Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

MWl. november 15. TOLNA MEGTE1 NEPÜJSAO s Egy KISZ-taggyűlés jegyzőkön?vének margójára... Ahol nőm ismerik a kevés munkaegységet A sok munkaegység nem biztos, hogy nagy jövedelmet jelent Volt az idén mit hasznosítani a dunaszentgyörgyieknek abból, amit tavaly saját kárukon tanul­tak. Meg kell mondani, általában jó tanulóknak bizonyultak, sok olyan hibát elkerültek, amit ta­valy még elég gyakran elkövet­tek. Sok helyes intézkedés szü­letett az idén, s ennek eredmé­nyeként — a tavaszi kissé késői belelendülés ellenére — gyorsan haladtak a munkával, viszony­lag zökkenő nélkül folyt a gaz­dálkodás. De bármennyire is jó tanulók, egyet és mást még a saját káru­kon kell megtanulnlok. Ezek kö­zül is legfontosabb a munkaegységgel való bánásmód Úgy látszik, ez olyan gyermek- betegség, amibe sok termelőszö­vetkezet, helyesebben a legtöbb termelőszövetkezeti tag rövidebb- hosszabb időre beleesik. Mi tör­tént tulajdonképpen? Az történt, hogy ebben az évben mérhetet­lenül felhígították a munkaegy­séget. (Néhányak szerint a jogo­sulatlanul elszámolt munkaegy­ségek száma 30 000—40 000 körül mozog.) Tehették ezt sokan, mert nem volt kellő az ellenőrzés. Sem a munkacsapatvezetők, és a bri­gádvezetők, sem a bérelszámo­lók, sem pedig az agronómusok nem ellenőrizték elég követke­zetesen azt, hogy a csapatveze­tői könyvbe beírt munkákat va­lóban elvégezték-e, egy-egy jó­váírt munkaegység mögött van-e tényleges munka? Ezért történ­hetett meg, hogy a takarmányo- sok közül többen hónapról hó­napra emelve a beírt munkaegy­ségek számát júliusban és augusz tusban már elérték a 100—110 rritinknegységet. Hihetetlenül nagy területeken végezték el a takar­mánykaszálást — legalábbis pa­píron. Mert ha valamennyi el­számolt munkaegység mögött tényleges teljesítmény van, ak­kor a takarmányosoknak még a szőlőtőkéket is ki kellett volna vagdalniok. De mint ismeretes, az öreghegyi szőlők épségben ma­radtak, sőt, terven felül hoztak termést. De a munkaeevséghígí- tás másutt is megtalálható. A tsz főkönyvelője szerint a diósze­désnél mintegy tízszeres, a pré- selőknél négyszeres, az új istál­lónál kétszeres munkaegységhígí­tás történt. És lehetne hosszan sorolni a példákat, kezdve a zöld­bab- és az uborkaszedőktől a ké­vehordókon és a szüretelőkön át a krumpliböngészőkig és a foga- tosokig. Sokan panaszkodnak az Ezüstkalász Tsz-ben arról, hogy kevés a munkaegység, s aki nem keres naponta legalább másfél munkaegységet, nem tartja érde­mesnek a közösben dolgozni, zú­golódik, hogy »rossz munkára osztották be«. S nem egyszer el­hangzik az is, »ha nem adják meg a kért munkaegységet — ott hagyjuk az egészet, csinálja az, aki akarja«. A 6—8 tizedes napi kereset — leszámítva néhány éj­jeliőrt — teljesen ismeretlen fo­galom. A munkaegységhígítást több té­nyező is elősegítette. így például a bérelszámolók — egy esetet ki­véve — nem kaptak utasítást ar­ra, hogy érvényesítsék a közgyű­lés által megszavazott jogukat, amely szerint, ha munkaegységhí­gítást észlelnek, akkor a csapat- vezetői könyvben elszámolt mun­kaegységet 20 százalékkal csök­kenthetik. Nemigen akart senki »rosszmájú« lenni. S miután az ellenintézkedések elmaradtak, jónéhányan vérszemet kaptak és folytatták a csalást. Ezt az egész­ségtelen gyakorlatot segítette az a nézet is, amely szerint a mun­kaegységkönyv normái nem al­kalmazhatók a dunaszentgyörgyi termelőszövetkezetben, mert ezek már egy kialakult nagyüzem le­hetőségeit veszik figyelembe, márpedig az Ezüstkalász Tsz még csak kezdő nagyüzem, ahol még csak ezután kell megteremteni a lehetőségeket. Mondani sem kell, hogy e mondvacsinált teóriát ma­ga a gyakorlat cáfolja meg. Mert például egy liba töméséhez — hasonló módszerek alkalmazása esetén, például kézi töméssel — ugyanannyi idő szükséges egy kezdő tsz-ben, mint egy jól be­állt mezőgazdasági nagyüzemben. I Milyen hatással van a jövedelemre a munkaegységhígítás? Azáltal, hogy a munkaegységek számát indokolatlanul megemelik, nem növekszik a felosztható vagyon nagysága. Ebből adódik az a ké­zenfekvő következtetés is, hogy amilyen mértékben növekszik a munkaegységek száma, olyan mér tőkben csökken az azokra jutó részesedés. így tehát önbecsapás lenne a dunaszentgyörgyi tsz-ta- gok részéről az egész munkaegy- séghlgítás, ha mindenki a végzett munkája arányában részesülne a felhígított munkaegységekből Is. De ez nem egészen van így. Mert vannak szép számmal olyanok a tsz-ben, akik elfogadják a mun­kaegységkönyv előírásait, és ép­pen ezért bizonyos mértékig hát­rányos helyzetbe kerülnek a töb­biekkel szemben. A dunaszentgyörgyi példa nem rossz — tanulságnak. Bár a tandí­jat ismét saját maguknak kell megfizetniük. Meg kell tanulniok azt az egyszerű matematikai sza­bályt, hogy minél magasabb az osztó, a változatlan osztnndóhoz képest, annál kisebb a hányados. A termelőszövel kezet vezetősé­ge magáévá tette a vezetőségvá- losztó taggyűlésnek azt a javasla­tát, hogy jövőre térjenek rá az utalványozott munkaegység-elszá­molásra. Csupán a közgyűlés ha­tározata kell még. Ez a módszer lehetővé teszi majd a munkaegy- séghígltás megakadályozását, ter­mészetesen csak akkor, ha az utalványozásnál figyelembe ve­szik és tiszteletben tartják a munkaegységkönyv előírásait. Mert hiába, a legjobb elvek is csak akkor segítenek, ha azokhoz következetesen ragaszkodnak. S egy tanulságnak éppenséggel ez sem kevés. K. Balog János A dombóvári járásban a Me­gyei KISZ-bizottság értékelése alapján az év elejélől napjains- ig 304 fiatallal erősödtek a KISZ- szervezetek. Annak ellenére, hogy a KISZ-tagíelvételnél még min­dig van kampányszerűség, és fő­leg az iskolaév befejezése, vagy kezdése után vesznek fel nagyobb létszámban fiatalokat, a 304 fel­Már azt hittem, hogy a meg­szokott, egyhangú gyűlések sor­rendjét kell végighallgatnom. S gyanúm nem is volt alaptalan. A KISZ-titkár megkezdte beszámo­lóját, amihez néhány hozzászólás hangzott el. Aztán egy rendezen­dő klub est problémái foglalkoz­tatták a KISZ-tagságot. Úgy gon­doltuk, vége van a taggyűlésnek, amikor a KISZ-titkár bejelentet­te a sorrendben az utolsó, de fontosság szempontjából az első napirendi pontot. — Kedves elvtársak, most D. Á. elvtársnő — KISZ-tagunk ügyéről tárgyalunk. Szeretném vázolni az elvtársak előtt Ági helyzetét — hangzottak a KISZ- titkár meleg, megértő szavai. Mint köztudomású, Ági irodában dolgozik. Szüleit elvesztette, árva lány. A napokban tudomást sze­reztünk arról, hogy Ágit a mun­katársnői nagyon sokszor meg­bántják, visszaélnek védtelensé- gével, bántják azt, akinek már négyéves kora óta hiányzik az igazi anyai szeretet melege. Ági nevelőintézetben nevelkedett, mindent megkapott, dolgozhatott, de sose felejtsük el azt, hogy a szülői gondoskodást, a családi otthon melegét semmi nem tudja pótolni. És ezek a lányok érzéketlenül, meggondolatlanul nem is egyszer szemére vetik árvaságát, elha- gvatottsáuát. Ági szerény, csendes kislány, de mégis, megkérjük, ne legyen olyan érzékeny és „vág­jon” vissza a támadóknak — mo­A megye földművesszövetkeze­tei egyre nagyobb súlyt helyeznek arra, hogy a falu növekvő igé­nyeit a vendéglátóipari tevékeny­ség terén is minél jobban kielé­gítsék. Korszerű cukrászdákat, vendéglőket hoznak létre a köz­ségekben, bővítik az ételek vá­lasztékát. vett tagból 200 fiatalt a falusi KlSZ-szervozetelc vettek fel. A járásban javulás mutatko­zik a szervezettség terén is. A KISZ-szervézétek rendszeresen megtartják a taggyűléseket. A legutóbbi taggyűléseken az okta­tásról és a fiatalok téli foglal­koztatásáról tárgyaltak. solyodott el a KISZ-titkár, s bíz­tató pillantást küldött D. Ági felé. A teremben csend volt. S csak egyet éreztek a fiatalok, hogy ez nincs így rendjén, segí­teni kell! Aztán hirtelen, mintha össze­beszéltek volna, több ujj repült a levegőbe. Hozzászólni kívánok! Egyik segítő javaslat a másikat követte! Végül is úgy határozott a közgyűlés, hogy védnökséget vállal a KISZ-szervezet D. Ág­nes sorsa felett. A KISZ-titkár tekintete ezután R. G.-nét kereste a tagok sorai­ban. R. G.-né elvtársnő, tudjuk, hogy nemrég mentél férjhez, s nemsokára gyermeket vársz, olyan állást vállaltál, ami neked most már nehéz. Ha nehézségek mutatkoznak, vagy nehéz a mun­kád, igyekszünk segíteni... S a taggyűlés folyt tovább... Javasla­tok születtek... Gondolatok, ter­vek és határozatok rögzítődtek a közgyűlés jegyzőkönyvének fehér papírjára. És mi, akik a KlSZ-taggyűlés- ről megelégedéssel és valami jól­eső, meleg érzéssel szívünkben távoztunk, csak most ébredtünk teljes tudatára annak, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség valóban a fiatalság szervezete. A párt eszméi szab­ják meg munkáját. S ebben a szervezetben tömörül és kovácso- lódik eggyé a magvar ifjúság, közös összefogással harcolva a nehézségek ellen. Régi kívánsága teljesült az el­múlt napokban a íaddiaknak is. November 7-ére elkészült a faddi földművesszövetkezeti kisven­déglő. Egy régi italboltot alakí­tottak át — nyolcvanezer forin­tos költséggel — modern kisven­déglővé, ahol két, ízlésesen be­rendezett étteremben, az étter­mekhez kapcsolódó teraszon és az eszpresszóban étkezhetnek, szóra­kozhatnak a vendégek. A köz­ségben eddig nem volt vendég­lő, az új kisvendéglőben bő vá­laszték áll a közönség rendelke­zésére a különböző ételekből, ezenkívül bevezették az előfizeté­ses étkeztetést is. A megnyitás óta eltelt egv hét alatt igen forgalmas volt a kis­vendéglő, nem ritka eset — kü­lönösen szombaton és vasárnap este —, hogy alig lehet benne helvet kapni a későbben érke­zőknek. A dombóvári járásban 304 fiatallal erősödtek a KISZ-szervezetek Új kisvendéglő Faddon ETTENTO \ODRIGVEZ »IRTA: HORVATH JÚZSEF 47. Bizonyos, hogy Géza helyesen cselekedett, amikor a Keletinél szállt fel erre a taxira, és pon­tosan olyan benyomást keltett, mintha akkor érkezett volna cso­magjával vidékről. Ki tudja, hány Gestapo-ügynök futkároz azóta ama vasútvonalak mentén fekvő városokban, falvakban, amely vonalakról az adott idő­pontban vonat érkezett a Kele­tibe? Egy szó, annyi mint száz: nem volt feleslege* óvatosság Géza „várfogsága”. Pedig mozgalmas két hét volt ez. Mindjárt az első napon egy nagy, határtalanul udvarias levél érkezett Rodriguez követségi tit­kár úr címére a kerületi nyilas­keresztes székházból. Kelemen és Gyulai, a két nyilas haramia érezhető műgonddal Írott, bocsá­natkérő levelén nagyot mulattak a spanyol ház lakói. Kísérő levél is lapult a borítékban. Szórádi, a nyilas kerületvezető ezúttal írás­ban is elnézést kért a spanyol kormány képviselőitől a zakla­tásért, közölvén, hogy a maguk­ról megfeledkezett pártszolgála­tos közegek megfelelő fegyelmi büntetésben, és kellő kioktatás­ban részesültek. „A kerület ha­tóságainak személyi állománya — írta Szórádi testvér — ismételt kioktatásban részesült a külkép­viseletek exterritoráüs jogait il­letően, és különleges tiszteletre utasítottak az olyan testvéri kül­képviseletek tagjai iránt, mint amilyen a spanyol kormány bu­dapesti képviselete is.” — Na, ezen végérvényesen túl­estünk — jegyezte meg Géza, amikor a leveleket felolvasta Im­re bácsinak. E két hét alatt Imre bácsi gondoskodott arról is, hogy min­den elvtárs értesüljön családja helyzetéről, sorsáról. Géza hatá­rozott kívánságára, jókora élelmi­szercsomagokat juttattak a csa­ládoknak. A ház lakói hálásak voltak Gézának, mindenre kiter­jedő figyelmességéért. Imre bácsi, hogy megkönnyítse Géza számára a várfogságot, ami­kor csak tehette, hosszan eldis­kurált vele. Géza még álmában is vissza tudta