határidőre végezni. Az őszi árpát 7, az őszi takarmánykeveréket 2, a búzát 1 termelőszövetkezet vetette el a vállalt határidőre. Az őszi mélyszántást csak a sárpilisi Uj Március Tsz végezte el a vállalt december elsejei ha­táridőre. A Tolna megyei Nőtanács ked­den tanácskozásra hívta meg a termelőszövetkezetek vezetőségi asszonyait, női munkacsapat- és brigádvezetőit. A nőtanács meg­hívta hét szövetkezet egy-egy fér­fi vezetőségi tagját is, azokból a közös gazdaságokból, ahol meg­becsülik az asszonyok munkáját, illetve olyan tsz-ekből, ahol még nem becsülik eléggé a nőket. Takács Mihálynénak, a megvei nőtanács titkárának beszámoló­ját több mint száz asszony hall­gatta végig a régi megyeháza nagytermében, majd széleskörű vita bontakozott ki. A legtöbb asszonyt egy éve vá­lasztották be a szövetkezet vezető­ségébe, ennek ellenére azonban valamennyien nagy tájékozódott- ságról tettek bizonyságot, iga­zolva, hogy a szövetkezetek jól választották ki női vezetőségi tagjaikat. A tanácskozás résztvevői rész­letesen beszéltek a nők növekvő megbecsüléséről, arról, hogy mi­lyen munkaegységre számítanak szövetkezetükben, de sok szó esett a baromfitenyésztésről és a háztáji területek problémáiról is. Az asszonyok különösen nagy fi­gyelemmel hallgatták Sebők Sán- dorné, a bátai November 7. Tsz küldöttének beszámolóját. A bátai szövetkezet tavaly nem a legjobb eredménnyel zárt, az idén azon­ban nemcsak a tavalyi mulasz fásokat pótolták, hanem azt is, elérték, hogy egy munkaegység értéke meghaladja a 30 forintot. A jó eredmények az asszonyok munkáját is dicsérik. A tanácskozás részletes ismer­tetésére még visszatérünk. tette a nőtanács munkáját, ame4 lyet a tsz-asszonyok körében vég­zett. Tolnán, az Aranykalász Tsa asszonyai körében a párt és a nőtanács felvilágosító munkája nyomán felszámolták azt a né­zetet, hogy a termelőszövetkezet megszilárdítása a férfiak dolgaj A tolnai tsz-asszonyok úgy, ahogy a termelőmunkából kiveszik ré­szüket, ma már bekapcsolódnak! a munka szervezésébe, s a köz­gyűlésen kifejtik véleményüket, 9 részt vesznek a tsz vezetésében is. Az Aranykalász Tsz-nek 470 tagja van, s ennek 50 százaléka nő. Az asszonyokat jó munká­juk eredményeként a vezetőségbe is beválasztották. A vezetőség munkáját három asszony segíti* mint vezetőségi tag. Van négy női munkacsapat-vezető és egy nő az ellenőrző bizottságban, egy pedig a fegyelmi bizottságban dől gozik. A tsz-asszonyok napi mun­kájuk végzése mellett emelik szakmai tudásukat. Többen vé­geztek baromfinevelési és más tanfolyamot. Ezenkívül igen szí­vesen látogatják a párt és a nő­tanács által rendezett politikai előadásokat is. Takács Istvánné nőtanács-titkár beszámolója után széleskörű vita bontakozott ki. A bátaszéki Búzakalász Tsz nőtagjai számos kérdést tettek fel, ame­lyekre az előadó kimerítő vála­szokat adott. Mősz Gyuláné, a járási nőta­nács titkára, a szekszárdi járás­ban folyó tanfolyamok és szak­körök munkájáról, valamint szervezeti kédésekről tájékoztatta a jelenlévőket. Az ötéves terv feladatairól tanács­koztak a postások A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának székházában tanácsko­zást tartottak a postás szakszer­vezeti alapszervezetek titkárai* Pintér János, a pécsi postaigaz­gatóság osztályvezetője tájékoz­tatta az alapszervezeti titkáro­kat, hivatalvezetőket a második ötéves terv postára vonatkozó részéről. A terv feladatainak tel­jesítéséről élénk vita alakult ki. A tanácskozás második részében a megjelentek a szakszervezeti vezetőségválasztás előkészítéséről hoztak határozatokat. Közgyűlésen értékeltéi a kiképzési évet a Dalműi Állami Gazdaság önkéntes tűzoltói A Dalmandi Állami Gazdaság­ban jól képzett önkéntes tűzoltó­testület működik. A napokban tartotta évzáró közgyűlését a ki­lenc üzemegységben a tűzoltó­testület — írja levelezőnk Szabó Mátyás. — Az önkéntes tűzoltók munkáját a gazdaság vezetői ér­tékelték, majd pedig hozzászólá­saikban a tűzoltó elvtársak a ki­képzési év tapasztalatait mond­ták el. A közgyűlésen öt pontból álló határozatot fogadtak el, I melynek megvalósítása biztonsá- ‘ gosabbá teszi a vagyonvédelmet. A kiképzési év záró közgyűlé­sén megjutalmazták az önkéntes tűzoltó-testület legjobbjait Szá­mos elvtársat előléptettek, máso­kat dicséretben részesítettek. Egyébként az idei kiképzési ^v sikeres volt, hat férfi- és két út­törőcsapat vett részt a járási ver­senyen, és elsajátították az ön­kéntes tűzoltók a kiképzési tan­anyagot. nz 37091-118 lóoioolsfa llrta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLYI — És te ezt elhiszed? — Hát... nem is tudom... De mindegy! Vigyenek át csak Fran­ciaországba. Tudod, itt még vö­rös övezetben vagyunk... A vonat sebesen száguldott Linz irányába. Gazsó hátradőlt az ülésen, alud­ni próbált. Nem tudta, mennyi ideig szunyókált. Arra ébredt, hogy kinyílt az ajtó s az egyik légiós lépett be. — A szovjet—amerikai határ előtti utolsó állomáson áll vona­tunk — mondotta —, el kell hagy r.iok a katonakocsit. Helyezked­jenek el szétszóródva a civil uta­sok között. Ha átértünk az ame­rikaiakhoz, ugyanitt találkozunk..: Nos, induljanak. Eddig mi vigyáz­tunk magukra, most maguk vi­gyázzanak saját magukra. Az igazoltatásnál vigyázzanak. Ne felejtsék el: vagy az ígéret föld­je, vagy Szibéria... A jugoszláv kezet nyújtott sor­ban mindenkinek. A német vi­dáman integetett feléjük. A len­gyel csendben készülődött. — Együtt megyünk — súgta Gazsó Vörösnek, Az bólintott. — Nem mehetnék én is vele­tek? — kérdezte Lovász. — Hárman sokan lennénk. A vézna fiú csalódottan nézett rájuk. Elindultak. A német egészen a kocsisor elejéig futott. Lovász egy jó darabon ment vele. Gazsó és Vörös a szerelvény közepetá­ján szállt fel. A kocsiban sokan voltak. Valahogy mégis sikerült helyet kapniok egymással szem­ben. Gazsó mellett egy termetes bőbeszédű asszonyság ült, aki ha­marosan új szomszédja felé for­dult. — Messzire utazik? — kérdez­te Gazsótól. — Eeee... eeee... — Hogyan? — Eeeee... — kezével a szájára, majd a fülére mutatott. — Süketnéma szegény — je­gyezte meg a termetes asszony­ság. Ekkor már mások is odafigyel­tek. Bizonyos részvéttel néztek a fiatalemberre, aki ilyen korán el­vesztette hallását és beszélőké­pességét. A vonat lassított. A zónahalár­hoz értek, Gazsó szíve a torká­ban dobogott. Minden pillanat egy órának tűnt. Úristen, az a kecskeszakállú, hogy tud ilyen­kor újságot olvasni, az a néni meg, a túloldalon, milyen lelki­nyugalommal köt. Egy ideig fi­gyelte a kötőtűk mozgását. Mi­lyen boszorkányosán táncolnak! S egyszerre hangosat dobbant a szíve! A kocsi végében ugyanis fel hangzott: — Dokument! — Ich bitte den Schein! Az igazoltatás gyorsan haladt. Mindenki átnyújtotta papírjait, rendben, sorjában, a katona egy­kettőre megvizsgálta és visszaad­ta azokat. Gazsót ki rázta a hi­deg. Már alig voltak előtte né- hányan. Érezte, hogy izmai re­megnek. Zsebkendőt kotort elő, megtörölte arcát. — Kontroll! Dokument! — hangzott közvetlenül mellette. Meg sem mozdult. A termetes asszonyság átnyújtotta iratait, majd az ablaknál ülő férfi is. Er­re Gazsó — mintha most vette volna észre az igazoltatást — ke­resgélni kezdett. Kiforgatta va­lamennyi zsebét, de az igazol­ványt nem vette elő. Keze alig észrevehetően reszketett. A ka­lauz és a katona már készen vol­tak az igazoltatással, csupán őrá vártak. — Nu? — kérdezte a katona. — Eeee... — nyögte, s verejték- csöpp jelent m?g a homlokán. To­vább keresgélt. A termetes asszonyság részvét­tel, magyarázólag fordult a ka­tona felé. — Süketnéma — mutatott Ga­zsóra. A kalauz lefordította. Mintha a katona vonásai is megenyhül­tek volna, amikor ismét ránézett a szinte kétségbeesetten keresgé­lő Gazsóra. A mozdony füttyén tett. A katona kitekintett az állo­másra, majd sürgetve Gazsó’.i nézett, mivel a többi kocsiban már végeztek az igazoltatásokkal. Végül is bosszúsan legyintett: — Eh! Kisietett a fülkéből, a kalauz utána. Gazsót határtalan gyengeség fogta el. Cigarettára akart gyúj­tani, de a gyufaszál kiesett a ke­zéből. Észre sem vette, amikor a vonat elindult, s méltóságteljesen áthaladt a hídon. A Duna másik oldalán már feltűnt az amerikai katona, amikor Vörös felugrott és kezét nyújtotta Gazsónak. — Gratulálok komám, sikerült. — Köszönöm — mondta bá­gyadtan, de csillogó szemmel Ga­zsó. — Megálltunk. Fogd a csoma­godat és menjünk. — Igen — élénkült fel Gazsó —, siessünk hátra. Köszönjük a helyet. Auf Wiedersehen! Az utasok szóhoz sem jutottak a csodálkozástól. Némán néztek a két jókedvű fiú után. Azok hamarosan elérték az utolsó kocsit. Az altisztek vigyo­rogva gratuláltak nekik. A fül­kében a német már süteményt majszolt, a jugoszláv a szűkös csomagokat rendezgette, a len­gyel, szokása szerint, fejét kezé­be hajtva ült a helyén. Tehát mindenki itt van. Azaz... Lovász... De bizonyára ő is itt lesz hama­rosan. Lódult a kocsi, a szerelvény elindult. — Lovász! — ordította Gazsó. — Ne kiabáljon! — lépett be az egyik altiszt. Gazsó hozzáugrott. — Hol van Lovász? Az altiszt gúnyosan, mevetően legyintett. — Elkapták a hülyét... Gazsó leroskadt. Alig tudta fel­fogni a szavak értelmét. Elkap­ták?... Nem, az riem lehet!... Hogy szeretett volna végre révbe ke­rülni! Elkapták!... Szörnyű! És ezek?... Részükről ennyi az egész? Egy gúnyos röhögés, egy kézle­gyintés?... Szeme szikrázott, ami­kor az altisztre nézett. Egy moz­dulatot tett, de Vörös hirtelen mellette termett. — Mit akarsz? — súgta. — Ne csinálj szamárságot. Gazsó nem válaszolt. — Nézd — kezdte újra Vörös. — Itt humanizmusoddá', szenti­mentális érzéseiddel nem sokra mégy... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents