Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

4 TOLVA MEGYEI VEPÜJSAÖ 1961. november 13. ÉTELEKRŐL — MINDENKINEK Új nyereségrészesedés-felosztási szabályzat a Bonyhádi Zománcgyárban A Zománcipari Művek Bony­hádi Gyáregységének üzemi ta­nácsa megvitatta és elfogadta a gyár új, 1961—65. évekre szóló nyereségrészesedés-felosztási sza­bályzatát. Az új szabályzat elké­szítésénél figyelembe vették a nyereségrészesedés bevezetése óta szerzett tapasztalatokat, a koráb­bi felosztási szabályzatoknak több lényeges pontját, elemét tartal­mazza az új, de néhány tekintet­ben eltér az eddigiektől. Mindenekelőtt abban, hogy az új nyereségrészesedés-felosztási szabályzat nem egy, hanem öt esztendőre szól. A korábbi gya­korlat az volt, hogy a tavaszi hó­napokban kezdték meg a szabály­zat kidolgozását, majd több hét telt el, mire elfogadták, és jó­formán már csak néhány hónap volt vissza az évből, mire a leg- érdekeltebbek, a gyár dolgozói megismerték a szabályzatot. Ez a módszer csökkentette a nyere­ségrészesedésnek, mint anyagi ösztönzőnek a hatását. Most, miután egy, a múlt év végén ho­zott kormányhatározat a nyere­ségrészesedési rendszert az anyagi ösztönzés állandó formájává tet­te, lehetővé vált a több évre szó­ló felosztási szabályzat kidolgo­zása is. Az új rendszer jellemzője min­denekelőtt az, hogy a vállalatok, — tehát a Bonyhádi Zománc­gyár is — nemcsak akkor része­sülnek nyereségrészesedésben, ha az alapjövedelmezőségi tervet túl­teljesítik, hanem abban az eset­ben is, ha az alapjövedelmező­ségnek megfelelő nyereséget ér­nek el. Ez intézkedésnek az a je- lentősége, hogy egy jó eredmény­nyel zárult évet követő eszten­dőben — amikor az elért ered­ményt már »tervesitik« — is kap­hatnak nyereségrészesedést a vál­lalat dolgozói. A korábbi gyakor­latnál egy-egy évben jól jártak az előző évben rossz eredményt elért vállalatok és előnyben ré­szesültek a tartósan jól működő vállalatokkal szemben. Több változás történt a felosz­tás módszerét illetően is. így ez évtől kezdődően nyereségrészese­dést kaphatnak az állományon kívüli béralap terhére rendszere­sen foglalkoztatott dolgozók is. A szabályzatban rögzítették a törzsgárda tagjainak nagyobb anyagi megbecsülését, amely sze­rint a folytonosan betöltött szolgálati éveknek megfelelően növekedik a nyereségrészesedés. Korábban is voltak olyan javas­latok, hogy a kiemelkedően jó eredményeket elérő dolgozókat a nyereségrészesedésből is meg­felelően jutalmazni kell, illetve emelni nyereségrészesedésüket. Ezt most úgy szabályozták, hagy az év folyamán írásbeli dicséret­ben részesített dolgozóknak eme­lik a nyereségrészesedését. Az új szabályzat szerint csökkentő té­nyező az igazolatlan mulasztás, fegyelemsértés, táppénzcsalás, a társadalmi tulajdon gondatlan kezelése, megkárosítása, a bal­esetvédelmi óvórendszabályok megszegése. Az új nyereségrészesedés-fel­osztási szabályzatot lesokszorosí­tották, abból minden üzemrészbe, műhelybe jutott néhány példány, amit a dolgozók tanulmányozhat­nak. Három megye — Baranya, Fe­jér és Tolna — legjobb földmű­vesszövetkezeti szakácsai és fel­szolgálói álltak rajthoz a minap Bátaszéken, hogy ízelítőt adja­nak tudásukból, megismertessék a különféle tájjellegű ételeket, vagyis kicseréljék tapasztalatai- kat. Ezen a vetélkedésen az újság­írók is megjelentek notesszal és fényképezőgéppel a kezükben, s tele kíváncsisággal; íme a lá­tottakból, tapasztaltakból néhány. Meglepett, hogy az emeleti te­rem kiállítási asztalain olyan éte­leket, s terítést láttunk, amelyet eddig főleg csak a fővárosból ismertünk. Hogy kerülnek ezek ide. hiszen a földművesszövetke­zetek közismerten vidéken, köz­ségekben működnek? Mintha egy kicsit nehezteltek volna amiatt, hogy így különválasztom a falut a várostól, hárman is igyekeztek felvilágosítani a rendezők közül. •— Maga még nem hallott ar­ról, hogy az olyan ételkülönle­gességek, mint a kaszinótojás, imbisz egyre közkedveltebbek a falvakban is. Az a célunk, hogy a falvakban is kulturált, városi szintű vendéglátást honosítsunk meg, a régj piszkos, füstös kocs­mák helyett. Az első lépéseket megtettük, megízleltettük a la­kossággal a városi, a hagyomá­nyosnál sok tekintetben jobb ételkülönlegességeket, sok helyen már városi szintű étterem mű­ködik. Ma már ott tartunk, hogy a falusi lakosság igényli a kul­turált vendéglátást, s e tekintet­sz ételkülönlegességek asztala is a változatosság kedvéért a sza­kácsversenyen, hanem, hogy fel­karolják, ápolják mindazt a ha­gyományból, ami jó, Becsületükre válik ez a törekvés. Az étlapon például ott szere­pelt az úgynevezett kaszásleves, a bátaszéki Szokolovszky Ká- rolyné készítésében. Mi is meg­kóstoltuk. Az első kanál után az volt a megállapításunk; milyen jó lerme faluban, városban egyaránt bővíteni a levesek gyér nakömlődiek másik specialitását is, a töltött csukát. Receptje rö­viden a következő: a bőrt lefej­tik a csukáról, húsát, belső részét ledarálják, tojással és különféle ízesítőkkel összevegyítik, s ezzel megtöltik a csuka lefejtett bőrét. A halat ezután fehérborban pá­rolják, majd ugyancsak fehér­borból készítenek hozzá mártást. Fenséges falat! Több értékes különlegességgel jelentkeztek a szomszédos megyék szakácsai. Wimmar Anna ercsi szakácsnő az ercsi bicskásbordát mutatta be. A zsűrinek, vendé­geknek egyaránt tetszett. Ha­sonlókat mondhatunk el a sárbo­gárdi rostélyosról, és a sásdi töltöttkáposztáról. A baranyai tú­rósrétesben is sok újat találtak a szakemberek. Mindehhez ad­juk hozzá a Tolna megyében — tisztelet egy-két kivételnek — közismerten egyhangú étlapokat, majd pedig vegyük figyelembe, hogy ez a sokféle étel, amelyet Ízléses csomagolásban, tálalásban ízletes az étel Készül a dunakömlődi töltött csuka Bátaszéken bemutattak, lényegé­ben azonos anyagból készült. Máris kész a végeredmény: a ver. dégek igénye azt kívánja, hogy bővítsék a választékot más vidé­kek ízletes ételeivel. Felkészültségről tettek tanúsá­got a felszolgálók. Sajnos még nem mindenütt vannak ilyen ügyes felszolgálók. Végül pedig, de nem utolsó sorban említsük meg a fiatalo­kat: mind a szakácsok, mind a felszolgálók megállták a helyü­ket az idősebb szakemberek mel­lett. Szöveg: Boda Ferenc — Tessék parancsolni, kedves vendég! Jó étvágyatj Foto: Jantner János Hiába sietett... Hiába sietett hétfőn reggel Moszkvics gépkocsijával a hatos műúton Budapest irányába Jauk István komlói lakos, — nem érte el úticélját. Az út síkos volt a szemerkélő esőtől, s ilyenkor fo­kozott óvatosságra van szükség. Jauk István azonban — a jelek szerint — megfeledkezett erről Kakasd és Szekszárd között előz­ni akart egy autóbuszt, amelyik ugyancsak kellő lendületben von. Ráadásul szembe is jött egy autó Jauk gépkocsija megcsúszott és az árokba szaladt. Kilökött egy kerékvetőkövet, miközben több­ször átfordult, egyik oldaláról a másikra. A nyomokról ítélve igen hosszú utat tett meg az árokban is, majd kivetődött az útelágazás ­ra, s ott féloldalin dőlve állt meg. A benne ülő gépkocsiveze­tőnek és két utasának hihetetlen szerencséje volt, mert kisebb horzsoláson kívül semmi bajuk sem lett. Úgy kellett kimászniuk a kitörött szélvédő üvegen. A ko­csi karosszériája teljesen össze­zúzódott, s így nagy anyagi kár keletkezett. Az ügyben a rendőr­ség folytatja az eljárást. fen is városi szintre akar emel­kedni; Ami azt illeti, akadt is néző bőven az ételkülönlegességek asz­talánál. Volt aki szakértőként so­rolta nevüket, mások pedig fél­hangosan megjegyezték: „De meg kóstolnám Láttunk félkész ételeket im­pozáns csomagolásban, mértékle­tes árral. Ez is a falu holnapja. Azért nem mondom, hogy a je­lene, mert ma még nincs min­denütt, de fokozatosan mindenütt bevezetik árusításukat, A zsűri elé tizenhét ételkülön­legesség került a három megye különböző vidékeiről; Az egyik legkellemesebb meglepetés az volt, hogy olyan ételt is bemu­tattak, amely legfeljebb az öreg emberek fiatalkori emlékeiben élt. És nem azzal a szándékkal, hogy legyen egy kis történelem választékát ezzel a levessel; A szokásos levesektől eltérő, de na­gyon kellemes ízű, tápdús étel. Füstölt hússal ízesítették, s tej­fellel készítették; A sajtleves is bizonyára megnyerné a vendé­gek tetszését — ha megízlelnék. Talán hadat akarunk üzenni a közismert magyar ételeknek, nek? Szó sincs erről, hiszen én például külföldön sehol sem tud­tam olyan jóízűen, jó étvággyal falatozm, mint az igazi magyar konyhák készítményeiből. De szükséges a választék bővítése, mind a régi és elfelejtett ma­gyar ételekkel, mind pedig a kül­földi könnyebb ételekkel. A du­nakömlődi halászlé — főzője Ba­racskai Sándorné — értékét pél­dául hiába is vitatná akárki — közkedvelt, s nagy jövője van, hiszen máris országos hímek ör­vend; Meg kell említeni a du­Hogyan „találtaku 50 zsák burgonyát a tamási földmíívesszövetkezet dolgozói ?(!) A kérdésre egy, a 4734/1961. iktató számot viselő ügyiratból megtudhatjuk a választ. Az aktát 1961. november 9-én keltezték Tamásiban. Az 50 zsák burgo­nyáról egy mondatban, kommen­tár nélkül van szó. Ez a mondat egy szocialista cím elnyerését maga elé célul kitűzött brigád társadalmi munkájával van ösz- szefüggésben. így hangzik: „A legutóbbi közös munka a Forná- di Állami Gazdaság burgonya­földjén volt, ahol az állami gaz­daság már felszedte a burgonyát, s erről a földről a dolgozók fel­ajánlásként 50 zsák burgonyát szedtek össze...” A tamási földművesszövetkezel vezetőinek és dolgozóinak tehát nem kellett semmiféle kutató­munkát végezni az 50 zsák bur­gonya ügyében. Nem, mert ott kerestek, ’ahol volt. S lám. aki keres, talál is. Vagyis a tamási földművesszövetkezet dolgozói munkafelajánlásból elmentek búr gonyát böngészni az állami gaz­daságba. Ez, akárhogy nézzük, dicséretes, hiszen burgonyából ebben az esztendőben nem ter­mett annyi, hogy akár egy sze­met is a földön hagyjunk elrot­hadni, s ha ezt majdan jó pont­ként írják a Németh Ferenc — leendő — szocialista brigád szám­lájára, azt nagyon jól teszik. Megérdemlik. De ezt a jó pontot a _ Fornádi Állami Gazdaság számlájáról ajánlanánk leemel­ni, ők is megérdemlik, mert úgy takarították be a burgonyater­mést, hogy a társadalmi munká­sok 50 zsákkal még össze tudtak utánuk szedni. __________________ R. É. Terhelési próbára tették a volt Kapos-liidat Ismeretes olvasóink előtt, hogy a közelmúltban sikeresen, három és fél óra alatt cserélték ki Dom- bóvárott a Kapos folyón átívelő vasúti hidat. A több mint hatvan éve üzemben lévő híd a háború során erősen megrongálódott: a visszavonuló fasiszta csapatok ál­tal megrongált hidat kijavították, és azóta sebességkorlátozással bonyolították le a forgalmat. A kiselejtezett hidat most ter­helési próbákra használják, azt vizsgálják, hogy milyen terhelés­nél, milyen elváltozások állnak be a szerkezeten. A kísérletek eddigi állása szerint még a hi­dat nem sikerült „tönkretenni”, bár több száz tonna vasbetonalj­jal megterhelték. A kísérletek eredményeit felhasználják a híd­építő szakemberek a még üzem­ben lévő, körülbelül azonos ide­je épített hidak javítására, kicse­rélésére.

Next

/
Thumbnails
Contents