Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

- i) 1 ■ , f i 8 VOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. december 24; Tudomány é# technika folyékony szén A CSŐVEZETÉKBEN Az amerikai Baboock and Wilcox Co. új eljárást dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy u. n. iszapszenet — vagyis hat­van százalék szénből és negyven százalék vízből álló keveréket — közvetlenül a csővezetékből ala­csony nyomás mellett a kohóba fecskendezzenek. A befecskende­zést forró levegő végzi, amely óránként több mint 200 mérföl- des sebességgel kavarog, gőzzé párologtatja a keverékben lévő vizet, a szénrészecskéket pedig besodorja a kohóba, ahol a ned­ves üzemanyag éppoly hatéko­nyan és gazdaságosan ég, akár az olaj, vagy a gáz. Egy texasi és egy ohiói válla­lat bejelentette, hogy 100 millió dolláros költséggel 350 mérföld hosszú szén-pipeline-t építenek közösen a nyugat-virginiai—penn- syilvaniai szénmezőkről az Atlan­ti-óceán partján fekvő iparválla­latokig. Az új csővezeték legké­sőbb 1964-re készül el. A pipeline építőinek becslése szerint a cső­vezeték révén az üzemanyag-el­látásban tonnánként 1 dollár megtakarítást lehet elérni. A vízi és tengelyes járművek és egyéb szállítóberendezések kiküszöbölé­se 7 százalékos önköltségcsökke­nést fog eredményezni, ami pél­dának okáért egy 500 000 kilowat- tos energiatermelő vállalatnál 3,5 millió dollár megtakarítást jelent. MI MINDENT SZÁLLÍ­TANAK CSŐVEZETÉKEN? Közel száz esztendeje 1865-ben rakták le Texasban az első nyers­olajat szállító vezetéket Ma már szerte az egész világon sok száz kilométer hosszúságú pipeline-ok szállítják a legkülönfélébb anya­gokat. Kiszámították, hogy az átlag méretű pipeline (amelynél a cső átmérője kb. 80 cm.) mindösz- sze alig valamivel több üzemkölt­séget okoz, mint a vasúti tartály- kocsikban történő olajszállítás. Ez­zel szemben a csővezeték kihasz­nálási foka összehasonlíthatatla­nul nagyobb. Egyazon vezetéken keresztül nem mindig ugyanazt az anyagot szállítják. Egy veze­ték akár nyolc különféle olajfaj­tát tud szállítani a fűtőolajtól kezdve egészen a repülőbenzinig. A különféle minőségű anyagokat közvetlenül egymás után adagol­ják a csővezetékbe, mert az anya­gok, például a könnyűbenzin és a fűtőolaj egyáltalán nem keve­rednek, hanem dugattyúszerűen vonulnak végig rajta. Érdekes, hogy rádióaktív készítményekkel jelzik egy-egy újabb anyag elindí fását. Ez úgy történik, hogy kis mennyiségű rádióaktív anyagot töltenek a csőbe. A pipeline olda­lába szakaszonként beépített Geiger-számlálók jelzik, hogy következőkben más természetű anyagot szállít a cső. Ne higgyük azonban, hogy ki zárólag ásványi olajat szoktak csővezetéken szállítani. Tudjuk, hogy Svájcban és az osztrák Al­pokban tejet szállító plasztik-pi- peline működik, egyes országok­ban pedig gyümölcsleveket, étert, sőt parfőmöt is szállítanak ilyen módon. Bányavidékekről nem rit­kán csővezetéken szállítják el a szénport és a vízzel kevert u. n. iszapszenet. ~ GYERMEKEKNEK Kard. vagy fenyő Keresztrejtvény JEAN COCTEAU nemrégiben új magántitkárnőt alkalmazott, aki azonban sajnálatosan gyenge munkaerőnek bizonyult; az író által dedikált levelek mindig tele voltak helyesírási hibákkal. Az udvarias Cocteau, hogy enyhítse leveleinek katasztrofális benyo­mását, bélyegzőt csináltatott, me­lyen a következő szöveg áll: (A bélyegző szövegét lásd kereszt- rejtvényünk két leghosszabb so­rában.) VÍZSZINTES: 1. Augusztus 6- án van a névnapja. 6. Bélyegző második része. 10. Szakember. 11. .. ,ana, konkolyt hint spanyolul. 13. Fordítva kémiai elem. 14. Anyagi összeomlás. 15. Hüvelyes. 17. Fodrászat egyik ága. 18. Ker­tet művel. 19. Budapest egyik pe­remkerületének neve. 21. Kettős­betű. 22. Németül üldöz. 23. For­dítva növény. 25. Zúdít. 26. R.N. 27. Spanyolul vakmerő. 28. Vi­gyázó. 29. Cipész-szerszám. 30. Angol kifutó. 31. Vissza: becé­zett női név. 33. A Tisza 90 km hosszú baloldali mellékfolyója. 34, Balaton jegének jelzője. 35. Nevezetes. 37. Állat. 39. Idegen pénzegység. 40. Irányszó. 42. Né­met függöny. 44. Paraguayi gép­kocsi nemzetközi jelzése. 45. Test­rész-e. 47. Magánhangzók aí ABC-ből. FÜGGŐLEGES: 1. A bélyegző első része (Harmadik kockába kettősbetű Írandó.) 2. Paprika jel­zője. 3. Tetejedre. 4. Társ szélei. 5. Kémiai elem. 7. Samu mással­hangzói. 8. Halfajta. 9. Fort — magyarul. 11. Spanyolul kénye­lem. 12. Vallásos énekgyűjtemé­nye. 15. Tud. 16. Oszkár, Tamás, Gáspár. 19. Tengeri emlős. 20. Fordítva ital. 24. Becézett férfi­név. 26. Állat keverve. 30 Tudott. 32. Cigarettafajtát. 34. Németül birkózik. 36. Csatorna. 37. Fran­cia nyereség. 38. Francia arany. 39. Növény. 41. Nem utána. 43. Csapadék. 44. Magyar város. (Az utolsó kockába CS betű Írandó.) 46. Elér (!) 48. Azonos betűk. Figyelem! Az o és ó, illetve ö és ő betű között nem teszünk különbséget. (A megfejtéseket nem kell beküldeni.) ^ Ivíokos István E gyszer volt, hol nem volt, heted hét országon túl, de mégis eggyel innen. Ott, ahol a nagy tenger kezdődik, élt két testvér. De ezek állandóan vitatkoztak. Egyszóval nem értették meg egy­mást. Az egyiket úgy hívták, hogy Háború. Nagy marcona le­gény volt, hosszú bozontos hajjal és szakállal. Állandóan karddal járt-kelt és mindig azon gondol­kodott, hogy melyik két ország királyát tudná összeugrasztani. A másikat úgy hívták, hogy Béke. Pont az ellenkezője volt fi­vérének. Selymes szőke haja, ra­gyogó kék szeme mosolyra bíz­tatta az embereket. Amerre járfc- kelt, örültek neki, nem úgy mint Háborúnak. Ez a Béke meg min­dig azon gondolkodott, hogyan tudná összebékítenj az embereket. Egyik nap éppen otthon ültek a jó meleg kályha mellett. Egy- szér megszólal a Háború: — Mondd csak Béke. Min tö­röd a fejed már napok óta? — Hát nem máson, mint azon, Az én karácsonyfám Az én szép zöld karácsonyfám Messzi földön született. Mégis eljött, hogy itt töltse A fenyőfa-ünnepet. Jött szekéren, csengős szánon, Autón és vonaton. Jött őz-járta csaliton át, Fagyott földön, friss havon. Apám. anyám a zöldruhás Vendég elé sietett. Aggattak rá cukrot, diót, Arany-ezüst szíveket. Kitárt ágán kőröskörül Kigyulladt a gyertyafény. Ráragyogotí. mindenkire A békesség ünnepén. Donászy Magda hogyan lehetne még szebb, még boldogabb a szeretet és a béke napja, karácsony. — Ugyan, ugyan! — válaszolt Háború fölényesen. — Mindig ilyen bohóságon jár az eszed! — Nem bohóság ez, bátyám! Hanem halljuk csak, te min tö­röd a fejed? — Én? — és dölyfösen hátra­dőlt a széken. — Hát ha tudni akarod én elmondom neked. Pont azon a szeretet és béke ünnepé­nek nevezett napon fogom össze­ugrasztani a Fekete királyt, meg a Fehér királyt. Na, mit szólsz a tervhez? Jó mi? De ez még csak a kezdet. Ezután jön a java. Ebbe a háborúba belekeverem még a Sárga királyt is. Hát mit szólsz ehhez a ragyogó ötlethez? De bizony Béke nem szólt sem­mit. Nem ujjongott és nem neve­tett kajánul ezen a sátáni terven. Hallgatott. Megsimogatta fehér ruhája szegélyét- és igy szólt hal­kan: — Tudod mit, Háború? Mi ket­ten hiába vitatkozunk ezen. Hiába­való két ember ide. Hanem van egy ötletem. Döntsék ezt el az emberek. — Mire gondolsz, öcsém? — Pontosan arra, hogy az em­bereket kérdezzük meg, mit akar­nak. Háborút-e, vagy békét. — Még most se értem világosan — mondta Háború. — Hát figyelj ide. Minden or­szág királyának küldünk egy cso­magot. A csomagban lesz egy kard és egy fenyőág. Namost, a királyok szavazás útján megkér­dezik népüket, melyiket akarják megtartani, a fenyőágat, vagy a kardot. Az eredményt onnan tud­juk meg, hogyha a kard érkezik vissza, a írkor békét akarnak. Ha viszont a fenyőág, akkor meg há­borút akarnak. Érted-e most már? — Értem, öcsém. Rendben van! — emelkedett fel ültéből Háború. Hát így is történt. Megcsinálták a csomagokat és megfogadták Télapót postásnak. El is indult a rakománnyal sebesen, csak úgy porzott a hó a szánkó után. A két testvér meg az ablaknál állt és várta vissza Télapót. Harmad­nap meg is jött aztán. Illedelme­sen leverte csizmájáról, szakállá­ról, bajuszáról a havat meg a zúzmarát és bekopogott. — Béke és szeretet mindkettő­töknek — szólt, amint belépett. Amit rámbíztatok, megcsináltam; Visszahoztam azokat a csomago­kat, amiket a királyok népük ne­vében visszaküldték. íme, ezt a csomagot a Fekete király küldte: A kard van benne. Ezt a csoma­got a Sárga király küldte: A kard van benne. Ezt a csomagot meg a Fehér király küldte tissza: Eb­ben is a kard van, A marcona legény, a Háború elsápadt. A kékszemű Béke arca felderült. így szólt: — Látod, látod. Mégiscsak ne­kem adtak az emberek igazat. És neked most már semmi, de semmi keresnivalód nincs közöttük. Ezt nem én mondom, hanem az em­berek! Háború erre még fehérebb lett; Felállt, nem szólt semmit. Bi­zonytalan léptekkel ment ki a szobából, a hideg téli éj szakába, ahol éhes farkasok acsarkodtak; Béke meg meghívta jó disznó­toros vacsorára Télapót. Kelemen Zoltán Törd a fejed! 1. cl II > A g ólya csőrében kisgyerek b JÓKAI MÓR Kegyetlen tél A legutóbbi Törd a fejed rejt­vényünk megfejtései: 1. Fogoly­hús. 2. Nézeteltérés. Kedves gyerekek! Nem mindig volt ilyen gazdag, boldog kará­csonya a gyerekeknek, mint most. A mostani ünnep még bol­dogabb lesz, ha idézünk abból a régi világból, mely szerencsére örökre eltűnt. Elmondja nektek ez igaz mesét F. H. bácsi alsó- tengelici veterán. A naptár 1929. utolsó napjait mutatta. Kegyetlen hideg tél volt, hullott a hó és már sötéte­dett, amikor ebben a kemény hi­degben egy szegény asszony elin­dult a község pereméről a köz­ségbe. Csillogó hópelyhek tapad­tak őszfehér hajára, de nem is RÖVID MESÉK Az oroszlán es az eger Az oroszlán nyugodtan aludt a barlangjában. Körülötte vidáman hancúroztak az egerek. Az egyik egér nekibátorodva keresztül fu­tott az oroszlánon. Az hirtelen felébredt, elkapta az egeret és agyon akarta csapni. Az egér ijed ten könyörgött. Ne vedd el az életemet, óh állatok királya. Hi­szen milyen dicsőség lenne az ne­ked, a hatalmasnak, ha engem megfojtasz? Eressz el és meglá­tod, egyszer még segítségedre le­hetek. Az oroszlán elnevette magát. Jaj nekem — szólt —, ha a te se­gítségedre szorulok. Kevéssel az eset után az egér óriási bombölést hallott. Ez csak az oroszlán lehet — gondolta. Odament hát és látta, hogy az oroszlán ott hánykolódik egy há­lóban, melyet a vadászok feszí­tettek ki, hogy megfogják vele. A szerencsétlen mennél jobban do­bálta magát, egyre inkább bele­gabalyodott. Az egér ezt látva gyorsan mun­kához kezdett. Több helyen át­rágta a hálót és megszabadította az oroszlánt. szarvas és a szőlő A szarvas a vadászok elől me­nekülve elrejtőzött a zöld szőlőbe. Mikor a vadászok már elhalad­tak, elkezdte szaggatni a levele­ket. Az egyik vadász észrevette, hogy a szőlő mozog. Gyorsan kö­zelebb ment és a szarvast meg­pillantva lelőtte. Megérdemeltem a sorsomat — szólt haldokolva —, mert minek bántottam a szőlőt, mikor engem megmentett. Soha senkit ne bántsunk meg. legfőképpen azokat ne, akik va- j lamikor jót tettek velünk és sze-1 retetef mutattak irántunk. Szerbből fordította: Andrásfy András I gondolt vele. Rongyos ruhájában és vászonpapucsában remegett a teste a hidegtől és vánszorgott tovább. Szívszakasztó látvány volt szegény. Néhány ablakból ragyogó vilá­gosság és pompás jó szag áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, karácsony estéje. Gyönyörű karácsonyfákat lá­tott, sok gyertya égett rajtuk, csillogtak rajta a sok drága dí­szek, de ezt csak az ablakon ke­resztül nézte és olykor feltekin­tett az égre. Egyszer épp akkor hullott le egy csillag, s ragyogó fénycsíkot húzott a sötét éjbe. — Valaki meg fog halni — mon­dogatta magában a szegény asz- szony. Aztán egy gazdag kereskedő fényes ablaka alá húzódott és bekopogott. Az asszony az ajtón keresztül nyújtott neki egy kis kalácsot és parancsoló hangon mondta: menj haza, mert meg­fagysz ebben a nagy hidegben! De a szegény asszony, gondol­ván, otthon se jobb. hisz farkas­ordító hideg szél fúj be a tető hasadékain, csak felsóhajtott: ke­gyetlen a tél. nagyon kegyetlen! Pedig nem is a tél volt kegyet­len, hanem a rendszer, amely mit sem törődött a szegény, nincstelen emberekkel. A szegény asszony tovább ván­szorgott, egyik ablaktól a mási­kig, hiszen neki sietnie kellett, hogy hazaérjen. Valaki várta az alamizsnát, igen, egy ősz, öreg, beteg ember, s egy kis unoka. A hó erősen hullott, a szél fújt ke­gyetlenül. A remegő, fáradt asz- szony leült az út sarkán, hogy egy kicsit megpihenjen. A hí mind jobban hullott és a hótaka­ró belepte a szegény asszonyt, mintha meg akarná védeni a szörnyű téltől. És a szegény asz- szony elaludt csendesen. Beteljesedett a szava, amit ak­kor mondott, amikor a csillog lehullott és fényes csíkot húzóit a sötét éjbe: valaki meg fog halni.

Next

/
Thumbnails
Contents