Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-13 / 293. szám
1961. december 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az őszi iminkaverseny tapasztalatai a szekszárdi járás termelőszövetkezeteiben Két hír a nőtanácsok életéből Meglepetések, tanulságok A versenymozgalom során új nevek kerültek a dicsőségtáblára Gyengének ismert termelőszövetkezetek törtek az élre, és értek el kitűnő eredményeket. Az őszi betakarítási munkákban és a mélyszántásban a sárpilisi Uj Március, a kenyégabona vetésében a bogyiszlói Duna Gyöngye tört az élre. Jó eredményeket ért el a versenyben a várdombi Egyetértés Tsz is. Az őszi versenymozgalom ismét szolgáltat tanulságokat. Legfőbb ezekből az, hogy ahol a járási szervek felkarolták a versenymozgalmat — mint a szekszárdi járásban — nem maradt el az eredmény. Ha nem is tudtak a termelőszövetkezetek maradéktalanul teljesíteni minden vállalási, ha voltak is irreális célkitűzések, azért volt minden határidőre olyan tsz is, amely teljesítette a vállalását. Még a mélyszántási munkák december 1-re való befejezését is — amely talán a leg- irreólisabb vállalás volt — teljesítette egy tsz, a sárpilisi Uj Március. Reméljük tavasszal ismét bontakozik ki versenymozgalom termelőszövetkezeteink között. Reméljük azt is, hogy okulva az őszi verseny hibáin, gyermekbetegségein, a tavaszi mozgalomnak több támogatást, segítséget adnak a megyei és járási szervek is. Ha ez így lesz. bizonyára nem marad el a még jobb eredmény. A Szekszárd Városi Nőtanács pedagógiai bizottsága december 8-án este tapasztalatcserét tartott a városi tanács kultúrtermében, amelyen az általános iskolák első osztályos nevelői és a nagycsoportos óvónők vettek részt. Bevezetőt Tancz Józsefné, a helyi pedagógiai bizottság titkára mondott, majd Auer Margit, a Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársa tartott beszámolót, amelyben a nagycsoportos óvónők és az első osztályos pedagógusok nevelőmunkájának összehangolásáról beszélt. Az összejövetel igen hasznosnak bizonyult, mert alkalmat adott arra, hogy az óvodai és iskolai nevelők kicseréljék tapasztalataikat. Elhatározták, hogy a jövőben is rendeznek hasonló an- kéíokat. Közös nevezőre jöttek atekintetben is. hogy hasznos lenne a nagycsoportos óvodások és az első osztályos iskolások között meghonosítani az időközönkénti óvoda-, illetve iskolalátogatást. Hasznos lenne, mert az óvodás gyermeket átsegítené életének második fordulópontján, azon, hogy iskolába kerül. * A Szekszárdi Járási Nőtanács Bátaszéken a Búzakalász Tsz klubhelyiségében tartotta meg az elmúlt napokban kibővített végrehajtó bizottsági ülését. Az ülésen Takács Istvánné, Tolna község nőtanácsának titkára ismerTermelőszövetkezeti vezetőségi asszonyok tanácskozása Szekszárdon Megyénkben minden járás csatlakozott ahhoz a versenymozgalomhoz, amelyet a gyomai és szarvasi járás kezdeményezett az őszi vetési és betakarítási munkák meggyorsítása érdekében. Ezenkívül néhány járásban egyes termelőszövetkezetek is versenyeztek egymással, így a szekszárdi járásban a faddi Lenin Tsz versenykezdeményezéséhez a járás minden termelőszövetkezete külön-külön csatlakozott. Sajnos, a versenyt, főként a járási szervek nem karolták fel jelentőségének megfelelően. A nyári versenymozgalom tanulságait nem vonták le, nem hasznosították kellően a tapasztalatokat és nem fejlesztették tovább a ver senymozgalmat. Például a kisdo- rogi Március 15 és a fürgedi Dózsa Tsz járási kezdeményezései nem sok visszhangot találtak a járási szerveknél, s így el is sikkadtak ezek a kezdeményezések. A szekszárdi járás vezetői felkarolták a faddi Lenin Tsz felhívását, terjesztették a verseny szellemét és menetközben is hetenként értékelték minden versenyző tsz helyzetét a mozgalomban. A verseny hasznos volt, jó eredmények születtek A versenyben nem minden versenyző győz, ez velejárója a mozgalomnak. így történt ez a szekszárdi járásban is. Azonban a verseny szelleme jobb munkára nagyobb igyekezetre buzdította a tsz-ek vezetőit és tagjait, egyaránt. A járási tanács értékelése megállapítja, hogy a versenymozgalom eredményesen segítette az őszi betakarítási és vetési munkák befejezését, valamint a talaj előkészítés időben történő elvégzését. A verseny hozzásegítette a járást ahhoz, hogy idén a múlt évhez képest 30 nappal előbb fejeződött be a kenyérgabona vetése és 40 nappal előbb törték le a kukoricát. Az őszi mélyszántási munkát ugyan a vállalt határidőre nem tudták befejezni a szövetkezeti gazdaságok, de megyei viszonylatban a mélyszántási munkákkal sem áll rosszabbul a szekszárdi járás. Amit a vállalásokból teljesítettek A faddiak kezdeményezése nyomán vállalták a járás termelőszövetkezetei, hogy szeptember 20-ig elvégzik a fővetésű kukorica silózását. Négy termelőszövetkezet kivételével a határidőt be is tartották. A burgonya szedésének befejezését szeptember 25-re vállalták és 13 termelőszövetkezet teljesítette vállalását. A napraforgó betakarítását a vállalt szeptember 20-i határidőre hét termelőszövetkezet végezte el. Az aprómag cséplését a vállalt szeptember 30-i határidőre minden tsz befejezte. A kukorica betakarításának befejezését október 20-ra vállalták a termelőszövetkezetek. Ezt a határidőt csak négy tsz, a faddi Lenin, a sárpilisi Uj Március, a ten- gelici Petőfi és a várdombi Egyetértés tudta teljesíteni. A vetési munkákkal sem tudtak a tsz-ek a vállalt határidőre végezni. Az őszi árpát 7, az őszi takarmánykeveréket 2, a búzát 1 termelőszövetkezet vetette el a vállalt határidőre. Az őszi mélyszántást csak a sárpilisi Uj Március Tsz végezte el a vállalt december elsejei határidőre. A Tolna megyei Nőtanács kedden tanácskozásra hívta meg a termelőszövetkezetek vezetőségi asszonyait, női munkacsapat- és brigádvezetőit. A nőtanács meghívta hét szövetkezet egy-egy férfi vezetőségi tagját is, azokból a közös gazdaságokból, ahol megbecsülik az asszonyok munkáját, illetve olyan tsz-ekből, ahol még nem becsülik eléggé a nőket. Takács Mihálynénak, a megvei nőtanács titkárának beszámolóját több mint száz asszony hallgatta végig a régi megyeháza nagytermében, majd széleskörű vita bontakozott ki. A legtöbb asszonyt egy éve választották be a szövetkezet vezetőségébe, ennek ellenére azonban valamennyien nagy tájékozódott- ságról tettek bizonyságot, igazolva, hogy a szövetkezetek jól választották ki női vezetőségi tagjaikat. A tanácskozás résztvevői részletesen beszéltek a nők növekvő megbecsüléséről, arról, hogy milyen munkaegységre számítanak szövetkezetükben, de sok szó esett a baromfitenyésztésről és a háztáji területek problémáiról is. Az asszonyok különösen nagy figyelemmel hallgatták Sebők Sán- dorné, a bátai November 7. Tsz küldöttének beszámolóját. A bátai szövetkezet tavaly nem a legjobb eredménnyel zárt, az idén azonban nemcsak a tavalyi mulasz fásokat pótolták, hanem azt is, elérték, hogy egy munkaegység értéke meghaladja a 30 forintot. A jó eredmények az asszonyok munkáját is dicsérik. A tanácskozás részletes ismertetésére még visszatérünk. tette a nőtanács munkáját, ame4 lyet a tsz-asszonyok körében végzett. Tolnán, az Aranykalász Tsa asszonyai körében a párt és a nőtanács felvilágosító munkája nyomán felszámolták azt a nézetet, hogy a termelőszövetkezet megszilárdítása a férfiak dolgaj A tolnai tsz-asszonyok úgy, ahogy a termelőmunkából kiveszik részüket, ma már bekapcsolódnak! a munka szervezésébe, s a közgyűlésen