Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
1961. december 24. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Az „új házas'' Vidácsék karácsonya Disznóölés A mennyezetig érő karácsonyfát még nem láthattam, a fényképezőgép sem örökíthette meg. De ma biztos, hogy ott áll Vidácsék nagyszobájá- ban. Amikor elbúcsúztam a du- naföldvári Vidács házaspártól és az ünnepi készülődésről kérdeztem meg a halkszavú, törékenynek látszó asszonyt, azt válaszolta, hogy eddig minden évben — ha szegényesen is — de állítottak fenyőfát. De most olyan lesz, amilyen még nem volt. A plafonig fog érni. Az első karácsonyt töltik az új házban, saját házban. Kívül még hiányzik a vakolat, Belül a bútorzat, elég kopott — kicserélésére ezután kerül sor. De a ház, a saját fészek már megvan. Eddig dupla családi ünnep volt náluk a karácsony, most háromszoros ünneppé válik. Mert házavatást is tart a család. Tizenegy évvel ezelőtt, 1950 karácsonyán kötöttek házasságot. Egy év múlva, 1951 karácsonyán megérkezett az első gyermek, Mártika. Az új otthon megteremtéséhez már több idő kellett, de ma már ez is megvan, — Tudja, nem is ment a dolog olyan nehezen — mondja a férj. — ötvenháromban tombolán nyertünk egy malacot. Egy év múlva kétszáz kilós ní- zó lett belőle. Levágtuk, két sonkát eladtunk, annak árából két malacot vettünk. Azok is megnőttek. Aztán volt, hogy ötöt is hizlaltunk. Vettünk egy kis darab szőlőt, ahol nemcsak a bor termett meg, hanem a bab, a zöldség, a gyümölcs is. Ötvenötben sikerült megvenni a telket — elég olcsón, ölenként négy forintért. Még ebben az évben kiástuk a fundamentumot. ötvenhatban megvettük az építőanyagot, így aztán lassacskán elkészült a ház* beiratkozik a székesfehérvári felsőfokú mezőgazdasági technikumba. — És ki tartja fenn addig a családot? — A feleségem. Bizony, nehezen határoztam el magam — mondja. — Olvastam a hirdetést az újságban, hogy megnyílik a technikum, jelentkezőket várnak. Gondoltam, megpróbálom. Amikor aztán sikerült a felvételi, három éjjel nem alud tam. A feleségem biztatott, menj csak és tanulj, mondta. Addig majd én helytállók. Ki nézne ki ekkora erőt ebből a törékeny asszonyból? — Mert hatalmas erő van ebben a munkásasszonyban. Dolgozni a gyárban, ellátni a két iskolásgyermeket, rendbentartani a házat, ilyen nagy áldozatot vállalni férje tanulásáért; — Megszoktam a munkát — veszi át a szót Vidácsné. — Ti- zenkétéves koromban — amikor az anyám meghalt — cselédnek mentem. Azóta dolgoUjból a házra terelődik a szó. És inkább a berendezésre. Mert sok még a tennivaló. Az anyag már megvan a verandához, így jövőre az is elkészülhet. A kamra olyan nagy, hogy majd le lehet választani belőle egy fürdőszobát. Sor kerül a bútorokra is. Az idei nyereségrészesedésből vették a konyhabútort, a jövő évi már a hálóra megy. — Milyen jó lesz magának, Jucika — mondják munkatársai Vidácsnénak a gyárban — a férje agronómus lesz, magának majd nem kell dolgoznia. — Azt már nem. Persze, ha a férjem elhelyezkedik, megyek utána, legfeljebb a mező- gazdaságba. De ott is dolgozni fogok. Mert ezután majd kevesebbet kell költeni házra, több jut ruházkodásra, de szórakozásra is. Ezután fogunk igazán élni. Feldíszített fenyőfák mellett tartják ma országszerte a béke, a szeretet ünnepét. Boldog Disznóölést kerestünk Faddon. Ez nem jelentett valami nagy munkát, mert téli időben naponta sok helyen visítanak fel a hízók, amikor a böllér éles kése a torkukba szalad. A véletlen Má- csik Pálékhos vetett bennünket, ahol nem is egy, hanem két disznót vágtak. Éppen a sonkákat kerekítették, amikor benyitottunk hozzájuk. A böllér Mácsik Pál volt, a családfő. Érti a böl- lérséget, hiszen a rokonok, jóismerősök is gyakran meghívják. Ott szorgoskodik mellette tűzoltó fia, ifjú Mácsik Pál is, aki erre a napra szabadságot kért, és vsje, Böcz Sándor, termelőszövetkezeti traktoros. A sonkák kikerekítésénél nagyon ügyelnek arra, hogy zsíros rész minél kevesebb maradjon, mert azt senki se szereti a családban. A tölteléknekvaló összegyűjtésénél viszont nem szűkmar» kúak, mert a hurkát, a kolbászt mindenki szereti. A termelőszövetkezetben dolgozik Mácsik bácsi. A várható jövedelemről érdeklődtünk. — Azt még mi sem tudjuk. Sajnos, sok kárt okozott aa, aszály... Kenyérmellévaló mindenesetre, lesz. A lakásba invitálnak, s friss pecsenyével, borral kínálnak betű nünket, mert ez így szokás. Feltűnik, hogy a régi típusú házban meglehetősen sok az új vonás. Láthatóan új a szoba és a konyha burkolata, újak az ablakok, ajtók is, azaz éppen, hogy maradt mutatónak a régiből egy ajtó. — Kicseréltük a régit újra. Már kimegy a divatból a földes szoba is. Jobb érzés csinos, egészéges lakásban élni — mondják « háziak. Persze a valóság nem ilyen meseszerű. Nem ment magától a házépítés, keményen meg kellett dolgozni minden tégláért — fordít a szón a házigazda. — Én minden évben az áztatásnál dolgoztam. Kemény munka, de jól lehet rajta keresni. Az asz- szony is dolgozik, így minden évben félre tudtunk tenni 20— 25 ezer forintot. Igaz, nagyon meg kellett fogni a forintot, szórakozásra, ruházkodásra nem sok jutott. Évente egyszer-két- szer jutottunk el táncmulatságra. De megérte. A ház kész és ami a fő, nincs rajta egy fillér adósság sem. Mert most, egykét évig nemigen telne építkezésre. Én ugyanis most nem dolgozom^ Igen. Vidács elvtárs március óta iskolába jár. Harmincegy éves fejjel határozta el, hogy OOOOOGOÖOQGQGGí zom; Meg aztán a gyerekek is segítenek. A nagyobbik már főz is néha. Ha megjövök a gyárból, minden elő van készítve a vacsorához, amikor pedig betegeskedtem, Mártika főzött. Amikor a férjem említette a technikumot, úgy gondoltam, még nem késő, hogy tanuljon, Vidács Márton most végzi az családok otthonaiban gyúlnak ki a gyertyák, csillagszórók. A boldogság tölti be a dunaföld- vári Vidács család otthonát is, ez a boldogság talán egy kicsit több is, mint másutt. De megérdemlik. Keményen megdolgoztak érte. JANTNER JÁNOS j Az asszonyok a konyhában sürgölődnek. Készülnek a disznótoros ebédre és vacsorára. Él még a régi jó szokás, hogy disznóöléskor meghívnak egy csomó vendéget. Most is lesznek vagy tizenöten a vacsoránál. Márpedig a sok finom falat elkészítése nem kis munka. Búcsúzunk. Mi vidám hangulatot kívánunk a disznótoros vacsorához, a háziak pedig meghívnak bennünket a következő évi disznóölésre.., B. Karácsonyi csúcsforgalom első évet. Az egész család a jó bizonyítványnak. Jórendű' lett, ez ezer forint megtakarítást jelent a tandíjnál. Amikor nyáron egy hónap szünet volt a technikumban, elment a gyárba áztatni, a keresetből vezették be a házba a villanyt. Eltelik még egy esztendő és az apa mezőgazdasági szakember lesz. A kislány pedig változtatott eddigi elhatározásán, most már nem orvos, hanem agronómus akar lenni, ha felnő. Első ízben rendezték meg Dunaföldváron az öregek napját. Az egész napos program egyik -száma«: úttörők köszöntik a szociális otthon idős lakóit. \ Talán n'ncs is olyan család, ahova az ünnepek előtti napokban ne kopogtatott volna be többször is a postás üdvözlőlappal vagy csomaggal, ilyenkor van a »főszezon« a postánál, a forgalom a megszokottnak többszö- i ősére nő. A szekszárdi posta kivételes helyzetben van, ide már két-hároro héttel kara sony előtt megérkezik a karácsonyi csúcsforgalom »előszele«, tucatjával érkeznek az üres kishordók, demizsonok, amelyeket aztán — jó szekszárdi kadarkával megtöltve — ismét a postások vesznek gondjaikba, Felvételünk az ünnepek előtti napokban készült a szekszárdi vasútállomáson. Négyszáz csomag várja a pesti vonatot.
