Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-09 / 264. szám
4 ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. november Sí Régi mesterség — új világ „Ha szükség lesz jó klumpára, tóban a facipők hada. A tulajdo Utazzunk csak Zombára.” nosok kiléptek belőle, s a dupla A fenti két sor, egy ismeretlen gyapjúharisnyában, sár nélkül fűzfapoéta verséből, széltében- léptek be a helyiségbe, hosszában ismert volt a környé- Az ájtatoskodás után azonban ken. Ma már, ha nem is sokan, nem egyszer megtörtént, hogy de még ismerik néhányon e mon- fojtott káromkodás hangjai száll- dúst a községben. Sőt keletkező- tak, amint észrevették, — a csíny séről is száll a mende-monda. tevők teleöntögették a klumpákat A találgató a következőkre jő- vízzel. Télen volt ez érdekes, hét rá a helyszínen: eleinte nem mert a víz belefagyott, s úgy kel- így szólhatott a vers, hanem úgy, lett belőle kiverni, hogy „Gyerünk csak el Zombára, Mindezeket egy idős klumpaké- mert ott táncolnak klumpában”, szítőtől tudtam meg. Rupli Ist- Ennek aztán van is alapja, mert ván 1920-ban kezdte éi ezt a nem egyszer megtörtént, hogy az mesterséget. Akkor még virágzott éjjeliőrök megunván az éjszakai a klumpakészítés és viselték is sétálási, egy-egy lakodalomba, sokan. — Ma már nemigen kell, mulatságba bevetődve, elfelejt- — mondja — megnőttek a Ígértén az őrködést, táncra is per- nyék, meg a lehetőségek. Jut dűltek a klumpában. így az egész most mindenkinek bőr lábbelire, falura ráragadt a mondás Az én apám hetvenöt éves koráNyilván ennek az ellensúlyozd- ban halt meg, de életében egy sára és a klumpakészítők érdeké- pár cipőt és egy pár papucsot vi- ben valaki kitalálta a mottóban seit el, mindig klumpát hordott, szereplő másik változatot. Való — Én is öreg vagyok már, nem igaz, hogyha klumpában táncolni megy ez a mesterség. Vége a lehetett, az a mestereket dicsérte, klumpaszezonnak. Képzelje, so- Volt is keletje 20—30—40 évvel kan már nem is ismerik. Soha ezelőtt a falábbelinek. Meg lehe- nem felejtem el, úgy 10—15 évtett ezt találni hétköznap, vasár- vei ezelőtt az utcán vittem a kz- nap, az iskolák, a templom előtt, zemben egy párat. Egy autó me7- mindenütt. lett mentem el, amelyiket javíNem egy történet szól arról, tottak. Félfüllel hallottam, amint hogyan tréfálták meg egymást a az idegenek azon vitatkoztak, klumpa-viselők, vagy a gyerekek hogy itt falun sót, vagy paprikát a felnőtteket. Akkoriban mindé- tartanak-e benne. Sótartónal: nüvé klumpában mentek, kicsik még elfogadták volna, de papri- és nagyok. Vasárnap a mise alatt katartónak nagyolták, hosszú sorokban állt kint az aj- (Sz-E) Különös módja a segítségnyújtásnak Az elvtársi segítségnyújtás kü- bennünket a berendezéssel, adja- lönös módjával találkoztam, s nak egyhónapi időre bérbe egy ezt szükségesnek tartom a Szer- ilyen fontos munkaeszközt. Táv- kesztőségnek megírni, hogy okul- iratilag kértük a berendezést, s janak belőle mások is. a várt eszköz helyett egy kitérő, A Szekszárdi Állami Gazdaság- de nagyon udvarias levelet kapnál dolgozom, kutat fúrunk a tunk. A próbafúrást nem tudtuk csőkutas öntözéshez. Munkánk- szerelék hiányában elvégezni, s ban ez ideig semmi nem ezt „köszönhetjük” a kaposvári akadályozott bennünket, mígnem szaktársaknak. Úgy látszik, ők szükségessé vált húsz folyóméter nem viselik annyira szívükön a 241 milliméter körátmérőjű kö- mezőgazdaság fejlesztésének penycső a kezelőszerszámokkal ügyét. együtt. Jóhiszeműleg kéréssel for- Több mint tíz éve vagyok már dúltunk az Országos Vízkutató- kútfúró, soha nem tapasztaltam és Fúró Vállalat kaposvári kiren- ilyen merev elzárkózást, és na- deltségéhez, hogy segítsenek ki gyón csodálkozom azon, hogy pont az a vállalat tagadta meg ű 3 R A ITTHON Negyvenezer kilométeres utat tett meg Péti János, a magyar parlamenti küldöttség egyik tagja — Rafael aláírása. A leningrá- di Ermitázs gyűjteményében ama három album egyikében, amely Giocondo olasz építész feljegyzéseit és rajzait tartalmazza, felfedezték Rafael aláírását. Giocondo halála után az albumok Rafaelhez kerültek, aki később kedvenc tanítványát, Giulio Roma- not ajándékozta meg velük. A múlt század végén az albumok Henrich Heinmüller német történész tulajdonában voltak. A szovjet művészettörténészek most tisz fázzák, hogyan kerültek az albumok az Ermitázsba. (Folytatás a 3, oldalról.) a segítségnyújtást, mely elengedett, hogy segítsek a mezőgazdaságon tudásommal, ott, ahol tudok. Mindenesetre, ha nem is kapjuk meg az említett mélyítő szereléket, munkánkat akkor is, ha sokkal nehezebb körülmények között, de elvégezzük, és nem felejtjük el, hogy van még, ha ez az egy esetben is, olyan szerv, szaktárs, ahol a „saját” érdeket ennyire előtérbe helyezik. Kaszonyi József fúrómester Szekszárdi ÁG. ÖTHETI TÁVOLI ÉT UTÁN nap mint nap a tsz határát járja Péti János elvtárs, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke. — Távollétemben, bár zökkenőmentesen folyt a munka a tsz-ben, jóleső érzés a határt járni. Jóleső érzés öt hét után újra találkozni a tsz-tagokkal, bár nem könnyű egy-egy munkahelytől „elszabadulni”, mert a kérdések özönével halmoznak el — mondotta. Mi is az érdeklődőkhöz csatlakoztunk, és a tsz-elnök által történt beszélgetés alapján sok érdekes dolgot jegyeztünk fel az ázsiai népi demokratikus országokban tett öthetes látogatás tapasztalatairól. — Parlamenti küldöttségünk, amelynek magam is tagja voltam, repülőgépen 40 000 kilométeres utat tett meg. Bejártuk az ázsiai népi demokratikus országokat. Voltunk a Kínai Népköztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Mongol Népköz- társaságban és a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Budapestről elindulva első állomásunk volt Moszkva, ahol már érződött a XXII. párt- kongresszusra való készülődés ünnepi hangulata. Moszkvából Mongóliába utaztunk. Ulan-Ba- torban, Mongólia fővárosában megnéztünk egy modem technikával felszerelt bőrkombinátot. A kombinátból a feldolgozásra kerülő nyersbőr készáruként kerül az üzletekbe. Számunkra igen meglepő volt az, hogy a cipőtől kezdve a bőrdíszműig mindent gyártanak, a bőrhulladékot is feldolgozzák. ULAN-BATOR KÖRNYÉKÉN meglátogattuk a Mongol— Magyar Barátság Tsz-t, amely 540 000 hektár területen gazdálkodik. Főleg állattenyésztéssel foglalkoznak: 55 000 állatuk van. Sok a ló és a juhféle, a teve és a jak. A tsz-ben az Ulan-Bator-i magyar követség támogatásával növénytermelési kísérleteket folytatnak, s 30—40 növényféleség meghonosításával kísérleteznek. Részt vettünk egy szövetkezeti közgyűlésen is. Mongol barátaink nagy érdeklődést tanúsítottak a magyar mezőgazdaság iránt. Parlamenti küldöttségünk szívesen adott tájékoztatást a magyar mező- gazdaság helyzetéről. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN tizenkét napot töltöttünk. Részt vettünk a kínai bejárata mellett és belemerült az újságolvasásba. A következő percben egy taxi nak odabent; Akiket kiköltöztet- át őgyelegjek a városban, és fi- nek, fel vannak háborodva. gyeljem a szállodákat.*- Jó. Akkor gyerünk tovább. Anna közbevágott: Talán a Royalban..; — Ezt nekem nem kell tudGéza egykedvűen olvasgatott, nőm, Géza! gördült a szálloda elé. Egy isme- De amikor a taxi elindult, zseb- A tanár észbekapott. Persze, rétién úr és egy hölgy ült a hát- regyűrte a lapot és a villamos- itt mindenki csak annyit tud, só ülésen, láthatóan egy idős há- megállóhoz sétált. Felkapaszko- amennyi rá tartozik. Már megint zaspár. A sofőr mellett viszont dott egy villamosra és azonnal ez az átkozott óvatoskodás! Hon- egy huszonöt év körüli fiatal- elindult hazafelé. nét vegye ő most elő Imre báember foglalt helyet. A kocsi te- Hosszan töprengett. csit? tején két bőröndöt helyeztek el. Akármi célból érdekli Imre Ebben a pillanatban döntött. A fiatalember az idős úr in- bácsit ez a dolog, a Hotel Wien- A felső villa felé vette lépteit, tésére kiugrott a kocsiból. ben kitűnő alkalom kínálkozik Tudta, hogy a villa pincéjében, — Zolti, kérlek — szólt utána arra, hogy megtáncoltassák a a kazánházban dolgozik harmadaz apja —, ne csak érdeklődj, németeket. magával Béla. fiam, hanem próbálj okosan szót- Tízszer is aprólékosan végig- A robbanóanyagból és a szerérteni a portással! gondolta elképzelését. kezetekből pokolgépeket szerUjja hegyével a belső zsebe Otthon azonban hiába kereste kesztenek. Ezt is onnét tudja, felé bökött. Imre bácsit. Elment hazulról, tán hogy Imre bácsi alkalmas hely Géza megértette a jelbeszédet; félórával ezelőtt. Sőt, azt hagyta után kutatott, ahol ezt a műv> ezek vidékről, vagy tudja isten meg, hogy aznap valószínűleg letet nyugodtan elvégezhetik. Ö honnét jött utasok, szállodaszo- nem is tér haza. ajánlotta a kazánházat, ahol bát keresnek. A fiatalember — Dehát hol lehet ő, Anna? — szerszámok is akadnak, nyilván azért sietett be a ho- faggatta bosszúsan Géza a lányt. A kazánház ajtaját zárva ta- telbe, hogy megtudja, van-e üres — Életbevágó és halaszthatatlan lálta. Bezörgetett, szoba? a dolog! Semmi válasz. A taxi ezalatt várakozott. Kö- Anna arckifejezése töprengővé Még erősebben dörömbölt a rülbelül másfél-két perc múlva vált: vasajtón. Már éppen fogytán a Zoltinak becézett fiatalember — Pontosan semmit sem tu- volt a türelme, amikor belülről kijött és behajolt a taxi ablakán: dók, de úgy látszik, Imre bácsit Béla hangját hallotta: megbeszélésre hívták. Az pedig Ki az? — Nincs. Éppen most telepítik nagyon elhúzódhat. Nyilván nem ki a bentlakókat, mert estére az is jön ma haza. egész szállodát átveszik a néme- — Erre nem számítottam — tek. Tiszti szállást rendeznek be dohogott Géza. — Igaz, ő azt itt. Látnád, micsoda viták foly- mondta, hogy két-három napon (Folytatjuk) Géza... A vasajtó megnyílt, ukkantott. Géza beforradalom 12. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Kulturális program is volt bőven. Ellátogattunk öt kínai városba, köztük Pekingbe és Sanghajba. Találkoztunk Pe- kingben a párt és a kormány vezetőivel Mao-Ce-tung és Csu- Te elvtársakkal. Csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetünk arról a szívélyes fogadtatásról, amelyben delegációnkat részesítették. Nagyon kedves volt a sanghaji úttörő palotában a tiszteletünkre rendezett fogadás, ahol tiszteletbeli úttörőknek avattak bennünket. — Miután magam is mező- gazdaságban dolgozom — a népi kommunák iránt érdeklődtem elsősorban. Megnéztük a Peking környéki kínai—magyar barátság népi kommunát, amely 1958-ban alakult. A kommunának 45 000 mu területe van. (Egy mu 164 négyszögölnek felel meg.) A kínai elvtársak nagy súlyt helyeznek az öntözéses gazdálkodásra. A nép; kommunának 35 000 mu az öntözött területe, s 508 villanymeghajtású szivattyú működik. Négyszáz fúrott kútból szivaty- tyúzzák a vizet a csatornákba. A Kínai—Magyar Barátság népi kommuna főleg rizs és zöldségfélét termel. Már a jól gépesített közös gazdaságok közé sorolható. Tizenegy traktora és nyolc tehergépkocsija van. (Ebből egy a magyar kormány ajándéka). Nagy energiái köt le az árvíz elleni védekezés, a gátépítés. Kínában 1959- ben pusztító árvíz sújtott, s a kommunában is 36 000 mu került víz alá. 1958-ban és az idei évben nagy volt az aszály. Ennek ellenére az átalaku'ás évében 6 450 000 juan, 1959- ben 8 180 000 juan, 1960-ban már 10 millió juan volt az évi bevétel. Az elmúlt évben egy családra a természetbeni részesedésen kívül 581 juan pénzrészesedés jutott. Ehhez jött még a háztáji terület jövedelme, amely 3000—4000 kilogramm zöldségfélére tehető. A kínai elvtársak őszintén beszéltek a nehézségekről, amelyet az árvíz és az aszály idézett elő. Nem titkolják, hogy húshiány van, de a nehézségek ellenére — itt a forradalom előtt éhinség pusztított — az alapvető élelmiszerekkel el tud jak látni a lakosságot. Az ösztönző módszerek közül ők is a premizálást alkalmazzák. A terven felüli terméssel az önelszámoló módszerrel működő termelő brigádok rendelkeznek, és prémiumként feloszthatják. Jellemző még a brigádok önállóságára az is, hogy a prémium 20—30 százalékát visszatarthatják, szocialista segélyezésekre, vagy személy szerinti jutalmazásokra. A népi kommunákhoz tartoznak a környezet ipari üzemei, kézműves egységei is. A Kínai—Magyar Barátság kommunához 27 000 fő tartozik, nyolcvan függetlenített vezetővel. Itt már a gyakorlatban látjuk megvalósulni a népi önigazgatás módszerét. A kommuna több községet ölel fel és elnöke látja el a közigazgatást és a rendfenntartást is. Az orvosi ellátás és a kórházi ápolás ingyenes. Még dívik ugyan az ősi gyógyászati mód is. amelyet fokozatosan szorít ki a tudományos alapokra helyezett orvosi gyógyászat. VIETNAMBAN október 10- től október 16-ig tartózkodtunk. Itt is, mint bárhol, ahol megfordultunk, szívélyes, baráti volt a fogadtatás. Vietnam természeti adottságainál fogva gyönyörű ország. Felejthetetlen élmények fűződnek vietnami látogatásunkhoz. Hanoiból, az ország fővárosából Haiphongba repültünk, majd Hongaiba utaztunk, ahol a szénbányában tettünk látogatást. Láttuk a Baie de Ha-long-i csodálatos szépségű öbölt. Bármerre mentünk, a barátság ezer jelével találkoztunk. A távol-keleti országokban is nagy rokonszenwel és figyelemmel kísérik hazánk fejlődését, eredményeinket. Egy vasárnapot töltöttünk Dien-Bi- en Phu-ban. A Dien-Bien Phu-i csatatéren, ahol 1954 május 7- én a Vietnami Demokratikus Köztársaság néphadserege megsemmisítő csapást mért a francia gyarmati hadseregre, megkoszorúztuk a hősi emlékművet. Itt is, mint utunk során másutt, találkoztunk a párt és a közigazgatási bizottságok képviselőivel. Vietnamban megnéztük a Vietnami—Magyar Barátság Termelőszövetkezetet is, amely Hai Doungi város közelében van. A szövetkezet évente 950 tonna élelmiszert termel. Tagjai nagy szeretettel beszélnek a magyarokról. Magyarországhoz közvetlen kapcsolatok is fűzik a szövetkezetét. 1960. június 19-én testvér-szövetkezete lett a körösladányi Magyar Vietnam Tsz-nek és azóta is kölcsönösen segítik egymást. KOREÁBAN október 20-tól 25-ig tartózkodtunk. Baráti fogadásokon, üzemi- és tsz-láto- gatásokon vettünk részt. Hét üzemet és egy termelőszövetkezetet néztünk meg. Korea iparilag fejlett ország. A háború befejezése óta szinte csodálatra méltó eredményeket értek el. Modern városok, üzemek és falvak épültek a háború okozta romok helyen. Tisztaságot, rendezettséget és építkezéseket láttunk mindenütt, ahol megfordultunk. A mezőgazdaságban öntözéses gazdálkodást folytatnak. Most is nagy munkában vannak, szabályozzák a folyókat és hatalmas víztárolókat építenek. Szorgalmas munka és lelkesedés fűti a koreai népet. Sokat, nagyon sokat lehetne beszélni a látottakról, a tapasztaltakról és arról a szívélyes és baráti fogadtatásról, amelyben küldöttségünket részesítették utunk során. Sokat lehetne beszélni arról a felemelő érzésről, amelyet a látottak, tapasztaltak keltettek bennünk. Szocializmust építő országokon utaztunk keresztül. Az emberek, akikkel beszélgettünk, bizakodással és békébe vetett hittel néznek a jövőbe. Bíznak a szocialista tábor ösz- szefogásában, a Szovjetunió erejében. Bíznak a kommunista pártban, amelynek irányító, vezető szerepe mindenütt kidomborodott, még ott is, ahol többpárt-rendszer van. A világon ma már nincsenek elérhetetlen távolságok és a szocialista tábor egysége és ereje biztonságot és erőt ad a ma még gyarmati sorban élő országok népeinek. Amerre jártunk, csodálatos eredményeket láttunk. S ezekben az eredményekben benne van a nemzetközi összefogás ereje, az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom világot formáló győzelme. Pozsonyi Ignácné POSTAGALAMBOK Virginia államban (USA) hat fiatal vidéki orvos érdekes újítást vezetett be munkájában. Beteglátogatásra orvosi táskájukon kívül postagalambokat is visznek A GYÓGYÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN magukkal. A madarak feladata. hogy a rendkívül sürgős vérpróbákat eljuttassák a laboratóriumba és orvosi recepteket is továbbítanak.
