Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-28 / 304. szám
1961. december 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 As elmélet napi kérdései: Az SZÉP XXII. kongresszusa anyagának tanulmányozásához A talpgyári szocialista brigád A kétfrontos harc során, amelyet a párt folytat, a dogmatiz- mus bírálatánál sokat hangoztattuk azt, hogy a marxizmus— leninizmus nem holt dogma, hanem élő, fejlődő tudomány. A XX. kongresszus, az 1957-es és 60-as moszkvai nyilatkozatok, a most lezajlott XXII. kongresszus jó példáját adta annak, hogyan kell alkotó módon továbbfejleszteni a marxizmus—leninizmus tudományát. A XX. kongresszus a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait elemezve és általánosítva több új elméleti tételt dolgozott ki. A kongresszus anyagának tanulmányozása során ezek közül a tételek közül egyiknek-másiknak a megértése nem megy könnyen. A nehézséget sok esetben az okozza, hogy propaganda munkánkban éveken keresztül sok kérdést felszínesen tanítottunk, nem elemeztük azokat alaposan összefüggéseikben. így vagyunk most az SZKP új programjában a proletárdiktatúra szükségességének megszűnésével kapcsolatos felvetett tétellel is. Éveken keresztül tanítottuk azt, hogy proletárdiktatúra nélkül nem valósítható meg a munkásosztály hatalma. S hogy ezt a hatalmat a munkásosztály nem osztja meg, csak a gyakorlásába von be más osztályokat és rétegeket. Éppen ezért sok elvtársunk is értetlenül áll az előtt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja kijelenti, hogy a Szovjetunióban a proletárdiktatúra megszűnt és egy olyan állam jött létre, amely nem egy osztály diktatúrája, hanem az egész társadalom, az egész nép eszköze. Sokan teszik most fel vitákban azt a kérdést, hogy mi van hát, Az erdőgazdaságok tervszerűen felkutatják és térképeiken megjelölik a területükön lévő, védelemre érdemes öreg fákat. Ez alkalommal nemcsak a fák helyét, és fajtáját határozzák meg, hanem a törzs- és koronaméretekeí, a. magasságot és a védelem érdekében szükséges intézkedéseket mégsem kell a proletárdiktatúra? Vagy mégis megosztja a munkásosztály a hatalmát másokkal? Hogy erre választ tudjunk adni, el kell mondanunk a proletárdiktatúráról azokat is, amelyeket — mint az előzőkben már említettük — kevésbé magyaráztunk meg az elmúlt évek során. Azt. hogy a proletárdiktatúra a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc meghatározott körülményei között jött és jön létre. Vagy, ha úgy tetszik, a proletárdiktatúra történelmi kategória, mely nem volt mindig és nem is lesz mindig. Azt mondtuk, hogy a proletárdiktatúra meghatározott történelmi körülmények és osztályviszonyok között jön létre. Ebből viszont az is világosan és logikusan következik, hogyha megszűnnek azok az osztály viszonyok és körülmények, amelyek talaján a proletárdiktatúra létrejött, nem szükséges továbbra a proletárdiktatúra léte sem. Azok az osztályviszonyok és körülmények, melyek a Szovjetunióban a proletárdiktatúrát létrehozták és megteremtették, megszűntek, a proletárdiktatúra betöltötte történelmi szerepét a Szovjetunióban. A történelmi szerep az volt, hogy az összes termelési eszközöket össznépi tulajdonba vegye, megszüntesse a kizsákmányolást, jogot adjon a dolgozó tömegeknek és felépítsék a szocializmust. Ezeket a feladatokat a proletárdiktatúra a Szovjetunióban teljes egészében megvalósította. mert megteremtette a szocialista tulajdonviszonyokat, megszüntetett mindenfajta kizsákmányolást. a dolgozó tömegeknek megadta az összes politikai jogokat, és ahogy a kongis. A Bakony, a Bükk, a Mátra és más hegységeink faóriásairól katalógus készül, amelynek alapján a Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánítja a famatuzsálemeket. így gondoskodnak többele között a 250 éves tápai nagy nyárfa, a 400 éves balatoncsicsói bükk védelméről is. resszus is leszögezte, felépítette a szocializmust a Szovjetunióban. A proletárdiktatúra eredményeként teljesen átalakult a Szovjetunió osztályszerkezete, megszűntek a kizsákmányoló osztályok, de megszűntek a kispolgári rétegek is, melyek zömét a kis- árutermelő parasztság tette ki. A szovjet társadalom valamennyi tagjának egységes az érdeke, nincsenek alapvető érdekellentétek, megszületett a szovjet társadalom társadalmi, gazdasági és eszmei egysége. Ezt az egységes érdeket képviseli és valósítja meg az az össznépi állam, mely ma már nem egy osztály, hanem az egész nép eszköze. Az össznépi állam létrejötte természetesen nem jelenti azt, hogy a legforradalmibb, a leghaladóbb és legkövetkezetesebb osztálynak, a munkásosztálynak a kommunizmus építése során társadalomirányító szerepe megszűnt. Nem, ez az irányító szerep megmarad mindaddig, míg a kommunizmus teljesen fel nem épül és ezzel véglegesen 'megszűnnek az osztályok — és íev maga a munkásosztály is — és megteremtődik az osztály nélküli társadalom. A Szovjetunióban létrejött egységes össz.néni állam a mi államiságunk jövőjét is jelenti, érdemes tehát annak tanulmányozására időt fordítani. TAVCZ JÓZSEF — Televízió Kambodzsában. Phnom-Penh-ben nemrég megkezdte próbaadásait a kambodzsai televÍ7;ó-kör.pcnt. Az ország minisztertanf era ÍPÍ12-ré 20 millió rialt uralt ki a ‘televízió-központ felszerelésére. Norodom Szihanuk miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az adások programja elsősorban nevelő jellegű lesz. — Képes filozófiai lexikon. Franciaországban rövidesen megjelenik egy lexikon, amely érdekes módon képes illusztrációkkal magyaráz filozófiai fogalmakat. A kötetben kevés a szöveg, viszont vagy ezer kép lesz benne. Ez az első olyan kísérlet, amely vizuálisan próbálja megértetni a filozófia fogalmait. rrpül, újul, és napról napra fíj változik a Simontornyai Bőrgyár. Tízmilliókat költenek a gyár korszerűsítésére. Változik a termelés technológiája, változik az emberek tudata. Gyökeret vert, s egyre terebélyesedik a szocialista munkabrigád-moz- galom. Itt van például Rif'er Károly brigádja. A négytagú brigád — illetve öt tagú, mert brigádtagnak számít Csapó János is, az ókét patronáló művezető — a munkában, a magánéletben bizonyítja: nem nehéz szocialista módon élni, dolgozni. Mert ők is ezt a célt tűzték maguk elé. S amikor jó négy hónappal ezelőtt elkészült a brigád szerződése, indult el azon az úton a négy tímár ebben a meleg-huzatos gyárban, hogy példát mutatnak a gyár ezer dolgozójának. S a példa ragadós, már többen érdeklődnek munkájuk, módszerük iránt... Amíg idáig jutott a brigád, hosz- szú volt az út. És göröngyös. Akadt gáncsoslzodó is, bőven. Volt, amikor naponta keresték a művezetőt a többi brigádok tagjai: — Nein jól van ez így! Azért, mert ők beneveztek ebbe a versenybe, nem kell nekik kivételt adni... S jött a válasz is: — Próbáljátok meg, cseréljetek egy hétre íllfferekkel... — Nem cserélt senki velük munkát. Mert rájuk lehet számítani mindig, s mindig a legrosszabb, a legnehezebb munka jut nekik. Mert ők elvállalják, kérik, hogy oda küldjék őket. ahol mát nem vállalja a piszkos, vagy nagyon nehéz munkát. S ha a kád-piszkot, kell kihordani? Derékig állnak a szennyes lében, hordják inuk szakadtáig a ragadós, büdös, nehéz masszát. Mielőtt a brigád, munkahelyére mentem, jártam az vb.