Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
ÜNNEPI JEGYZET H ányszor ünnepeltük már a karácsonyt, a szeretet és békesség ünnepét az elmúlt évszázadok alatt, ki tudja. Nem is fontos a szám, hiszen egy ünnepet naggyá, elmélyülné nem múltja tesz, hanem a tartalom, amit képvisel. És a karácsony nálunk két évtizede igazán a békesség, a szeretet ünnepe. Pedig mennyi karácsonyt megértünk. Karácsony volt akkor, amikor a lövészárok felett süvöltő szél fújta a havat és gyilkos fegyverek néztek farkasszemet egymással. Amikor a hóvihar temette be a holtat és az élőt, hogy a dermesztő hideg az utolsó lehelletet is jéggé fagyassza benne. Akart menni? Dehogyis akart. Akart gyilkolni? Dehogyis akart. Küldték. Ment. És karácsony éjszakáján, és minden éjszakán ott lelte halálát megannyi ember, akinek a legkisebb érdeke sem fűződött a háborúhoz, amely végzete lett. Es akkor is szólt a rádióban a „Mennyből az angyal", az „Q, Tannenbaum”, a fronton pedig dörögtek az ágyúk. A békesség ünnepén ki gondolt békességre. Az anyának majd a szíve szakadt meg, amikor a kenyérből is csak vékony szeletet tudott szelni gyermekeinek, s még soványabb volt a karácsony az ágakból összetákolt fenyőfa mellett. Hiányzott a családi körből az apa. S ki tudja, talán már végképp hiányzott, valahol úton van már az értesítés: „Hősi halált halt...” Sok karácsonyt megértünk és nem volt boldog a legtöbbje. Nem lehetett maradéktalanul boldog, mert hiányzott az igazi béke és hiányzott a felszabadult kacagás, amely csak a jólét talaján csendülhet fel. Karácsony van ma is. A szeretet, a béke ünnepe. Együtt ül a család a fenyőfa alatt, örül a gyerek az ajándéknak, boldog a szülő az örvendő gyermek láttán, a szeretet, a béke lengi be a szobát, és mivel sok szobából tevődik össze az ország, a béke gondolata, a béke szelleme lengi be az egész országot. A dolgozó, az alkotó ember ünnepel a béke ünnepén. A karácsonyfa alatt roskadásig rakott asztal. Tele az ajándékkal, a „Télapó” ajándékával. A Télapó hozta. A Télapó gazdag. Miből sem áll a Télapónak, hogy zsákjába nyúljon és odategye a villanyvas itat, vagy az úi ruhát, esetleg a hajasbabát — örüljön neki a jövő magyar polgára. Mert a Télapó nem szegény. A Télapó gazdag. Ki vethetné a szemére? Maga teremtette meg a maga gazdagságát. Maga dolgozott meg érte. Maga formálta olyanná a világot, hogy ne csak egyesek, hanem minden gyerek Télapója gazdag lépvén, aki nem visz egyik házba megannyit, a másikba meg semmit. A Télapó megdolgozott érte. Kemény munkával, a maga birtokában, mert övé lett itt minden. És övé lett a gazdagság is. Hogy lehetne még gazdagabb is? Lesz. Mert a Télapó nem önmagáért gazdag, hanem a sok kisgyerekért, aki így karácsony táján szívrepesve és vágyakozva várja. Beteljesül-e a remény? Az idén — úgy hiszem, vagy biztos, hogy nem tévedek — minden magyar házban beteljesült. Es o Télapó még egy nagy ajándékot tesz minden kisgyerek •— és minden felnőtt — asztalára, a békét. Békességben ünnerseljük 1961 karácsonyát. Ez sem lett ingyen, ez sem lett könnyen. Télapó ezért is megdolgozott. Ebben is benne van a Télapó munkája, harca is — ha úgv tetszik. Mert a békesség, a béke, ajándék ugyan, de olyan ajándék, amit nem adnak ingven, ezért az ajándékért meg kell dolgozni, ezért harcolni is kell, ha úgy hozza az élet. Es ez az ajándék mindennél szebb, mindennél fényesebb. Mert két évtizeddel ezelőtt a békesség hiánya, az áoyúdörnés nem csak a karácsony igazi hannulatát vitte el. nem csak azt *oszlatta szét hanem elvitte — elrabolta — az ajándékokat, a játélcvasutakat a hajasbabát is a karácsomba alól. És a béke hozta meg most a vasutat, a hajasbabát, az ép*tőkoc1-á,"'t. a békét vedig a Télapó hozta. A sok sok karácsony ünnepén Télapónak hitt apuka, akik fáraAoztak érte, akik megteremtették az új világot. Nem akarunk ünneprontók lenni a szeretet ünnepén, de amikor azt mondjuk: Békesség a jóakaratú embereknek, ne feledjük el, ha kimondatlanul is, hozzágondolni: nincs békesség a rosszindulatú embereknek. Hiszünk az emberekben? Hiszünk. De a rosszindulatú emberekben nem hiszünk. És ha a rosszindulatú emberek el akarják rabolni a karácsonyfa alól a sok-sok boldogságot jelentő ajándékot, akkor ezekkel szembeszállúnk. Magunkért, de elsősorban a megajándékozottakért, a sok-sok gyerekért, akiknek arcán karácsony estéjén rózsákat nyit az öröm, a boldogság. Karácsomi van. 1961 karácsonya. Megint a béke karácsonya. Vigyázzunk rá! LETENYEI GYÖRGY Ormos Gerő Két kió fenyőág Kora délután az udvaron féllábszárig ér már a hó. Kuporgunk öten a szobaablakban, bámészkodunk kifelé és izgatottak vagyunk. Meglehetősen hideg a szoba, anyánk ötven kiló szenet tudott csak szerezni tegnap Ádler úrtól. Holnap aztán ka- rácsony. Anya kint van a konyhában, valami tésztát süt és krumplit főz egy nagy fazékban. Egész nap szótlan volt Már reggel emlegette, hogy levelet vár apától, aki igen mesz- sze. Olaszországban harcol, hogy a mennykő csapna bele, aki oda küldte. Mi öten le-letöröljük az ablaküveget, szeretnénk kimenni a puha hóba, de anya tízszer is visszazavart már a szobába. — Megfáztok, nem lehet! — hát csak az ablakon nézegettünk kifelé. Máskor megtűrt bennünket maga mellett a konyhában, most semmit se szabad. Aztán a nevemet kiáltja. Kifutok hozzá. — Elmegy szépen, fiam. Banyák nénihez — mondja és rendezgeti a hajamat, ingem gallérját —. ott van kint a kis- piacon. Megmondod, hogy tisz- teltetem, és ha van fölösleges fenyőág, ami elesik ilyenkor, legyen szíves, küldjön belőle. Két perccel utóbb gyúrom már a havat. Csendes, üres az utcánk, a kocsiúton csak egy halvány kerékvágás látszik, a gyalogjárón mély, omló cipőnyomok. Igyekszem ezekben lépegetni és Banyák nénire gondolok. Itt lakik a negyedik házban. Kettő van neki ezenkívül az utcánkban. Nagydarab, kövér asszony, istállója is van, két szép lóval, meg kis sárgára festett hintó- ja. Gazdag asszony. Cselédet tart. s övé a sarki hentesbolt és sok minden. Még nagy, csa- tos imakönyve is van, azzal látjuk nap-nap után a templomba menni, sokszor ránk is szól. ha fickándozunk, hogy tanuljunk inkább imádkozni, ne komisz- kodjunk. micsoda ember lesz belőlünk? Aztán megijedek, mintha hirtelen sötétedni kezdene. Szedem a lábam, igyekszem a kis- piac felé. Erre már többen járnak, kerülöm őket. futásnak eredek és lihegve állok meg a piac sarkán. Látom, hogy a kápolna mellett sok behavazott fenyő áll, nézegetik néhányan asszonyok, férfiak és ott áll nagy bundában Banvák néni. Rángatom vállamon a könnyű kabátot zavaromban és megállók az asszony háta mögött. Ott van a cselédje, kocsisa is, azok fogják meg sorba a fákat és állítják a vevők elé. Vannak ezek most legalább nyolcán, tízen. Alkudoznak. Egyszerre megüti az értelmemet Banyák néni nyájas beszéde. — Jaj, nagyságám, ez drága? Tetszett már ilyen fát látni? Ó, ó. édeském, ráfizetek én erre! Aztán vagy megveszik a fát. vagy nem. Banyák néni pedig beszél, beszél, rászól olykor az öreg kocsisra, hogy Imre te. azt mutasd meg a tekintetes asz- szonynak, amit kér, ne tátogass. vagy: Julis ide! Aztán ha- zaugorsz vele a nagyságához, de szedd a lábad! Én meg csak szortyogtatom az orromat, bele is törlőm a kabátom ujjába és nem merek szólni neki. mivel küldött ide anyám. Lassan, lassan egészen besötétedik. Kékül a hó és kiütnek a háttérben a házak ablakai. Három vevő keresgél már csak. Akkor megközelítem oldalról Banyák nénit és köszönök neki. Lenéz rám csodálkozva. — Neked mi kell? — kérdi metsző hidegséggel. Még közelebb lépek, elmondom, mit üzent anyám. — Micsodát? — formed rám. Megint elmondom, erre odavágja: — Persze! Maid letördelem nektek! Te a postásné fia vagy? — Igen — felelek és torkomon feszül a sírás. — Várj! — mondja. — Nem fogom én tönkretenni a vevők elől. Mellemre ragad az ing. félrehúzódom és annyira megered az orrom, hogy nem bírok vele. A kocsis lámpát hoz valahonnan. kis behavazott asztalkára állítja és asszonya máris rákiált, hogy mutasson egy szép fát a nagyságának. Én csak várok, várok. Fázik már a lábam, a kezem, a fülem, állok a kövér, bundás asszony mögött. — Mi az, te még itt vagy? — fordul meg egyszer, s én megint elmondom, miért jöttem. — Mondtam, hogy várj! — szól szigorúan. — Nem az ilyen kuncsaftokat szolgáljuk ki mostan. Hát megint csak várok. Arra gondolok, ha apám itt lenne most. biztosan nem így beszélne velem Banyák néni. Az utcán se kiabált volna pénteken4 hogy alomars naplopó-fajzat! TTTTTTTTTTTTTTTTf?TTTfTTTTTTTTTTITTTTTTTTTTTTTTT?TfTTTfTTTITtTTTTTT YYWVVYYYVVVVYVVVYVYYYVYYYYyYVVYYYVVWVVVVVYVWVYVWVVVVVVWYVWYVVYV A hó már Katalinkor szakadni kezdett. Karácsonyig folyton esett. Óesztendő utolsó óráiban állt be egy kis szünet. De akkor meg olyan szél kerekedett, hogy a hófúvás benne rekesztette az embereket a házakban. Elsőnek a fa fogyott el, utána a krumpli. Háromkirálvok napján már mink se fűtöttünk, s nem volt a kamránkban egy szem krumpli sem. — Ere-gy, édes virágszálam! Menj Vajasékhoz! Vidd a vékát! Kérj egy is krumplit, de az asszonyságnak kezet csókolj ám! Nem szívesen mentem. Szikra Gyuri volt nálam. Csillagnyújtót csinálgattuhk. — Ha majd elmegy a hó! — mondtuk —, akkor megyünk csillagot nyújtani. Kezeslábas trikómon szijács — fakunkorék — árulkodott. — Mit faragtál? — kérdezte föcsögő szájjal a Vajas-gyerek, amikor pitaruk végiben, a pin- ceaitóban krumpliért megálltam. Nem is válaszoltam. És krumpli nélkül tértem haza. — Bös-me egv öcséd van — fogadta Vajasné a bátyámat, amikor őt küldte át anyám. OPhon a bá'vám e'^ondta hogy a gazdag Vajas fiának Borsi D. Jóssef A CSILLAGNYCDTG csak a váltamat vonogattam. — Kisfiam, kisfiam, mi lesz tebelüled? A szegény beszéljen, ha kérdik, de csakis akkor — mondogalódott édesanyám. Délután átoldalogtam Vajasékhoz. — Te, én megmondom, mit faragtam — mondtam a Vajas- gyereknek. — Ha nekem is csinálsz olyat, akkor, akkor nem haragszom! Elmondtam. hogy csillagnyújtó készül. — Kódusoknak való mulatság — sip'tozott Vajasné. amikor a fia bement hozzá. — De én akarok — mondta, és a lábával is dobbantott a Vajas. — Na. nem bánom, de a házból ki nem mehetsz vele — egyezett bele az anyja. Még lámpavilágnál is faragcsáltam. Kiszedtem egy úidon- új szita szőrét. Raggattam a színes papírokat. Fűztem az arany- d'székét. Fúrtam, igazítottam a nyújtószerkezetet. Mire készen lettem, a pajtásaim már végigénekelték a falut. Másnap este, amikor én is velük mentem, a boltosné. a bábaasszony és mindenki, aki pénzt tudott volna adni. elparancsolt. — Miért? Miért? — dugtuk össze a fejünket. Az ispánék ablaka árulkodott. A Vajas cérnahangja nyivákolt az ablak mögött: „Három királyok napja. Országunk egv istápja. Dicsérjük énekekkel. Vigadozó versekkel...” — Kitől kapott ez csillagnyújtót? — ordított fel Szikra Gyurka. Válasz helyett csak lehajtottam a fejemet. — Te. te gazdagok kutyája! — mondták a pajtásaim és ó elnyúltam az öles hóban. A lerí nagyobbat legkedvesebb pajta som lökött rajtam. Sírva mentem haza. Anyámnak mindent elmond tam. — Jaj. virágszálam, a szegény. ha nem térdet-feiethaj- tó..; Rissz-rossz gúnyájú. szentmi hálylovára szánt öregapám simított bele hajamba: — „Kutyavilág ez, már a gyerek is a gazdagok lábakaocája!” — mondta, de rá már senki sem hallgatott. Következő este nagyapám somfabot iával kezemben álltam lesbe. Vonított a szél, vonítottak az ebek. A Vajas bundadolmányban közeledett. Kezében ott csillogott az én csillagnyújtóm. Hárman voltak. Kettőnek el- kamoultam a lábát és amíg ők tápászkodtak. a fényes csillagnyújtóra lezuhant a kemény somfabot. — Iszkiri! — villant át agyamon, s valósággal repültem a hóban. Karácsonyi szünet után, már a legelső napon raportra rendelt bennünket a mester úr: — Ki tette? — dördült bele a csendbe. Kis elsős, copfos csitrik. tri- kóbugvogós. hátulgombolósok, foltoskönvökű hatodikosok — mindnyájan összeszorított szájjal meredtünk a semmibe. Szikra Gyuri, aki sejthetett valamit, a csizmája orrát nézegette. és t-nítás után megvárt a kapunál. a templomba. Apa biztosan rászólna. Megszidná. Éppen egy alacsony asszonytól szedi el a pénzt, a hidegség, a félelem különös erőt önt belém: odalépek hozzá. Szipákolok kis ideig, aztán rákezdem: — Banyák néni. anyám kéri. hogy legyen skives ... Felém fordul hirtelen. — Nem mondtam, hogy várj?! — formed rám. — Vegyen az anyád, ha olyan nagyon kell neki! Nézze meg az ember! Lopom én a pénzt? Gyere holnap! Fuss, fuss. mert nem találsz haza! Látja, hogy nem mozdulok, odaszól valamit a cselédnek, ebből már egyetlen szót sem értek, annyira zúg a fejem. — Mire megy el anyádnak a pénze, ha erre se futja, mi? — kérdi nagy hangon. Száraz a szám. ég a szemem, nem tudok gondolkozni, csak ennyit mondok: — Az én apám a háborúban van. — Sokan vannak a háborúban! — mondja erre és most a kocsisnak parancsol valamit. — Háborúban! 4- folytatja gőgösen. — Talán én küldtem a háborúba?! Erre megszólal az alacsony asszony. Pénzt számol Banyák néninek a lámpánál. — Ugyan már! Hát ő küldte talán? Gyerek ez. Banyák néni megköszöni a pénzt. — Tudom kérem — hagyja rá. — Csavargó. Nem fogja ezeket senki, semmi Kap annyit az anyja. Ád neki a posta, tudom én. Most megint megszólalok: — De négy testvérem van. Ezt mintha senki se hallaná. Az alacsony asszony elmegy, most két vevő válogat csak, egyiket a cseléd, másikat a kocsis szolgálja ki. Aztán arra vezzenek föl. hogy rám szól. — No. te naplopó! Felszívom gyorsan az orromat és odalépek hozzá. — Hát mi l^ell neked? Csodálkozom, hogy elfelejtette, elmondom! megint. — Fenyőág] mi? — húzza el gúnyosan, aztján rászól a kocsisra: — Keress neki ott valami hulladékot]. Imre! Ami leesett! Az jó lesz. No, eredj! — és lök rajtam] egyet. Odafutok a? öreghez. Befordulok a falhoz, ő lehajol. mintha keresgélne, én kíváncsian, izgatottan nézem, mit művel. — Gyere! — szól hátra csendesen. s amikor egészen közel megvek hozzá, még halkabban mondja: — Persze, hulladékot. Mert nem telik a szegény anyjának ... Azzal leguggol, fogdossa a fákat és egvszercsak reccsenő törést hallok. — Fogd — mondja sürgetően. — Vidd haza! Várj, keresek még egyet. A második reccsenésnél felcsattan Banyák néni hangja: — Ne törj, te! Az anyád mindenségit, tönkre teszed azokat a drága fákat! Levonom a béredből! Akkor már kezemben van a két ág. Imre csak morog valamit és fölegyenesedik. Banyák néni pedig rám kiált: — Pusztulj innen! Naplopó! Köszönni is elfelejtek, nekiiramodom a sötét piacnak, amit csak a hó világít meg sötétkékre. Viszem a két fenyőágat a hónom alatt, aztán annyira nehéznek érzem, hogy a vállam- ra emelem. Odahaza anyám biztosan látta. hogy a megaláztatás nedvessége csillog a szememben, nem is kérdezett semmit, csak elvette tőlem az ágakat, s akkor az ő szeme is megtelt köny- nyel.
