Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-14 / 268. szám

1961. novemBer r». TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s Rend van-e Az elmúlt napokban egy cikk jelent meg a Tolna megyei Nép­újságban, amely komoly bíráló hangon felvetett igen sok hibát és hiányosságot, ami megyénk legfiatalabb üzemében — lassan másfél éves működés után — még fennáll. Nem közömbös számunkra, hogyan dolgoznak üzemeink, különösen akkor, ami­kor tudjuk, hogy megyénk iparo­sítása területén még igen sok a tennivalónk, hiszen a Bőrdíszmű V állalat létesítésével is ezen akar tak segíteni az illetékesek. Ezen kívül nem közömbös az sem, hogy egy ilyen induló és igen gyors ütemben fejlődő üzem hogyan dolgozik, ott milyen problémák­kal küszködnek a vezetők, akiket (bizalmunk jeléül) odahelyeztürk. Vessünk egy pillantást az üzem telepítése óta eltelt időre. Alig több mint egy év alatt a negyedéves termelés 675 százalékra, a létszám az I960 II. negyedéves 66 főről 504 főre növekedett, akik között mindössze 6 bőripari szakmunkás található. Ebből kö­vetkezik, hogy olyan technoló­giát, felbontott művelettervet kel­lett alkalmazni, amelyet a ház­tartásból jött dolgozók gyorsan meg tudnak tanulni, és ma már az üzem exportcikkeket is gyárt. A letelepített gépek és berende­zések állapota sem kielégítő. Az anyavállalat a tartalékgépeit ad­ta le és ezek jelentős hányada már 10 és 20 éve van használat­ban. A problémát növeli, hogy a telep nincs ellátva megfelelően műszerészekkel sem. De egyéb szakember-probléma is mutatko­zott már kezdettől fogva, mert helyből sajnos nagyon kevés se­gítséget kaptak, mert nem áll­tak ilyen emberek készen a ren- delkézésre. Ezek után pedig nézzük meg, rend van-e a vállalatnál? Megál­lapíthatjuk, hogy nincs még rend. Akkor mik azok a hiányosságok, amelyek a munkából fakadnak, nem tudtak változtatni rajtuk és még jelenleg is fennállnak? A korábban megjelent cikknek igaza volt, amikor azt állította, hogy sok probléma van a mun­kanormákkal, igaz az is, hogy a technológiai fegyelmen és magán a technológián is van még javí­tani való, az is fennáll, amit a bonyolult bárelszámolási rend­szerrel kapcsolatban megállapí­tott. De még van egy sor kisebb és nagyobb hiba, amelyek e más­fél év alatt felmerültek, részben még ma is fennállnak, vagy ká­ros hatásukat még ma is érezte­tik. Ilyenek például a dolgozók és egyes vezetők közötti viszony, magatartás kérdése, az egyes ve- I zetők egymás közötti viszonya.' hetett, mert a Wien Szálló egész hallját, magasföldszintjét szétve­tette, és beroskadt az első eme­let egy darabja is. Mondom, ren­geteg német tiszt tanyázott a hallban. A hullaszállítók egész éjjel hordták a nácik tetemeit. Különben majdnem elfelejtettem, most, amikor hazajöttem, kérdem Gulyás bácsit, mi újság? Mesél­te, hogy te elküldted az este a Keleti pályaudvarhoz, és ő is ta­pasztalta, hogy több útvonalat le­zártak, meg szirénázó kocsik ro- hangásztak a környéken. — Igen ... dünnyögött Géza. — Akármelyik akciócsoport csinálta, nagyszerű elvtársak vol­tak, az bizonyos^ Néhány perc múlva átmentek reggelizni Gulyás lakásába. Ha­raszti, Csizmadia és Béla is ott volt, kívülük Anna és még hár­man. Amikor Imre bácsi és Gé­za belépett, Béla felugrott: — Géza, hát sikerült! Idenéz­zetek! , Gulyás bácsi hozott egy reggeli újságot. Olvasd csak! Géza kezébe nyomta a lapot. „Tegnap az esti órákban sze­rencsétlenség történt a Hotel Wien-ben — olvasta Géza a sze­rényen elbújtatott hírt. — Isme­retlen okból robbanás keletke­zett, amely megrongálta a szál­loda épületét, és néhány sebe­sülést is okozott. A kár nem je­lentős, A vizsgálat folyik.” a Bőrdíszmű anyag- és szerszám-ellátásban meglévő zavarok, a vezetők tá­jékozatlansága a saját üzemük­ről, határozatlanságuk, stb, ame­lyekről a bíráló írásban nem is volt szó. De ha ismerjük a fennálló hiá­nyosságokat, akkor tudnunk kell, vajon melyek azok okai. Miért nem tudott a vállalat azokon másfél év alatt úrrá lenni? És itt van valami, ami egy kis ki­egészítésre szorul. Mert a fő oka a sok hibának az, hogy ez az üzem olyan gyors ütem ben fejlődött, ami lehetetlen­né tett mindenféle előkészítő munkát, akármelyik területet vizsgáljuk. Máról holnapra kellett üzemet létesíteni, oda azonnal fel kellett venni dolgozókat, oda kellett vin­ni vezetőket, gépeket, anyagot és meg kellett indítani a termelést. Ugyanakkor hónapról hónapra újabb és újabb cikkek gyártását kellett megkezdeni, ehhez ismét újabb munkásokat kellett beállí­tani. És mindezt kényszerítő erő­vel diktálta az élet Az ütem túl gyors volt. Túl gyors a dolgozók­nak, vezetőknek egyaránt, de az volt a budapesti központnak is. Mindez oda vezetett, hogy a ter­melés felfutásával együtt a prob­lémák, a hibák egyszerre, össze­torlódva jelentkeztek. Ez volt a fő ok és nem a ve­zetők tehetetlensége és alkal­matlansága. Az igaz, hogy a vezetésben együt­tesen és külön-külön is voltak hibák és még vannak jelenleg is. De azzal nem lehet egyetérteni, bármely üzemről, is lenne szó, hogy azokat együttesen és kivétel nélkül 1? kell váltani, mert a nagy feladatokkal nem tudnak megbirkózni. Különösen akkor nem, amikor azt látjuk, a kérdé­ses üzem vezetőgárdáját vizsgái­vá, hogy jórészt vezetésben ta­pasztalatlan, részben vezetésben, részben korban fiatal, de jószán­dékú emberekből tevődik össze, akiket talán képességük az indu­láskor még nem tett alkalmassá egy ilyen nagy feladat ellátására, de többségénél, úgy érezzük, meg­voltak az adottságok ahhoz, hogy megfelelő irányítás mellett foko­zatosan, ha nem is kiváló, de megfelelő vezetőkké váljanak, mint ahogy azt az utóbbi két-há- rom hónap is bebizonyította. Nem lehet ilyen formában egyetérteni azért sem. mert minden meglévő hibát és hiányosságot igyekeztek korábban is megszüntetni, de kü­lönösen az utóbbi 2—3 hónapban komoly eredményekkel is. Ami azt mutatja. megvannak a lehetőségek ah­hoz. hogy fokozatosan te'jes rendről beszelhessünk a vál­lalatnál. Béla ellenállhatatlan jókedvvel kommentálta a szűkszavú hírt: — Az mondják, „megrongáló­dott a szálloda”. Képzelem mi­csoda ramazurit csinált ezeknek. „Néhány sebesülés”! Az anyjuk szentségit, akármi legyek, ha ott nem döglött vagy két tucat! — Nem két tucat, hanem kö­rülbelül száz magasrangú törzs­tiszt hagyta ott a fogót! — iga­zította helyre Bélát Imre bácsi, aki még ekkor sem sejtett sem­mit .. i Haraszti felocsúdott: most ér­tette meg, hogy Imre bácsi még mitsem tud. — Hát nem szóltál, Géza? — fordult a hallgatagon álldogáló, és szíve rúgkapálását gondosan titkoló fiatalemberhez. — Ja persze... — bólintott, megértve, hogy Géza nem akart kérkedni Imre bácsi előtt. — Te Imre — lépett Imre bácsi elé Haraszti — ezt a robbanást a mi Gézánk... — Micsoda? — tátotta el most már a száját Imre bácsi. Még akkor is hüledezett, ami­kor a jelenlevők, egymás szájából kiragadva a szót, lelkesülten el­beszélték neki, hogy s mint történt a dolog. — Nem voltál itthon, Imre. gyorsan kellett határozni, de mi mind a négyen vállaljuk a fele­lősséget a történtekért •— fejez­te be mondókáját Haraszti, Vállalatnál ? ' Nem leváltani kell őket, hanem jobban segíteni e problémák meg­oldásában. Ez pedig szól minden­kinek, aki az üzem életével a leg­kisebb kapcsolatban is van, de elsősorban az anyavállalatnak. A budapesti elvtársak igen sokat voltak itt, látták is a problémá­kat, a különböző helyi szervek észrevételeiről is tudomásuk volt, de a kezdeti időszakban nem a leghelyesebb módszerekkel pró­bálták azokat kijavítani. Mert nem elegendő, ha csak felvetjük a hibákat és utasítunk valakit annak kijavítására, különösen ak­kor nem, ha az üzem kollektívá­ja még nem kialakult, tapaszta­latlan, a feladatok szinte maguk alá temetik a vezetőket és a sok feladat közül — éppen tapaszta­latlanságuk miatt — soha nem találják meg azt a bizonyos lánc­szemet, amelynek megoldása leg­jobban előrevinné az ügyet. Ép­pen ezért meg is kellett volna tanítani menet közben ezeket az embereket vezetni, irányítani. Persze, ez nem könnyű dolog, de mindenesetre legalább annyit se­gítettek volna, mint amennyit a legutóbbi félévben és akkor sok­kal előbb megoldották volna a jelenlegi problémákat, vagy leg­alábbis többségüket. Azokon a te­rületeken, ahol megvolt a meg­felelő támogatás, nagyobb az elő­rehaladás, mint pl. a technológia területén. De ugyanezt a segítsé­get meg kellett volna adni a nor­máknál és a bérelszámolásnál is. Elsősorban azért, mert Budapes­ten ugyanezzel a bérelszámolási rendszerrel dolgoznak, a normák is hasonlóak és mindehhez meg­vannak a megfelelő szakemberek is. akiknek minden tapasztalat a birtokukban van és ezt kötelessé­gük lett volna már korábban át­adni a télén dolgozóinak. Végül pedig meg kell állapíta­ni, hogy a hibák felvetése olyan formában, ahogy azt a vitatott cikk tette, helyes lett volna há­rom hónappal ezelőtt, de nem ma, amikor éppen a korábbi vizs­gálatok hatására egy sor intézke­dést tettek, amelyekkel megszün­tettek olyan hibákat, mint a túl­órák, de előrehaladás van a tech­nológiában, és az intézkedések hatására rövid időn belül javu­lás várható a normák és a bér- elszámolás területén is. Ma már j nincsenek javíthatatlanul súlyos j állapotok a Bőrdíszműben és az j a véleményünk, jelenleg igen jó i úton haladnak ahhoz, hogy a közvéleményt oly nagyon foglal­koztató Bőr<?í<v.mű-üPV viszony­lag igen rövid idő alatt megszűn­jön üggyé lenni. Dudás Antal a Megyei Pártbizottság Inari oszt. vezetőte Géza még mindig a padlót bá­multa. De érezte, hogy Anna né­ma tekintete valósággal perzseli az arcbőrét. Nem nézett fel a lányra. Imre bácsi elképedve hallga­tott. Nem tudott számot adni ma­gának a tulajdon érzéseiről. XII. Két hét telt el a Hotel Wien felrobbantása óta. Géza kissé szomorúan leste az idő múlását. Szinte teljes tétlenségre volt kárhoztatva. Imre bácsi ugyanis a legszigorúbban megtiltotta, hogy kitegye a lábát a spanyol házból. De Géza maga is belát­ta, hogy a robbantási ügyben alig­hanem rendkívül széles appará­tussal nyomoznak, vizsgálnak a hitleristák. S egyáltalán nem le­hetetlen, hogy a sok apróbb-na gyobb gyanús momentum között számon tartják annak a fiatal, szemüveges úrnak a személyleí­rását is, aki a robbanás előtt fél órával taxin érkezett a Hotel Wienhez szobát foglalni. Sőt, Imre bácsi meg volt győződve arról, hogy azt a taxisofőrt már régen előkerítették és kihallgat­ták: hol, mikor, milyen körülmé­nyek között szedte fel elegáns utasát? (Folytatjuk.) „KönyvM“-műzgaioir. megyei bizottságának felhívása A felszabadulás óta jelentős eredményeket értünk el népünk műveltségének növelésében. Az egyre növekvő igények kielégí­tésére azonban munkánk szín­vonalának szakadatlan emelése szükséges. Ezt a célt szolgálja a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa és a Szövetkezetek Országos Szövetsége által kez­deményezett „Könyvbarát” moz galom. A mozgalom nem egyet­len alkalomra szóló feladat, hanem célja, hogy a falusi könyvtárak munkája színvona­lának emelésére, a dolgozók közti olvasási igény fokozására, népünk műveltségi színvonalá­nak emelésére, hosszú évek so­rán egyesítsük a társadalom erőit. Célunk a három szerv mozgalmi tömegerejére támasz­kodva, bevonva a munkába va­lamennyi társadalmi szervet, a könyvállomány mennyiségének növelése, az összetétel javítása, az olvasók számának emelése és könyvtáraink méltóvá tétele a kultúr forradalom célkitűzé­seihez. A „Könyvbarát” mozgalom megyei bizottsága felhívással fordul a társadalmi erőkhöz, nyújtsák a legmesszebbmenő segítséget az alább ismerteiéit célkitűzések maradéktalan meg valósításához. A könyvtárosok közreműkö­désével, a három szervezet ak­tívahálózatára és az irodalom barátaira támaszkodva minden községben beindítjuk a „Min­den házból egy olvasót” moz­galmat. A községi könyvtáro­sok az év végéig készítsék el községük úgynevezett „olvasó­térképét”, amely tükrözi, me­lyik házban van, és melyikben nincs olvasójuk. Ezt figyelem­be véve keressék fel elsősorban azokat a házakat, amelyekből a könyvtárnak jelenleg még nincs .olvasója és mozgósítsák mindenekelőtt a felnőtt lakos­ságot a könyvtárba való beirat­kozásra, az olvasásra. E cél ér­dekében a látogatások melleit használják fel a különböző ren­dezvényeket, összejöveteleket is. A célkitűzések szerint 1965- re érjük el. hogy a beiratkozott olvasók száma megkétszereződ­jék. Mozgalmunk szolgálja a könyvállomány mennyiségi és minőségi fejlesztését. Az álla­mi költségvetésből történő könyvbeszerzések mellett foko­zottan használjuk fel a társa­dalma erőforrásokat (tsz. kultú­rális-szociális alap, földműves­szövetkezeti támogatás, község­fejlesztési alap, könyvbál, stb.) A falvakban szükséges alapvető szépirodalmi művek beszerzése és biztosítása mellett törekedjünk különböző isme­retterjesztő, elsősorban mező- gazdasági és politikai művek beszerzésére. így el kell érnünk, hogy a második ötéves terv végére 1000 lakosra 1200 kötet könyv jusson, s ennek harminc szá­zaléka ismeretterjesztő mű le­gyen. Ez megyénkben annyit jelent, hogy öt év alatt 180 000 új könyvet szerzünk be, s így 1965 végén 390 000 kötettel ren­delkeznek könyvtáraink. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében, a helyi igényeknek megfelelően az őszi—téli idény­ben 12 szépíró—olvasó és 20 mezőgazdasági szakíró—olvasó találkozót rendezünk. A ren­dezvények színvonalasabbá té­tele érdekében kapcsoljuk be az irodalmi színpadok tagjait is. Segítsük elő a szocialista iro­dalom népszerűsítése érdekében tartandó helyi könyvismerteté­seket, ankétokat. A mezőgazdasági szakiroda- lom jobb népszerűsítése érde­kében községeinkben a terme­lőszövetkezeti agronómus bevo­násával helyi szakkönyvismer­tetést tartunk, amelyekre a ter- melőszövetkezti vezetőségekkel együttműködve mozgósítsuk az érdekelteket. A nagyobb községekben iro­dalmi esteket, helyi szavalóver­senyeket szervezünk a KISZ- szervezetek közreműködésével A mezőgazdasági szakköny­vek fokozott elterjesztésével kapcsolatban törekedjünk arra, hogy a termelőszövetkezetek szakemberei és tagjai olvassák a mezőgazdasági szakkönyve­ket. Szervező munkánk során népszerűsítsük a saját könyv­tár létesítésének gondolatát. Törekedjünk a könyvtárak kulturáltabb, korszerűbb elhe­lyezésére. Az egységes könyv­tár megteremtése érdekében segítsük elő, hogy a termelő­szövetkezetek adják át könyv­táraikat a községi népkönyvtá­raknak. Hassunk oda, hon-i tár­sadalmi erőforrásból rendezzék be. tegyék otthonosabbá, szé­pítsék a falusi olvasótermeket. Hazafias Népfront Megyei Bizottsága Meavei Nőtanács MÉSZÖV Megyei _________Elnöksége H egyei nőfanácskozcss Szekszárden Ülést tartott a Tolna megyei Nőtanács november 13-án, dél­előtt, a Szekszárd Városi Tanacs nagytermében. Az ülés első napi­rendi pontját Takács Mihályné, a megyei nőtanács titkára ismer­tette a nők körében meginduló téli oktatás politikai és kultúr- rílunka feladatairól. Bevezetőben külpolitikai tájé­koztatót adott. Megemlékezett a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség októberi tanácskozásá­ról, amelyet Budapesten tartot­tak, s amelyen ötvennyolc ország 210 küldötte vett részt. Ismertet­te a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség határozatát, amely két alapvető feladatot határozott meg. — Meg kell találni az egyet­értést és együttműködést az ösz- szes nőszervezetekkel. — Létre kell hozni égy olyan széleskörű mozgalmat, amely hatékonyan hozzájárulhat a már folyamatban lévő akció sikeréhez, hogy meg­valósuljon az általános és teljes leszerelés, a békés együttélés. Ezt a célt tűzte zászlajára az SZKP XXII. kongresszusa. A bé­ke jegyében ismertette csodála­tos programját, amely a világ egyhatodán megvalósítja a kom­munizmust. Ezután ötéves tervünk célkitű­zéseivel foglalkozott, ismertette megyénk nagyobb beruházásait, majd áttért a nők körében vég­zendő politikai munkák és a téli oktatási feladatok ismertetésére. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megyénkben a idén 45 Nők akadémiáját szerveznek. Ezenkívül a megyei tanács mező­gazdasági osztályával és a MÉK- kel karöltve 40 községben a ba- romíineveléssel kapcsolatban tar­tanak ankétokat. Igen kedveltek és népszerűek a téli szakköri foglalkozások, amelyekből az ed­dig beérkezett jelentések szerint öt tájjellegű ankétet és 50 ba­romfitenyésztési tanfolyamot szer veznek a megyében. A nők körében igen megnőtt az érdeklődés az általános, valamint a középiskolai oktatások iránt. A szekszárdi, a dombóvári, a duna- földvári és a tolnai gimnáziumok­ban 641 beiratkozott felnőtt tanu­ló közül 333 a nő. Az általános iskolák felső tagozatára körülbe­lül kétezren iratkoztak be. A be­iratkozottak 35 százaléka nő. A feladatokról szólva, az elő­adó beszélt a különböző szervek­kel történő jó együttműködés fon­tosságáról, az előadások tartal­massá tételéről, a szakkörökben folyó politikai munka fontossá­gáról. A beszámolót széleskörű vita követte. Ezután került sor a második napirendi pont megtárgyalására, helyesebben a megyei nőtanács új tagokkal történő kiegészítésére. A megyei nőtanácsba 19 új tagot választottak. Erre azért volt szükség, mert az időközbeni el­költözések és áthelyezések miatt a megyei nőtanács létszáma le­csökkent. A Tolna megyei Nőta­nács megüresedett elnöki tisztjé­nek betöltésére dr. Bryson János- nét. a megyei tüdőbeteegondozó intézet főorvosát választották meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents