Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-31 / 307. szám
1961 december 31. TOLNA MFGYFT NfiPŰJSAG SZÁGULDÓ ÉVTIZEDEK Miről írtak a Tolna megyei újságok? 1901 Századforduló. A Tolnavármegye című „politikai és vegyestartalmú hetilap” 1901 január 6-i száma beszámol a századfordulói nagy szilveszterezésről. A megye és a város hivatalnokai boldog új esztendőt kívántak feljebbvalóiknak. Ugyanez az újságpéldány hírüladja a következőket is: „A szegzárdi népkonyha folyó hó másodikén kezdte meg működését, mely napon 75 szegénynek osztott ki meleg ételt; második nap 95-nek és harmadik nap 100-nak. Naponta szaporodik a szegények száma”. Ugyanebből a számból nem hiányoznak a hazafias szólamok sem. A magyar nemzet fajfenntartó és faj terjesztő hivatásáról beszélnek. Íme, az évszázad első újságpéldányának a lényege. Az év utolsó, karácsonyi számában nem voltak különleges dolgok. A megye érezhetően élte a viszonylag csendes, nyugodt életét. 1911 A megyei újság címe ekkor már Tolnavármegye és a közérdek volt. Az év első száma január 2-án jelent meg. Az első oldalon roppant fontos közlemény olvasható. A közlemény címe: „A király egészségi állapota.” íme a szöveg: „őfelsége egészségi állapotáról riasztó hírek kerültek forgalomba a császárvárosban, ami nagy izgalmat okozott. Híre járt, hogy Őfelsége lázas, és nagyfokú torokgyulladása van. Az elterjedt hírek, Istennek hála, alaptalanoknak bizonyultak. A királynak tényleg, jelentéktelen náthája van, és ezért orvosa nésn engedte, hogy elhagyja a Schön brunni palotát és Hoffburgba menjen.” Ugyanez a szám részletéi képet ad a megye községeinek fejlődéséről. íme egy idézet: „...vármegyénk 15 jelentékeny községe .— közte Dunaföldvár, Bonyhád. Gyönk, Szakcs, a kisebbekről nem is szólva — a lefolyt 30 év alatt nemcsak hogy nem fejlődött, mint azt a természet normális rendje parancsolja, hanem még szomorú visszaesést mutat a statisztika.” Az írásból kitűnik, csökkent a létszáma. Mint örök témával, a szegények helyzetével ez az újságpéldány is „foglalkozik”. Beszámol a szekszárdi nép konyhának juttatott admányok- ról. Morzsák a szegénységnek! „Megfagyott ember. Végh György 49 éves ozorai napszámost ... újév reggelén megfagyva találták”. A rövid hírből kitűnik, hogy Végh György eladta disznóját, pénzhez jutott és örömében akkora áldomást csápott, hogy azt sem tudta, mennyi az elég: berúgott • Az év utolsó száma, amely december 28-án jelent meg, egész oldalát közöl „Az élet és a politika” címmel. A cikk beismeri, hogy „Napjainkban felkavart áramlatok nemsokára már valamennyiünket szembehelyeznek egymással.” Kesereg a cikk írója, hogy a munkás egyre jobban szembekerül munkaadójával, nő az elégedetlenség. Bizakodásra int a cikk, s a holnapot valahogyan a munkás és munkaadó kibékülése alapján képzeli el. A holnap nem hozott békességet, belenyugvást. Az elkövetkezendő évtized végén sor került a munkások dicsőséges forradálmá- ra. A Tanácsköztársaságot a nemzetközi és a hazai reakció leverte. Az eszmét azonban nem tudták megsemmisíteni. 1921 Az újévi szám újjongva ad hírt a kommunisták bűnhődéséről. Az írásból kiderül, hogy Dunaföldvá- ron a kommunisták még a Tanácsköztársaság leverése után is tevékenykedtek. A kommunisták elfogatásokat, zsarolási manővereket!!?) rendeztek és az áldozat mindig a gyűlölt burzsuj volt.” Természetesen ez nem engedhető meg az úri Magyarországon. A kommunistákat el is fogták és sorra bebörtönözték őket. Az év- utolsó száma a többi közt hírül adja a villanyáram drágulását. 1931 Az újság a békerevizió szervi fejlődése címmel közöl vezércikket. Ebben az időben egyre több szó esett a békéről. Töméntelen szólam hangzott el a hon- i _______ atyák békés törekvéseiről, A ve- j gőspohárral hogy nem fejlődött a megye szék- I zércikkben már szerepel Mussoli- mindenkinek boldog újévet, helye, Szekszárd város sem, mert ni neve, akire mint valami béke- 1 — B. F. — angyalra tekintenek a megye urai. Békerevizió — a békeszerződéseket meg kell változtatni, valamiféle „igazságos” és erkölcsös alapon. Egy másik cím az újságban: „Szegények karácsonya Tolnán”. Jótékonysági akció bontakozott ki az elmúlt karácsonyra, adakoztak a szegények javára. Régi és megszokott kép. A nagyvagyonosok morzsákat juttattak, hogy aztán mondhassák: „Lám, mi gondoskodunk a szegényekről”. A karácsonyi szám tele van a békével és szeretettel, az emberek egyetértésével kapcsolatos jelszavakkal. A Komszomol-küldöttség Tengelicen A csütörtök este megyénkbe érkezett négytagú Komszomol- küldöttség pénteken ellátogatott Tengelicre. Napközben megtekintették a Petőfi Tsz gazdaságát, elbeszélgettek a szövetkezeti dolgozókkal. Este a községi művelődési otthonban ifjúsági nagygyűlést tartottak, melyen beszédet mondott Jurij Podtikajlov, a küldöttség vezetője. Végrehajtó bizottsági ülést tartott a Nötanács A Megyei Nőtanács december 30-án tartotta az év utolsó végrehajtó bizottsági ülését; Az ülésen a városi Nőtanács munkáját vitatta meg, amelyet a nők körében végzett politikai és kulturális téren. A második napirendi pontban a Megyei NŐta- nács második féléves, munkáját értékelték. 1941 Békés szónoklatok, hazafias szólamok, és máris eljutott a világ a második világháborúhoz. Dörögnek a fegyverek. Megyénk urai, mint a hivatalos magyar politika szószólói, oda tekintgetnek, ahol a háború tűzfészke van. Beszélnek ugyan a szekszárdi kórház súlyos pénzügyi helyzetéről is, de a megoldást az üres hazafiaskodástól várják, amelyik máris elvezetett a Hitler-barátsághoz. A december 24-i számban a karácsonyról, mint a béke ünnepéről szónokol az egyik képviselő. Egy másik képviselő pedig bizony gatja a német „Vezér” nagyságát. Hitler-barátság... A magyar közélet revíziója ... 1951 Ezt az újévi számot és a régi megyei újságokat nem lehet ösz- szehasonlítani. Ez már a megye megváltozott, új életének a tükre. Az ország és benne a megye élete valóban „revízió” alá került. Csakhogy 'ezt a „revíziót” a munkások, a magyar dolgozók csinálták. Az úri' Magyarország helyén egy új országot teremtettek 1961 Egészoldalas írás mutatja az 1961.' évi népgazdasági tervet — a szocializmust építő magyar nép célkitűzései. íme, néhány írás címe: „1900-ban tovább erősödött a béke tábora”, „Mivel gazdagodtunk a három év alatt”, A Címoldalon egy csinos kislány pezs- a kezében kíván Kétszázezer kötet könyvet vásároltak 1961-ben a szekszárdiak A szekszárdi könyvesbolt, annak ellenére, hogy az átalakítások miatt hosszú ideig mostoha körülmények között bonyolította le az árusítást, az elmúlt esztendőben jelentősen növelte forgalmát. Mintegy kétmillió forint értékben vásároltak könyvet a szekszárdiak az elmúlt tizenkét hónapban. Ez annyit jelent — a bolt dolgozóinak felvilágosítása alapján —, hogy mintegy kétszázezer kötet talált gazdára a bolt készletéből. Az elmúlt évben tehát minden egyes szekszárdi lakosra — a csecsemőket is beleszámítva — valamivel több mint tíz kötet újonnan vásárolt könyv jutott, egy-egy szekszárdi; havonta tehát egy új kötetet vásárolt. Hozzávetőlegesen — megint csak a csecsemőket is beleszámítva — minden szekszárdi lakos száz forintot hagyott a könyvesboltban az 1961-es esztendőben. A tavalyi forgalomhoz képest mintegy húszezer kötettel növekedett az eladott könyvek száma. Nagymennyiségű takarmányt vittek ki vadászterületükre a Tolna megyei vadászok Tolna megye 37 vadásztársasága, amelyek közül hat nagyvadas területtel rendelkezik, már a nyár folyamán felkészült a vadállomány átteleltetésére A cséplőgépeknél ocsut, rostaaljat, a terménymagtáraknál söpredéket gyűjtöttek össze, s nem egy olyan vadásztársaság van, amely ötven mázsa különféle magkészlettel rendelkezik. Mindenütt felállították a vadetetőket, az őzeknek és szarvasoknak fészereket készítettek, és még a tél beállta előtt megkezdték a szoktató etetést. Az elmúlt napok ónosesője súlyos károkat okozhat a vadállományban, mert az erdőket, mezőket vastag jégpáncél borítja, amely alól az állatok nem tudják előkaparni a gyommagvakat; Ezért a vadásztársaságok az elmúlt napokban nagy mennyiségű ocsut, rostaaljat, törkölyt, lucernaszénát — amit a nyáron gyűjtöttek — vittek ki a vadetetőkhöz, hogy a hasznos vadak át- teleltetését megkönnyítsék; Üj köztisztasági tanácsrendeletet hozott a városi tanács A rendelet foglalkozik a közterületek tisztántartásával. Itt új az, hogy a mellékutcákban az utak és a járdák tisztántartása az ingatlan tulajdonosának, bérlőjének, kezelőjének kötelessége. A járdán kívül az úttest fele részét és a vizesárkot is tisztán kell tartania. Ez a rendelkezés az üresen álló telkek tulajdonosaira is vonatkozik. A rendelet foglalkozik még a házi szemét fogalmával, kezelésével, a lakások és mellékhelyiségek tisztántartásával, az állattartással, a trágyakezeléssel, az ivóvízzel, a hatósági ellenőrzéssel. A rendőrségen, az egészség- ügyi és köztisztasági szerveken kívül magánszemélyek is tehetnek feljelentést a szabálysértőkkel szemben a Városi Tanács VB Igazgatási Osztályánál, A városi tanács falragaszokon és hangoshíradón keresztüi ismerteti meg a rendelettel a város lakosságát, a Víz- és Csatornamű Vállalat pedig füzet alakjában juttatja el bérlőihez; YTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT» rTTTTTTTTTTTTtTTTYTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTYTTTTTTTTTTTTYTTTTTYTTTTTYYT YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYYYYYYW Hz 371SH8 léalQliSta írta; GUZI MIHÁLY — BECZF KAROLY 21. Először a négerek és a Szenegálok léptek a hajóhídra. ök a hajó fenekében kaptak helyet. Legtöbben fáradtan, lekókadt fejjel haladtak át a hajóhídon. Néhányan visszanéztek, többüknek könny csillogott a szemében... Némán, szótlanul búcsúztak szülőföldjüktől, Afrikától.^ Talán örökre.™ Utánuk az arabok, majd a légiósok következtek. Amikor az arabok haladtak át a hídon, Órán lakói integettek, kendőt lobogtattak feléjük. Kiáltások is hangzottak: jókívánságok, köszöntések. Az araboknak láthatóan jól esett a törődés. Néhányan közülük visszaintegettek. A légiósok hosszú sora láttán a nézősereg elcsitult. Egy kar sem lendült a levegőbe, egyetlen kiáltás, vagy jókívánság sem szállt a hajóhíd felé. Csupán a zenekar játszott fáradhatatlanul, idegesítően... Amikor a francia elit-hadsereg egységeire került sor, megélénkült a hajóhíd. Kövér bankárok, ültetevényesek siettek katonaismerőseikhez, egy-egy kis csomagot, egy szál virágot nyújtva át nekik, vagy legalábbis me’eg kézszorítással búcsúztak és kívántak katonaszerencsét. A sorok mellett itt-ott. fiatal lány is pi fonkoűott. A lányok szívük vá* ö- lől lasztottjával mentek, ameddig csak lehetett, ott pedig ezzel búcsúztak: Aztán írjál mihamarabb és siess vissza!.;. Vissza!..; Vajon e több ezer emberből két év után hányán térnek vissza?!..: Déltájban felbúgtak a hajókürtök. Gyors hajószentelés következett: egy üveg pezső szétfrecs- csent a hajó oldalán. A hidakat bevonták, és a gépek működni kezdtek. A 240 tagú katonazenekar rendületlenül fújta..: A hajó megindult és egyre távolodott a hullámtörő gát mel- A partnál integettek. Fehérek is, arabok is..; Gazsó állt és nézett. Szívé elszorult. Maga sem értette miért. Afrika nem az ő szülőfödje, még csak kellemes emlékek sem fűzik Afrikához és mégis...! Olyan rossz most itthagyni... Te sziklás part, te forró talajú Afrika... Isten veled. Egy könnycsepp gördült elő szeméből,- végiggurult. arcán és belecseppent a tengerbe .....Hagyta. n em törölte le arcát... Nézte a? egyre távolodó kikötőt... A hajó másik végéből Vámos közeledett Gazsóhoz, de amint . meglátta a gondolataiba elmerült fiút, csak megállt mellette,., nem szólt semmit. Ű is a part felé — Te vagy az, Kálmán? — kérdezte néhány perc múlva, még mindig a partot nézve Gazsó. — Én — szólt halkan Vámos. — De ha most alkalmatlan vagyok, akkor inkább később... — Nem, maradj csak. — Gazsó lassan Vámos felé fordult. — Éppen elgondolkoztam egy kicsit. Magunkról, Afrikáról, mindenről. A velünk utazó arabokról, négerekről, hogy micsoda ördögi játék ez! Arabokat, négerekét, Szenegálokat visznek Madagaszkárra, Vietnamba és más francia gyarmatra, leverni az ottani r mozgolódást. Egyik nyomorult fojtsa meg a másikat, egyik koldus verje agyon a másikat! Mintha maga Belzebub rendezte volna így az egészet! És mi, világ söpredékei, mi, légiósok segítünk nekik!... — No... nyugodj meg, Miska. — Nyugodt vagyok én... nézd milyen nyugodt vagyok... A szemem se rézdül... ujjaim nem reszketnek, nincs nekem semmi bajom... — Gyére, nézzünk körül a hajón. — Hiszen ismerjük az adatait.... — Igen, tudjuk, hogy hatomé-, letes. És, hogy a hajó 1 fenekében' négerek utaznak, fölöttük az arabok, utána mi, a következő emeleten az elit-hadsereg, az ötödiken a tisztek és a hatodikon a civilek, bankárok, pénzemberek, főrangú tisztviselők... — Hát akkor? Mit akarsz még tudni? — Azt mondják, ez egv Csoda- hajó!, Mozi,, van, rajta’. A^vallásos emberék istentiszteletre mehetenek: valamennyi felekezet- nek van itt lelkésze... Ezenkívül fodrász, pedikűrös.;. — Ez engem mind nem érdekel. Most éppen nem akarok moziba menni, a lelkésznek tőlem felkophat az álla, a pedikűröst sincs szándékomban meglátogatni... — Meg akartalak egy kicsit vigasztalni, Miska. Azt akartam, hogy feloldódjék benned az a sok keserűség, amely pár hónap alatt lerakodott. Hidd el, nem jó, ha 3z ember túlságosan belebújik saját gondolataiba, bújába-oa- jába..: — Bosszant, hogy csak nézzük ezt a sok igazságtalanságot... Sőt, támogatjuk... Egyelőre nem tudunk mit tenni ellene... De légy nyugodt, eljön ennek is az ideje. — Jó fiú vagy te, Kálmán, de menj most nélkülem a moziba. ...Én lefekszem. — Rendben van, délután alszol, de este felköltelek. — Este? Miért? — Titok, majd megtudod. Vámos valami amerikai cowboyfilmet látott. Igaz, nem sokat értett a beszédből, de amit látott, az is sok volt. Két órán keresztül ütötték, lőtték egymást a vásznon. Egy-egy parázs jelenetnél a nézőtéren harsány ordítás hallatszott. A légiósok tomboltak. Tetszett nekik a dolog. Vámos köpött egyet. Hát persze! — Ilyesmi kell ide! Nagyszerű politika ez! A Távol-Keletre induló légiósoknak ilyesmivel is étvágyat kell csinálni a verekedéshez, á lövöldözéshez, a kegyetlenkedéshez. A film végén hatalmas ováció tört ki. A kezdet tehát kitűnően sikerült. A mozi látogatottsága az egész útra biztosítottnak látszik. Már erősen alkonyodott, amikor Vámos kilépett a moziból. Bevágott még a bárban egy féldeci konyakot, aztán Gazsóért indult. — No, mi van? — riadt fel Gazsó, amikor Vámos megráztál — Kelj fel, gyere. — De hová? — Ne törődj vele. Gazsó kelletlenül lekászálódott a függőágyából, s vámos után indult. Körülbelül ugyanott álltak meg a hajó korlátjánál, mint délbeni — Most pedig nézz le a tengerbe. — Mit nézzek rajta? Sötét van. — Nézd meg jobban. — Valamit látok,... de mi ez? Mintha fények villannának a vízben? — Mik azok? — Halak. — Halak? — Igen foszforosak. És most nézd meg őket, egészen a hajó mellett. — Látom. Ha közel jönnek; nem tudnak elmenni... a hajó oldalához csapódnak. — Igen... Testükben bizonyos elektromosság és mágnesesség van. ...Ezért nem tudnak a hajó vonzerejéből kitörni... — Csodálatos!... — Ugye szép?... — Nagyon szép természeti tünemény... (Folytatjuk)
