Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-05 / 262. szám
iwi, november 5. TOLNA MEG VEI NÉPÜJSAO Két MSZBT kitüntetés Tolna megyében Ideje volna rendel tenni a Bőrdíszmű Vállalatnál! Miért nagy a fluktuáció ? — Miért sok a bérpanasz ? — Miért elégedetlenek a dolgozók? A Szekszárdi Garay János Gimnázium Geisler Eta KISZ- szervezetének irodalmi színpada kiemelkedő munkát végzett a szocialista kultúra terjesztésében. Munkájuk elismeréseként november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója alkalmából a Magyar—SzovA Tolna megyei fotóművészeit újabb sikereiről számolhatunk be. Legutóbb már ismertettük a bonyhádi fotósok sikereit a karcagi kiállításon. A XI. bányásznap tiszteletére rendezett kiállításon Máté Gyula 1, Schmidt Henrik 4 képpel szerepelt. Mező A múzeum folyosóján megille- tődött csendben kis diákok csoportja kígyózik. Vezétő tanáruk halk hangon magyaráz, amikor egy-egy újabb kép elé érnek. Az őcsényi általános iskola ötödikes tanulói, akik ezen a napon tanulmányi „kirándulást” tettek a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumba. Figyelő arcukon meglátszik, hogy igyekeznek a sok új ismeretet elraktározni, ami nem könnyű feladat, mert nevek, színek és képek kavarognak előttük. A XX. századi magyar festők termében a bejárattól nem mesz- sze két fiatalember áll, és már messziről észrevehető, hogy vitatkoznak. Az egyik igen élénk taglejtésekkel magyaráz, minduntalan rámutatva az előttünk álló két képre. Szentiványi Lajos Tájképére és Bernáth Aurél Kertben című kompozíciójára. A magyarázó láthatóan a két kén rajongója, míg társa bizalmatlan kételkedéssel hallgatja barátja szavait és a képekre nézve lassú ingatással csóválja a fejét. A terem másik sarkában egy nő áll kissé félrehaitott fejjel, egy Vaszary-kép előtt, amely tengerpartot ábrázol. Közelebb, majd ismét hátramegy, szemével hunyorítva vizsgálja a sötétkék színekben pompázó festményt. Két Derkovits-kép lóg a fnlsíl: közepén, előttük egv fiatal lány és fiú ácsorog, a fiú kezében gimnazista sapka, hóna alatt zöld fedelű, szamárfüles művészettörténeti könyv. Pirk János Kaszakalapáló című képe előtt népesebb csoport álldogál. Négyük közül a legmagasabb kezének mozdulatával maLecsapta a kagylót. Imre bácsi kérdően nézett Gézára. A fiatalember most nagyot nyújtózkodott, mint aki valaminek a végére jutott, és most már semmi sem sürgős. A világ legtermészetesebb hangján, szinte könnyedén magyarázta Imre bácsinak a helyzetet: — Ez a tökíilkó könyörgött, és égre-földre esküdözött, hogy megkeresi a két „testvért”, és kitekeri a nyakukat, csak most az egyszer bocsássunk meg neki, és ne szóljunk báró Kemény külügyminiszter testvérnek ... Nos, mit gondol. Imre bácsi, megkönyörüljünk rajtuk? Imre bácsi hangtalanul nevetett. — Tyüh, gyerünk hamar a fiúk hoz — kapott észbe Géza — hiszen ezek szegények még mindig nem tudják, hogy semmi baj! Meg aztán nézzük, mi van az ebéddel? Miközben telefonáltam folyton korgott a gyomrom, és féltem, hogy a kerületvezető testvér is meghallja. — Elment az idő — jegyezte meg Imre bácsi —, a többiek is hamarosan elkezdenek szállingózni. — Igaz! — jutott Géza eszébe. — Csakhogy őket másképpen fogadjuk ám! De azt nem tudom jet Baráti Társaság Országos Elnöksége aranykoszorús jelvénnyel és díszoklevéllel tüntette ki a lelkes együttest. Ugyancsak aranykoszorús jelvényt és díszoklevelet kapott Farkas Henrik, az MSZBT gyön- ki járási titkára is, tízéves fáradhatatlan munkájáért. László az Egressy Klubban rendezett munkavédelmi fotópályázaton jutalmat kapott, a paksi művelődési ház fotókörének vezetője, dr. Pap Tihamér pedig a miskolci országos fotókiállításon szereptelt egy képp>el. Hosszú karjaival gömböt vázol fel a levegőbe, aztán egy széles mozdulattal, mintha egy síkkal metszené, az egészet átvágja, A többiek figyelmesen hallgatják és hozzáértően bólogatnak. Amikor a széles lépcsőn lefelé megyek, újabb látogatók jönnek velem szembe. Mészáros Gyulától, a múzeum igazgatójától megtudjuk, hogy eddig közel két és félezer látogatója volt ennek az új kiállításnak és ez a nagyfokú érdeklődést bizonyítja. A vendégkönyv pedig arról tanúskodik, hogy nemcsal? szekszárdiak, hanem igen sok vidéki is meglátogatta ezt a tárlatot. Két évig lesz még ez a képanyag — a Nemzeti Galéria jóvoltából — Szakszárdon, s reméljük, addig még igen sok látogatója lesz a magyar festészet XX. századi tárlatának. A múzeum szeretettel várja az újab' érdeklődőket. (Ml Üttörőavatás Szekszárdim Tegnap úttörőavató ünnepségeket rendeztek városszerte. A III. számú Babits Mihály általános iskolában megtartott ünnepségen mintegy nyolcvan úttörő tette le a fogadalmat és kötötte nyakába a vörös nyakkendőt. Vizdár József százados üdvözölte az ifjú úttörőket, majd pedig a nyomda kiszes fiataljai köszöntötték őket. Hasonló ünnepélyt rendeztek a Garay-téri I. számú és a II. számú iskolákban, valamint délután az Öcsény-Szőlphegyi általános ezt a két „testvérkét” milyen fogadtatásban részesíti majd a kör- letvezető testvér! Pedig ez utóbbi fogadtatást érdemes lett volna filmen is megörökíteni. • Amikor a két feldühödött bandita beviharzott a nyilaspárt kerületi központjába, egy pártszolgálatos, egyenruhát viselő főnyilas, aki a bejáratnál őgyelgett, már várt rájuk. A jövevények egyenesen hozzá fordultak, és egy szerre ömlött belőlük a szóbeszéd. — Karsay testvér! Azonnal riadó! Házkutatást kell csinálni! Kommunisták! Egy kígyófészekre találtunk! — Csendet, testvérek! Ti voltatok a spanyol követségen? — Igen, mi! — kiáltották meglepetve amazok. — Akkor gyertek fel azonnal a kerülctvezető testvérhez! Máris indult előttük s a két haramia ment a nyomában. Az első emeleti jobbszárnyon befordult a menet a kerületvezatő testvér titkárságára, de a titkárnál meg sem álltak, be egyenest a vezetőhöz. A kerületvezető Szórádi testvér, egy rosszképű, kopaszodó, A város és a megye vezetői, dolgozói örömmel vették tudomásul ezelőtt két évvel, hogy Szelt szárd, a megyeszékhely ipari fejlődésének első állomásaként létrejön a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat leányvállalata. Az öröm azonban nem járt »üröm« nélkül. Annyi gondot, fejtörést a város összes üzeme együttvéve nem okoz a párt és tanácsi szerveknek, mint az új, alig másfél éves vállalat. Szinte napirenden voltak az elmúlt hónapokban az olyan esetek, amikor a dolgozók — kik különböző okok miatt sérelmet szenvedtek — küldöttségileg, vagy személyesen keresték fel a különböző szerveket panaszuk orvoslása reményében. A városban közszájon forog a bőrdíszmű vállalatnál tapasztalható sok, kiismerhetetlen félreértés, jogos és jogtalan sérelem. Több alkalommal, a panaszok nyomán, bizottságok vizsgálták a vállalat munkáját. A bizottságok minden esetben több oldalas jegyzőkönyveket állítottak össze — de ezek után alig változott valamit a helyzet, maradt minden a régiben, vagy még súlyosabb hibák fordultak elő. • Hí a sok hiba fő oka? A több bizottság többé-kevésbé egybehangzó véleménye szerint a hibák fő oka elsősorban a vezetésben keresendő. A telep vezetője, műszaki gárdája, sajnos a nagy feladatokkal nem tud megbirkózni. Nem arról van szó, hogy ezek az emberek nem jó szakemberek! Mindegyikőjük a maga területén kiváló munkát végzett mindaddig, amíg magasabb beosztásba