Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

1961. november 12. TOLNA MEGFEJ NEPÜJSAQ 3 A számok konkrét nyelvén I méltó m / Az utcán gyerekek játszanak, nagyobb bajt okozna. Akik lát­|/ét évtized alatt a Szov- »*'■ jetunióban létrejön a kommunizmus anyagi és mű­szaki alapja. Ez a fő gazdasági feladatunk, pártunk fő irány­vonalának alapja” — mondotta Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának a pártprog­ramról szóló beszámolójában. A kongresszusi beszámolók­ban, felszólalásokban igen sok számadatot olvashatunk az ed­digi fejlődésről, a jelenlegi helyzetről, az elkövetkező két évtized feladatairól. Ezek a számok beszélnek, megdönthetetlenül bizonyítják a kizsákmányolástól mentes társadalmi rendszer fölényét, minden megelőző társadalom­mal szemben. Nemcsak a szov­jet nép, hanem az egész em­beriség ragyogó jövőjét vetítik elénk a kommunizmus felépí­tésének a kongresszuson meg­határozott célkitűzései. A ka­pitalizmus nem tud semmit sem szembehelyezni a kommu­nizmus felépítésének ragyogó programjával, nem is álmod­hat a gazdaság fejlesztésének olyan hatalmas üteméről, amit a szovjet nép tűz maga elé. Miről is van szó a kongresz- szuson elfogadott programban? Tíz év múlva a Szovjetunió lesz a világ legnagyobb ipari hatalma, eléri a legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült Államokat az egy főre jutó ipari termelésben, mintegy másfélszerannyi mezőgazdasági termék jut egy főre a Szovjet­unióban, mint jelenleg az Amerikai Egyesült Államok­ban. A következő évtized alatt pedig messze megelőzi a kapi­talista világ leggazdagabb or­szágát a termelésben. A kom­munizmus anyagi és műszaki bázisának megteremtésével a Szovjetunió lesz a világ legna­gyobb és legkorszerűbb iparral rendelkező országa. A Szov­jetunió termelési apparátusa a legnagyobb, a legfiatalabb és a legtökéletesebb lesz. Az összehasonlításnál önként kínálkozik az eddigi fejlődés egybevetése. A Szovjetunió ipa­ra tíz esztendővel ezelőtt még egyharmadát sem termelte az Egyesült Államok ipari terme­lésének. Ma ez az arány mint­egy 60 százalékos. A szovjet hatalom fennállásának negy­vennégy esztendeje alatt átla­gosan évi tíz százalékkal nőtt az ipari termelés a Szovjet­unióban. Sokkal nagyobb le­hetett volna az ütem, ha a két világháború, a háborúk utáni helyreállítás nem fékezte vol­na a fejlődést. A kapitalista , világ képtelen ilyen ütemű ipari fejlődésre. Még akkor sem érhette el ezt az ütemet, amikor a kapitalista fejlődés a legviharosabb volt. Anglia iparának a múlt században negyven év kellett á termelés kétszeresére való növelésére. 1820-tól 1860-ig mindössze két­szeresére nőtt a termelés. Az Egyesült Államoknak — ami­kor a legnagyobb volt a fej­lődés üteme — három és fél évtized alatt, 1860-tól 1895-ig alig ötszörösére sikerült növelni az ipari termelést. A kapita­lizmus tehát még virágkorában sem' volt képes olyan fejlődési ütemet elérni, mint a kizsák­mányolás béklyóitól megszaba­dult Szovjetunió. Ma pedig — még a legoptimistább becslé­sek szerint is — két és fél­három százalék évi fejlődés várható az USA iparában. * Hogy mennyire túlzott a ka­pitalista szakemberek optimiz­musa? Mennyire nem számol a visszaesésekkel, mutatják az olyan jelenségek — megint öszehasonlítás —, hogy míg a Szovjetunió 1956—61-ig 26 mil­lió tonnával növelte az acél- termelést, az Egyesült Álla­mokban az idén 15 millió ton­nával kevesebb acélt termel­nek, mint öt évvel ezelőtt; A Szovjetunió már ma ” megelőzi az Egyesült Államokat az egy főre eső termelés növelésének ütemé­ben. (A Szovjetunióban a leg­utóbbi hat évben az egy főre eső termelés évi átlagos növe­kedése 8,2 százalék, az Egye­sült Államokban 0,6 százalék). Megelőzi a világ legnagyobb kapitalista országát az ipari termelés mennyiségének ab­szolút növekedésében is. Szá­mos terméknél már ma messze maga mögött hagyja Ameri­kát. Ma például a Szovjetunió­ban évente — ezer lakosra szá­mítva — kétszerannyi lakás épül, mint az Egyesült Álla­mokban. Az elkövetkezendő két év- ” tized alatt a szocialista tábor döntő túlsúlyra jut a vi­lág ipari termelésében. A Szovjetunió egymaga csaknem kétszerannyi ipari terméket gyárt, mint amennyit ma az egész szocialista világ termel, I980-ra a szocialista tábor adja a világ ipari termelésé­nek mintegy kétharmadát. Há­romszor annyi ipari termék jut majd egy főre, mint a ka­pitalista országokban. Hogy ez mit jelent? — Megint néhány számadat: A kommunizmus felépítésének programja sze­rint a Szovjetunióban a szö­vetgyártás több mint három­szorosára növekedik és eléri a 20—22 milliárd négyzetmétert így nehéz elképzelni ezt a ha­talmas mennyiséget, de ha el­osztjuk a Szovjetunió lakossá­gával, egy főre közel száz négyzetméter különféle szövet jut. Évi egymilliárd pár bőr- lábbelit gyártanak majd. A vil- lamosenergia-termelés — amely mind az ipar, mezőgazdaság, közlekedés korszerűsítésének műszaki színvonala, termelé­kenysége növekedésének, mind az életszínvonal emelésének döntő tényezője — tízszeresére nő a húsz esztendő alatt. A la­kásépítési program megvalósí­tása lehetővé teszi, hogy 1980- ra minden család korszerű, összkomfortos lakásban lakjon. A több, mint egy évszá­” zaddal ezelőtt megszü­letett Kommunista Kiáltvány­ban nagyon kevés szám szere­pel, a világtörténelmi jelentő­ségű dokumentum megalkotói legfeljebb éveket, fejezeteket jelöltek meg egy-egy számmal. Akkor még nem is volt ilyen nagy jelentőségük a számok­nak. Korunk »Kommunista Kiáltványa« — a Szovjetunió Kommunista Pártjának har­madik programja — mint Hruscsov elvtárs mondotta be­számolójában — a számok konkrét nyelvén beszél a ter­vekről, határidőkről. E szá­mok pedig nemcsak konkrétek, hanem reálisak is. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy e számokban kifejezett célok megvalósulnak. Az utcán gyerekek játszanak, felnőttek sietnek ügyes-bajos dolgaik után. S egyszerre nagy riadalom, támad, az emberek behúzódnak a kapuk alá, mert szélsebesen közeledik egy lo­vaskocsi. Rajta nem ül senki, az elszabadult és megvadult ló irányító nélkül száguld a for­galmas utca irányába. Senki sem akad, aki megfékezné, vagy legalább megkísérelné megállítani útjában. Pedig be­láthatatlan következményei le­hetnek a száguldásnak. A kocsi elé keveredik valami gyerekfé­le, vagy ha kirohan a forgal­mas főútra, esetleg nagy sze­rencsétlenség előidézője lehel. S ekkor egy férfi utána ira­modik. A ló gyeplője már el­szakadt, a kötőféket kell meg­fogni. Ha lehet. És ha nem le­het? Akkor is kell, mielőtt még nagyobb bajt okozna. Akik lát­ják, elfordítják a fejüket. Is­tenkísértés, amit a férfi művel. Bármelyik pillanatban a kere­kek alá kerülhet. Talán gondol is egy pillanatra arra, hogy miért teszi kockára egészségét, életét másokért. De aztán foly­tatja a küzdelmet, meg kell fé­kezni a száguldó állatot. A ló futása lassul, végül na­gyokat fújva megáll. Nem lett szerencsétlenség. Mert akadt egy bátor ember. Aki már nem is szívesen emlékezik az egész­re, mert hiszen „nem olyan nagy dolog az” és „megtette volna más is”. Az egyik szekszárdi termelő- szövetkezet elnöke. Eddig is becsülte a tagság, az eset óta azonban legalább egy fejjel nőtt az emberek szemében. (-ei) Uj vezetőséget választottak a bátaszéki kommunisták Két év után ismét összeültek a bátaszéki vasutas kommunisták, hogy megbeszéljék a pártmunka tapasztalatait, megszabják a so- ronlévő feladatokat, újjáválasz- szák a pártalapszervezet vezető­ségét — írja tudósításában Pásti József. Zentai István párttitkár terjesz tette elő a vezetőség beszámoló­ját, megállapította, hogy az állo­más kollektíváját helyesen tud­ta irányítani az alapszervezet- Rendszeresen teljesítették a gaz­dasági feladatokat, jelentős ered­ményeket értek el a dolgozók a politikai nevelés terén is. A beszámolót vita követte, majd újjáválasztották az alap­szervezet vezetőségét. Ä hSnyvárusílási hónap hírei A földművesszövetkezetek no­vember hónapban nagyszabású könyvárusítást szerveznek. Kü­lönböző községekben, kisebb tele­püléseken, házról házra járva árusítják az úttörők, KlSZ-fiata- lok, a nőtanács aktívái és a könyvbarátok a könyveket. Az árusítók minden házat felkeres­nek, beszélgetnek a lakókkal és eladásra ajánlják a különböző ifjúsági, mezőgazdasági és szép- irodalmi könyveket. A múlt va­sárnap több községben könyváru­sítási vasárnapot rendeztek, amely igen szép eredménnyel zá­rult. Varsád községben közel 4000 forintot forgalmaztak. Este az ifjúság részére könyvbált és hanglemezparádét rendeztek. Györkönyben 1900 forint értékű könyvet adtak el. Szép eredményt értek el az árusítók Németkér, Gerjen és Nagykónyi községben is. Nagyon sok községben, így Ta­másiban ezen a vasárnapon ren­deznek nagyszabású könyvárusí­tást, különböző rendezvényekkel egybekötve. Az árusítási hónap keretében ismét előjegyezhető' az ,,Én könyvtáram” című, 50 kötetből álló klasszikus könyvsorozat, amely díszvászonkötésben jelenik meg. Kapható már a főleg falu­si embereket érdeklő „Érdekes kalendárium” is. A földművesszö­vetkezeti könyvárusítóknál és boltokban mintegy másfélmillió forint értékű könyv között válo­gathatnak az olvasók. Igen nagy előnyt jelent a vásárlásnál, hogy például saját összeállítású könyv- sorozatot 4—5 havi részletre is lehet vásárolni. Érdemes megemlíteni, a föld­művesszövetkezetek tiszta nyere­ségük fél százalékát a falusi könyvtárak támogatására fordít­ják. ETTENTO ODRIGVEZ ■ IRTA: HORVATH JÖZSEF 45, Gézának volt igaza. Még egy jó negyedórát sétál­gatott, aztán ismét villamosra szállt, és hatalmas vargabetűvel elindult haza, a spanyol házba. Csizmadia, Haraszti és Béla visszafojtott lélegzettel várakoz­tak rá. Géza jókedvű szemvillanással adta tudtukra: — Sikerült.; > Mind a négyen félrevonultak. — Imre bácsi? — kérdezte Gé­za. — Nem jött. Bizonyosra ve­szem- hogy kora reggel tér ha­za — jegyezte meg Haraszti. — A többiek? Sejtenek vala­mit? — Semmit — rázta a fejét Ha­raszti. — Anna sem? — Anna sem, nem hát — mondta Béla. Hallgattak. Később Géza törte meg a csendet: — Valahogy szét kellene néz­ni a Hotel Wien környékén ... — Azt már nem — jelentette ki erélyesen Csizmadia. — Tudod, mi van most azon a környéken, ha a csomag . . . be­vált? A nagy ramazurin kívül razzia, igazoltatás, motozások .;; Géza megadta magát: — Hát jó, majd holnap. •— Ne félj, édes fiam — mond­ta Haraszti — az ilyesminek nemcsak füstje van, de híre is. Fogadok, hogy a reggeli lapok­ban már lesz valami. Na nem szenzációs tudósítás, hanem tán csak egy kurta közlemény. De valami lesz. Meg aztán holnap délelőtt mór meg lehetne pró­bálni egy kis terepszemlét. Reg­gel meg fogjuk beszélni. Elbúcsúztak. Aludni tértek. Géza bement a szobájába, de nem tudott elaludni. Nem is vet­kőzött le. Hirtelen összerezzent. Gulyás bácsi kért bebocsátást. — Gézuka, lelkem, maga me­gint nem evett semmit! Hoztam egy kis harapnivalót. — Nem vagyok éhes, Jani bá­csi — tiltakozott Géza, de az öreg nem engedett a negyven­nyolcból. — Én addig ki nem megyek, amíg meg nem vacsorázott! Ho­gyan gondolja ezt, Gézuka. Gézának vakmerő ötlete tá­madt. Váratlanul megszólalt: — Jani bácsi, megtenne nekem env szívességet? — Akár kettőt is, Gézuka! — Figyeljen ide.., A Keleti pályaudvarnál, a külső csarnok­ban egy pavilonban német új­ságokat is árulnak. Nekem nagy szükségem volna néhány német újságra. — Most? Még ma? — Igen, még ma este. — Éppenséggel elmehetek, és megveszem. De miféle újságokat? Akármilyet, amilyet, kap, hár­mat- négyet, mindegy. Minél töb­bet. Itt van pénz. Menjen le az Olasz fasorba, üljön &xiba, és menjen el a Keletihez. Ott a taxit küldje el. Vegye meg a la­pokat. Fogadjon egy-másik taxit, és 'jöjjön vele haza. ■ — Már indulok is, Gézuka. — Várjon. Biztos, hogy magá­nál van az igazolványa? A ki­járási tilalom ugyan megszűnt, de bizonyos, hogy sokfelé igazol­tatnak. — Az mindig itt van a zse­bemben. — Mutassa csak! Géza gyorsan átfutotta az iga­zolványt. Teljesen szabályos volt, bélyegző, dátum. Francisco alá­írása — minden rendben. — Induljon, Jani bácsi. Ipar­kodjék, itt várom. Gulyás János furcsállta ezt a kései megbízatást- de nem ellen­kezett. Ha' egyszer a gazdájának szüksége van a lapokra. Ki tud­ja, miért? Egy óra telt el azóta, hogy Gulyás bácsi útnakindult. Géza, lent sétált az udvar sö­tétjében, a kanualj körül. Időn­ként megállt, hosszan fülelt. Egvik cigarettát a másik után szívta, tövig. Jöhetne már az öreg. Egy és negyed óra... Számí­tása szerint már itt kellene len­nie. Ha csak nem kellett sokáig taxit keresgélnie. Géza már bánta, hogy elküldte az öreget. Szidta magát, amiért nem volt türelme kivárni a reg­gelt. Végre! . Egy fagázas autó motorja do­hogott odakünn. A kocsi a ka­pa előtt állt meg. Géza nem mozdult.' Hallotta, amint' a taxi ajtaja becsapódik, és valaki kulcsot tol a zárba. Az öreg Gulyás jött. Bezárta a kaput, és Géza jól látta- hogy a jobbkezében néhány újságot szorongat. Ekkor lépett előre. — Megjött Jani bácsi? — Meg, Gézuka, végre! Kép­zelje, milyen nehezen jutottam el a taxival a Keleti pályaudvar­hoz. A sofőr a Rákóczi úton akart végigmenni, egyszercsak elébünk állt egy német járőr. Eldirigál­ta a taxit jobbra, mindenféle mel lékutcákon keresztül. Kinéztem hát a Rákóczi út, meg egynéhány környező utca jó darabon le volt zárva. Még el sem tudom gon­dolni, mi az istennyila lehet ott, hát hallom erről is, arról is szi­rénázó autók cikáznak. Arrafelé tartott mind, ahol az a sok szál­loda van. Úgy? — kérdezte ártatlanul Géza, kitűnően palástolva ujjon- gását. — És milyen autók sziré­náztak? — Már én azt közelről nem láthattam, de volt köztük fehér autó is, gondolom, mentők vol­tak. Hanem várjon, amikor vég­re a Keletihez jutottam és be­mentem az újságokért, megütötte a fülemet valami. Halkan be­széltek, az igaz, de sokat meg­értettem belőle. — Kik voltak azok? ■— Azt nem tudom, ismeretlen emberek. Hát azt mondja az egyik, ő most jött a -.. nem tu­dom, micsoda szálloda környé­kéről, na, az ott egy merő bor­zalom. Valami robbanás történt a szállodában, amely szétvetette az egész alsó épületet, és annyi a halott, mint ősszel a hullott légy. — Te jó isten! — adta az ár­tatlant Géza. — És kik vesztek oda? — Hát ez az, Gézuka! — mond­ta még halkabban, de érezhető kajánsággal az öreg Gulyás. —■ Németek, mind egy szálig! — Nahát! És csakugyan sokan ott pusztultak? — Azok ott, a Keletinél azt mondták, legalább százan. De a másik taxis, aki hazahozott, azt mondja, lehet, hogy még annál, is sokkal többen. — Mondja, Jani bácsi, nem igazoltatták? — Nem. Érnek is rá most azok ilyesmire! — Hm. Hát ez nagyon érde­kes. Sajnálom, hogy nem ma­gam láttam — ásított egy na­gyot Géza, és elbúcsúzott az öreg tői: (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents