Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-21 / 300. szám
1961. december 21. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAQ 3 A ttárpHisi változásokra (1) Igaz utal választott T. Kovács János Megváltozott Sárpiiisen a szövetkezeti élet. A járás legrosszabb termelőszövetkezete idén egy esztendei jó munka és vezetés eredményeképpen a járás szövetkezeti gazdaságainak élvonalába küzdötte fel magát. E riportsorozatunkban beszámolunk a sárpilisi változásokról. Olyan embereket mutatunk be, akik tipikus képviselői a változást megteremtő szövetkezeti gazdák egy-egy csoportjának. Hatalmas ember áll a közös istálló takarmányelőkészítőjében, a kocsi tetején. Széles, energikus mozdulatokkal dobálja le a silót. Amikor ráköszönök, a silóba böki villáját, szemembe néz, nyílt tekintetével és onnan a kocsi tetejéről nyújtja felém nagy, erős kezét. — Kovács János vagyok. Megmondom, hogy miért jöttem, s a házába invitál, ne a hidegben beszélgessünk. A meleg szobában jobban szót értünk talán. Előre megyek, s míg ő elvégzi munkáját, anyjával váltok néhány szót a szövetkezetről. — Higyje el lelkem, ha nem látta volna, ilyen szép még nem volt a sárpilisi határ. Én már öreg vagyok, de még én is eljártam kapálni a nyáron. És örömmel mentem, meg mindenki örömmel ment. A nép kedvet kapott az idén a munkához. Nem lehet azt mondani, hogy mindenki úgy dolgozott, mint egyéni korában, de szebb volt a határ és többet is termett, mint azelőtt, amikor még egyénileg gazdálkodtunk. Mire hazaér Kovács János, már megtudom az anyjától azt is, hogy ez a mostani elnök, a Szabó Ferenc nagyon rendes ember. Nem enged a negyvennyolcból, keménykötésű vezető és igazságos. Jobb is, hogy nem falubeli, mert nem kötelezi se rokonság, se barátság a részrehajlásra. A falu népe tiszteli és elismeri, hogy nagy érdemeket szerzett a szövetkezeti gazdálkodás megjavításában. T. Kovács János itt kapcsolódik a beszélgetésbe. — Tudja biztosan az elvtárs, hogy én voltam itt az elnök. Ha dicsekvős lennék, akkor se dicsekednék, mert az én elnökségem alatt nagyon rossz volt a szövetkezet. Meg kell mondani nyíltan, őszintén, hogy komoly hibákat követtünk el a vezetésben. Az idei eredmények nagyrészt az új, megjavult vezetésnek köszönhetők. — Amikor az idei tavaszon leváltottak a tisztségemről, nem örültem, de el se szomorodtam. Két út állott akkor előttünk, leváltott vezetők előtt. Az egyik az, hogy klikket szervezünk és ágálunk az új vezetők, az idegenből jött elnök ellen. A másik az, hogy megismerjük az új vezetés elképzeléseit, vitatkozunk velük, ha nem értünk egyet, de a .ló elképzeléseket minden erővel támogatjuk. T. Kovács János nagyon bölcsen az utóbbi utat választotta. Nem sértődött meg, nem szervezett klikket, hanem kiállt az egész falu előtt, az új vezetés igazsága mellett. Szép, erkölcsös cselekedet volt ez és nagy hatást gyakorolt a falu szövetkezeti gazdáira. Sokan mondották: „Ha a volt elnök is támogatja az újat, akkor az új elnök nem akarhat rosszat...” — Beválasztottak aztán engem is az új vezetőségbe, igazgatósági tagnak — meséli tovább T. Kovács János. így első kézből megismertem az új elképzeléseket, mindenbe beleszólhattam, vitázhattam, bírálhattam, ha arra szükség volt. Leváltásom ellenére elküldték a tavaszon iskolára. Ott sok mindent tanultam és így nekem is vannak jó elképzeléseim. Például most sokat foglalkozom a garantált pénzdíjazással. Spekulálok, hogy vajon nem lenne-e jó, ha legalább részben mi is rátérnénk már a jövő évben erre. — Minden jót magamévá teszek és minden hibát ostorozok. Most is csak egész nyugodtan írja meg az újságba, hogy rossz a trágyakezelés és ugyan hamar elvégeztük a mélyszántást, de egy csomó trágyát nem szántottunk alá. Ez pedig helytelen. Jobban kellett volna megszervezni a munkát. A beszélgetés újra az új vezetők és a leváltott vezetők viszonyára terelődik. — Látja, így vagyok én az új vezetőséggel és a többiek is nagyjából így vannak, akiket velem együtt leváltottak — folytatja T. Kovács János. Az új elnök egyébként jó barátom. Mindig mondom neki: „Ne hidd, hogy én visszavágyakozom az elnöki székbe, hisz nem elnöknek születtem én. Csináld csak tovább, így, ahogy eddig, mert jól csinálod'’. Most takarmányosl funkcióban működöm. Ez könnyebb, mint az elnöki. Megkeresek itt is annyit, mint amennyit elnök-koromban kerestem. A fiam is tsz-tag, ze- toros, meg a feleségem is dolgozik, Van munkaegységünk bőven. A mi családunk dologhoz szokott, a munkából szépen megélünk. Okos beszéd ez! T. Kovács János helyes utat választott és így lett ő is cselekvő részese a sárpilisi változásoknak. Ha megsértődött volna és duzzogott volna, ha minden erejével nem támogatni, hanem akadályozni akarná azokat, akik a helyébe jöttek, akkor úgy emlékeznénk meg róla, mint a fejlődés kerékkötőjéről. Sokkalta jobb ez így T. Kovács Jánosnak, a sárpilisi szövetkezetnek, meg mindenkinek, hogy a volt elnök, miután leváltották, megtalálta a szövetkezetben a helyét és felismerte az igaz ügyhöz vezető egyenes utat, amelyet a becsületesség és a tisztesség kövei tesznek könnyen járhatóvá. Gyenis János Felelős kerestetik••• Kívülről nagyon szépen mutat a ház, a Toldi és a Mészáros Lázár utca sarkán. Olyan, mint a többi új bérház, talán még szebb is. Látiára senki sem gondolná, hogy benne heteken keresztül kőművesek, vízvezetékszerelők boly gatták a lakók nyugalmát, bontottak, ástak, sok köbméternyi iszapot kubikollak, új falakat húztak. Mindezt jó félévvel az átadás, beköltözés után. Gulyás3y Ödönék konyhájában ülünk. Gulyássy üzemvezető a falra mutat: Úgy nézze ezt a falat elvtárs, hogy teljesen új fal. — No, persze, hiszen új háznak csak új lehet a fala. — Nem, újabb a háznál. Két hete lett kész. Másodszor. Meg aztán a kémény is új. Uj a mozaikpadló, a csempézés, a vízvezeték, a szennyvízlevezető csatorna. Alig egy éves a ház, de most költöztünk be másodszor. Mint megtudom, két hónapon keresztül a pincében főztek, mi vei a konyha használhatatlan volt. Ugyanígy jártak a szomszéd Mónusók, a házmesterók is. Először júliusban vették észre Megállják helyüket a miszlai nők Amikor az ősz kezdetén a pártszervezet javaslatéra felvetődött, hogy újjá kell szervezni a nőtanácsot, ez a miszlai nők között nagy visszhangra talált. Ezt igazolta az októberben megtartott gyűlés is, ahol megválasztották a nőtanács vezetőségét. Részt vettek ezen a gyűlésen a megyei, a járási nőtanács kiküldöttei is. Sajnos azóta nem látogatták meg a fiatal miszlai nőtanácsot. A miszlai nők is megállják helyüket mind a vezetésben, mind az egyéb más munkákban. A tízben például özv. Farkas Józsefné, Jankó Sándorné, özv. Jugovics Sándorné, Nagy Sándorné, Madarász Sándorné, Nagy Béláné, Kiss Józsefné dolgozik jól. Németh Marika az állattenyésztésben, mint fejő dolgozik, ugyanakkor a növénytermesztési munkákból is becsülettel kiveszi részét. A sertésgondozásnál Rigó Gyuláné végzi kitűnően munkáját. A baromfi- tenyésztésben Lukovics Jánosné és Balaskó Béláné dolgozik példamutatóan. A miszlai nőtanács vezetősége, Nagy Mihályné titkárnővel az élen, legutóbb összehívta a vezetőséget. A vezetőségi ülésen jelen voltak a község pedagógusnői is, a pártszervezet részéről megbízott Szőllősi Mihályné elvtársnő, pedagógus is. A vezetőségi ülésen beszélgettek arról, hogy a nőtanács foglalkozzon a község szociális és- kulturális kérdéseivel, valamint a gyermekneveléssel. Kozsucb Pál Miszla Gazdag és vidám lesz a karácsony Lengyelországban A lengyel külkereskedelmi szervek három világrészben vásárolnak karácsonyi díszeket és finom falatokat, hogy a lengyel családok ünnepe minél gazdagabb, vidámabb legyen. Franciaországból, Görögországból, Olaszországból, Irakból, Madagaszkárból, Zanzi- bárból, Portugáliából és Marokkóból sok-sok tonna vaníliát, fügét és más gyarmatárukat vásároltak. A belkereskedelem 72 000 tonna friss húst és 12 000 tonna húskonzervet készít karácsonyra. 3700 tonna friss és fagyasztott liba. kacsa, pulyka és tyúk kerül az ünnepi asztalokra. Bőségesen lesz hal is. Gulyássyék, hogy baj van. Repedezik a fal. Szóltak Mónusnénak, jelentse a dolgot a házkezelöság- nek. Egy hát múlva már nagyobb volt a repedés, újra szóltak. A válasz: A vállalatnál írásban kérik a jelentést. Augusztus elején elment az írás is. Közben nem történt semmi, az illetékesek nem voltak kíváncsiak a lakók észrevételeire. Gulyássy elvtárs ekkor már telefonon sürgette az intézkedést. Megígérték, hogy kijönnek, de nem jöttek. Újabb telefon: Már két ujjam belefér n repedésbe, jöjjenek ... Újabb teljesítetlen ígéret. Végül, amikor főzés közben egy félkilós vakolatdarab esett Gulyássyné kezére, eljöttek a Víz-és Csatorna- művektől megnézni a hibát. Ekkor aztán napokig valóságos búcsújárás folyt a házhoz. Szakemberek nézték a falakat, kibontották az alapokat, megállapították, hogy a szennyvíz egy-két méter mélységben teljesen elárasztotta a talajt. Megkezdődött a munka. Az eliszaposodott föld kiszedése, száraz földdel való kicserélése, hetekig tartott. A kár több tízezer forint. Ki a felelős a kárért? A Víz-és Csatornaművek igazgatója szerint a kivitelező, a Tanácsi Építőipari Vállalat, mert nem csinálta jól meg a lakóház csatornázását. Az építővállalatnál jegyzőkönyvekkel bizonyítják, hogy a vállalat nem hibás, dugulás történt, azért szivárgott a talajba a szennyvíz. Ok egyébként mindent megtettek, amint tudomást szereztek a bajról, azonnal hozzáfogtak annak elhárításához, illegve helyrehozásához, természeti- sen fenntartva a jogot a számla benyújtására. A dugulás valószínűleg a júniusi felhőszakadás alkalmával keletkezett. Egy azonban bizonyos. Ha az első jelzéskor, azonnal megkeresik a hiba forrását, az egész munkát a jelenlegi költségek egy töredékéért el lehetett volna végezni. A hetekig tartó huzavona alatt a szennyvíz — amiből egy csepp sem került az utcai csatornába — valóságos sártengerré változtatta a ház alatt a talajt. A földet kicserélték, a falakat újra felhúzták, a vízvezetékeket, szenny vizlefoly ókat megcsinálták, a csempéket, mozaiklapokat visszarakták. A két család megnyugodott. Az ügyet azonban ezzel nem lehet lezárni. Csak egy olyan vizsgálattal, amely pontosan megállapítja, hol történt mulasztás, kit terhel a felelősség. (J) Hz 97 HUMS lÉlllORiSta Irta: GUZI MIHÁLY — BECZE KAROLYI 14. Ha pedig akadna közietek olyan, aki lepaktál a bennszülöttekkel, segíti őket, élelmet, fegyvert, vagy gyógyszert ad nekik, az keserűen lakói! Ezt jól jegyezzétek meg! Aki pedig szökni próbál, az nem látja meg többé isten szent napját. Értitek? Többé nem lesz itt szökés! Ami a lengyelnek a spanyol partoknál sikerült, az Afrikában senkinek sem fog sikerülni! Erről biztosítalak benneteket!... Mindjobban rikácsolt, s kezével hadonászott hozzá. A sorokban mind nagyobb mozgolódás támadt. A légiósok jobbra-balra nézelődtek, vizet keresve, alig várták a beszéd végét. Gazsó is rettentően szomjas volt, hiszen a nap kíméletlenül sütött. Vámos felé tekintett, aki nagyokat nyelt szomjúságában. Vörös egykedvűen bámulta a még mindig hadonászó századost, majd kissé elfordította fejét és köpött egyet. Melege volt neki is, de nem látszott meg rajta. Arra figyeltek fel, hogy a rikácsolás abbamarad. A százados befejezte beszédét, oldalra lépett, hatalmas zsebkendőt húzott elő zsebéből, s megtörölte izzadó homlokát. Hamarosan elhangzott az oszolj. Az egység egy pillanat alatt szétrebbent a szélrózsa minden irányába. Mindenki vizet vagy csapot keresett. Hátul, az egyik épület előtt hamarosan ráakadtak egy csapra, amely köré pillanatok alatt hatalmas tömeg gyűlt. Mire Gazsóék odaértek, a kút Körül már többen krákogtak, káromkodtak, köpködtek. — Mi van? — Eh — legyintett az egyik jugoszláv. Nagy élvezettel kezdte nyelni a vizet, de a következő pillanatban már a föld felé hajolva köpködött, krákogott ő is. — A betyár úristenit! — dör- mögte. — Mi az? — furakodott mögéje Vörös. — Sós, mint a tenger vize. Ihatatlan. Az épület felől jóízű kacagás hallatszott. Az újoncok arrafelé fordultak. Néhány öreg légiós, meg két altiszt nevetett rajtuk, Gazsó feléjük tartott, a többiek utána. — Hol találunk ivóvizet? — állt meg előttük Gazsó. — Keressetek — röhögtek amazok. Gazsónak arcába szökött a vér, keze ökölbe szorult. Hirtelen a hatalmas termetű Vörös furakodott át a tömegen. Félretolta Gazsót, felgyűrte inge ujját, csípőre tett kézzel megállt az öreg légiósok előtt, s kissé emeltebb hangon kérdezte. — Hol találunk ivóvizet? Az egyik nevetni próbált, de amikor Vörös közelebb lépett hozzá, megoldódott a nyelve. — Az oráni víz ihatatlan, legalábbis európai ember számára. Ide nyolc kilométerről hordja a vizet egy öszvéres fogat — Hol a vizestartály? — Itt, az épület mögött — Oda megyünk! Többen elindultak, azonban az egyik őrmester elordította magát — Várjatok! Az újoncok megtorpantak. — Várjatok! A lajtban egy csepp víz sincs! — Hát hol van belőle? — kérdezte Vörös. — Elfogyott! — mosolyodott el kajánul az őrmester. — Megnézzük — s néhányan máris indultak. Azonban hamarosan lógó orral tértek vissza. — Még orvosság gyanánt sem találunk benne egy csepp vizet sem... Vörös előrelépett. — És hol van a fogat vezetője? — A szobájában fekszik, holt részegen. Övele négy órán belül nem beszéltek.., S ismét mosolygott, kajánul, jóízűen, hogy Vörösnek beleviszketett a tenyere. A többiek felmorajlottak. — Gyerünk a kantinba! — kiáltotta valaki — ott talán ihatunk valamit. — Várjatok — állt eléjük az őrmester. — Ti nem ismeritek az itteni helyzetet. Zöldfülűek vagytok még, becsapnak benneteket. Meg amilyen szomjasak vagytok, egy pohár ásványvízért, vagy borért ki tudja mennyit hajlandók lennétek odaadni. Tudjátok mit? Hozunk mi bort nektek. Adjatok pénzt. Mi már öreg rókák vagyunk, bennünket nem csapnak be. Sokan gondolkodás nélkül szedték elő talán utolsó 10 vagy 20 frankosaikat. Gyűlt a pénz az őrmester kezében. Vámos karonragadta Gazsót és félrevonta. — Tudod miben mesterkedik ez a hét gazember? — Sejtem. — Ne adjunk neki pénzt Majd veszünk saját magunk valamilyen italt Pénzünk még mindig bőven van. Az öreg légiósok a kantinba siettek. Bezárták az ajtót, letelepedtek egy asztalhoz és italt kértek, Nemsokára bat üveg díszelgett előttük, amelyet hamarosan újabb hat követett. Az újoncok kívülről, az ablakon át lesték amazok mulatozását, hallgatták röhögésüket, ízléstelen dalaikat. Néha-néha bezörgettek az ajtón, de azok ocsmány szavakkal igyekeztek őket elzavarni. Az udvar túlsó végén a kapitány, a depá parancsnoka tűnt fel. Észrevette a csoportosulást és haragosan arrafelé tartott. — Miért nem kotródtok be?! — rivallt az ácsorgókra. — Vagy nincs pénzetek? Akkor takarodjatok a fenébe, csürhe banda! — De igenis, van pénzünk! — Nem vagyunk csürhe banda! — Be van zárva, azért nem tudunk bemenni! — hangzott innen is, onnan is. — Micsoda, be van zárva? —* mordult a tiszt. Bizonyításképpen egy fiatal olasz legény megnyomta a kilincset. — Nyitva van — mondta csodálkozva, — Akinek van pénze, mars befelé — türelmetlenkedett a parancsnok —, akinek pedig nincs, szedje a sátorfáját. Elviharzott. A szomjas légiósok egymás hegyén-hátán tolakodtak a kantinba. Azok heten egyáltalán nem zavartatták magukat, pedig az újon cok hamarosan körülfogták őket, — őrmester úr, szomjasak vagyunk. (Folytatjuk^