nem helyezték. S az őket kiválogatóknak kellett volna észrevenni azt, hogy ha X alkalmas egy brigád vezetésére, az nem jelenti azt, hogy művezetőnek is jó lesz. Vagy ha a művezető jó volt, mint művezető, nem feltétlen biztos, hogy mint telepvezető megállja helyét. S ezek igazolódtak be ebben az esetben is. Természetesen a jelenlegi vezetőgárda esetleges kicserélése nem biztos, hogy megoldaná a problémákat, sőt az som biztos, hogy jobbakat találnak helyettük, de meg kell tenni, már csak azért is. hogy mentsük ami menthető, a mostani vezetők szaktekintélye, emberiessége szempontjából. Azt hisszük, a mostani vezetők közül ezzel így bibircsókos halántékú nyilas, aki szintén pártszolgálatos egyenruhát hordott, felkapta a fejét, és a jövevényekre meredt: — Mi van, Karsay testvér? — Ez a két testvér, Kelemen és Gyulai járt a spanyol követségen az előbb. Kelemen és Gyulai balsejtelmek közepette egy gyors pillantást váltott egymással. Egyáltalán nem fért a fejükbe, honnét tudnak itt, a kerületi székházban ilyen gyorsan az ő iménti látogatásukról. Gyulaj úgy állt ott, szinte megmerevedve, mint egy hóember. A hórihorgas Kelemen pedig úgv érzte. hogy menten ökörré változik és elbőgi magát. A kerületvezető elébük állt, csípőre tette a kezét, fenyegetően végigmérte a két nyilast, és olyan hangon, mint amikor a forró víz lobogni kezd a fedő alatt a fazékban, rájuk dörrent: — Hadd hallom, mi történt? Csak az egyik beszéljen! — Szórádi testvér, kérem, polgári ruhás pártszolgálati ügyeletben voltunk, és az Olasz fasor környékén járőröztünk. — Mikor? (Folytatjuk.) sokan egyetértenek, s nem veszik rossz néven azt, ha őket olyan helyre állítják vezetőnek, ahol megállják majd helyüket. Tehát ezek a fő okai a telepen található hibáknak. Az egyéb okok is jelentős szerepet töltenek be abban, hogy a munka, a hangulat nem a kívánt, hogy a dolgozók elégedetlenek. Ilyen okok többek között a vállalat létesítéséből erednek. Teljesen új mun- kásgárdát kellett kialakítani, jórészt üzemben még nem dolgozott asszonyokból, férfiakból. Alig több, mint húsz az olyan szakmunkások száma, akik már gyakorlatból tudták itteni mun- kábaállásuk előtt az üzemi rendet, fegyelmet. S ők sem tudtak itt, az új környezetbe beleszokni, s feltehetően az is közrejátszott ebben, hogy többségük állásféltésből, szaktudását nem adta a munkához, nem tett meg mindent a dolgozók nevelése, »szoktatása« érdekében. Á munkanormák kérdése Legtöbb bajt és keveredést a vállalatnál a még kialakulatlan, s közben is gyakran változtatott munkanormák okozták. A műszaki normák elkészítése, s bevezetése nem haladt olyan mértékben, ahogy azt a fejlődés megkívánta volna. Teljesen bizonytalanságban dolgoztak a munkásnők. Nem tudták mit kel) dolgozniok, és sok esetben azt som, hogyan, mennyi lesz a bérük a végzett munkáért. Ez nyilvánvalóan súlyos hiba. A bérbizonytalanság ilyetén előfordulását meg lehetett volna előzni. A teljesítmény-elszámolás is ebből kifolyólag sok vitára adott alkalmat. A teljesítmények elszámolásánál nemcsak a produktív órákat vették figyelembe, hanem az összesét, s így felhígítva számolták el a dolgozókat —teljesítménybérben. Baj az is, hogy a dolgozók nem ismerik a normákat; nem ismerik a dolgozók, mert nem ismertetik velük. Ez pedig mar nemcsak gazdasági tevékenység, hanem szakszervezeti és pártmunka is egyben. Nincs a vállalatnál jóváhagyott besorolási példatár; nincs a műszaki, technológiai berendezés, felszereltség és a normák között megfelelő összhang. A technológiai fegyelem megsértése Sok új terméket állítanak elő a telepen. A kísérleti gyártást itt nem valósították meg, csak úgy adják a dolgozóknak tudomására az, új cikk gyártását, hogy eléje teszik a készítendő sorozat egyik mintáját, s azt egy-két órát hagyják előtte, majd elviszik, s a dolgozó, míg bele nem gyakorol, rengeteg hibát követ el, mert emlékezetből kell készíteni a táskák, szatyrok, stb. áruk tucatjait. Egy ilyen alkalommal súlyos hiba történt. A selejt javítására a dolgozókat túlmunkára kötelezték, fizetés nélkül, hol itt ezért a műszakiakat terheli anyagi és erkölcsi felelősség! Nem ismertetik a dolgozókkal az egyes technológiai folyamatokat, ezért fordul elő a megengedettnél sokkal több selejt, szinte minden árucikknél. Bonyolult a bérelszámolás rendszere Ebbő' következik ez hogy a dolgozók még akkor is rekláméinak, ha erre éppen nincs okuk. Súlyos hiba, hogy a dolgozók nem kapnak munkalap (akkordlap) másolatot, ahol részletesen feltüntetnék a végzett munkát, a teljesítmény- és időbérben töltött órák számát. Az egyik művezető helytelen adatszolgáltatása folytán Balláné mintegy háromszáz munkadarb elkészítésének árával károsodott. A bonyolult bér- elszámolási rendszer, azt hiss-ük, csupán vállalati specialitás, mert ezen változtatni lehet a városban működő, panaszra kevés okot adó bérelszámolási példák alapján. Júliusban 21, augusztusban 63 jogos reklamáció volt bérelszámolással kapcsolatosan. Sok a túlóra jórészt indokolatlanul. Munka- szervezeti, anyagellátási kérdések megoldásával jelentősen lehetne a túlórák számát csökkenteni. A raktári dolgozók például minden hétfőn 11 órát dolgoztak, ezért két nap (!) csúsztatást kaptak. És nem kielégítő az sem, hogy azonos képességű dolgozók, azonos munkát végeznek, de alapórabér-fizetésük eltérő. Igazságtalannak tartják, joggal, ezt a dolgozók. Sok panasz érkezett arról is, hogy igen kedvelik a vállalatnál azt a — nem tudni honnét vett — szokást, hogy megnézik a dolgozót, s látásból döntenek felvételéről. Előfordult sajnos, nem egy esetben, hogy sokgyermekes családanyákat küldtek el és másnap felvettek lányokat, vagy éppen olyanokat, kiknek »ajánlója« volt. Egyik alkalommal volt módunk több mint húsz asszony méltatlankodását végighallgatni a vállalat kapujában, ahol nem éppen dicsérő megjegyzésekkel illették a vezetőket. Miért sokosedtak el a hibák miért várnak illetékes szervek azzal, hogy rendet tegyenek a vállalatnál? Sajnos ezt magyarázni többféleképpen lebet. A vállalat központja hibás elsősorban. Alaposabb és többszöri ellenőrzéssel, a dolgozókkal való beszélgetéssel számos súlyos hibát lehetett volna megelőzni. A szakszervezeti szervek időbeni közbelépése, már az első panaszok jelentkezésekor is meg tudott volna akadályozni sok jogtalanságot, nézeteltérést. Hiba az is, hogy a bőrdíszmű-ügyről a városban és a vállalat központjában is sokat »tanácskoztak«, határozatokat, javaslatokat ké-zí- tettek; de nem gondoltak arra, hogy tenni kell valamit és cl’en- őrizni, hogy a határozatokat megvalósítják-e? Javí(anak-e a munkán, meghallgatják-e a dolgozókat, igazságot ndnak-e nekik jogos ügyükben? írásunkból arra lehet következtetni, hogy javíthatatlanul súlyos állapotok vannak a bőrdíszmű vállalatnál. Ha így érthető írásunk, az jó, mert ezután abban lehet bízni, hogy vég'-e felébrednek azok, kiknek feladata lenne igazságot tenni, a hibák kijavítására szorítani azokat, akik engedték, hogy eddig fajuljon a bőrdíszmű-ügy. Pálkovács Jenő — Az »Izmusok a XX. század irodalmában« című ismeretterjesztő előadást a TIT-klubban november 9-én (csütörtökön) nem délután 6 órakor, hanem délelőtt fél 12 órakor tartják. Tolna megyei fotóművészek sikerei Harminchárom kép két és félezer látogatója gvarázza a kép komooziein'ét. | iskolában.
