Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-13 / 293. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G1. december 13; Vá laSZ egy bátaszéki lakosnak ENNEK A BÁTASZÉKI lakosnak még a címét sem tudom, de nem baj, az újság majd hozzátalál. Erről a bátaszéki lakosról csak annyit tudok, hogy megkérdezték tőle a következőt: »Na, édesapám, maguknál mennyit fizet a tsz?« Nehéz kérdés lehetett, mert nem tudott rá megválaszolni. »Kíváncsi vagyok rá nagyon, de azt az egyet még nem tudom« — mondta. Akkor határoztam el, hogy elmegyek Bátaszékre és utána járok a dolognak. Gondoltam, talán nem lesz túl nehéz kideríteni, — hisz közel a zárszámadás —, hogy vajon mennyit is fizet az ottani Búzakalász Tsz. Gondoltam, ez nemcsak egy embert érdekel, hanem több száz családot, így tehát egy csapásra több legyet is üthetek. Nemcsak annak az egy bátaszéki embernek a kíváncsiságát elégíthetjük ki, hanem mindenkiét akit illet és akit érdekel. És ez most a legfontosabb kérdés valamennyi szövetkezeti család otthonában. E célból is időszerű beszámolni róla. Ha ettől a bátaszéki lakostól meg egyszer megkérdezi valamelyiK szomszéd faluból egy kíváncsi szövetkezeti ember, hogy no papa, maguknál mennyit fizet a tsz, akkor nyugodtan elmondhatja: nálunk, szomszéd, a tsz jól fizet. Harmincegy forintot terveztek munkaegységenként. Szűcs elvtárs, a tsz párttitkára még óvatos. Meglesz a 31 forint, de azért ne írjam meg, inkább úgy tüntessem fel a dolgot, hogy néhány fillérrel kevesebb lesz. Erre kért és ezt azért kötötte ki, mert hátha még történik valami, jobb kevesebbet várni, aztán többet kapni, mint sokat várni és keveset kapni. Ebben neki van igaza. A BÜZAKALÁSZBAN 1960ban 25,40 forintot ért minden munkaegység. Az idén több lesz. S ez a bátaszéki lakos bátran mondhatja, annyi lesz, amennyit terveztek. De ne hallgassa el, hogy a 31 forint nem magától jött. A bátaszéki Búzakalász Tsz tagjai becsületesen dolgoznak. Ez a legfontosabb. Ök majdnem úgy dolgoznak már, mint egyéni gazda korukban, s ha már mindany- nyian úgy is dolgoznának, mint egyéni gazda korukban, akkor 31 forintnál jóval több lenne. Természetesen gondolkodnak is, mert nem elég fáradozni, az észt is használni kell. A szárazság következtében a cukorrépájuk 160 mázsa helyett csak 120 mázsát adott. Burgonyából — de nagy kár — 50 százalékos volt a kiesés. A kukorica jól fizetett, 18 mázsát termeltek minden holdon. (600 holdas átlagot véve, ez elég szép.) Az előbb említett kiesést azonban a kukorica forintban nem pótolta. Ilyenkor két dolog lehetséges. A vezetőség vagy azt mondja, hogy több is veszett Mohácsnál, vagy pedig elő veszi a jobbik eszét és pótolja a kiesést. A vezetők ebben a tsz-ben körülnéztek és elhatározták, ha már a cukorrépa egy része, a burgonya fele elment* mindenáron »megfogják« a lucernamagot. Az állati kártevőkkel szemben idejében védekeztek, a betakarítást, a cséplést gyorsan és jól végezték el, s az eredmény: félmillió többlet- bevétel lucernamagból. VAGY NÉZZÜK AZ ÁRUCSIRKÉT. Eladásra 18 000-et terveztek. Ezzel szemben eladtak 38 000-et. Hogyan? Érdemes erről is megemlékezni, mert ötletes módon. Kevés a férőhely. Erre azt csinálták, hogy nyáron a birkahodályt tették meg csirkeólnak. Lehet tőlük tanulni. Szükségmegoldás, de nem rossz megoldás. 20 000-nél több csirkét sikerült felnevelniük a bir- kahodályokban, s ami lényeges, kevés elhullással. A baromfigondozók kiváló munkát végezÜlést tartott az Országgyűlés munkaügyi bizottsága Az Országgyűlés munkaügyi bizottsága kedden délelőtt a parlament Gobelin-termében ülést tartott. Kisházi Ödön munkaügyi miniszter a normarendezés határozd kapcsolatos munka- és üzem- szervezési kérdésekről tájékoztatta a képviselőket. Az ülésen Rónai Sándor, az Országgyűlés elzatainak végrehajtásáról és az ez- nöke is részt vett. tek, de az eredmény Koloz.s István ál’attenyésztő, Budai Viktor állatorvos lelkiismeretességére is jó bizonyítványt állít ki. Ez a dolog mutatja, hogy a vezetőség a tagok segítségével sokra mehet. De a tagok is csak úgy boldogulnak, ha szívvel-lé- lekkel (főleg persze két kezük munkájával) támogatják a vezetőség helyes elgondolásait. Ez a jó. Nem pedig az, ahogv több tsz-ben még ma is divat, mikor nincs valami, akkor a vezetőség a tagokat, a tagok a vezetőket okolják ... Szóval, ha a bátaszéki lakostól még egyszer érdeklődnek, hogy a Búzakalász Tsz-ben mennyi lesz a fizetség, akkor azért ne csak ezeket mondja el. Bátran beszéljen jövő évi terveikről is, mert a bátaszéki termelőszövetkezet nem marad, haném halad. A főagronómus, jó gazda. Számításba vette, hogy jövőre is lehet aszály, de a szárazság ellen lehet védekezni. Ahová jövőre a cukorrépa kerül, ott elvégezték a mélyített szántást. Rövidesen befejezik a mélyszántást. Tartalékolják a nedvességet. 1400 hold földet szerves trágyával szórtak meg ... Száz szónak is egy a vége, alapozzák a jövő évi termést. AZ AGROTECHNIKA azonban keveset ér, ha hiányzik a munkáskéz. Itt is biztosra kell menni. Jönnek a téli napok. A brigádvezetők felkeresik a szövetkezeti családokat és megbeszélik, kire hogyan számíthatnak. Okos dolog ez is. 1962- ben 33 forintra tervezték egy- egy munkaegység értékét, s ez is meglesz, ha nem hiányzik a szorgalom. Közeleg a zárszámadás, s a Búzakalász Tsz elnöke a vezetőség beszámolójában bizonyára részletesen beszél majd az eredményekről és a hibákról. Bizonyára elmondja majd sokkal részletesebben, hogy kiket illet dicséret, s a közösség jövőre kiktől vár többet. Ennek ez a rendje-módja. S még valami. A 31 forint nem az a jaj de sok pénz. Több is lehetne, hisz úgy van azzal az ember, hogy bármennyi van, mindig többet szeretne. De amelyik családból a férj, a feleség, esetleg a munkabíró családtag is a tsz-ben dolgozott, ott nem lesz ok panaszra. Szekulity Péter Iz ismeretterjesztés színvonalának javításáért A népművelési munkások figyelme mindinkább a tudatformálás legjelentősebb eszköze, az ismeretterjesztés felé fordul. Ezt tükrözik a különböző szervek, elsősorban a községi művelődési otthonok tervei. Megnőtt az ismeretterjesztés aránya, ami elsősorban az előadások számának növekedésében mutatkozik, de látszik az igény az előadások színvonalának emelésére. Mindez természetesen helyes, dicséretes. Ugyanakkor azonban jelentkeznek már hibák is. A hibák elsősorban a jobbratörekvésből fakadnak, de ez mit sem von le abból, hogy a későbbiekben gátjává válhatnak a fejlődésnek, a munka nem hozza meg a kívánt eredményeket. A munkaterveket lapozgatva elsőnek a számszerű növekedés a szembeötlő. Ahol ez nem aránytalan, ahol egybeesik a falu érdeklődésével, ahol figyelembeveszi az emberek elfoglaltságát, ott nincs is baj. Viszont semmiesetre nem helyeselhető például a grábóciak munkatervében, hogy november elejétől február végéig 31 előadást terveztek. Ez any- nyit jelent, hogy minden hétre két ismeretterjesztő előadás jut. Még aki nem ismeri a helyi igényeket, az is biztosra veszi már az első látásra, hogy ez sok, ez a terv teljesíthetetlen, csődöt fog mondani, vagy a legjobb esetben néhányan lézengenek majd az előadásokon. Feltűnően sok az olyan munkaterv, amelyikben szó sem esik korunk, napjaink legfontosabb eseményéről, a XXII. kongresz- szusról, és az ötéves tervről, amely hazánk jövőjét hivatott formálni. Persze nem könnyű ezekkel a kérdésekkel közérthetően, népszerűén ismeretterjesztő előadások keretében foglalkozni, vonatkoztatni a mi viszonyainkra, esetleg a falu sajátos helyzetére, viszont elmulasztása megengedhetetlen hiba. Az előadók felkészültségét illetően sem teljesen megnyugtató a helyzet. Nem feltétlenül szükséges helyi előadókkal, a legtöbbször pedagógusokkal megtartatni olyan előadásokat, mint például: „Az egységes paraszti osztály kialakulása”, vagy „A kapitalizmus általános válságának harmadik szakasza.” Könnyen megtörténhet ugyanaz, mint az egyik helyen, ahol a két tábor békés versenyéről szólva az előadó a szocialista munkaversenyről és a kapitalizmusban uralkodó konkurencia- harcról beszélt, a kérdés tulajdonképpeni részére szót sem pazarolt. Ilyen témájú előadások megtartására kérjenek fel politikusokat, olyan embereket, akik értik a kérdéseket, akiknek feladatuk ezek gyakorlattá váltásán munkálkodni, akik megfelelő politikai előképzettséggel rendelkeznek. Nem szabad megtörténnie annak sem, mint az egyik községben, ahol valaki élménybeszámolót tartott a Szovjetunióról, noha sohasem lépte át annak határát. De a községi agronómus se tartson előadást „Kuruzslós és orvostudomány” címmel, bízza ezt az orvosokra, akik valóban értenek hozzá. Összefoglalva: Az ismeretterjesztő munka általában javul, általában szép eredményeket mutat fel. Küzdeni kell azonban a maximalizmus ellen, helyileg ne próbáljanak megoldani olyan előadásokat, amire nem képesek. Vagy a tematikát igazítsák az előadókhoz, vagy ami még jobb, a tematikának megfelelő előadókat kérjenek fel. S végül, de nem kevésbé fontos, a járási ismeretterjesztő és népművelési szervek a jövőben már a tervkészítésben is nyújtsanak nagyobb segítséget a községi népművelés irányítóinak. Évvégi számvetés Dalmandon a legifjabbak szövetkezetében Megyénk egyik kis községében, Dalmandon nincs olyan család, amelynek egy, vagy több tagja ne földműveléssel foglalkozna. Az apáról fiúra szálló földművelő mesterséget Dalmandon a legifjabbak már az iskolában elsajátítják. Egy esztendővel ezelőtt ugyanis harminc dalmandi általános iskolás ifjúsági szövetkeA m £iok ezer holdnyi erdőren- ^ geteg, hegy, völgy, szakadék, tisztás, bozót — a felületes szemlélőnek és érdeklődőnek körülbelül ez a Tamási és Gyulaj közt elterülő erdőség. De ne álljunk meg az erdőszélen, menjünk egy kicsit beljebb. Itt-ott motorzúgás veri fel az erdő megszokott csendjét. Ilyenkor, a lombhullás utáni időszakban lázas ütemben folyik a fakitermelés. Dolgoznak a motorfűrészek és a traktorok. A hagyományos kitermelési módszereket egyre jobban kiszorítja a technika. Berki László, az erdőgazdaság vezetője érdekes adatot közölt: egy motorfűrésszel 1600 köbméteres teljesítményt is el tudnak érni. Mennyit kellene kézzel fűrészelgetni ahhoz, hogy 1600 köbméter fa rakásokba kerülhessen. Várják a bányák és a tüzép-te- lepek az erdőből a szállítmányt, és várja az ipar is. Vitathatatlan, nagy népgazdasági jelentősége van az erdő faállományának. A fák közt télen, nyáron egyaránt valósággal nyüzsög az élet. Híres vadállomány uralja az erdőt, s ennek is roppant nagy a népgazdasági jelentősége. A vadállomány értékét mi sem mutatja jobban, mint, hogy népi államunk védett területté, rezervátummá nyilvánította ezt az erdőséget és megszervezte a Gyulaji Állami Vadgazdaságot. A gazdasághoz mintegy 32 000 holdnyi terület tartozik, amelyen szakszerű vadgazdálkodást folytatnak. Zab Ferencnek, a rezervátum vezetőjének bőven akad mondanivalója az erdő múltjáról és jelenéről, egyaránt. — Világviszonylatban is első helyen áll ennek az erdőnek a dámbika állománya. Ez azért is érdekes, mert a dámbika nem őshonos a Kárpát-medencében, más tájakról került ide. 1937-ben egy világrekorder dámbikát lőttek ki az erdőben. Az állomány azóta sokat fejlődött, amit főként az mutat, hogy az ötvenes években egy olyan bika került puskavégre, amelyiknek 4,80 kilós lapátja volt, s ezzel megdöntötte az 1937-es világrelcordot és ma is ez a rekorder. Az évek során nagyon sok aranyérmes bikát sikerült kilőni, s összesen 12 döntötte meg a 37-es világrekordot. Nemcsak a dámbika, hanem gímszarvas állományunk is jelentős. 1957-ben kilőttünk egy gímszarvas bikát, amelynek agancsa erősen megközelítette az 1891-es szálkai világrekordért, sorrendben ez a bika a harmadik. Az idei évben, főként a bőgési idényben közel 60 bika került puskavégre a Gyulaji Állami Vadgazdaság területén, ebből 35 volt az erdő jellegzetes vadja, a dámbika. Az erdő közepén impozáns vadászkastély áll. Fiatal épület, mindössze néhány éve készült el, mégis, falai, ha mesélni tudnának, kötetnyi vadászkalandot, tör ténetet tudnának elmondani. Gyakran látnak vendégül a kastélyban külföldieket. Ugyanis a történeti igazsághoz tartozik, hogy a gyulaji erdőség a külföldi vadászok kedvenc területe, évről évre nagy számban érkeznek ide a vadászati idényben. Legtöbb a nyugatnémet vadász. Tőkések, nagypénzű emberek és hát nem sajnálják a pénzt, amikor vadászati szenvedélyük kitombolásá- ról van szó. Akad köztük ügyes lövő, gyakorlott vadász, de járt már itt olyan is, akinek pénze ugyan volt — hogyne lett volna, amikor tőkés —, de vadász- tehetsége vajmi kevés. Eljártak felette az évek, és öreg napjaiban férfiasságát, mint vadász akarta fitogtatni.A szokásos eljárási lehetőségek alapján ő is kilövési engedélyt kért, és egy szép napon megérkezett a gyulaji erdőbe. A vadászházban többen is voltak, s mind ravasz vadászok, az esti beszélgetés során csakhamar észrevették. homi földijük nem sokat ért a vadászathoz, talán még puska is most van először a kezében. Ezért aztán egyik arról kezdett beszélni, hogy látott az erdőben egy gyönyörű szarvasbikát amelynek már legalább félméteres „agyara” is volt, s nem tudta kilőni, mert... Mindezt a földi nemcsak elhitte, hanem valósággal lázba hozta és mindjárt azzal a kéréssel fordult az állami vadászokhoz, hogy ő feltétlenül szeretné kilőni azt a ,,nagyagyarú” szarvasbikát — pénz nem számít! Tovább nem mesélem a történetet. A lényeg az, hogy a következő bőgési idényre is „előjegyez- tette” ezt az „agyaras” szarvasbikát ... A vad gondozása, lövetése hallatlan nagy munkát, áldozatot igényel. A vadász alig tud családi körében időzni, mert az erdő a vad szinte minden percét igénybe veszi. Éjjel, nappal, rossz időben, verőfényes nappalokon egyaránt járniok kell az erdőt, csak így tudják eredményesen megoldani feladatukat. Zab Ferenc mint a tenyerét, úgy ismeri a nagy erdőség vadállományát, a vadak szokásait, életmódját, ha valahol baj történik, azt azonnal i észreveszi. De mindez csak úgy lehetséges, ha minden idejét, erejét. tudását a vadgazdálkodásnak szenteli. Boda zetet alakított, s 3500 négyszögöl földön folytatnak közös gazdálkodást. A Németh László általános iskolai tanár elnökletével működő kis kollektíva a minap tartotta meg az évvégi számvetést. A gyerekek maguk készítettek mérleget a gazdálkodásról, és szavaztak afölött, hogy mire fordítják kicsi gazdaságuk 3829.10 forint bevételét. Majd pedig megvitatták a szövetkezet 1962. évi tervét. A dalmandi úttörőpajtások a most lezárt 1961. évben napraforgó-, bab- és málnatermeléssel foglalkoztak. A pénzt pedig — amit terményeikért kaptak — nagy előrelátással osztották el. A közgyűlés egyhangú döntése alapján 800 forintért sportfelszerelést vettek, 700 forintot a tartalék- alapra tettek, kifizették a málnatelepítésre felvett termelési hitel egy részét, s az idei termelési költségeket. 330 forintot gazdaságuk bővítésére fordítanak, maguk között pedig elosztották a megmaradt 1223 forintot. A legifjabbak szövetkezetében Dalmandon, a felnőttek példája alapján — jövőre bővítik a gazdálkodást. Dicséretes, s követésre méltó például az, hogy már a télen elkezdik a munkát. Arra alkalmas időben salátát ültetnek a pajtások a télen, hogy már a kora tavasszal pénzhez jussanak. Ezen túlmenően nyúltenyésztéssel is foglalkoznak. Az idei bevételből továbbszaporításra alkalmas nyulakat vásároltak, s a nyúlket- recet maguk készítik el. A nyúl- ápolással pedig megbízták azokat a pajtásokat, akiknek kedvük van a kisállattenyésztéshez. A dalmandi ifjúsági szövetkezet gazdái amikor idejük engedi eljárnak a felnőttek nagyüzemi gazdaságába, a helybeli Béke Termelőszövetkezetbe is. Tanulják a gazdálkodást, a könyelést, az. üzemszervezést és így tovább R. E.