-irodán is Szabó elvtárs. a titkár tájékoztatott munkájukról. S igái. ahogy reóbaálltam velük, már többé, kevésbé tudtam, miféle emberek, t'-rrr-i nem nagyon kell őket a tágas talvguárban. Ismeri mindenki a brio,időt. és könyven út- bainarlrotiak. A ha*áhnas beton- ’■ádakhól s-edtsk. ki éppen a cserzőlében lévő bőrt. Cigaretta szünetre áPf-1- meo, míg a beszél vetés eHnAvlt. Az imbolygó padlón álktvk, ?” ember vesz körül. Nézvén v6ln- szolnak egy-eny kórdérre. Flö- ször az újságírásra terelődik a szó, s Papp elvtárs az, aki nekem szegezi a kérdést: — Miért írnak gyárunkról, a dolgozókról ilyen keveset? Magyarázom a technikai okokat. Megértik, hogy sok az üzem, kevés az újságíró, s azt is, hogy elkelne egy jó gyári tudósító. Biztatom őket erre. Papp elvtárs tekergeti a nyakát, forog egy kicsit a csúszós padlón jobbra, balra és kiböki: — Nézze, ha a tudósító bírál, akkor itt a gyárban alig lesz maradása. Ha dícsér, akkor meg azt vetik szemére: Miért hallgatod el az igazságot, te is rózsaszínű szemüveget viselsz? — Szóval ezért nehéz a mi munkánk is. Igazságot tenni a simontornyai esetben, úgy. hogy mind az ezer munkásnak tetsszen, nagyon nehéz ... De, hisz most írt magukról a Népszabadság! — Nem rólunk, csak a vezetőkről. Mert elhiszi maga, hogy a három • vezető dolgozók nélkül rendet tud csinálni? — Na, látják — mondom — már itt kezdődik. Maguknak nem tetszik a cikk, a vezetőknek meg lehet, hogy tetszik. — Valahogy így van — szólal meg Kovács elviárs. — Meg aztán az sem lehet könnyű, hogy úgy megírni a gyári helyzetet, mint az a valóságban van. Nehéz a felszínről a mélybe nyúlni. — A munkásokhoz menni? — Ezt nem én mondom. D» így van valahogy. S hogy másik témára váltsunk, szóba kerül a munkaverseny. Tapasztalatból, tízéves versenyzési tapasztalatukról beszélnek. Az elmúlt években volt verseny a gyárban. Hangszórós, nagyvla- kátos. Most meg? Olyan vetélkedés-forma, olyan igazi simontornyai forma: — Megmutatjuk mi nektek, hogy ki a legény, kiben van több kurázsi. — S a brigádot is a^ért szervezték így? Mosolyognak. — Ezért is. (Folytatjuk) PALKOVÁCS JENŐ Védetté nyilvánítják a fa-üiatuzsá'emelet f▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼TTTTYTTTfTfTTVTfffV▼▼▼▼▼▼▼ Hz 57 091-es lÉiianista ffffej, Irta: GUZI MIHÁLY — BECZE KAROLY 18. A tábor el volt zárva a külvilágtól. Körülötte nem volt -egyéb, mint nyakig érő szamár- tövis-erdő, és imitt-amott egy-egy kaktuszfa. A kiképző őrmesterek, mint éhes vadak rohantak közéjük. Keze mindegyiknek többszörösen tetovált !. .. — Sorakozó! Az egység hamar elrendeződött. Ezt a vezényszót mindenki hamar megtanulta. S elhangzása után igyekeztek is mindannyian a helyükre, mert tudták, hogy ellenkező esetben rúgások, ütések következnek. — Légiósok — hangzott keményen az őrmester szava. — A mai napon megkezdődik a kiképzésetek. A lövészettel kezdjük! — Sorakozó! — ordította az őrmester. Lövészethez felkészülni! Kürt harsant. Utána harsány hang dörrent. — Ébresztő! Sorakozó! Az egység félmeztelen felsorakozott. — No egy kis reggeli mozgás! Irány előre! Futás! Az út a szamártövis-erdőn vezetett keresztül, amelyben csupán imitt-amott volt egy szűk, kezdeleges csapás. Legtöbb helyen azonban nem járt ember, úgy kellett utat tömi. A teste már mindenkinek piros volt és sajgott, rettenetesen saj- gott. — Futás! — ordította két altiszt is egyszerre. S az elmaradókhoz rohantak. Öklök csattogtak, s nyomukban kiserkent a vér... — Állj! Ott egy kaktuszfa. Egyenként föl! Mászás! Lódulj, mert széttaposlak! — Sorakozó! Lövészethez felkészülni! Gazsó szeme villámlott. — Az istenit neki, ez már három hét óta így megy. — Megmondtam előre, hogy így lesz — súgta Vámos. — Lövészet és futás a szamártövis között — No, de hát ez mégis csak sok! Minden nap hat kilométer, és minden nap harmincnyolc lövés !... — Pofa be! — ordította az őrmester. A sorok között megszűnt a zaj. — Sorakozó! A század pillanatok alatt együtt volt. Balról egy fiatal, tizenhét éves német fiút tuszkoltak az egység elé. Szőke haja csapzott volt, orrából vékony csíkban folyt a vér. Ismerték valamennyien. Apja elesett a háborúban, családja egy bombatámadás áldozata lett. ö egy ideig kódorgott a nagyvilágban, majd tíz némettel együtt, azok csábítására a légióba lépett, Most olyan szánalmasan néz ki: ruhája szakadozott, itt-ott véres. A tetová’t kezű őrmesterek közül két német és két francia veszi körűi, mint a héják, amikor áldozatukra lesnek. — Légiósok — szólt a dagadt arcú francia a századhoz — ez a társatok szökni próbált. Az egyik német hatalmas öklével arculvágta a fiút, hogy az megtá ntorodott. — Szöknj akartál, te szemét?! A francia gyomorszájon rúgta. — Nem jó neked itt, mi?! S egyszerre mind a négyen nekiestek, ütötték, ahol érték, belekapaszkodtak a hajába. Szemhéja felrepedt az ütések nyomán, arca felismerhetetlenné vált. A fia elalélt, már csak a nagydarab német tartotta hajánál fogva. De a test súlya nagyobb volt, a szőke hajcsomó az őrmester kezében marodL a fiú pedig vé- glgnvúlt a földön Az. aki a hajánál forrva tartotta, "'ég belerúgott egyet az oldalbordájába, amelynek nyomán tompa reccse- nés hallatszott.., Két őrmester lábánál fogva végighúzta a német fiút az udvaron, s ledobta a7. egyik pincébe. — Légiósok! — fordult a francia őrmester a század felé. — Nem árt, ha tanultok belőle! — Most pedig irány a szamártövis- erdő. Futás! — Hát ezt míg élek, nem tudom elfelejteni — súgta .este Gazsó Vámosnak. — Sok mindent nem fogsz te még elfelejteni. — Én nem tudom... de olyan furcsa minden. Szinte kibírhatatlan napok... Beregi és Vörös nincs... — Kj kell bírnunk, Miska... Ki kell bírnunk! — Vörös! Barátom!... Mert az volt!... Ha vitatkoztunk is, az volt... Vajon neki is ilyen dolga van Rabatban? ... És Beregi? A Fes-i kiképzőtábor is ilyen? — Pontosan. Egyforma ez mind. — Tudod, azt mondta nekem Vörös Sidi-bel-Abbesben, hogy úgy veszi észre, kissé megnyugodtam... És én is úgy éreztem. Pedig most már rájöttem, hogy nem úgy van: csupán apróságokkal, a körülöttem zajló napi dolgokkal foglalkoztam. Az emberi butasággal, az őrmeste- nek kapzsiságával és durvaságával. a mindennapi bosszankodá- sokkal. Mérgelődtem azon, hogy nincs ivóvíz, hogy borotválkozás közben a kontár három helyen bevágta az arcomat. De most már világosan látom, hogy nem az őrmesterek elleni védekezés itt a lényeg. Tulajdonképpen nem is az őrmesterek rosszak, hanem az az ügy, amelyet szolgálnak, s amelybe mi is belecsöppentünk. Az, hogyha az őrmester ökle lecsap, csupán egy mozzanata ennek a kegyetlen célú apparátusnak. Most ismét összefüggésben, egészben látom azt a világot, amelyhez mi is hozzászegődtünk: Bőgős úrtól kezdve a napi lövészetig,^ a gyerek agyon veréséig. — Értelek Miska, S örülök, hogy minderre magadtól jöttél rá. — Ide figyelj. Én ünnepélyesen megfogadom, hogy megszököm ebből a pokolból". Nem fej nélkül, vaktában: nem akarok olyan sorsra jutni, mint fiatal rémet barátunk. Akkor szököm, amikor erre kellő alkalom kínálkozik. Ha ez egy, hat. vagy tíz hónap múlva adódik, hát akkor! Vámos megszorította Gazsó kezét. — Miska, én is veled tartok! Vége felé közeledett már a kiképzési időszak, amikor híre járt, hogy hamarosan megszemléli az egységet Colonel Gatje, a légió főparancsnoka. No, hiszen ez érthető is volt, a parancsnokság tudni akarja, hogyan halad a kiképzés, milyen a katonaanyag. (Folytatjuk.)
