Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

I96L november 7. TOLNA MEGVET NEPÜJSÁG 3 Beteljesült remények Gondolatok a XXII. kongresszus után Elcsendesedett a kongresz- szusi palota, elhangzottak a beszámolók, a felszólalások, megszavazta a szovjet kommu­nisták mintegy 5000 küldötte a történelmi határozatokat, - de még visszhangzik az egész ország szívében a moszkvai hang. Elcsendesedett a kongresszusi palota, de nem csendesedett el a világ. Minden újság, hírügynök­ség és minden rádióállomás ép- penúgy, ahogy a kongresszus napjaiban valamilyen módon, most is foglalkozik a kongresz- szussal. A nyugati sajtó sem tud szabadulni a kongresszus világot megrázó eszméinek hatása alól. A haladó sajtóorgánumokból, amelyek híven igyekeznek tük­rözni a közvéleményt, azt tud­hatjuk meg, hogy a dolgozó em­berek legégetőbb kérdéseire vá­laszt, megnyugtató választ adott a kongresszus. A kongresszuson elhangzott beszédek, az elfoga­dott határozatok beteljesítették az egész világon a haladó embe­rek, a dolgozó százmilliók remé­nyeit. Ezt várták a kongresszus­tól, amit adott, ezt akarják a né­pek is, amit a kongresszus a jö­vő út jaként kijelöl: békét, sza­badságot az ember szépet és jót alkotó szellemének, munkájának és anyagi gazdagságot, jólétet. A kongresszus olyan időszak­ban ült össze, amikor végigsö­pört ismét a világon az imperia­lizmus halállal fenyegető szele. Az emberek félnek a modern há­ború borzalmaitól és gyűlölik az imperializmust, amelyet mint a dögöt a szaga, úgy kísér a há­ború réme. Azt várták az embe­rek a Szovjetunió kommunistái­nak tanácskozásától, hogy szól­jon arról, milyenek a béke ki­látásai. Milyen választ kaptak erre a kérdésre az emberek? A kongresszuson elfogadott határ rozat hangsúlyozza: »A jelenlegi körülmények között megnyílt az a távlat, hogy lehetséges a bé­kés együttélés megvalósítása, ar­ra az egész időszakra, amelynek folyamán meg kell oldódniok az emberiséget jelenleg megosztó társadalmi és politikai problé­máknak. Afelé haladunk, hogy még a szocializmus teljes győ­zelme előtt, amikor a világ egy részén még fennmarad a kapita­lizmus, felmerül a reális lehető­sége annak, hogy kirekesztjük a világháborút a társadalom éle­téből«. Nagyszerű szavak ezek, s akkor látjuk valódi tartalmukat, ha megismerjük azt a hatalmas anyagi és erkölcsi erőt is, amely a szavak mögött áll. Erre mpn? dotta Hruscsov elvtárs záróbe­szédében : »Ma az a helyzet, hogy az imperializmus nem kényszerítheti rá mindenkire' az akaratát és nem folytathatja aka­dálytalanul agresszív politikáját.; Az imperialisták megértik, ha világháborút robbantanak ki, ebben elkerülhetetlenül elpusztul a népek szemében oly gyűlöletes imperialista rendszer«. Ott tartunk, és ezt tudtuk meg ismét nagyon világosim a kong­resszustól, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor ereje képes, ha kell »-erőszakkal« is békére kényszeríteni a háborús gyújto- gatókat* jVf erre tart a világ, mi lesz holnap, hogy néz ki az emberiség jövője? Erre a nagy kérdésre is választ adött a kong­resszus, amikor a világ elé tárta a kommunizmus építésének a programját. A párt -ünnepélyesen jelentette ki: a Szovjetunió mai nemzedéke már a kommuniz­musban fog élni. A kommunista társadalom megvalósítása emberi közelségbe került: évekkel, szá­mokkal, mértékegységekkel ki­fejezhető valósággá vált. És mi­lyen lesz ez a kommunizmus? A kongresszus nagyon világosan válaszolt erre is. Tisztázott min­den találgatást, eloszlatott min­den kételyt, éles vonalakkal raj­zolta meg a kommunizmus ké­pét. A kommunizmus valósága, amellyel a kongresszus megismer-" tette a világot, minden eddigi képzeletet felülmúl, meghaladja az emberiség legoptimistább ál­mait. Ezt a lenyűgöző képet, amelyet a kongresszus a kom-, munizmusról rajzolt, befogadja az emberiség szíve, mert telje­sen megegyezik az ember érde­keivel. ** 4~kriási, ma még felbecsülhe- tetlen erő van ebben, hogy az emberiség megismerke­dett a kommunizmus valóságá­val. önkéntelenül is összehason­lít és az elnyomatásban, a ki­zsákmányolásban, az imperializ­mus rabságában élő ember ma­gára talál a kommunizmus esz­méiben, s ez az eszme értelmet ad az emberi életnek. Megszűnt véglegesen az az ál­lapot, hogyha akarok hiszek, ha akarok nem hiszek a kommuniz­mus megvalósíthatóságában. Ma már, amikor Hruscsov elvtárs szavaival élve: »... a kommuniz- müs felépítése pártunk gyakor­lati feladatává, az egész szovjet nép ügyévé vált...«, akkor nincs létjogosultsága az olyan kispol­gári álláspontnak, hogy: »Az esz­me szép, szép, de vajon meg le­het-e valósítani?« Az emberi kö­zelségbe került, számokban, évek ben, mértékegységekben mérhető kommunizmus megadja erre a kétkedésre a választ, és mérném is hitet, hanem csak elfogadást kíván. S a kommunizmus való­ságát nem kell elfogadásra kí­nálni, a kommunizmus elfoga­dása az emberiség alapvető ér­dekévé vált. Amit a világ dolgozói a XXII. kongresszustól vártak, azt meg­adta, olyan jövő', körvonalait raj­zolta meg, amelyért érdemes mindent megtenni. A kongresszus fényében mi is tisztábban látjuk feladatainkat. Látjuk az apró, mindennapi dolgok összefüggéseit a nagy feladattal, mostani céljaink a nagy célba torkollanak. Ponto­sabban, világosabban látjuk sa­ját, nem is távoli jövőnket. A remények, '.amelyeket a kong­resszushoz fűztünk, beteljesültek. Ezt vártuk, minden úgy történt, ahogy vártuk és a kongresszus szellemében megtisztulva, meg­erősödve napról-napra határozot­tabban lépünk mind közelebb ;« kommunizmushoz. Gyenis János Hegyei fotokonferencia Bonyhádon A megyei fotofonócs november 18-án és 19-én rendezi meg a IV. negyedévi szakkörvezetői konfe­renciát Bonyhádon. Ebből az al­kalomból kerül sor a „Tolna me­gyei tájak, emberek” című ki­állításra beküldött képanyag bí­rálatára. A bíráló bizottság tag­jai: Bence Pál (Budapest) a Foto szerkesztő bizottságának tagja, Halász Rezső (Pécs) és Balogh Lajos (Bonyhád), megyei foto- szakreferens. Másnap a megye fotóművészeiének helyzetéről ren deznek vitát, majd elbírálják a fotoamatőrök és szakkörök mi­nősítését. Ezután kerül sor a szekszárdi megyei "fotókiállítás díjainak kiosztására. Ünnepségek az üzemekben A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvennegyedik év­fordulója alkalmából ünnepsége­ket rendeztek a megye üzemei­ben. A Tolna megyei Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalatnál va­sárnap, a munkaidő befejeződése után a vállalat kétszáz ipari ta­nulója vett részt a tanműhelyben megtartott ünnepségen ahol Ge­rendái János oktató, KISZ-titkár emlékezett meg az évfordulóról. A Déldunántúli Áramszolgálta­tó Vállalat szekszárdi üzletigaz­gatóságán az évforduló alkalmá­ból megtartott ünnepségen jutal­mazták meg a jó munkát végzett dolgozókat. „Kiváló dolgozó” jel-l vényt négyen kaptak, nyolc dől*, gozót pedig „Kiváló dolgozó” ok­levéllel tüntettek ki, A Tolna megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál már hagyó-: mánnyá vált, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom év­fordulóján adják át a vállalati törzsgárda-jelvényt azoknak a dolgozóknak, akik betöltötték á tizedik szolgálati évüket a válla­latnál. Ez alkalommal negyvr - két új „törzsgárda-tagot” köszfo, tött az ünnepségen Suszter 1\Hu hály szb-titkár, akiknek László István igazgató adta át a jelvé- I nyékét; Á KISZ veszi át a sárközi népi együttest Két évvel ezelőtt alakult meg Szekszárdon a sárközi népi együt tes amely azt a célt tűzte ma­ga elé, hogy ápolja és tovább­fejleszti, a maga sajátos mód­szereivel, elsősorban a Sárköz, de az egész megye népi kultú­ráját, népi hagyományait. A megalakulás nagy lelkesedéssel történt, és meg is indult a mun­ka. A továbbiakban azonban a tevékenység ellaposodott. A me­gyei tanács művelődésügyi osz­tálya megfelelő anyagi támoga­tást biztosított az együttesnek, végső soron azonban nem volt gazdája a munkának. A művelő­désügyi osztály helyzeténél fog­va a közvetlen vezetés és szer­vezés feladatait nem tudja meg­oldani, a városi művelődési ház viszont nem érezte magáénak az együttest. A munka fellendítése érdekében az együttest a KISZ Ingyenes véradás a A véradó állomás, a városi Vöröskereszt, a bőrdíszmű üzem pártszervezete és szakszervezete közreműködésével Szekszárdon első ízben rendeztek ingyenes véradást a bőrdíszmű vállalat­nál. A véradást megelőzően a válla­latnál a véradás jelentőségét méltató előadást tartottak, majd pénteken került sor a véradó napra. A vállalat dolgozóinak többsé­ge — túlnyomórészt nők — első ízben adtak vért, köztük a vál­veszi át. Az anyagi támogatást á megyei tanács a jövőben is biz­tosítja és szakmai segítséget is nyújt a sárközi népi együttesnek; A KISZ, a gazda szerepében biz­tosítja a vezetést, a szervezőmun­kát, előadások szervezését, sze­replési lehetőséget a csoport tag­jai részére. A távlati tervekben szerepel a kórus megalakítása a már meglévő tánccsoport mellett. Az énekkar vezetője ifj. Gerse József lesz. Ezenkívül a továb­biakban létre kívánnak hozni egy népi zenekart is, amely a tánc- csoport szereplésénél való közre­működés mellett önálló műsor előadására is képes; Reméljük ezzel megoldódik a sárközi népi együttes problémá­ja, és rövidesen színpadon üdvö­zölhetjük az együttes tehetséges I tagjait; bőrdíszmű vállalatnál lalati párt- és szakszervezeti ve­zetők is. Többen féltek is egy kissé a véradás előtt, utána pe­dig ők biztatták a többieket a véradásra. Az egyik fiatalasszony saját tapasztalatával igyekezett meggyőzni a többieket a vér­adásról; elmondotta, hogy a fér­je életét — baleset után — há­rom liter vérrel mentették meg; A bőrdíszmű dolgozói mellett a vasipari vállalat néhány dolgo­zója is eljött vért adni, s így összesen tíz liter és nyolcszázöt­ven köbcenti vért adtak térítés nélkül. /J^ETTEHTŐ TS^odriguez • IRTA: HORVÁTH JÓZSEF 41. — Fél tízkor kezdtük. Három­negyed tizenegy lehetett, de ta­lán még annyi sem volt, amikor két pasas tűnt fel az Olasz fa­sorban. Az egyik egy vállas, erős fickó volt, a másik soványabb. Egy kézikocsival voltak, egyik húzta, a másik tolta. — Gyorsabban! — förmedt a jelentést tevő Gyulaira Szórádi testvér. — A kézikocsi meg volt rak­va mindenféle ócska limlommal. — Például, milyen limlommal? — Hát, volt azon ócska madár­kalitkától kezdve rossz autógu­mi köpenyig mindenféle. Még egy karácsonyfatartót is láttam rajta. Aztán rongyok, lyukas edé­nyek, két kisebb láda, meg ilyes­mi. — Na és? — Mellettünk húzták el a kis­kocsit, így volt, Kelemen? És akkor én azt mondtam, csak úgy tréfálkozva: Mit fuvaroztok, legé­nyek? Mire az a vállas, medve­pof ájú tróger azt felelte: hát nem látják az urak? Dinamitot! Még el is nevettük magunkat, ígv volt, Kelemen? A fickók tovább álltak a kiskocsival, de nekem akkor eszembe jutott, hogy me­részelt ez a dög ilyen szemtele­nül pofázni? Hiszen valóságos gúnyt űzött belőlünk, még ha nem is tudhatta, hogy kik va­gyunk... — Miért, hát kik vagytok ti? — sziszegte vésztjóslón Szórádi testvér. — Majd mindjárt meg­mondom én, kik vagytok. Foly­tasd! — Kérem, Szórádi testvér, ak­kor, mivel gyanús lett nekem a két ipse, mondom, gyerünk a nyomukban, vajon hová mennek? így volt, Kelemen? Utánuk sé­táltunk, mondom, megtartjuk azt a nyolcvan, száz méternyi távol­ságot, úgy követjük őket. Egy­szeresek azok befordultak a Szentiványi utca sarkán. Mi szép nyugodtan utánuk. Úgy gondol­tuk, nem veszíthetjük szem elől őket. De amikor a sarokra ér­tünk, csak bámultunk: a két ip­sének, meg a kiskocsinak szinte nyoma veszett! Mintha a föld nyelte volna el őket! Pedig ne­künk okvetlenül látnunk kellett volna őket! Még akkor is. ha az első, vagy a második házba for­rwVWWVVVVWVVVVVVVWVVWVVVWW' dúltak volna be. De mondom, el­tűntek, így volt, Kelemen? — Gyorsabban, a szentségit! — Én is azt mondtam akkor: gyorsabban, Kelemen, futás! El­kezdtünk futni a fickók után, de azok már jókora egérutat nyer­tek. Amikor a Szentiványi utca egyik hajlatához értünk, figyel­tünk, nem látunk-e valami gya­núsat a hosszú kerítéses ház kö­rül? Úgy éreztük, hogy azon biz­tosan nem jutottak túl az ipsék. Az a kőkerítés olyan hosszú, mondom, csakis oda mehettek be. Na, gyerünk, gyorsan utánuk! így volt, Kelemen? Becsönget­tünk a házba. A portás erőskö- dött, hogy oda nem lehet bemen­ni, mert az a spanyol követség, meg, hogy ő ugyan senkit nem is látott, nemhogy beengedett volna azon a zárt kapun. Nagy nehe­zen mégis bejutottunk. — Erőszakkal, ügye? — szúrta közbe Szórádi testvér, egy mes- terdetektívhez illő éleslátással. — Úgy, de a portással semmi­re sem jutottunk. Hanem egyszer csak egy snanyol nevű valakinek kezdett kiáltozni, ígv szólította- Rodriguez úr. A többit mond el te, Kelemen. — Mit vacog a fogad. Gyulai, nem szégyelled magad? — för­medt rá Gyulai testvérre a ke­rületvezető. — Ó, Szórádi tesvér. mér az emlékezés is megborzongató! — Menten előkerült akkor érv őrült snanyol — folytatta Kele­men, de. Szórádi testvér erre a YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYl kifejezésre úgy pofon cserdítette Kelement, hogy az megtántoro- dott. — Nemzeti számonkérőszék elé hurcollak, te briganti! Hogy mersz így beszélni a baráti spa­nyol követség titkáráról? Mi? Ér­tem már, mindent értek! Mi az, hogy őrült spanyol? Gyulai minden erejét és bátor­ságát összeszedte: — Egy szót, Szórádi testvér! Én nem mondom, hogy őrült spa­nyol, de tessék elhinni, az egy félelmetes... úr, a Rodriguez úr. Egy rettentő ember. Már első lá­tásra ijesztő. De amikor ránkor­dított... — Mi az, hogy ordított? Te, beszélj tisztelettel Franco tábor­nok képviselőjéről, mert szétta- póslak, te féreg! Tudjátok ti, mi­csoda barmok vagytok? Titeket mutogatni kellene a városliget­ben, ti hülyék! Először is: attól lett nektek gyanús az a két ko­csit húzó pasas, hogy a pofátok­ba mondták: dinamitot visznek’ Hát, aki dinamitot visz, még­hozzá titokban, az csak úgv oda szokta mondani a járókelőknek: idesüssetek, dinamitot viszünk? Mi? Hát ennyi eszetek van nek­tek? Aztán tudjátok, milyen jo­gok illetik meg a külföldi diplo­máciai képviseleteket? Ugv. Te­hát tudjátok? Mégis meg meré­szeltétek tenni, hogy betörtetek a testvéri Spanyolország követsé­gre? Vadállatok! Hát mi a spa­nyol követség, ti idióták. Cséri- telep? Teleki-tér? Hogy oda ma­dárkalitkákat, meg karácsonyfa­tartókat cipelnek kiskocsin a tró- gerek? Gyulai és Kelemen megsemmi­sülve hallgatta a fél órán át rá­juk zúduló szitokáradatot. A két nyilas mukkanni sem mert. Min­den pillanatban attól rettegtek, hogy Szórádi testvér lenyeli őket. — Ha még egyszer ilyesmit merészeltek, kitaposom a belete­ket, ti stricik! Most elkotródtók; és közösen írtok egy bocsánatké­rő levelet Rodriguez követségi titkár úrnak. Ti pedig úgy kerül­jétek a spanyol követséget, meg mindenféle követséget, hogy ha még egyszer előfordul ilyesmi; nem ússzátok meg a számonkérő- széket! Mars ki innét! A bocsá- natkétő levelet látni akarom! Lódulj! A két nyilas alig tudott kiván­szorogni. Gyulai ment elöl, Kele­men követte. Bementek egy üres szobába, s ott leroskadtak egy székbe. Sokáig bambán előre me­redtek. Végül Gyulai törte meg a csendet: — Ezt jól megcsináltuk. A ret­tentő Rodriguez az én arcomba sújtott, Szórádi testvér meg téged vágott képen. A kutyaúristenit neki! — Psszt! — csitította őt a tár­sa és reszketve nézett körül. . — Végre hatalomra jutunk, és akkor ilyesmik történnek... — Tudsz te fogalmazni? — Még nem próbáltam — vá­laszolta Gyulai. — Majd együtt megírjuk a levelet annak az.; ' (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents