Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-14 / 268. szám

4 TOLNA WECYET NEPŰ.TSAG I96T. november ll« Huszonöt év Regöly-Alsómajsán Riport Vaszari Anna tanítónővel Társadalmi vagyonvédelmi bizottságok a földművesszövetkezetek mellett Amikor először jártam Majsa- pusztán, találkoztam Vaszari An­na tanítónővel. Beszélgetésünk során megtudtam, ez évben ün­nepli 25 éves tevékenységét pe­dagógiai munkájában. Az em­berben akaratlanul is tiszteletet, megbecsülést vált ki /az ilyen ember. Amikor közöltem vele, ri­portot szeretnék ím; a munká­járól, tiltakozott. — Amit tet­tem, szívből, emberi szeretetből, és a legtermészetesebben tettem. Vaszari Anna életében, a mun­kája iránti odaadás párosult az emberek szeretetével, áz embe­rek iránt érzett bizalmával. Ezt a bizalmat éreztem akkor is, amikor a tsz, vagy a halgazdaság dolgozóival beszélgettem. Az a hatvan család, amely Majsa-pusz- tán él, nagy szeretettel és a bi­zalom viszonzásával fogadta szí­vébe a tanító nénit, Mikor kezdte el a tanítói pályáját? — 1935-ben végeztem Buda­pesten. 1936-ban kezdtem taní­tani Regöly Majsa-pusztán. Ab­ban az időben az iskolai körzet­be tartozott Bogaras-puszta is. Ha visszaemlékszem az akkori időkre, csodálom magamat. A fel- szabadulás előtt hatosztályos is­kolában tanítottam egyedül. Nyolcvan-százhuszonhat között változott tanítványaim száma. Reggel 8-tól 16-17 óráig dolgoz­tam. Ebben az iskolába csak a cselédek gyerekei jártak (a her­ceg gyerekeinek külön nevelői voltak). Kezdettől fogva szeret­tem tanítványaimat, nagy tiszte­letei voltam szüleik iránt. Úgy érzem a munkásemberekkel ki­alakított kapcsolatom segített leg­többet abban, hogy teljesen a szívemhez nőtt a puszta. Minden vágyam az volt, tanítványaimmal a lehető legjobban ismertessem meg az iskolai tananyagot A szegény emberek sorsa egybefonódott munkájával — Mindenben segített nekünk — mondja Szabó Mihály, egyko­ri tanítványa. — Minden vágya az volt, hogyan könnyítheti a szegényemberek gondját. Külön­böző kulturális rendezvényeket szervezett, aminek bevételéből egyes tanítványainak vett ruhát, cipőt, hogy iskolába tudjanak járni. — Együtt érzett a cselédembe­rekkel, állandóan közöttük élt. Betegség, problémák esetén se­gített. A mi tanító nénink na­gyon a szívünkhöz nőtt — mond­ja Tóth Pál halgazdasági dolgo­zó. Nagyon szeretik őt a pusz­tán. Felszabadulás után még aktívabbá vált tevékenysége Hallgatom Vaszari Annát, szin­te lenyűgöz, amilyen átszeliemül- ten mondja el, hogyan változott meg az emberek élete a felsza­badulás utón: — Regöly-Alsómaj- sa a felszabadulás előtt herceg Eszterházy László tulajdonát ké­pezte. Az övé volt az 5130 ka- tasztrális hold jó fekete föld, ami abban az időben a cselédember­nek csak szegénysorsot jelentett. A felszabadulás éve megváltoz­tatta Majsa-puszta birtokviszo­nyait is. Azoké lett a föld, aki­ket illet Az egyéni gazdaságok­MEGHALT A RADIOTECHNIK A EGYIK ÚTTÖRŐJE Hetvenhárom éves korában el­hunyt a dán születésű Peter Jen­sen, aki részt vett a hangszóró feltalálásában, és egyik úttörője volt a rádió-telefon műszaki fej­lesztésének. Jensen a század ele­jén Koppenhágában dolgozott, ahol elsőnek alkalmazta a tele­fon hangmodulációs elvét a drót­nélküli távközlésben, ban elég gyorsan kialakult a gondolat: közösségben jobb meg­élhetést, gondtalanabb életet biz­tosít' a föld. Magam is igyekeztem a gondolat gyakorlati megvalósí­tását elősegíteni. (Nagy Sándor, és Csapó Gyuláné tsz-tagok el­mondják, egyike volt azoknak, akik legtöbbet dolgoztak a kö­zös gazdaság kialakításában.) Ma nyugodtan elmondhatjuk, az emberek elégedettek a tsz-ben. Tanítványaim öltözködésben, ta­nulásban nem maradnak el más községekben élő gyermekektől. Huszonöt éves jubileumi évem­ben szinte üdülök, jelenleg csak alsótagozatos gyerekeket tanítok. — Szinte szégyenkezve mondja: — Ne írja bele az újságba, je­lenleg csak tizenhat tanítványom van. Munkája túlnőtt az iskola pacijain Ahogy hallgatom Vaszari An­nát, eszembe jut József Attila „Születésnapomra” című verse. „Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani”. Az ő élete, munkássága túlnőtt az iskola keretein. Amikor 126 gye­reket tanított, jutott ideje azok­kal az emberekkel is foglalkoz­ni, akik már kinőttek az iskola­padból. A szocialista rendszer adta lehetőségek még nagyobb ambíciót adtak munkájához. Nincs a munkának olyan terü­lete a pusztában, amiben részt ne venne. Vezeti a könyvtárat, az úttörő csapatot. Hálával tartoznak neki a szociális otthon lakói is, akiknek felolvasásokat tart. Az ő irányításával működik a tsz- klub is, ami igen gazdag prog­ramot nyújt a téli estékre a tsz- tagoknak. Aktív tagja a párt­vezetőségnek, évek óta pártpro- pagandista. Még leírni is sok. Csodálom erejét, szavakban alig tudom kifejezni, egy ember ho­gyan tud ilyen széles skálán dol­gozni? Idejéből arra is jut, hogy napokon keresztül segít a tsz adminisztrációs munkájában. Munkájával, az emberek iránti bizalmával jogosan kiérdemelte azt, hogy az emberek vezetőjük­nek ismerik el. Túlzás nélkül val­lom: Vaszari Anna az életével is tanít Szerénységére jel­lemző, hogy a különböző kultu­rális, művelődési munkákban a közösség erejét, munkáját tekin­ti fő tényezőnek. Az emberek vi­szont elsősorban az ő fáradha­tatlan, lelkes munkájának, áldo­zatkészségének tulajdonítják ez- irányú eredményeiket. — Na­gyon örülök annak — mondja —, hogy mindnyájunk munkájának eredményeként a művelődési, kul turális igényeket minél maga­sabb szinten tudjuk kielégíteni. — Nyugodt lelkiismerettel írom le: ő az a pedagógus, aki telje­síti feladatát! Munkája nyomán nemcsak az iskolában, hanem az iskolából kinőtt emberek között is a szocialista kultúrforradalom honosul meg. Jó munka elismeréséül Úgy hallottam, pedagógiai munkásságáért kapott kormány-, kitüntetést? Néhány percen be­lül megtelik az asztal különböző kitüntetésekkel, elismerő okleve­lekkel. Köztük a Szocialista Munkáért Érdemérem, Az Okta­tásügy Kiváló Dolgozója, stb. — Legkedvesebb emléket az Ország­házban kapott kormánykitüntetés vált ki belőle. — Az ország ve­zetői, köztük Kádár elvtárs hosz- szabb ideig beszélgettek el ve­lünk, velem is a pusztai tanító­nővel. Nagyon meghat ez az el­ismerés, amit a párttól, a kor­mánytól kaptam. Itt akarok tanítani nyugdíjazásomig — Kérem, feltétlenül írja le: én nagyon szeretek itt lenni. A szívemhez nőttek az emberek, jó velük együtt lenni. Mondják nekem többen: „Hogy lehet ilyen misszióban élni?” Megsértenek ezzel! Én azt vallom, ma már a pusztán is lehet kulturáltan élni. Munkám egy részét nem megbízatásként végzem. Mint pe­dagógus, feladatomnak tartom, segítsem a szocialista kultúrfor­radalom megvalósítását Majsa- pusztán is. Köszönet a lelkes munkáért Beszélgettem a tsz és a hal­gazdaság dolgozóival, többek kö­zött Nagy Sándor, Csapó Gyulá­né, Tóth Pál és Szabó Mihály- lyal, véleményüket tolmácsolom: — A mi tanító néninknek nincs párja. Nagyon szeretjük, teljesen a szívünkhöz nőtt. Nincs olyan dolog nálunk, amibe ne segíte­ne. Igyekszünk lelkes munkáját, fáradozásait,-'’ szeretetünkkel, se­gítségünkkel honorálni. Kíván­juk neki — Mondja Cziráki Józsi bácsi —, hogy még sok lakoda­lomban főzze az ízletes tyúkhús­levest — mert ilyen is volt, a közelmúltban a fiam esküvőjén. Fáradozásaiért mi is köszöne­tét mondunk. Kerekes Miklósné Megyénk 57 földművesszövet­kezete sokmillió forint értékű va­gyonnal gazdálkodik. A vezetők a gondjaikra bízott nápvagyon gondos kezeléséért erkölcsi és anyagi felelősséggel tartoznak. Mégis nagy jelentősége van an­nak a kezdeményezésnek, amely a földművesszövetkezeti mozga­lomban most kezd kibontakozni. A íöldművesszövetkezeti igazga­tóságok mellett ugyanis járási és községi szinten vagyonvédelmi bi­zottságok alakulnak. A különböző foglalkozású emberek ellenőrzik, hogy egy-egy boltos, vendéglá­tóipari egység-vezető stb hogyan kezeli a rábízott népvagyont, nem követ-e el szabálytalanságot. S ha a társadalmi vagyonvédel­mi bizottság valamely egységben lazaságot, hiányosságot, vissza­élést tapasztal, annak minden részletét kivizsgálja, s javasolja a földművesszövetkezet válasz­tott vezetőségének a mulasztást elkövető felelősségrevonását, meg büntetését. Sőt adott esetekben maga a bizottság is tárgyal fe­gyelmi ügyeket. __________________ A társadalmi vagyonvédelem­nek ez a formája a földműves­szövetkezeti mozgalomban bevált. A paksi járási földművesszövet­kezet mellett működő társadal­mi vagyonvédelmi bizottság pél­dául a közelmúltban a társadal­mi vagyon hanyag kezelése miatt felelősségrevonásra javasolta Ka­posi Ferenc dunaszentgyörgyi Tü- zéptelep-vezetőt és Lőj da Lajos nagydorogi boltost, mert az ellen­őrzés alkalmával leltárhiány mu­tatkozott. A felelősségrevonás meg is történt. A paksi járás földművesszövet­kezeti központja mellett működő vagyonvédelmi bizottsághoz ha­sonlóan községekben is egymás után alakulnak ilyen közösségek, melyeknek tagjai napi munkájuk mellett, vagy éppen munkájuk közben ellenőrzik, vigyáznak a közvagyonra. Legutóbb a faddi, az alsónyéki és a medinai föld­művesszövetkezetnél szereztünk tudomást arról, hogy megalakult a társadalmi vagyonvédelmi bi­zottság. R. É. Dombóvár is takarékos község Az „Ahány család, annyi betét­betétkönyv” mozgalmon belül megyénkben takarékos község­ként tartják nyilván Dombóvári is. Első hallásra ez a megállapí­tás természetesen nem sokat mond, de ha egy kicsit közelebb­ről vizsgáljuk, érdekes dolgok tűnnek ki. Ha a számok tükrében nézzük ezt, nagy fejlődés eredményeként született a dombóváriak számára e megtisztelő cím. Takarékoskodó, ésszerűen élő emberekké váltak. Csak néhány év távlatában néz zünk vissza: 1956-ban Dombóvár községben a betétállomány még 384 000 forint volt. Egy évvel ké - sőbb ez az összeg kétmillió fo­rintra rúgott. 1958-ban már há­rom és félmillió volt a dombóvá­riak megtakarítása. A következő esztendőben 5 és félmilliót szám­láltak. 1960-ban kerek tízmilliót tett ki a takarékos község betét- állománya. Ebben az évben pedig közel egymillióval szaporodott. Ez annyit jelent, hogy az 1956- os, egy lakosra eső betétállo­mány 25 forintról 672 forintra, az egy családra eső átlag pedig 100 forintról 2689 forintra nőtt. Úgy gondoljuk, nem kell bő­vebb kommentár hozzá, meny­nyire nőtt néhány év alatt: a dombóváriak bizalma is a párt és a kormány politikája, a jövő, a béke iránt. Sokat Ígérő a novemberi Mindinkább számottevő esemé­nyévé válik megyénknek az Ál­lami Déryné Színház egy-egy tár­sulatának turnéja. Ma már min­denütt várják a Déryné Színhá­zat s nemcsak a kisebb községek­ben, hanem a nagyobb helyeken is osztatlan sikert arat a színház egy-egy előadása. Rövidesen Bródy: Tanítónő-ié- vel látogat megyénkbe a Déryné Színház. Ez alkalommal csak há­rom helyen mutatja be a nagysi­kerű művet, november 21-én De­esen, 22-én Iregszemcsén, 23-án pedig Sióagárdon. Azért kerül most csak három előadásra sor, Déryné Színház programja mert januárban a »Tanítónő«-vel hosszabb turnét tervez a színház Tolna megyében. November 29-én történik meg a pusztahencsei új művelődési otthon »színházi avatása«. Ekkor szerepel ugyanis első ízben szín­ház a községben. Az Állami Dé­ryné Színház mutatja be Tabi László hangulatos vígjátékát, a »Különleges világnap«-ot. Novem bér hónapban még egy jelentős színházi esemény lesz megyénk­ben, 30-án először szerepel Si- montornyán a Déryné Színház. Itt is a »Különleges világnap«-ot mutatják be. Pimasz — Ismételje meg — Hát akkor én hazamegyek Majd ha helyet foglalunk a mozi nézőterén, látjuk, amint egy autóbusz tisztes sebességgel robog a budapesti utcákon, s a hátulsó részében izgatott be­szélgetés folyik egy fiatal lány és egy középkorú férfi között. De ott van egy harmadik is. — Pimasz! — mondja a lány, s lesüti a szemét. A férfi kissé indulatos lesz: — Ki? Én? — Nem, hanem ő! — már­mint a harmadik. — Nem stimmel, kérem elöl­ről az egészet! — hangzik egy erőteljes férfihang. — Világítás kész! — Hang kész! — Indulhat! A háttérben egy nagy vász­non száguldani kezdenek a pes­ti utcák. — Pimasz! — Állj! Esik az eső! Szárazak az ablakok! Valaki felkap egy dézsát szi­vaccsal és az autóbusz ablakai­hoz rohan. Pillanatok múlva ..esik” az eső. Az autóbusz ro­han a pesti utcákon, s benne egy lány most már meggyőzőb­ben mondjál — Pimasz! Mindezt a Hunnia Filmstúdió­ban láttam, egy nagy terem­ben. Amikor majd mi a pesti utcákon látjuk robogni az autó­buszt, akkor gondoljunk arra, hogy mindaz tulajdonképpen ebben a teremben játszódott le. Az autóbusz például egyáltalá­ban nem robogott, mert még kerekei sem voltak, hanem egy talpazaton állt. Az esős idő elő­idézéséhez is csak egy vödör vízre és szivacsra volt szükség. A város utcáit pedig úgy vetí­tették az autóbusz mögé, egy vászonra filmről, s ez mozgott, nem az autóbusz. Persze, mind­ezt roppant ügyesen kombinál­ták, s bennünk feltétlenül olyan hatást vált majd ki, mintha a pesti utcákon szágul- dana a busz. Készülnek az ,.Egy autóbusz nem áll meg" című magyar film felvételei. Egy másik teremben már el­készült filmrészletet látunk. ..Egyházi körmenet”. A külsös'’- nekről ítélve úrnapi körmenet lehet. Elöl a ministránsok. majd a pap jön, s felette báldachint visznek, utánuk a körmenet részvevői következ­nek: idős asszonyok, imaköny­vekkel és rózsafüzérekkel a ke­zükben. Kellő áhítattal énekel­nek. Az egyik öregasszony azonban mit sem törődve a töb­biekkel, ugyanarra a dallamra egy másik szöveget kezd éne­kelni: — Adj uram esőt... A pap és a többiek kissé megbotránkozva néznek hátra, és énekelnek tovább. — Kérem, a pap ismételje meg az éneket! A kép most hang nélkül pe­reg előttünk, s a „pap” pár méterre tőlünk énekel. Ez egy paraszttémájú film lesz, „A századik százalék”. Láttuk Keleti Márton új filmjének a felvételeit is. Is­mét egy falusi életkép elevene­dett meg előttünk. Falusi kul- túrházban találjuk magunka', ahol éppen termelőszövetkezeli taggyűlést tartanak. Az elnöki asztalnál ott ül az újonnan megválasztott tsz-elnök és má­sik két személy. — Felvétel kezdődik. A gyű­lés részvevői foglalják el he­lyüket. A nézőtér pillanatok alatt megtelik kucsmás, kötényes, parasztemberekkel és bőszok­nyás asszonyokkal. — Csendet kérek! Vagy háromszázan vannak a teremben, de egy szisszenést sem lehet hallani. — Hát akkor, én hazame­gyek — mondja az új elnök, s a tömegen rosszalló zúgolódás fut végig. Készül az „Ahogy a csillag megy az égen” című film. Kint az öreg Gőzön Gyula bácsival futottunk össze. Pi­hent. Várta a felvétel folytatá­sát. Az egyik ajtó mögött vala­ki papírlapokba mélyedt. Fél­hangosan olvasta a szöveget, majd zsebre dugta a papírt, s úgy mondta ugyanazt a szöveg­részt. Tanult, készült a felvé­telre. Egy egész ország életéből lát­tunk itt epizódokat. A filmgyár ban megelevenítették az embe­rek mindennapi életét, s a mű­vészet sajátos eszközeivel azo­kat filmkockákra rögzítették. Amelyeket mi, mozilátogatók nagy érdeklődéssel várunk... BODA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents