Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-07 / 263. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG J ROD ALMI MELLÉKLETE FODOR ANDRÁS: égy hold Sokan beléotek. més a módosabbak közül is. — Bírok én ezekkel is. ha az urasággal bírtam — mondta Kantár Ferenc a felesésének egyik este. amikor fáradtan lezökkent a ltisszékre a kályha mellé és egy cső kukoricát vett a kezébe. Morzsolni kellett, mert más nap daráltatni ment az asz- szony. Pedig szívesen tett volna egy kis meleg korpát a térdé-l re. mert nagyon hasogatta a reuma. A következő őszön úgy hoz-] ta a véletlen, hogy amikor Kantár Ferenc búza alá szántott] két szürkéjével, alig egy haj- tásnyira tőle ott szántottak aj szövetkezet, meg a gépállomás] traktorai is. Elnézte őket. s| bosszankodott, hogy hiába hajszolja a két lovat, a traktoroki kettőt is fordulnak, mire ö] egyet, és olyan széleset hasit azI ekéjük, hogy neki hármat isi kell fordulnia, mire felszán ti annyit, mint azok egy forduló-! val... És milyen végtelenbe-l nyúlóan barnáink mögöttük al friss szántás. Mintha sehol némi lenne vége annak a táblá-1 nak. .. Délben, amikor a trak-J torosok ebédeztek, odasettenke-l dett a szántásukhoz és e.gv fa-] darabbal megmérte, hogy milyen) mély barázdát hasítanak azok és összehasonlította az övével.! Az eredmény az lett, hogy] messze hajította a fadarabot.! ami mércéül szolgált. és odacsa-] pott a két szürkének. I-:‘ vissza volt még vagy másfél] hold. Még nem is szürkült, amikor] a traktorok ott zümmögtek azj ő mezsgyéje mellett. Alattomosan kúsztak odáig, hogy észrei sem vette. Nem nézett feléjük! se egész délután, csak most ügyi félszemmel, és megijedt egyl pillanatig, mert arra gondolt, hogy talán már el is húzatták) a cöveket. Amikor az első traktoros egy- vonalba ért vele, megállítottad a gépét és odaszólt hozzá: —I Ne segítsünk, Ferkó bátyám'] Nem válaszolt azonnal. Meg-i vakarta a fületövét, azután egy! hirtelen mozdulattal kirántotta! az ekét a földből, oldalra döntötte és a dűlőút felé indult.j Csak a kezével intett, hogy jö-l hetnek . . . Már befogta a lova-] kát, de várt. Megvárta, amíg! bukfencet vet az első cövek a] traktor ekéje mögött, csak azután indult el haza. Atádi Géza Utazom éjjel.», Utazom éjjel, nem tudok aludni. Lehunyt szemem narancs-homályát. fölkafcolják a sötétbe suhintó vaslábú földi csillagok. Felejtő, tompa álom nem takarhat, a fény teremtő éber munka gondja fejem felett honokan ég, lobog. Szál virág imbolyog vonatom ablakában. Egy asszony adta, kísérjen hazáig, vázában ringatózva, messze hegyeken, erdőn, határokon át. De jó, hogy nappal, éjjel, idegenben, akárhol jár az ember, mindig érzi a szeretet becéző illatát. MJSZLAI ISTVÁN: ŐSZ Orromba csap az ősz savanyú szaga. Csillog a harmat az aszott venyigén. Nincs dolga tovább a csősznek az idén. szögre akasztva pihen rézfokosa. Csak a dióirabló varjúk serege kószál szabadon a málló táj felett, s végigkiabálja az egész hegyet: Kár-kár, hogy kihullt már a dió bele! Karúkat kötöz a könnyű ökörnyál, szél jön, szétszakad és száll az ezüst szál— Délután a Nap már olyan, mint a Mold, olyan közel van, hogy kezembe veszem, s ködbe bugyolálva, halkan pengetem: van, ami még nincsen, nincs már, a mi volt.. GALLAI KÁROLY: re Őszi brummogó Reggelente köszönt a tél Párás ablak, vinnyogó Szél S mint hóba játékos gyerek Földön levél hempereg Megjött az ősz, a brummogó Széltől, lúdbörzik a tó Rőzse lángol, durrogó. A hordóban forr már a bor Érzik szagán az alkohol Gazda méri cukorfokát, S nem rejtheti el mosolyát Megjött az ősz. a brummogó széltől lúdbörzik a tó Rőzse lángol, durrogó. Délután a rózsaszín nap Elvágja magát hanyatt ásít. egyet, aludni megy, Betakarják a hegyek. Megjött az ősz, a brummogó, széltől lúdbörzik a tő Rőzse lángol, durrogó. Itt benn kályha duruzsol asztalunkon áll a bor Tárulkozik a jövő Bizony, szalad az idő. Bizony, nyakunkon a tél, aki dolgos, nem henyél az a hidegtől se fél. Személytelenné váltam A húszas években került a messzi Biharból ide a dombos somogyi vidékre. Erre dolgozott egyszer egy nyáron, valamelyik uradalomban, és ősszel, amikor a novemberi répaszedés után visszament — ittfelejtette a szívét. Kénytelen volt érte tavaszon visszajönni, de akkor végleg ittrekedt a Molnárék- nál. A Julis lány úgy eldugta a szívét, hogy talán még máig is rejtegeti. Nem adta vissza. Meg a négy hold is csábította, amit a Julis örökölt. Beleragadt a négy holdba úgy. hogy nem tudott kikászálódni belőle később. még ha akart volna sem. Mert otthon a négy fiúgyerekre összesen nem jutott ennyi. És erre valahogy jobbak, adako- zóbbak is a földek, mint ott. Ügy gondolta, hogy maid ő megmutatja, hogyan kell gazdálkodni. Csinál ő olyan paradicsomot itt a földön a négy holdból, irigyelhetik az otthoni húszholdasok, de még a túlvilág! paradicsom gazdagjai is. Tíz év múlva, amikor az öreg Molnár — nyugodjék békében — a faluvégre költözött, a megfeszített Krisztus kőkeresztje közelébe, már egy lova is volt. Még tíz év és hozzáragasztott egy szobát a meglévő lakáshoz, mert lassan arra is gondolni kellett, hogy Ferkó gyerek menyecskét hoz a_ házhoz. De nem így történt. Egyik délelőtt a kisbíró behívóparancsot hozott a gyereknek. Amikor megnézték a papírt, azt mondta a kisbíró. hogy nem tart sokáig, csak egy kis kiruccanás a Délvidékre, meg a Felvidékre, visszacsatolni a régi területeket, amiből ezután jut a gyereknek is. ha vitézül állja a sarat. Még biztatták is otthon, hogy szerezzen érdemeket. ... A visszacsatolás után csak egy hét szabadság járt. Föld egy tenyérnyi sem. Ekkor haragudott meg istenigazából Kantár Ferenc a kisbíróra. Mert hogy az hazudott. Nem mondott igazat, amikor azt ígérte, hogy a gyerek hazajön rövidesen, és ha vitézül harcol, földet is kap ... Hazudott a kisbíró. Ezt soha nem tudta neki megbocsátani. A Ferkó gyerek pedig az első csoporttal elindult az oroszok ellen. Ezt már nem nagyon értette az öreg. Nem tudta, hogy miért van erre szükség. Gyanús volt neki ettől kezdve minden. Az oroszoktól — úgy tudta — semmi visszacsatolnivaló nincs. Mi a csodának azok eilen harcolni. Nem vettek azok el innét semmit. Abban se hitt. hogy azoktól földet lehet kapni. Ha ebből nem kapott, amit visszacsatoltak. akkor nem kap abból se. amit ott foglalnak el.. . Csak várt. hogy majd csak vége lesz a háborúnak. Kérvényt is írt és beadta a jegyző úrnak, hogy engedjék haza a gyereket — nincs annak ott semmi keresnivalója a messzi Kijevben, ezt nem írta bele. csak úgy elgondolta —. mert nagy szükség lenne rá itthon a földben. De erre a kérelmére még csak választ se kapott. Néhány hónap múlva, amikor a kisbírótól érdeklődött. az így válaszolt: Hogyan képzeli. Ferkó bátyám?! A muszkák az okai annak is, hogy rosszul terem a föld. . . A gyerek levelei egyszer elmaradtak. azóta sem írt.. . Csak nem akart benyugodni a történtekbe. de kénytelen volt tudomásul venni, > - - nincs többé fia. Eltűnt. E:: a papíron is, amit kapott: ,,+_antár Ferenc honvéd eltűnt. . Tudta ö jól, ho?v katonáék- nál csak úgy eltűnni nem lehet. Ott csak meghalni lehet. Egyedül maradt a négy hold földben. Messze kint volt. a falu határának a szélén. Szegény ember volt az apósa, neki is csak ott jutott, s azóta nem gyarapodott egy hanttal sem. Egy tagban volt: amelyik kukoricát termett az egyik évben, abba búza került, vagy árpa. amelyikben meg búza volt az idén, abba kukoricát vetett tavasszal. így ment ez már ki tudja, mióta. Egyik évben aztán eljött az egyik távoli sógor — soha nem tartották vele a rokonságot — és azt mQndta, hogy szövetkezetét alakítanak a faluban, akar-e belépni? — Nem akarok — mondta határozottan, mert tulajdonképpen még mindig nem mondott le arról a tervéről, hogy ő megmutatja a világnak, hogy négy holdon is lehet szépen gazdálkodni. Ez már nem is terv volt. csak makacs, beidegződött ragaszkodás valamihez, ami ha nem lett volna, élni se lett volna érdemes. — Szóval nem? — kérdezte a sógor. — Nem! Nem is esett róla több szó. Maradt még vagy félórát a rokon. de nem hozta elő többet a szövetkezetét. Érdeklődött a jószágok felől. megkérdezte, milyenek a hízók, meg is nézte őket. megnyomogatta az egyiknek a hátát és azt mondta, hogy szép szalonnája lesz. Azután elment. Csak később, talán harmadnap hallotta, hogy szövetkezetei alakítottak a faluban. Egy ideig nem volt semmi baj se velem. Volt, ki a vezetéknevemen szólított, volt aki a foglalkozásomon, egyesek a keresztnevemen. Egyszerre bekövetkezett a csoda: személytelenné váltam. Pestre utaztam és megkérdezte a kalauz: — Fölszállt az utas? Hátra is fordultam, de más nem szállt föl. Csak tőlem kérdezhette. Ekkor még nem gyanakodtam pedig ez volt a fordulópont. Ettől kezdve rémképek gyötörnek! Én tulajdonképpen nem is vagyok! Éhes vágyók, bemegyek egy vendéglőbe. Odajön a pincér és megkérdi: — Mit parancsol a vendég? Tőlem kérdi, hogy mit akar a vendég? Márminthogy én! Megyek a fogászatra. Megkérdik tőlem, hogy mi baja a betegnek? Nem annak, aki otthon maradt! Dehogy! Nekem, aki az orra előtt állok. így züllöttem el fokozatosan. Az üzletben nem azt kérdik, hogy mit szeretnék én. hanem a vevő. Pedig lehet, hogy nem is veszek! így megy mindenhol. Az óvodában édesapa vagyok, az iskolában szülő. A helyzet ahelyett, hogy javulna, tovább romlik. Most már többnyire nem is egyes számban nem fordulok elő, hanem többes számban. Lassan megszokom, hogy az autóbuszon megkérdik tőlem; — Mindannyian fölszálltunk ? Eát az ülőkalauz kérdi tőlem, holott ő reggel fölszállt. Azóta állandóan megkérdez, hogy föl- szálltunk-e? Pedig az utast látnia kell?! Előfordulhat, hogy saját magában bizonytalan és nem vette észre, mikor fölszánt? A minap még ennél is furcsább eset történt velem. Ahogy átmentem egy útkereszteződésnél, elbámészkodtam. Ilyenkor mindig akad egy gépkocsivezető, aki közvetlen hangon megszólít. Tudják, ez mit kérdezett tőlem: — Marhák vagyunk?! Már ő is! Mindenesetre megnyugtattam, hogy én nem,- az ő neve« ben viszont nem vagyok illé- tékes nyilatkozni. Erre újra személyeskedni kezdett. így: — Befogjak a pofánkat, vagy én fogjam be?! Könyörgöm, hogy értelmezik ezt a mondatot? De az biztos, ha így terjes! ez a kór, még azt is megérem, hogy amikor meghalok, a sírnál a búcsúztató megrezegteti hangját és megszólal: — Meghaltunk kérem! Amiben az lenne szép, ha csak a saját nevében beszélne. De attól tartok, hogy ebben az egy esetben, amikor semmi hasznát nem veszem már az egésznek, váratlanul újra visz- szakapom az egyéniségem. Mert ha ez így folytatódik, addig aligha! SZÖLLÖSY KÁLMÁN KÓPIÁS SÁNDOR: A falu éneke A sötétség elhagyott fészkei elsimulnak a táj tenyerén; ■fényem, mint mágneses erő, száz tanya népét vonzza felém. Az emlékezet még fel-felvillantja a hajdani fehér falakat, s néha egy cserepet ránt fel az eke. ha az egykori tanya helyén halad. De tüzem vágyakat termékenyít, s feliszom a parázs lelkeket; a múltjából kilépő paraszt teremt is már, nemcsak temet. Utcáimon a jövendő lépdel, s megrajzolja új körvonalaimat; a boldogság készülő térképére engem is bejegyez a holnapi nap. A szürke por-fátylat ledobom, facsemetéket és sorsokat ültetek; a közösség varázsát megsejtve egymást keresik a haragos kezek. Én, az új szívek otthonává válva, emberibb életet osztogatok, s fénykorokká tágulnak szememben a tegnapi, sötét hangulatok, _______.
