Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-08 / 289. szám

% **■ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. december S. Isszonyohnak — lányoknak Formálódunk a világhoz V. ISTVÁN most már csak nevet rajta, amikor előhozom a dolgot, ami napokig izgalom­ban tartotta a falut. A mosoly bosszús is kissé, szégyenlős is, meg őszinte derű is csillog ben­ne. — Elmúlt. Hagyjuk is az egé­szet. Még a végén kiírná. (Az aggodalomban van igaz­ság, mert tényleg feltett szán­dékom kiírni, de hát a valódi nevét mégsem emlegetem, miért hánytorgassak elmúlt valamit, amelyért éppen eléggé meg­szenvedett V. István. A7 is igaz ugyan, hogy a szenvedést sa­ját magának köszönheti.) így folytatja: — Ök tudják mit csinálnak. Boldogok. Azt mondják. Fiata­lok, ilyenkor még boldog az ember. Csak meg ne bánják. — Miért bánnák? — Csak úgy mondtam. — Aztán rámnéz és azt mondja: — Ne gondolja, hogy olyan könnyű ám egyik napról a má­sikra másként nézni a világot. — Miért ne lehetne? — ve­tem közbe — más lett a világ is. — A világ? Az más. ügy lát­szik az gyorsabban változik, mint én. Innen a szövetkezet elnöké­hez vezet az utam. Külsőre joviális idősebb bácsi, de azt mondják róla, amit egyszer a fejébe vesz, ember legyen, aki megpróbálja kiverni belőle. — Lezárt ügy! — így kezdi. — De addig mi történt, amíg lezárult? — Mi történt volna? A fia­fia,//«wie# injekcióval Egy pekingi lap szerint Múl Vung-cso professzor új eljárást talált fel a haj festésére. Kutyá­kat úgynevezett bioreflexes fes­tékanyaggal oltott be és elérte, hogy az injekció környékén meg­lehetősen nagy területen a kívánt színű szőrzet nőjjön. A professzor szerint rövidesen sor kerülhet a hajszálaknak a gyökéren át in­jekcióval történő festésére is. Ezt az eljárást éveként csak egy­szer kellene megismételni. ................................ t aloknak igazuk volt. Ez a kér; dés nyitja. Szeretik egymást. A tsz-ben vannak mind a ketten, nem is utolsók a munkában. Van mire házasodniok. A Pis­ta? Hát az nyakaskodott. Nem, a nagy istennek se akart bele- : egyezni. Egy darabig nem is egyezett. De mi kérem nem en­gedtünk az igazságból. Agitál­tuk. A belépésre nem kellett neki annyit beszélni. KÖZBESZÓL az egyik bri­gádvezető. — De azt mondja már Jani bátyám, mikor nyugodott bele? — Persze. Hát tudja, kérem, a Pista valamikor nagyon sze­gény gyerek volt. Földjük sem­mi, napszám után élt. Hogyan, hogyan se szemet vetett S. Ju­liskára. Annak is tetszett a le­gény, és ezzel elkezdődött a hajcihő. Mert olyant is ritkán látott a falu, hogy napszámos­legény húsz holdba menjen vő- nek. ígérte a Juliska, hogy gyu­fát iszik, vízbe öli .magát, meg azt is, hogy megszöknek. Végül is mit tehetett az öreg S. Mi­hály, odaadta a lányát. — Illetve — egészíti ki a brigádvezető — odafogadta vő- nek a Pistát. — Nem járt vele rosszul. Erős is, jó gazda is. De visz- szatérve a kérdésre: ez volt az érv, amikor megtört és bele­nyugodott a dologba. Persze nem gorombán, csak úgy szőr- mentin elkezdtünk példózód- gatni, hogy ezelőtt huszonegy évvel történt már cifra dolog a faluban, amikor szegény le-' gény gazdag lányt vett felesé­gül ... szóval tudja, mondogat­tuk. — Elhatároztuk, a lakodalmat a tsz állja, de akkor ott lesz az egész falu. Ha hiszi, ha nem. még a pappal is éri beszéltem, hogy csinálja meg az esküvőt. Nem is ellenkezett, hiszen lát­ta, hogy szeretik egymást a fiatalok, és nekik van igazuk. ÉS EZZEL valójában lezárult az ügy, amelynek előzménye: T. Jóska annak rendje és mód­ja szerint megszöktette V. Zsu­zsikát. Kérte ő szabályszerűen is. de az örömapa-jelölt nem adta a lányt. Meg. is mondta, ■mwini'iiiruiriiiuiinHi Téli divot más férjet szánt neki. a mó­dosabbak, a gazdagabbak kö­zül. S amikor Pista a munka­egységei számával hozakodott elő, meg azzal, hogy mit fog részelni az év végén, csak le­gyintett, „a föld, ami volt, öcsém, az számít.” Ezután a lány fogta könyörgőre a dol­got, amiben az anyja is segí­tett neki, mindhiába. Az öreg hajthatatlan maradt. Egy szép napon eltűnt a lány. Három na­pig az egész falu • tudta, hol van, csak V. István nem. Ez a három nap elég volt a falunak ahhoz, hogy megszője a maga összeesküvését. Ezen a harmadik napon volt az esküvő meg a lakodalom. V. István nem ment el, bár úgy mondják, a második utca­sarokról nézte a menetet. Fé­leségét már nem tudta vissza­tartani. Ö ott sírta örömköny- nyeit a fiatalok mögött. — Hát így volt — mondja az elnök. — És nagy port vert fel az 'ügy a faluban? — Beszéltek róla az emberek eleget. — Rosszallották, vagy helye­selték? — Látja ez érdekes. Tán kel­ten sem szóltak a fiatalok el­len. Inkább az Istvárit szidták. TEHÁT A FALU áldását ad­ta a frigyre. S most már V. István is megnyugodott. Egy fedél alatt laknak a fiatalokkal. Talán kezd hozzáformálódni a világ­hoz. — Hát így történt. — A bri­gádvezető még közbeveti: — Azért ne gondolják hosA ná­lunk népszokássá lesz a leány- szoktetés. Ez már megtörtént. És végeredményben nem is tör­tént rosszul. — A fiatalokkal nem beszél­tem. Csak messziről mutatták őket, amikor egymásbakarolva mentek az utcán. Úgy mondták az ifjú férjnek háromszáz, az asszonykának meg majd két­százötven munkaegysége van. A falu nagvobbik fele szerint ér annyit mint néhány, vagy akár kétszer tíz hold. Letenyei György iiwtwi «iminniMiuM A Területi Egyeztető Bizottság döntéseiből Csak folyamatos munkaviszony alapján fizethető jubileumi jutalom M. J-né, a Dunántúli Rostkiké­szítő Vállalat dunaföldvári gyá­rának dolgozója jubileumi juta­lom iránti kérésének elutasítása miatt élt panasszal a vállalati egyeztető bizottságnál, .arra való hivatkozással, hogy 1934 óta dol­gozik a gyárban. Huszonöt évi szolgálat után pedig egyhavi fi­zetésnek megfelelő jubileumi ju­talom jár a dolgozóknak. A vállalati egyeztető bizottság kötelezte a vállalatot a jutalom kifizetésére, azonban a vállalat igazgatója • fellebbezést nyújtott be a TEB-hez. A TEB hatályta­lanította az elsőfokú döntést, mi­vel a Munka Törvénykönyve sze­rint. csak azoknak a dolgozóknak jár jubileumi jutalom, akik 25, 40, illetőleg 50 éven át álltak fo­lyamatos munkaviszonyban ugyanannál a vállalatnál. M. J- né ezt nem tudta igazolni kora­beli okmányokkal, hanem csak két dolgozótársa nyilatkozatával, ami nem elegendő. Az SZTK Al­központ által készített-kimutatás szerint több mint száz megszakí­tás történt a munkaviszonyban, amelyek közül már egy is kizár­ja a folyamatosságot. Előre kell kiadni a munkaulalványt Az elsőfokú döntés ellen nyúj­tott be fellebbezést a TEB-nél a Szekszárdi Állami Gazdaság. A gazdaság egyeztető bizottsága ugyanis kötelezte a vállalatot, az öt panaszt tevő traktoros ré­szére fizesse ki az általuk köve­telt munkabér-különbözetet. A cukorrépa kiszántásánál túl szá­raz, kemény talaj miatt el kellett térni a normában megszabott munkamódszertől, a traktorosok Ígéretet kaptak a holdanként! 29 Ft-os bér kifizetésére. Az utólag kiadott munkautalványokon azon­ban 19.40 Ft-ot számoltak el. A TEB úgy foglalt állást, hogy a gazdaságnak a szokásos feltéte­lektől eltérő munkakörülmények esetében új normát kellett volna kidolgozni és — mint minden esetben, ez alkalommal is — előre kellett volna kiadni a mun­kautalványt. Törvénysértő volt a fellebbezés .módja is. amennyiben a gazdaság főagronómusa levelé­ben azt közli, hogy »végrehajtás nélkül visszaadja« a határozatot. A TEB helybenhagyta az első­fokú döntést és kötelezte a gaz­daságot. a bérkülönbözet kifizeté­sére. Határozatlan időre meghosszabbodik a munkaviszony ha a határozott időre, illetőleg meghatározott munka elvégzésé­re alkalmazott dolgozót tovább dolgoztatják. A Dunántúli Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Vállalat határozott időtartamra alkalmaz­ta T. F-nét. T-né szerződése szeptember elsejével lejárt, azon­ban tovább foglalkoztatták, szep­tember 30-ig. Ekkor elbocsátot­ták, azzal az indokolással — ezt írták munkakönyvébe is —, hogy szerződése lejárt. A járási közős egyeztető bizottság elutasította T-né panaszát, azonban a TEB —- amely fellebbezés folytán tárgyal­ta az ügyet — hatálytalanította az elsőfokú döntést. Szeptember­ben ugyanis a panaszos már nem a határozott időre kötött szerző­dés alapján dolgozott, hanem munkaviszonya határozatlan idő­re szólt. Ez esetben pedig a mun­kaviszony megszüntetése csak a MT rendelkezései alapján történ­het (felmondási idő, igazolt fel­mondási ok. stb.) Kötelezte a TEB a vállalatot, hogy a kiesett időre járó bér '50 százalékát té­rítse meg T. F-nének. Határidőben és egyénenként keli a panaszokat benyújtani ötven dalmandi hibridüzemi dolgozó tett panaszt a Dalmandi Állami Gazdaság Egyeztető Bi­zottságánál, amelyben kérték, hógv a bizottság kötelezze a gaz­daság igazgatóját az éjszakai munka után járó pótlék kifizeté­sére. Az egyeztető bizottság helyt adott a dolgozók kérésének, az el sőfokú döntést az igazgató meg­fellebbezte. A TEB a fellebbezést elutasí­totta, kötelezte az állami gazda­ságot, hogy a dolgozóknak — a panasz benyújtásától számított két hónapra visszamenőleg — az éjszakai pótlékot fizesse ki. Az ügy legfőbb tanulsága, hogy a sérelem tudomásulvételétől szá­mított hatvan napon belül kell panaszt tenni, tehát korábbi idő­szakra vonatkozóan nem lehet munkabérkövetelést támasztani. Az elmaradt munkabérpótlék ki­fizetését csak a panaszt tevő dol­gozók részére rendelhette el a TEB. tehát azok kaphatják meg, akik a panaszos levelet aláírták. Idén télen ismét divat a szőr­me, és igen változatos formában kerül, felhasználásra. Nem feltét­lenül szükséges egy perzsa, vagy nerc kabátra gondolni, még való­di szőrmének sem kell lennie. Ma már a perzsa és ocelot után­zaté anyagok külsőleg megtévesz­tésig hasonlítanak a valódihoz. A s,ma divatja” igen tág lehetősé­1. rajz: S»öveíruha bolerószerű kabátká: derékban széles szőr­me övvel. get ad, hogy a legkülönbözőbb gallér, sál, öv, kézelő változatai készülhessenek szőrméből, vagy annak utánzatából. Igen hatásos a szőrmével történő díszítés, mi­vel jó összhatást biztosít és vi­selőjének előnyös keretet ad. Egy átmeneti kabátra varrt szőrme gallér téli jellegűvé teszi a ka­bátot, azonkívül kellemes, és jól­?. raj-: Tngruha féloldalas meg- .-:srl. Ocelct övvel és gombbal. eső meleget nyújt, míg az arcot előnyösen emeli ki. A lehetőség az elképzelésnek nem szab határt — ugyanis fehér szőrmével még bársonyruhát is díszítenek, no meg barnával zöld, vagy drapp bársonyt barna szőrméiéi. Bár­milyen kis maradék szőrméből készíthetünk díszítő elemet (ha mást nem gombot), mellyel téli- öltözékké tehető a szövetruhánk kosztümünk, vagy kabátunk. Most a sok kínálkozó lehetőség bői mutatunk be néhányat. PILLANATKÉP A korai autóbuszon 3. rajz: Szőrme, sál és sapka szélén kötött pánttal igen elő- í nyösen díszíti kabátunkat, vagy? kosztümünket. A reggel még álmosan dörzsöli szemeit és tejfehér téli ködön ke­resztül szemléli a világot, amikor autóbuszunk jelt kapott az indu­lásra. Almos, koránkelő, munka­helyükre siető emberek ülnek a kényelmes üléseken. A teli autóbuszban egy nő állta el a széksorok közötti utat. A kalauz már majdnem nagyot, ka- lauzosat mordult, amikor meglát­ta a kendő alól kicsúcsosodó ősz hajtincseket, és szelíden mondta: — Ugyan, nénikém, menjen egy kicsit előbbre. A kendős, őszfürtös fej hátra­fordult, és szemrehányóan csat­tant a hangja: — Kikérem magamnak ... A fiatal kalauz elképedtem bá­mult. Égő, sötétszemű, szép arcú, fiatal nő állt előtte. Fehér haja és kendője alól ragyogóan áradt a fiatalság. A kalauz szinte da­dogott: — De hiszen, egészen ősz... azt hittem ... — Jaj, de elmaradott. Nem tudja, hogy most ez a divat, a hidrogénszőke? — nevetett egy diáklány. Az ősz fej nyilván ezt is sértő­nek találta. Leoldotta a szél ellen felkötött tarka kendőjét, megráz­ta dús, hidrogénszőke haját és a bonyhádi megállónál felszegett fejjel, az elmaradottak iránti őszinte megvetéssel leszállt... Egy sóhaj szállt utána, nagyon is szívből. Nem férfi-sóhaj, egy idő­sebb asszony sóhaja volt: — Mennyire siet. Nem tudja kivárni, pedig eljön az egyszer magától is, hogy a haja megfehé- redik. Bizony, eljön. Előbb csak egy- egy szál csillan ezüstösen, és még érdekes is, de amikor ráhull a fejre az ősz harmata, akkor már nem olyan lelkesítő az őszü­lő haj. Minek úgy előreszaladni érte? A fiúk ma az olasz filmek, hőseinek homlokba csapzott haj- divatját viselik, A fiatal lányok pedig az ősszel kacérkodnak. Hó­bortos divat, majd elmúlik ez is — hisz jön a következő. mNem. értem ezt a türelmetlensé­get, Mondanám is nekik, hogy kár olyan nagyon sietni, de úgy­sem hinnék el, így hát nem mon- dom.flZzúttal is csak félénken je­lentem ki, hogy ezeknek a húsz­éves. fehérhajú, hidrogénes ősz „öregasszonyoknak” azért nem fogok kezitcsókolommal köszönni. Azt fenntartom a barnahajú het­venéveseknekAj — Fekete —

Next

/
Thumbnails
Contents