volna idézni eze­ket a beszélgetéseket. Különösen a legelsőt, amely a Hotel Wien felrobbantása utáni nap estéjén zajlott le közöttük. — Elvtárs — mondta nagyon melegen Imre bácsi Gézának —, mi, kommunisták, magunk között nem szoktunk nagy szavakat használni és cifra dicsérő jelző­ket sem, ha valaki végrehajt egy feladatot. A pontosan teljesített kötelesség, a bátorság és áldozat- készség valahogyan természetes, nem szokta hozsannázás követni. Azt hiszem, megértesz engem: most neked sem mondok ünne­pélyes szavakat, nem, mert te annyira hozzánk tartozol, hogy... szóval érted, ugye. — Imre bácsi — felelte meg- indultan Géza — ez volt a leg­szebb elismerés... — Különben a történteket a központi bizottság tudomására fogom hozni. Valószínű, hogy a pártvezetőségnek lesz szava hoz­zád. Géza elgondolkozott, és jól megfontolta minden szavát: — Imre bácsi, mondani akarok neked valamit. Eleinte rosszul esett a tartózkodásod, némelykor a nyersességed, és főleg az, hogy úgy éreztem: meg akarod nyir­bálni a szárnyaimat. Imre bácsi mosolygott — Igen, igen — folytatta Gé­za —, nekem nincs mozgalmi tapasztalatom, én sohasem kons- piráltam, és nekem furcsa volt az a módszer, ahogyan ti, régi mozgalmi emberek, óvakodtatok. Túlzott és felesleges aggályosko­dásnak éreztem, mindezt nyűg­nek, amely csak arra jó, hogy megtörje cselekvésünk lendületét. Dehát az ember éppúgy érik, mint a múló idő, és most már megérteni, miért farigcsáltad olyun engesztelhetetlenül az am­bíciómat ... Imre bácsi nagyon komolyan nézett Géza szemébe: — Örülök, hogy magad is rá­jöttél ezekre a dolgokra, Géza. Már a legelején, amikor megis­mertelek, mondtam is magam­ban: ez a jó fiú remek ember, ebből izzig-vérig kommunista lesz, de ez az egy a gyenge pont­ja, ez a heveskedés, néha meg­gondolatlanság. Ez, mondom, még csiszolásra szorul. Ennek az embernek meg kell értenie, hogy a szervezett, átgondolt harc száz­szorta többet ér, mint az egyéni bravúr. — Éppen ezt láttam be. Imre bácsi. — Na jó, most pedig hadd mondok én valamit. Én már öre­gebb vagyok, mint te, Géza, akár az apád is lehetnék. Mégsem szé- gyelem bevallani neked, hogy azért én is tanultam tőled, a te példádból egyet, s mást. Géza kényelmetlenül feszengett. Imre bácsi folytatta: — Van abban igazság, amit a múltkor mondtál nekem: Most van a fasiszták irtásának szezon­ja, és több fürgeség, lendület kell, mert ha túl sokat óvatos­kodunk, szervezkedünk, konspi- rálunk, úgy mi haszna telik az idő. Igen. igazad van, és ezt a Hotel Wienben be is bizonyí­tottad, Jól tették Harasztiék, hogy támogatták az elképzelései­det. Azt is megmondom, nem va­gyok benne biztos, hogy ha én akkor itthon vagyok, mellétek sze gődtem volna. Persze, ha ez az eset holnap adódnék, feltétlenül igazat adnék neked, s azt mon­danám, rajta, tettekre fel! Azt hiszem, érted a szándékaimat. Ezt megtanultam tőled. És most azt is elhatároztam, hogy java­solom a pártvezetőségnek: gyor­sítsuk meg az akciócsoportok munkáját, bátrabban, lendülete­sebben verekedjünk. Ez a beszélgetés roppant hatást gyakorolt Gézára. Túl azon a sze­mélyes rokonszenwen, amelyet Géza Imre bácsi iránt táplált, a kommunistáknak egy új vonását ismerte meg. Azt, hogy nem fenn­héjázok, be tudják ismerni té­vedésüket és másnaptól kezdve képesek másképp, jobban dolgoz­ni. A spanyol házba gyakran, mind gyakrabban érkeztek hírek a töb­bi akciócsoport tevékeny harcai­ról. Vasútrobbantások. merényle­tek, szabotázscselekmények hírét vették, s ezek mindig megújítot­ták Imre bácsi csoportjának ere­jét. A pártvezetőség egy sokszoro­sító berendezést juttatott a cso­portnak. Többen rendszeresen foglalkoztak a párt röpiratainak, ragasztócéduláinak sokszorosítá­sával. Másoknak az a feladat jutott, hogy ezeket naponta el­vigyék rendeltetési helyükre. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents