Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-09 / 264. szám

1961. november 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 A keveréktcakormány etetésének problémái termelőszövetkezeteinkben Fehér Lajos elvtárs mondotta országgyűlési beszédében: »A törvényjavaslat helyesen szorgal­mazza, hogy el kell terjeszteni a takarmányozás korszerű mód­szereit. Mindenekelőtt a keverék- takarmány széleskörű felhasz­nálását. Ennek érdekében már az ötéves terv első felében csak­nem 200, korábban leállított mal­mot szerelnek át, abrakkeverék előállítására. A keverőüzemek jövőre 80 ezer, a tervidőszak vé­gén több mint 200 ezer vagon korszerű, nagyobb termelékeny­séget biztosító keveréktakar­mányt állítanak elő, az állami gazdaságok és a termelőszövetke­zetek állatállománya részére. Ezzel új iparágat szervezünk ha­zánkban: az abrakkeverék (ser­tés-, baromfi-, tehéntápj ipari előállítását, amelynek etetése! magasabb szintre, belterjesebb fokra emeli a nagyüzemi állat- tenyésztést«. Tolna megyében is nagy öröm­mel üdvözöltük az első takar­mánykeverő üzem megnyitását, Decsen, és sokat írtunk lapunk­ban is az etetés kedvező tapasz­talatairól. Nem volt olyan szö­vetkezet, amely ne sürgette vol­na, hogy hozzá közel, a^ ő já­rásában is létesítsenek takar­mánykeverő üzemet, hogy kor­szerű, jóminőségű takarmányhoz juthasson, ezzel is emelhesse ál­lattenyésztésének színvonalát. Ki kell használni a létesített üzemek kapacitását Október 1-e óta négy takar­mánykeverő üzem működik me­gyénkben: Decsen, Pincehelyen, Pakson és Dombóvárott. A négy üzem termelésének tervét a meg­kötött szerződések alapján készí­tette el az év negyedik negye­dére a Terményforgalmi Vállalat. Eszerint a négy üzemnek 768 vagon takarmánykeveréket kel­lene gyártani ebben a negyed­évben. A negyedév első hónapja meg­döbbentő tapasztalatokat hozott a felszínre: a tsz-ek, amelyek j oiyan türelmetlenül sürgették az üzemek megnyitását, nem viszik el a részükre legyártott takar­mányt, így az üzemek készletei egészségtelenül növekednek és csökkenteni kénytelenek a ter­melés ütemét. A paksi üzem például a tervezett két műszak helyett, csak egy műszakban ter­mel és a többi üzemben sem ve­zethető be az eredetileg szüksé­gesnek vélt termelési ütem. Ezzel persze károsodás éri az üzemeket, a népgazdaságot, de ez lenne még a kisebb kár. A nagyobb kár a termelőszövetke­zetet éri, mert azáltal, hogy nem veszik igénybe a takarmányke­veréket, jóminőségű, értékes ta­karmánytól esnek el és ez ked­vezőtlen hatást gyakorol az ál­lattenyésztés fejlődésére. Gyenge érvek, mondvacsinált indokok Azok a szövetkezetek, amelyek nem veszik igénybe a leszerző­Volentik Béla Szekszárdion A Tolna megyei Edzők Testü­leté meghívására Volentik Béla szövetségi edző 1961. november 13-án Szekszárdon a városi sport­telepen 11 óra 30 perces kezdettel előadást tart „Külföldön szerzett tapasztalataim” címmel. Ezt kö­vetően a Szekszárdi Honvéd lab­darúgó-csapatának közreműködé­sével gyakorlati bemutatót tart „Különböző támadási formák gyakoroltatása az edzésen” cím­mel. Tekintettel az előadás fon­tosságára az ET ezúton hívja fel a minősített edzővel nem rendel­kező sportkörök figyelmét az elő­adásra és kéri, hogy az edzéseiket irányító spori' ’ -sakat az előadás I ra küldjék be. dött takarmánykeveréket, gyenge érvekkel, mondvacsinált indo­kokkal védekeznek. Egyes isz-eit azzal érvelnek, hogy nincs szál­lítóeszközük a takarmány elszál­lítására, mert minden gépüket és a fogatokat is leköti az őszi munka. Az igaz, hogy az őszi munkák igénybeveszík a gépe­ket, a fogatokat, de jó munka- szervezéssel, a szállítóeszközök rugalmas átcsoportosításával, eset­leg a műszak megnyújtásával biztosítani lehetne és kellene az állattenyésztés érdekeit szolgáló takarmánykeverék elszállítását is. Más tsz-ek, mint a mözsi Jj Élet, a magyarkeszi Széchenyi, a gyulaji Uj Barázda arra hivat­koznak, hogy kevesebb kukori­cájuk lett a tervezettnél, ezért inkább megmaradnak a hagyo­mányos, egyoldalú takarmányo­zás mellett, önmagának mond ellent ez az érv, hisz éppen a kevesebb kukoricatermés teszi indokolttá, hogy helyette a na­gyobb értékű takarmánykeveré­ket etessék. Ugyanis lehetőség van a kukoricának 1:1 arányban történő cseréjére is, s az érték­különbözetet ebben az esetben pénzben is ki lehet egyenlíteni. Ezzel a cserével a kevesebb ku­koricatermését megszaporíthatja a termelőszövetkezet. Vannak olyan tsz-ek is. ame­lyek drágállják a takarmányke­verékek etetését, a cserénél tör­ténő ráfizetést és a szállítási költséget. A takarmánykeveréket már hosszabb ideje etető terme­lőszövetkezetek példája, mint majd látni fogjuk, ezt az érvet is megcáfolja. Itt csak röviden anv- nyit említünk meg, hogy a ta­karmánykeverék gyártása és cse­réje egyik formája a tsz-ek felé irányuló állami támogatásnak. Maradi nézetek Nem ezek az érvek és indokok adnak tehát magyarázatot a ter­melőszövetkezetek magatartására. Az igazi ok, amiért megtorpan­tak: az új iránti bizalmatlanság, a maradi nézetek felülkereke- dése néhány tsz-ben. Ezekben a tsz-ekben a szövet­kezeti gazdák bizalmatlanul fo­gadják a takarmánykeverék ete­tésének a gondolatát. »Marad­junk csak a régi, kipróbált ta­karmányozás mellett — mondo­gatják és a tsz-vezetők a mara- diság uszályába esnek. Ahelyett, hogy felvilágosító munkával, elő­adások tartásával, tapasztalat­csere-látogatásokkal leküzdötték volna a maradi nézeteket, még oly§n vezetők is, mint a pince­helyi Vörösmarty Tsz vezetői, megtorpantak. A kényelmesebb utat választották. Beletörődtek a maradj nézetek elhatalmasodá­sába, féltek a vélt »kockázatok­tól«. A sok közül két olyan termelő- szövetkezetben jártunk — a szak- csi Uj Életben és a döbröközi Zöld Mezőben —, ahol már nyil­vánvalóak a takarmánykeverék 'etetésének eredményei. Ezekben a tsz-ekben is voltak maradi né­zetek, de az itteni tsz-vezetők felvették a harcot ezek ellen és most már például Döbröközön ott tartanak, hogy a szövetkezeti gazdák követelik: adjanak a ház­táji gazdaságoknak is takarmány- keveréket! Beszéljenek a tények Döbröközön is, Szakcson is is­mertették az eredményeket. Kakas János, a döbröközi tsz állattenyésztési brigádvezetője el­mondotta, hogy szeptemberben 962 árusüldőt etettek hagyomá­nyosan, s ezek egy hónap alatt 35.86 mázsa súlygyarapodást ér­tek el. Októberben 1019 árusül­dői,, egyébként változatlan fel­tételek mellett, sertéstáppal etet­tek, s ezek súlygyarapodása 84,03 mázsát ért el. Durván számítva tehát, a takarmánytáp etetése kétszeres súlygyarapodást ered­ményezett. Másik döbröközi adat: szep­temberben 499 hízót etettek ha­gyományosan, s ezeknek 39,47 mázsa volt a súlygyarapodásuk. Ugyanezek októberben sertés­táp etetésével 64,12 mázsás súly- gyarapodást értek el. Harmadik adat: októberben 60 hízómarhát napi 5 kiló kukorica­darával abrakoltak, ezeknek a súlygyarapodása 9 mázsa. Azo­nos mennyiségű, másik 46 hízó­marhát 4 kiló szarvasmarha­táppal abrakoltak, egyébként változatlan feltételek mellett, s ezek súlygyarapodása októberben 13,75 mázsa. Balás Ferenc, a szakcsi Uj Élet Tsz elnöke és Hauszknecht István állattenyésztési agronó- mus elmondotta, hogy a takar- . mánytáp etetése nyomán két hó­nappal rövidült meg náluk a sertések hizlalás! ideje. — Még Decsről is megérte Szakcsra hozni a takarmányke­veréket, mondja Balás Ferenc el­nök — pedig sok volt a szállítási költség. Miért érte meg? Azért, mert lerövidült a hizlalási idő, megszűnt a gyomor- és bélgyul­ladás, helyes táparányú, vitami­nokkal, antibiotikumokkal és ál­lati fehérjével dúsított takar­mányt adhatunk az állatoknak. Hamarosan tovább lépünk egy lépéssel: gépesítve, önetetőkből etetjük majd a takarmánykeve­réket. Balás Ferenc véleményével teljesen egyetértett Hornok Ist­ván, a faddi Lenin Tsz elnöke is.! aki tapasztalatcsere-látogatáson j volt éppen a szakcsi Uj Élet Tsz- I nél, és többek között kicserélték ' a takarmánykeverék etetésének tapasztalatait is. A hizlalási idő lerövidülése, a hozamok növekedése, önköltség- csökkentést eredményez az állat- tenyésztésben. Ez az önköltség­csökkenés bőven kárpótolja a tsz-t a szállítási költségekért, és a cserénél történő ráfizetésért. Az említett két tsz főkönyvelő­jének a döbröközi Gelencsér La- . jósnak, a szakcsi Szabó János- . nak egyöntetű véleménye, hogy a takarmánykeverék etetése ugrás­szerűen javítja meg az állatte­nyésztés gazdaságosságát. Mi a teendő? Nem engedhetjük meg, hogy j kihasználatlanul hagyjunk egy ilyen nagyszerű és sokat ígérő lehetőséget, mint a takarmányke­verék etetése. Itt vannak a gyá­raink, jövőre új gyárakat építünk, ki kell használni kapacitásukat, hisz ez elsősorban a termelőszö­vetkezet érdeke. A mondvacsinált érveket meg kell cáfolni. A maradi nézeteket felvilágosító munkával kell el­oszlatni, hisz a fejlődés minden­ben, még ezen a téren is, harc kérdése. Elsősorban a termelőszövetke­zeti vezetők győződjenek meg az igazságról, látogassák meg a ta­karmánykeverék-gyártó üzeme­ket, menjenek el azokhoz a tsz- ekhez, amelyekben már gazdag tapasztalatok halmozódtak fel, és tanulmányozzák azokat. Végezze­nek a tsz-ek kísérleteket. Az ál­latok egy részét etessék hagyomá­nyosan, más részét takarmány- keverékkel. így saját üzemükben fognak meggyőződni az új ta­karmányozás előnyeiről. A felvilágosító munkában nagy szerep hárul a járási tanácsok mezőgazdasági osztályaira. Első­sorban ők legyenek a szószólói az új módszerek bevezetésének. Biztosak vagyunk benne, hogy jó ügyért emelünk szót, és az új takarmányozás meghozza a várt eredményt, hatékony segítője lesz az állattenyésztés fejlesztésének. Gyenis János Ipari tanulók a termelőszövetkezetben A termelőszövetkezetekben egyre nagyobb teret hódít a gépesítés. Egyre nagyobb szám­ban vásárolnak traktorokat, különböző munkagépeket, és az elkövetkező években újabb és újabb gépekkel bővül géppark­juk. A gépek kezeléséhez, javítá­sához viszont egyre több szak­ember kell, akiknek kinevelé­séről ugyancsak a szövetkeze­teknek kell gondoskodni. Szá­mos termelőszövetkezetben már megindult az iparitanuló-kép- zés. A szakcsi Vj Élet Termelő- szövetkezet szeptemberben hat ipari tanulót szerződtetett; há­rom szerelőt, két kovácsot és egy bognárt. A szövetkezet jól felszerelt műhelyében jól elsa­játíthatják a szakmát. Lázár János szerelő az esztergapad beállítására oktatja az egyik szerelőtanulót. Szakács-felszolgáló verseny Bátaszéken A földművesszövetkezeti ven­déglátás kulturáltságának novele­se és a dolgozók szakismereté­nek bővítése érdekében 1961. no­vemberétől 1962. februárig a me­gyei szövetkezeti központok or­szágszerte szakács, cukrász, és felszolgálási versenyeket és be­mutatókat rendeznek. A versenyt és kiállítást minde­nütt munkaértekezlet előzi meg, amelyen a földművesszövetkezeti dolgozók megismerkednek a leg­korszerűbb főzési és sütési tech­nológiákkal és begyakorolják a terítés, a felszolgálás ízléses, új módszereit. A cukrász- és a sza­kács-versenyeken bemutatót tar­tanak a félkész termékek elkészí­téséről is. A bíráló bizottságok döntése alapján a legjobb eredményt el­érő dolgozókat jutalomban része­sítik. Bátaszéken e héten rendezik meg a szakács-felszolgáló ver­senyt, ez alkalommal három me­gye földművesszövetkezeti ven­déglátó üzemeinek dolgozói mérik össze tudásukat, felkészültségüket. A versenyen Baranya, Fejér és Tolna megyeiek vesznek részt. A Tolna megyei cukrászok pedig a november 22—23-án Seregélye­sen megrendezendő bemutatón és versenyen vesznek rész!> ugyancsak Baranya és Fejér me­gyeiekkel együtt. »TTTTTVTTYTTTVYTTYTTTTTTTI'VTTTTTTTTTYTYTTTTVT’rTTTYVVTTTTTTTTTTTTTT« ETTEMTŐ ODRIGVEZ IRTA: HORVATH JÖZSEP » 42. Mielőtt kimondta volna a mon­dat végét, körülnézett, nincs-e a közelben valaki. Aztán csak úgy bugyborékolt belőle a forró in­dulat: ._ annak az őrült spanyolnak! XI. A Hotel Wien környéke ezen a napon még mozgalmasabbnak látszott, mint máskor. Fodor Géza látszólag céltalanul ődön- gött a tarka forgatagban. Meg- megállt a kirakatok előtt, bá­mészkodott és fülelt. Aztán a sarkon vásárolt egy újságot, kinyitotta és sétálás közben beleolvasott. Amikor egy- egy szálloda elé ért, megtorpant, mint akinek a szeme valami kü­lönösen érdekes híren akadt meg és jobbra balra egy-egy pillan­tást vetett. Ezen a környéken minden har­madik, negyedik épületben szál­loda volt. Géza azt a megbízatást kapta Imre bácsitól, hogy tegyen sétát a szállodák környékén és fürkéssze ki, melyiket foglalták le maguknak a németek. Imre bácsi nem tudatta Gézá­val, miért érdekli ez őt. De Géza elhatározta, hogy többé nem kér­dezősködik és igyekszik fegyel­mezetten végrehajtani Imre bá­csi megbízatásait. A Hotel Wien nagy, ötemeletes szálloda volt. A földszinti hall két utcára néző ablakait elfüg­gönyözték, csak imitt-amott akadt egy-egy rés, amelyen át Géza gyorsan bepillanthatott a hallba. Nyomban feltűnt neki, hogy a hallban és a porta előtt szokatlan a nyüzsgés. A portás udvarias, de heves gesztusok kö­zepette magyaráz valamit az uraknak és a hölgyeknek. Géza elhelyezkedett a szálloda (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents