Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-17 / 271. szám

1961. november 17. TOLNA MEGFEI NÉPOJSAO 3 Megkezdődtek az előkészületek a termelőszövetkezetek zárszámadásaira Az előkészületekről Csákóéit» László, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának JőkönywelőJe nyilatkozik A bét elején kétnapos tanács-1 kozást tartottak a Földművelés­ügyi Minisztériumban, ahol a megyei tanácsok és a Magyal Nemzeti Bank szakemberei vi­tatták meg a termelőszövetkeze­tek idei zárszámadásával kap­csolatos kérdéseket. Ezen az ér­tekezleten részt vett CsákoVits László, a Megyei Tanács Mező- gazdasági Osztályának főkönyve­lője is, aki tájékoztatta lapunk munkatársát a zárszámadások előkészületeiről. — Milyen új vonásai lesznek megyénkben az idei zárszámadá­soknak? — A múlt évben 155 tsz, idén 159 tsz tart zárszámadást me­gyénkben. A termelőszövetkeze­tek földterülete 317 000 holdról 380 000 holdra emelkedett. Az idei zárszámadások mintegy 600 millió forint értékű állóeszközt és 300 millió forint értékű for­góeszközt vesznek számba, kö­rülbelül 100 millióval többet, mint az elmúlt esztendőben. Uj vonása lesz az idei zárszám­adásnak, hogy adataik pontosab­bak lesznek, hiszen a 159 tsz kö­zül 154 végez kettős könyvelést, a múlt évi 98-cal szemben. Az ön­költséget számító tsz-ek száma is a múlt évi 10-ről 50-re emel­kedett. így az idei zárszámadások adatai az eddigieknél sokkal al­kalmasabbak lesznek az elemzés­re, és komoly közgazdasági kö­vetkeztetések levonására. Az ada­tok megbízhatóságát segíti elő az a körülmény is, hogy a tsz-ek- ben a számvitel sokat fejlődött, a meglévő hiányosságok mellett szilárdult a bizonylati fegyelem, és emelkedett a számviteli dol­gozók szakmai tudása is. Magában a zárszámadás rend­jében is lesznek új vonások. Pél­dául a járási, megyei tanáési és a banki szervek egyedi elbírálás­sal döntenek arról, hogy a janu­ár 31-ig, illetve március 31-ig -értékesítésre kerülő állatok, és egyéb termények mennyire be­folyásolhatják az idei évi jöve­delmeket. Aztán a saját erőből megvalósított beruházásokat de­cember 31-ig számba kell venni, az elszámolásokat be kell fejez­ni, különben a tsz nem kapja meg a kedvezményt. A műtrá­gyázás után járó kedvezménye­ket is, az elszámolást mellékel­ve, december 15-ig be kell kül­I deni, hogy a tsz el ne essen a kedvezménytől. — Milyen előkészületek történ­lek, vagy történnek megyénkben a zárszámadásokra? — Néhány tsz-ben már most megkezdték az állóeszközök lel­tározását. A beérkezett jelentések szerint ezt a munkát már 15 tsz megkezdte. December elején 3 napos ér­tekezletet tartunk a termelöszö- vetkezti könyvelők, a járási ta­nácsok mezőgazdasági osztályai­nak dolgozói és a Magyar Nem­zeti Bank tsz-ekkel foglalkozó dolgozói részére. Ezután a tsz- elnökök és agronómusok részére tartunk egynapos tájékoztatót. Ezeken az értekezleteken beszél­jük meg a zárszámadás rendjét, a nyomtatványok kitöltésének kérdéseit, és ismertetjük az idei zárszámadások új vonásait. Addig is kiküldjük a tsz-ekbe a zár- számadási nyomtatványokat, hogy a megbeszélésig ismerked­jenek meg azokkal a szakembe­rek. A zárszámadásokra való felké­szüléshez tartozott az is, hogy ál­talános felméréseket végeztünk a termelőszövetkezetekben, hogy megállapíthassuk: hogyan állnak gazdaságilag szövetkezeteink, mi­lyen eredményekre számítha­tunk? — A felmérések adatai mit mutatnak? Hogyan fejlődtek eb­ben az esztendőben termelőszö­vetkezeteink? Hogyan alakulnak a tsz-tagok jövedelmei? — A hosszú nyári aszály sok kért okozott, ezek a károk ront­ják a várt eredményeket a ter­melőszövetkezetekben. Ennek el­lenére elmondhatjuk, hogy az idei évben is előreléptek terme­lőszövetkezeteink. Mint mér em­lítettem, a tsz-ek álló- és forgó vagyona mintegy 100 millió fo­rinttal gyarapodott. Az egy mun­kaegység értéke a múlt évi 25 forint 33 fillérrel szemben idén, megyei szinten 26—27 forintra, tehát 1—2 forinttal emelkedik. A múlt évi 9000 forintról mintegy 10 000 forintra emelkedik az egy tsz-tagra eső jövedelem átlaga. Idén ismét jelentős lesz a pre­mizálásból. a részesművelésből származó, és az egyéb címeken kapott jövedelem, amelyet nem tükröz, a munkaegység értéke, Tehát a tsz-tagok tényleges jö­vedelme több lesz, mint az a I pénz és természetbeni részesedés, amelyet munkaegységeikre kap­nák. Előlegként a felmérésekig 100 millió forintot, és 60 millió fo­rint értékű természetbeni java­kut kapták megyékben a tsz-ta­gok. A zárszámadásokig, Illetve a zárszámadásokon még mintegy 65—70 millió forintot és 40—45 millió Ft értékű természetbeni ja­vakat kaptak. A földjáredék össze­ge meghaladja a 24 millió fo­rintot, és a tsz-től kapott szol­gáltatások értéke is 55—60 mil­lió forintot tesz ki. A tsz-ek tag­jai között tehát előreláthatólag a prémiumokon és a részesmű­velésből származó jövedelmeken kívül mintegy 340—360 millió fo­rint kerül szétosztásra. Ez az összeg mintegy 33—35 ezer rend­szeresen dolgozó tsz-tag között oszlik meg. Örvendetesen csökken megyénk ben a mirleghiányos tesz-ek szá­ma, és a mérleghiány összege is. A felméréseit szerint a mér­leghiányos tsz-ek száma fele lesz a múlt évinek, és a mérleg­hiányok összege is a felére csök­ken. — Milyen főbb feladatok há­rulnak már most a tsz-ekre, hogy sikereién lebonyolíthassák a zár­számadásokat. — Már most meg kell kez­deni a leltározások szervezését. Helyes kijelölni a tsz-ekben a mérlegelések napját, pontos ide­jét, előkészíteni már most a mér­legeket és pontos módszereket dolgozni ki a termények számba­vételére. Fontos feladat hárul a köny­velőkre. A könyvelést naprakész- szó kell tenni, a számlákat ren­dezni, a raktárkönyveket egyez­tetni, és rendbe kell tenni az ál­lóeszközök nyilvántartását. Helyes, ha az ellenőrző bizott­ságok is részt vesznek a leltáro­zásban, de nem mint leltározók, hanem mint a leltározás pontos­ságának ellenőrei. A zárszámadás nagyon fontos, nagy jelentőségű munka a tsz- ekben. A zárszámadás nemcsak az elmúlt év befejezését jelenti, hanem kiindulópontja a követ­kező év gazdálkodásának is — fejezte be nyilatkozatát Csáko- vits László, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Oszélyának fő­könyvelője. I Gy. J. Gazdag programot állítottak össze télre a bizottságok Maholnap befejeződik a mezei munka, s amíg a határban nincs különösebb tennivaló, a mező- gazdaság dolgozói a hosszú téli estéken tovább gyarapítják tu­dásukat, kicserélik tapasztalata:- kat, művelődnek, szórakoznak. Ennek feltételeit a községek kul­turális bizottságai igyekeztek megteremteni. A pártszerveze­tek irányításával a kulturális bi­zottságokon belül a tanácsok, a népfront-bizottságok, a földmű­vesszövetkezetek, a nőtanácsok, KISZ-szervezetek összehangolták kulturális programjukat. Az. így összeállított tervek gazdagok, s számos eseményt, rendezvényt ígérnek. A sok érdekes terv kö­zül néhány példa: Kujdop a földművesszövetkezet "és a ter­melőszövetkezet együttes szerve­zésében nyolc előadásból álló Termelőszövetkezeti akadémiára kerül sor, Nagvkónviban pedig parasztakadémián fejlesztik to­vább szakmai tudásukat a szö­vetkezeti gazdák. Ennek kereté­ben minden héten egyszer szer­vezett oktatáson vesznek részt. A tél folyamán valamennyi falu­ban tartanak mezőgazdasági tár­gyú előadásokat. Itt említjük meg a decsiek érdekes kezdeményezé­sét. Mivel a faluban több közcs gazdaság is van, rendszeresen ta­pasztalatcserére hívják össze a brigádvezetőket, munkacsapat­vezetőket. De ezen kívül négy ezüstkalászos tanfolyamra is sor kerül a faluban. A terveket laoozva szembetű­nik, hogy rendkívül sok a tudo­mányos ismeretterjes7,tő előadá­sok száma. Az aránylag kis Pál­ién nyolc ismeretterjesztő elő­adást terveznek a téli hónapok folyamán. Ennek keretében a többi között a község történeté­ről tart majd előadást Ulrich Károly iskolaigazgató. A nőtanácsok szervezésében ?.z idei télen is több községben meg­rendezik a Nők akadémiáját, amely az asszonyok és lányok között nagyon népszerű. Kézi­munka-, szabó-varró, baromfite­nyésztő tanfolyamok lesznek me­gyénk községeiben. A szórakozási lehetőségeket te­kintve is sok érdekesség szerepel a kulturális bizottságok tervei­ben. A legnagyobb gondot azon­ban a dolgozók művelésére for­dítják. Rendkívül fontos a föld­művesszövetkezeti köny vter j esz­tés munkája. A téli hónapokban iz ezerkétszázan járnak házról házra a községekben és könyve­ket árusítanak. így eljutnak a könyvvel azokhoz is, akik egyéb­ként nem vásárolnák meg. Tamásiban a három termelő­szövetkezet és a földművesszövet­kezet úttörő-zenekart szervez. De­esen képzőművész és színjátszó szakkör működik. A télen ismét munkához látnak a nagymúltú sárszentlőrinci kórus tagjai és új műsorral készül a télre a mado- csai földművesszövetkezet jóhíru népi együttese is. A felsoroltak, noha csak kis részét képezik a kulturális bi­zottságok terveinek, mutatják, hogy az elmúlt évekhez viszo­nyítva ismét előbbre lenünk a falusi emberek művelődési, tanu­lási, szórakozási lehetőségeinek biztosításában. R. É. Az Országos Erdész Színpad Szálkán Ritkán szórakozik olyan jól egy község lakossága, mint hét­főn este a szálkai közönség szó­rakozott a művelődési otthonban. Az Országos Erdész Színpad az „Idegenek” című drámát mutatta be, melynek története napjaink­ban játszódik le. A függöny felgördülése után a közönség nagy érdeklődéssel fi­gyelte azt az élvezetes játékot, melyet a fővárosi művészek nyúj­tottak. Nem lehet név szerint kiemelni senkit. A szereplők va­lamennyien művészi játékkal já­rultak hozzá a darab sikeréhez és méltán érdemelték meg azt a1 nagy tapsot, amelyben a közön­ség részesítette őket... Az előadás után Zsigmond Bé­la, az erdészet bátaszéki üzem­egysége nevében köszöntötte a művészeket, akik meghatódva fo­gadták a köszöntést és a lakos­ság gratulációit. Mint a művészektől hallottuk, a színpad másfél éve működik. Létrehozásakor azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy eljutnak az ország olyan részeire is, ahol más színpadok nem fordulnak meg. Fő céljuk az erdőgazdasági dolgozók szórakoztatása, amelyet nagy sikerrel látnak el. /J^ETTENTŐ TKodriguez •IRTA: HORVATH JÓZSEF 49. — Ez igaz — gondolkodott el Géza. — Na, most a másik... A cso­port új feladatot is kapott a párt­vezetőségtől, Géza. Most légv okos, Domokos! — És pedig? — Fegyvert, fegyvert kell sze­rezni, és lőszert. Minél többet. Nemcsak a magunk számára, bár nekünk sem ártana némi készlet­re szert tenni, de más akciócso­portok részére is. Géza erősen töprengett. Imre bácsi pedig kedélyesen megje­gyezte: — Milyen kár, hogy a diploma­taellátónak nincs fegyver- és lő­szerosztálya, teringettét, most csak igényelni kellene... Géza lassan idős barátjára for­dította a tekintetét. — Hátha lehet? — Mit, te? — Igényelni! — Ne bolondozz, Géza. — Lehet, hogy bolondság, lehet, hogy nem az. — Hadd hallom, mit forgatsz a fejedben. — Várj, Imre bácsi, ez mé’' csak egy halvány ötlet Tudod mit? Átgondolom az egészet, s majd előállók valamivel. — Helyes. Én is elgondoltam már valamit. Géza kérdőn meredt Imre bá­csira. — Van egy jó öreg hadiszokás, te Géza. Nem mondom, konzer­vatív elv ez, de alkalmasint mo­dern időkben is használható. Ez meg úgy szól, hogy: „ha nincs fegyvered, szerezz az ellenség­től.” — Mivel pedig az elmélet pró­bája a gyakorlat — mosolyogott el Géza — tulajdonképpen én is ilyesmiben sántikálok. Még ma elmondom, mit találtam ki. Géza valóban félrevonult a fel­ső villa egyik rej tekébe. Órákon át gondolkozott. Estefelé odainvitálta Imre bá­csit is. Anna nem is sejtette, miért maradt el az esti séta. Kár, hogy elmaradt... A vita hajnalig tartott Imre bácsi és Géza között. De a nagy terv megszületett. XIII. Báró Kemény Gábor, a nyilas ’ f'rmány keszeg és hár-’”ú W'.i_ '"""rrdnirztere már alig állt a lá­bán, amikor a minisztérium fő emberei, élükön Kerekes állam­titkárral, végre magára hagyták. A testvérek valamennyien párt­szolgálatos egyenruhát és fekete csizmát viseltek. Ezáltal a hun­garista külügyminisztérium sok­kal inkább hasonlított egy ka­szárnyához, mint a diplomácia meghitt csarnokához. Maga a nyi­las báró is ilyen egyenruhában volt, de sem zubbonyt, sem de­rékszíját nem viselt. Viszont személyi titkára, az ő régi famulusa, szintén egyenru­hában feszített: zöld inge fölött derékszíj-vállszíjat hordott. Most, hogy a titkár megjelent az ajtó­félben, és hóna alatt hatalmas paksamétát cipelt, a külügymi­niszter valósággal megrémült. — Ezek micsodák? — nyöszö­rögte. — Ezek a legsürgősebb referál­ni valók — világosította fel őt a kövérkés titkár. — Édes gyerekem — siránko­zott a báró —, nekem éppen ele­gem van mára. Nagynehezen megalkottuk a minisztérium vég­só konstrukcióját, aláírtam az utolsó kinevezési okmányt is, úr­isten, ha meggondolom, heteket töltöttünk ezzel az őrségváltás­sal, de most már nem bírom tovább. És a miniszter keservesen gon­dolt arra, hogy Szálasi testvér valószínűleg nem is sejti, mit vállalt ő magára ezzel a külügyi tárcával. A nemzetvezető nem cc^szor céi”";«t tett neki arra, boyv éppen fáradozásai jutalmá­ul harcolta ki számára Veesen­mayertől, Hitler helytartójától a külügyi tárcát, noha a németek­nek más jelöltjük volt erre a posztra. Viszont ő, Szálasi, ra­gaszkodott báró Kemény szemé­lyéhez, hiszen oly sokat köszön­hetett neki, báró Keménynek. S ez igaz is: a nyilas báró a nyila­sok hatalomrajutásának fáradha­tatlan előharcosa volt. Igenám, de Szálasi úgy tett, mintha ezzel valami jutalomüdülésre küldte volna őt, báró Keményt, holott első percben kiderült, hogy ez egy rendkívül fárasztó őrhelye a hungarista birodalomnak! Szálasi így beszélt: — A hungarista ideológia nagy tévben és élettérben gondolkodik. Tehát az egész külügyi szolgálat nem is külügyi szolgálat a régi értelemben, hanem előkészítése a nacionalista Európa-közösség- nek. Hungarista felfogás szerint külpolitikai kérdés nem is merül­het fel az egyes államok részé­ről. Csupán az európai nagytér­nek vannak külpolitikai kérdé­sei a többi nagytérrel. Ezt a kül­politikát viszont Berlin irányít­ja. Báró Keménynek sohasem volt fogalma a „régi értelemben vett külügyi szolgálatról”, de azt máris érzékelte, hogy ez az „új értelemben vett külügyi szolgálat” egy nagy taposó malom. A hun­garista pártvezetőség hangsúlyoz­ta előtte, hogv a minisztériumból mindenkit ki kell rúgni, aki Hor­thy diplomáciáját szolgálta, mert ezek az urak egytől-egyig meg­bízhatatlanok és főleg „anglomá- niások”. Helyettük energikus, ér­demes, és a hungarista ideológiá­tól velőig áthatott férfiakat kell kinevezni. Ez a kampány folyt már hetek óta, és mostanára, mi­re az őrségváltás hiánytalanul és tökéletesen végétért, báró Ke­mény szinte összeroskadt a fá­radtságtól. Ám a titkár hajthatatlanul zaklatta: — Legalább a legsürgősebb ak­tákat be kell mutatnom, minisz­ter testvér. A báró végül is megadta magát sorsának. A titkár végig referált néhány ügyet, majd jelentette főnöké­nek: — Spanyolország budapesti kö­vetségének ideiglenes ücvvivőie, Diego Rodriguez de Campoamor úr levelet intézett a külügymi­nisztériumhoz, illetőleg név sze­rint báró Kemény testvérhez, a spanyol—magyar diplomáciai kapcsolatok felélénkítése tárgyá­ban. A titkár lette a finom, merített papiroson íródott levelet a mi­niszter elé. A levél első ívén spa­nyol nyelven íródott a szöveg, míg a másik íven annak hű ma­gyar fordítása volt olvasható. Mindkét nyelvű szöveget Diego Rodriguez De Campoamor ideig­lenes ügyvivő, követségi titkár írta alá. A miniszter váratlanul felélén­kült: (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents