Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-16 / 270. szám
4 TOLVA MEGYEI VEPÜJSÄÖ 19ül. november IS. A szerkesztőség pcstójóból---------— * K3 * ■—--------A kocsolaiak panasza Kovács Ferenc dombóvári levelezőnk több utastársa nevében is kifogásolta levelében, hogy a kocsolai vasútállomáson gyakran áll úgy meg a vonat, hogy a hátsó kocsi utasai csak nehezen tudnak leszállni. Mint írja, az állomás előtt a peron fel van töltve, hanem a pályának az állomástól Dalmand felöli részén már nincs töltés, az nyílt pályának számít, ahol szabálytalan a leszállás. A kocsi magas lépcsőjéről csak liften lehetne leszállni biztonságosan. „Nem ritka eset — írja levelezőnk —, hogy terhes anya utazik a hátsó kocsiban és a kalauz segíti le az árokba, mert másképp képtelen lenne a vonatról leszállni.” Nem egyszer hangzott el az a válasz a panaszra, hogy: i,Minek szállnak az utolsó kocsiba”* A MÁV Pécsi Igazgatósága kivizsgálta a panaszt, és értesítette szerkesztőségünket, hogy utasította az érdekelt dolgozókat: Kocsola állomáson a Dombóvár felőli vonatok megállását úgy szabályozzák, hogy a vonat utolsó kocsijából is a kiszállás zavartalanul megtörténhessék. Amire nem gondoltak Ha valaki kinéz a vonat ablakából — írja dr. Nemes Andor levelezőnk — egy impozáns, szép épület vonja magára a figyelmet: a Babits Mihály Általános Iskola. Valóságos dísze a városnak. Pedig sok kifogás hangzott el ellene, főképp a hozzávezető rossz út miatt. De lassan mór ez is a múlté lesz, mert rövidesen befejezik a Fürdőház utcai út újjáépítését. Kezdetben lépcsők vezettek le a Kadarka utcából az iskola kapujához. A lépcsőt építkezési okokból lebontották és helyette nem gondoskodtak másikról. Az Előhegyről járó gyermekek kerülő úton tudnak az iskolába eljutni* Levelezőnk panaszát intézkedés végett megküldtük a városi tanácsnak, ahonnét a következő választ kaptuk: „A lépcső megszüntetését az útépítés tette szükségessé. Nem lehetett biztonságosan fenntartani a lépcsőt a keskeny járdánál. Másrészt az Esze Tamás utcából lezúduló csapadékvíz, nagy záporok alkalmával e lépcsőlejárón keresztül az iskola udvarra tódult. Hogy a záporok további kártételét megakadályozzuk, ezen a részen az iskola kerítése folytatásában egy támfalat építünk. Ezen okból kifolyólag nem kívánatos a lépcsőnek újra történő elkészítése.” Tisztítsák ki az árkot az Arany János utcában Népi államunk jóvoltából városunk is napról napra épül, szépül. Örömmel látjuk a gombamódra szaporodó szép új lakótelepeket, házakat és az új közlekedési utakat a mellékutcákban. Mi, Arany János utcai lakosok is jólesően vettük tudomásul a jó utat, és a régi nyitott csatorna befedését. Utóbbinál azonban hibát tapasztaltunk, és úgy gondoljuk, ezen sürgősen változtatni kell. Köztudomású, hogy a házakból az esővíz az utcai csatornába folyik, illetve csak folyna, mert érthetetlen okokból most betemették a régi árkot, de csatornát csak az utca egy részén fektettek le. Kérdezzük — ahol nincs csapadékelvezető csatorna, hova folyjon ezentúl a tetőről lezúduló esővíz? Nem szeretnénk úgy járni, mint tavasszal, amikor több ház pincéjében 70 centiméter víz volt az útépítés miatt. Akkor ezt tudomásul vettük, de a jövőben nem szeretnénk hasonlóképpen járni. Ezúton kérjük az illetékeseket, azoknál a házaknál, ahol nem lesz csatorna — állítsák helyre a régi árkot, még mielőtt a víz megrekedése nagyobb károkat okoz. Arany János útca lakói nevében: Földes Erzsébet A Szovjet Filmhét megnyitása Kajdacson A község mozi helyiségében nyitották meg szombaton este a Szovjet filmhetet. A megjelentek között voltak a községi párt és a tanács vezetői, továbbá az általános iskola igazgatója, és az iskola úttörői, valamint a moziüzem alkalmazottai. Lukács Sándor megnyitó szavai után Bús Pál iskolaigazgató méltatta a Szovjet Filmhét jelentőségét. Ezt követően az iskola úttörői szavaltak. Lukács Sándor zárószavai után a Holnap felnőtt leszek című magyarul beszélő szov jet film került levetítésre, Vaszari István levelező, Kajdacs Tamásiban A Szovjet Filmhét ünnepélyes megnyitóját Tamásiban legutóbb a mozi helyiségében tartották meg. Közel 400 résztvevő előtt. Selmeczi József általános iskolai tanár méltatta a Szovjet Filmhét jelentőségét, beszélt az olyan világhírű szovjet filmekről, mint az Emberi sors, Tiszta égbolt, s az Alba Regia; Utána az úttörő csapat énekkara adott színvonalas műsort, majd a Fehér éjszakák című filmet vetítették le. Illés Dezső Tamási Együtt ünnepeltünk November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére a dombóvári Apáczai Csere János 12 évfolyamos iskola tanulói ünnepi műsort adtak a szovjet vendégek tiszteletére. Iskolánk mintegy 80 tanulója — az ének-zenei tagozat, az általános iskolai felsőtagozat, és a gimnáziumi tagozat tanulói — vettek részt e műsorban; A zenekar eljátszotta a magyar és szovjet himnuszt, majd az orosz nyelvű, rövid üdvözlő beszéd után szavalatok, énekszámok, táncok következtek. Legjobban tetszettek az orosz nyelven előadott orosz népdalok, melyeket egy szovjet elvtárs kísért harmonikán. Végül a DÍVSZ indulót énekeltük egyszerre orosz és magyar nyelven. Az ünnepély után a katonák és diákok beszélgettek, a kicsik jelvényeket cseréltek* A szovjet elvtársak nagyon örültek a baráti megemlékezésnek, mi is kellemes emlékeket szereztünk. Elhatároztuk, hogy máskor is rendezünk közös műsort, mert ezzel is a két nép barátságát fűzzük szorosabbra, Ignácz Piroska gimn. IV. o. t* Válasz Alsótengelicre A lap november 10-i számában olvastam az alsótengelici szociális otthon egyik gondozottjának a nyilatkozatát a szociális otthoni élettel kapcsolatosan. Ehhez a nyilatkozathoz, mint a Majsa-pusztai szociális otthon maholnap már egy éves gondozottja, csupán annyit fűzök hozzá, hogy ami az ő számára Alsótengelic, az az én, illetve a mi számunkra szeretett gondnokunk vezetése alatt Majsa-puszta. A mi szívünk is tele van hálával, szeretettel mindazért, amit kormányunk nyújt nekünk azzal, hogy életünk alkonyát napfény- nyél aranyozza be. Soha el nem múló hálánkat november 7-én ünnepléssel is kifejezésre juttattuk. Délután 3 óra körül szólalt meg az ebédlő csengője, melynek hívó szavára a járni tudó gondozottak az ebédlőben elfoglalták helyüket. Az otthonvezető nyitotta meg az ünnepi gyűlést. Szeretettel és hálával emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ról, melynek eszméi ma már élő valósággá váltak, aminek legékesebb bizonyítéka ez az otthon is. Ünnepségünk jelentőségét csak fokozza, hogy otthonunkban veteránok is élnek, akik bátorsággal az első sorokban harcoltak a nagy eszméért és a szocializmus megszámlálhatatlan, ma már élő valósággá vált álmaiért, így a mi otthonunkért is, mely szeretetet, békés, nyugodt naplementét biztosít számunkra, akik önmagunkról akár betegség, akár Öregség miatt gondoskodni nem tudunk. Az otthonvezető nagy tetszéssel fogadott beszédét a jelenlévők hosszú tapssal és lelkes éljenzéssel jutalmazták. Utána az otthon egyik lakója olvasta fel az ünnepélyre írt versét. Utána több hozzászólás, majd a házirend adta lehetőségig egy kis mulatság következett. Peres Gyula Majsa-puszta Igazi matematikus-tehetség Sokan nem tudják, hogy hazánk július 8—16 között egy olimpiának volt a színhelye. Ez az olimpia azonban a matematikai tudás olimpiája volt. Veszprémben rendezték a III. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát. Az olimpia „abszolút” bajnoka Ballobás Béla volt (Az elérhető maximális 40 pontot megszerezte.) Nevével már néhányszor találkozhattunk napilapjaink hasábjain. Matematikai szaklapokból megtudtam, hogy már évek óta minden hazai és nemzetközi versenyen első helyezett volt. Nem csoda, ha érdeklődésem odáig fokozódott, hogy felkerestem. Az elmúlt tanév végén érettségizett, kitűnően, mint megtudtam. Most az Eötvös Lóránd Tudományegyetem természettudományi karán tanul, matematika szakon. Ez azt jelenti, hogy „kinőtte” a középiskolás kereteket, amelyben olyan sokat ért el. Sikeréről a szobája falán függő számos oklevél tanúskodik. Mindennek ellenére igen szerényen beszél versenyeiről. Eredményeinek titkát elsősorban abban látja, hogy már mintegy nyolc éve foglalkozik komolyan a matematikával, ö maga nem ismeri el, hogy tehetsége volt az, amely idáig emelte: de ezt bizonyítja az, hogy naponta átlag három órát foglalkozik matematikával. (Ezt a tanulmányokon kívül kell érteni). Ez pedig rövid idő, hiszen eközben továbbképzi magát, magyar és külföldi matematikai lapoknak küldözgeti a feladatokat. Igazi matematikus-tehetség. • Szeretném megjegyezni, hogy célzásként állítottam Bélát a matematika tanárok és matematika kedvelő diákok elé: a diákokat szeretném ösztönözni a kitartó szorgalmas munkára, mert a matematika a jövő tudománya: a tanároknak pedig azért, mert a matematika iránti érdeklődést a tanároknak támogatniok kell, fel kell karolniok a tehetséges diákokat. Somogyi Károly Bonyhéd Megszűnőben a „bátaszéki kulturális probléma' Nincs a népművelésnek olyan dolgozója, akit ne izgatna a »bá- taszéki probléma«. így idézőjelben valóban probléma. Hiszen ebben a nyolcezer lakosú községben a kulturális élet semmivel sem élénkebb, semmivel sem frissebb és példamutatóbb, mint számos egészen apró faluban. Legalábbis eddig nem volt. A jelen? A jelen már más, vagy legalábbis kezd más lenni. — Eddig azt hittük, hogy a kui túra csak színjátszó csoportokból, meg tánccsoportokból ál'. Most már látjuk, sokkal több annál. És a legelsőbb a tudatformálás. — Ebben sommázta véleményét, néhány perces beszélgetésünk folyamán Báli Zoltán elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke. A véleménnyel és a sommá- zással is egyet lehet érteni, a múltra és a jövőre vonatkozóan egyaránt. Mert, ha azt nézzük, hogy öntevékeny együttese egy sincs a művelődési otthonnak, ez kétségtelenül rossz. Ha azt nézzük, hogy a színielőadások látogatottsága gyér, ez is hiba. De ha azt nézzük, mi a helyzet az ismeretterjesztés vonalán, akkor látni kell, megtörtént a fordulat. Fiatározottan, egyértelműen és reménytkeltően. — Tavaly nem ment még az ismeretterjesztés sem — ismertet meg a múlt évi helyzettel Déri Gyula, a művelődési otthon igazgatója. — De most már rátaláltunk a megfelelő formákra. Ezek a megfelelő formák nem valami ördöngösségek, jó előadás kell, annak jó népszerűsítés, az előadásokon szemléltetés, filmvetítés. vagy kis műsor. És társadalmi eseménnyé kell termi egy-egy előadást. Ez derült ki mindabból, amit Déri elvtárs elmondott. Az utcán beszélgetve azt mondja valaki, amikor a színházakra, előadásokra terelem a szót: »Kérem szépen, a mi községünk lakossága nagyon igényes.« Minek vitatkozzam vele? beszéljenek a tények. Tavaly nyáron a kecskeméti színház több előadását lemondta, mert az első előadásra alig rc- hányan jelentek meg (prózai darab volt). A Déryné Színház szinte retteg ide jönni, lesz-e közönség? S a pécsi színházzal sem jobb a helyzet. Mert »nagyon igényes« a közönség? Déri elvtárs szavaival: — Hiszen azt mondják a legtöbben: Operett kell! Zenés darab! Zenés darab! S hadd tegyem hozzá, nem is »akármilyen« zenés darab. Hanem éppen azok, amiket — mrnd juk ki kereken — nem szívesen látunk ma már színpadokon. (Tévedés ne essék, ezzel nem akarok minden bátaszékit megvádolni, de vannak ilyenek is. És sajnos elég szép számmal.) Az igény emelésének, a helyes igény, egészséges ízlés kialakításának nagyon jó, mondhatnám egyik legjobb eszköze az ismeretterjesztés, a tudat helyes irányú formálása. Novemberben még négy előadásra kerül sor az eddigieken kívül. Decemberben kettő, januárban négy lesz az ismeretterjesztő előadások száma, februárban ugyancsak négy. Azt persze még fel lehetne róni, hogy kevés a mezőgazdasági tárgyú előadások száma, de ezt az űrt pótolni fogja, ha beindul a »Termelőszövetkezeti akadémia«. A dolgozók általános iskoláján kívül nyolc tanfolyamot szerveznek. A község valamennyi rétege számára megtalálták a megfelelő tanfolyam-formát. Az eddigi előadások hogyan sikerültek? Déri elvtárs válasza: — Egyiken 170, másikon 1"0, aztán 80 (a tüdőszűrő-vizsgálatok miatt ilyen »kevesen«), majd 140. végül pedig 160 volt a megjelentek száma. Az eredmények, pedig csak kezdetiek még, biztatóak. A hatás, amit a lakosságra gyakorolnak, egyszeriben még nem mérhető, de a későbbiekben feltétlenül jelentkezni fog. A többi között abban is, hogy megnövekszik az igény, helyes igény alakul ki minden, így a színielőadások iránt is. Abban is, hogy nem kell a Csárdáskirálynő, de kellenek az igazi értékek. Amikor zsúfolt lesz a művelődési otthon ismeretterjesztő előadáson csakúgy, mint színházi vendégjátékon. Szóval amikorra kialakul a2 új gondolkodásmód. Bátaszéken ehhez kezdik megtenni az első lépéseket. Mondhatjuk: Megszűnőben van a »bátaszéki probléma«. Letenyei György IHNENA könyvesboltban Berlinerkendős, idős asszony kukucskált be a könyvesbolt üvegajtaján. Azt nézte, van-e bent valaki, azután a kezét a kilincsre tette, és beköszön;.. — Megjött már az olcsó könyvtár sorozat? — kérdezte és hozzátette magyarázkodva; — Udvariból jöttem érte... _— Tegnap adtuk fel postán a címére, Mari néni — válaszolta a boltvezetőnő. Az asszonyon látszott, hogy örül, mert megismerik már itt a könyvesboltban. — Attól féltem, hogy nem tudom megvásárolni. Nagyon bántott volna, mert ez nekünk, falusi embereknek olyan, mint papnak a biblia. A boltban közben többen is összegyűltek már és legtöbben a szépirodalmi könyvek között keresgéltek. Egyesek csóválgatták a fejüket, mert keveselték, ami van. Mari néni is kiválasztott három mezőgazdasági könyvet. Csontos kezével úgy szorította magához a könyveket, mintha attól félt volna, hogy elveszi tőle valaki. Tarka zsebkendőjéből kibogozta a pénzt és fizetett. — Érdemes volt beutazni, jó vásárt csináltam — mondta és mosolygós arccal kilépett az utcára. >1 tsz közgyűlésén A termelőszövetkezetben András bácsit, az öreg kanászt tiszteli és becsüli mindenki. Az elsők között lépett be a nagy családba, ONNAN pedig már akkor is túl volt az ötvenen. Már nyugdíjaznák is, de erről az öreg hallani sem akar. Vele történt meg a következő eset: A legutóbbi közgyűlésen egyhangúlag beválasztották az ellenőrző-bizottságba. Amikor látta, hogy minden kéz a magasba emelkedett, megpödörte bajuszát, felállt és méltatlankodva kijelentette: — Azt már nem, emberek. Egyszer nyugdíjazni, egvszer meg bizottságba, meg hivatalba ültetni? Hát velem ne figurázzanak. Ha kanásznak nem vagyok jó — akkor máris elmegyek. Én nem cserélem fel a malacsivítást a telefon örökös csörgésével. A dédelgetett unoka Az utcában mindenki ismeri őt. Elevenszemű, pirosarcú, hatéves kis emberpalánta. A nagymama egyetlen virágszála, éles- eszű Pistikéje, a legaranyosabb unoka ő. Apukája távollétében gyakran játszogat annak egyik régi kalapjával, megszegve az atyai intelmeket és tilalmat. A múltkor is a kacsaúsztatóba ejtette a kalapot, melynek nyoma azóta is megmaradt. ^ — Megállj, Pistike, megmondom apukádnak, hogy mit csináltál a kalapjával — intette a nagymama az unokáját. — Látszik, hogy ti, nők egyáltalán nem tudtok titkot tartani — felelte önérzetes hangján, sírásra görbült szájjal a dédelgetett unoka. — Fekete László —