kifejtik véleményüket, 9 részt vesznek a tsz vezetésében is. Az Aranykalász Tsz-nek 470 tagja van, s ennek 50 százaléka nő. Az asszonyokat jó munkájuk eredményeként a vezetőségbe is beválasztották. A vezetőség munkáját három asszony segíti* mint vezetőségi tag. Van négy női munkacsapat-vezető és egy nő az ellenőrző bizottságban, egy pedig a fegyelmi bizottságban dől gozik. A tsz-asszonyok napi munkájuk végzése mellett emelik szakmai tudásukat. Többen végeztek baromfinevelési és más tanfolyamot. Ezenkívül igen szívesen látogatják a párt és a nőtanács által rendezett politikai előadásokat is. Takács Istvánné nőtanács-titkár beszámolója után széleskörű vita bontakozott ki. A bátaszéki Búzakalász Tsz nőtagjai számos kérdést tettek fel, amelyekre az előadó kimerítő válaszokat adott. Mősz Gyuláné, a járási nőtanács titkára, a szekszárdi járásban folyó tanfolyamok és szakkörök munkájáról, valamint szervezeti kédésekről tájékoztatta a jelenlévőket. Az ötéves terv feladatairól tanácskoztak a postások A Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában tanácskozást tartottak a postás szakszervezeti alapszervezetek titkárai* Pintér János, a pécsi postaigazgatóság osztályvezetője tájékoztatta az alapszervezeti titkárokat, hivatalvezetőket a második ötéves terv postára vonatkozó részéről. A terv feladatainak teljesítéséről élénk vita alakult ki. A tanácskozás második részében a megjelentek a szakszervezeti vezetőségválasztás előkészítéséről hoztak határozatokat. Közgyűlésen értékeltéi a kiképzési évet a Dalműi Állami Gazdaság önkéntes tűzoltói A Dalmandi Állami Gazdaságban jól képzett önkéntes tűzoltótestület működik. A napokban tartotta évzáró közgyűlését a kilenc üzemegységben a tűzoltótestület — írja levelezőnk Szabó Mátyás. — Az önkéntes tűzoltók munkáját a gazdaság vezetői értékelték, majd pedig hozzászólásaikban a tűzoltó elvtársak a kiképzési év tapasztalatait mondták el. A közgyűlésen öt pontból álló határozatot fogadtak el, I melynek megvalósítása biztonsá- ‘ gosabbá teszi a vagyonvédelmet. A kiképzési év záró közgyűlésén megjutalmazták az önkéntes tűzoltó-testület legjobbjait Számos elvtársat előléptettek, másokat dicséretben részesítettek. Egyébként az idei kiképzési ^v sikeres volt, hat férfi- és két úttörőcsapat vett részt a járási versenyen, és elsajátították az önkéntes tűzoltók a kiképzési tananyagot. nz 37091-118 lóoioolsfa llrta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLYI — És te ezt elhiszed? — Hát... nem is tudom... De mindegy! Vigyenek át csak Franciaországba. Tudod, itt még vörös övezetben vagyunk... A vonat sebesen száguldott Linz irányába. Gazsó hátradőlt az ülésen, aludni próbált. Nem tudta, mennyi ideig szunyókált. Arra ébredt, hogy kinyílt az ajtó s az egyik légiós lépett be. — A szovjet—amerikai határ előtti utolsó állomáson áll vonatunk — mondotta —, el kell hagy r.iok a katonakocsit. Helyezkedjenek el szétszóródva a civil utasok között. Ha átértünk az amerikaiakhoz, ugyanitt találkozunk..: Nos, induljanak. Eddig mi vigyáztunk magukra, most maguk vigyázzanak saját magukra. Az igazoltatásnál vigyázzanak. Ne felejtsék el: vagy az ígéret földje, vagy Szibéria... A jugoszláv kezet nyújtott sorban mindenkinek. A német vidáman integetett feléjük. A lengyel csendben készülődött. — Együtt megyünk — súgta Gazsó Vörösnek, Az bólintott. — Nem mehetnék én is veletek? — kérdezte Lovász. — Hárman sokan lennénk. A vézna fiú csalódottan nézett rájuk. Elindultak. A német egészen a kocsisor elejéig futott. Lovász egy jó darabon ment vele. Gazsó és Vörös a szerelvény közepetáján szállt fel. A kocsiban sokan voltak. Valahogy mégis sikerült helyet kapniok egymással szemben. Gazsó mellett egy termetes bőbeszédű asszonyság ült, aki hamarosan új szomszédja felé fordult. — Messzire utazik? — kérdezte Gazsótól. — Eeee... eeee... — Hogyan? — Eeeee... — kezével a szájára, majd a fülére mutatott. — Süketnéma szegény — jegyezte meg a termetes asszonyság. Ekkor már mások is odafigyeltek. Bizonyos részvéttel néztek a fiatalemberre, aki ilyen korán elvesztette hallását és beszélőképességét. A vonat lassított. A zónahalárhoz értek, Gazsó szíve a torkában dobogott. Minden pillanat egy órának tűnt. Úristen, az a kecskeszakállú, hogy tud ilyenkor újságot olvasni, az a néni meg, a túloldalon, milyen lelkinyugalommal köt. Egy ideig figyelte a kötőtűk mozgását. Milyen boszorkányosán táncolnak! S egyszerre hangosat dobbant a szíve! A kocsi végében ugyanis fel hangzott: — Dokument! — Ich bitte den Schein! Az igazoltatás gyorsan haladt. Mindenki átnyújtotta papírjait, rendben, sorjában, a katona egykettőre megvizsgálta és visszaadta azokat. Gazsót ki rázta a hideg. Már alig voltak előtte né- hányan. Érezte, hogy izmai remegnek. Zsebkendőt kotort elő, megtörölte arcát. — Kontroll! Dokument! — hangzott közvetlenül mellette. Meg sem mozdult. A termetes asszonyság átnyújtotta iratait, majd az ablaknál ülő férfi is. Erre Gazsó — mintha most vette volna észre az igazoltatást — keresgélni kezdett. Kiforgatta valamennyi zsebét, de az igazolványt nem vette elő. Keze alig észrevehetően reszketett. A kalauz és a katona már készen voltak az igazoltatással, csupán őrá vártak. — Nu? — kérdezte a katona. — Eeee... — nyögte, s verejték- csöpp jelent m?g a homlokán. Tovább keresgélt. A termetes asszonyság részvéttel, magyarázólag fordult a katona felé. — Süketnéma — mutatott Gazsóra. A kalauz lefordította. Mintha a katona vonásai is megenyhültek volna, amikor ismét ránézett a szinte kétségbeesetten keresgélő Gazsóra. A mozdony füttyén tett. A katona kitekintett az állomásra, majd sürgetve Gazsó’.i nézett, mivel a többi kocsiban már végeztek az igazoltatásokkal. Végül is bosszúsan legyintett: — Eh! Kisietett a fülkéből, a kalauz utána. Gazsót határtalan gyengeség fogta el. Cigarettára akart gyújtani, de a gyufaszál kiesett a kezéből. Észre sem vette, amikor a vonat elindult, s méltóságteljesen áthaladt a hídon. A Duna másik oldalán már feltűnt az amerikai katona, amikor Vörös felugrott és kezét nyújtotta Gazsónak. — Gratulálok komám, sikerült. — Köszönöm — mondta bágyadtan, de csillogó szemmel Gazsó. — Megálltunk. Fogd a csomagodat és menjünk. — Igen — élénkült fel Gazsó —, siessünk hátra. Köszönjük a helyet. Auf Wiedersehen! Az utasok szóhoz sem jutottak a csodálkozástól. Némán néztek a két jókedvű fiú után. Azok hamarosan elérték az utolsó kocsit. Az altisztek vigyorogva gratuláltak nekik. A fülkében a német már süteményt majszolt, a jugoszláv a szűkös csomagokat rendezgette, a lengyel, szokása szerint, fejét kezébe hajtva ült a helyén. Tehát mindenki itt van. Azaz... Lovász... De bizonyára ő is itt lesz hamarosan. Lódult a kocsi, a szerelvény elindult. — Lovász! — ordította Gazsó. — Ne kiabáljon! — lépett be az egyik altiszt. Gazsó hozzáugrott. — Hol van Lovász? Az altiszt gúnyosan, mevetően legyintett. — Elkapták a hülyét... Gazsó leroskadt. Alig tudta felfogni a szavak értelmét. Elkapták?... Nem, az riem lehet!... Hogy szeretett volna végre révbe kerülni! Elkapták!... Szörnyű! És ezek?... Részükről ennyi az egész? Egy gúnyos röhögés, egy kézlegyintés?... Szeme szikrázott, amikor az altisztre nézett. Egy mozdulatot tett, de Vörös hirtelen mellette termett. — Mit akarsz? — súgta. — Ne csinálj szamárságot. Gazsó nem válaszolt. — Nézd — kezdte újra Vörös. — Itt humanizmusoddá', szentimentális érzéseiddel nem sokra mégy... (Folytatjuk)
