Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

4 ÍÖLNA MEGYEI NEPtTJSAG 1961. november Seprűgyártás - kétműszakos üzemben — Cirokseprűt kérek. — Sajnos, nincs. Nem is tudjuk, mikor ka punk. — Sokszor lehetett hallani az üzletekben ezt a párbeszé­det Igen, hóna­pok óta hiány­zik ez a néhány forintos takarí­tóeszköz. „A lakosság seprüellátásának zavartalan biz­tosítása érdeké­ben” a közel­múltban seprű­készítő üzemet létesített a szak- csi Uj Élet Ter­melőszövetkezet. Kezdjük tán azzal, hogy a szövetkezet het­ven holdon ter­melt cirkot az idén. A renge­teg szárat érde­mes volt hasz­nosítani, már csak azért is, mert az üzemhez nem kellett nagy összegű beru­házás. A seprűkötéshez hasz­nálatos eszközöket házilag ké­szítették el, és egy régebbi is­tállóépületet alakítottak át. A helyiségben már neonfény vilá­gít, a szellőztetéshez ventillá­torokat a patronáló üzem, a VII. Autójavító szereli fel. Balás Ferenc, a szövetkezet elnöke az alábbiakat mondja az üzem jelentőségéről: — A legnagyobb jelentősége az, hogy nagyon sok ember' munkáját lekötjük. A kinti munkák befejeződnek^ és té­len is foglalkoztatjuk az embe­reket. Főleg fiatalok dolgoznak itt. Két műszakban folyik a seprűkészítés, így naponta száz embernek van rendszeres mun­kája. — A kereskedelemnek szállí­tunk ötvenezret, húszezret pe­dig mi magunk értékesítünk. Balás elvtárs végigkalauzol a seprűgyártás mozzanatain, a cirokmag-csépléstől a MEO-ig. Holdanként mintegy 8 mázsa magot kapnak, amelyet az ál­latokkal etetnek meg, mivel tápértéke csaknem akkora, mint az árpáé. A cséplés után a cirokszárat válogatják, a felesleges szárat levágják. Majd a kénezőbe ke­rül, itt nyeri szép, világos szí­nét. Egy, késekkel felszerelt forgó hengeren egyenesítik a cirokszálakat, s előkészítés után kerül Pépre. A szálakat a nyélre erősítik, innen a „var­rodába” kerül, öt soros var­rással öltik össze — ezt a mun­kát túlnyomórészt fiatal lá­nyok végzik. Amikor az ösz- szevarrás megtörtént, egyenes­re vágják, és kész a söprű. In­nét a MEO-hoz kerül. Mert a seprűt is megfelelő szabvány szerint készítik. A szabvány meghatározza a nyél vastagságát, a seprű méreteit, súlyát, a varrás minőségét. Sú­lya például 96 deka lehet. És ha a MEO úgy találja, hogy a varrás nem elég egyenes, fel­fejtik, és készítőjének újra kell varrnia. — Jövőre már 360 holdon termelünk cirkot, s utána száz főt egész éven keresztül tudunk foglalkoztatni a seprűkötéssel. A seprűkötésből fizetjük majd a havi munkaegység-előleget is jövőre — beszél a tervekről az elnök. — A mezőgazdasági munkákat annyira gépesítjük, hogy az itt foglalkoztatott em­berekre nem lesz szükség a kinti munkáknál. Számukra gondoskodunk szociális létesít­ményekről is; külön férfi, női öltözőt, mosdót rendezünk be egyik épületrészben. — Bár nem tartozik szorosan ide, elmondom, hogy a jelenlegi magtárat átalakítjuk KISZ-he- lyiséggé. ízlésesen berendezzük rádióval, lemezjátszóval, televí­zióval, hogy a fiataloknak ne csupán munkát biztosítsunk, hanem szórakozási lehetősége­ket is. Jövő ilyenkor tehát valószí­nűen ezt halljuk majd az üz­letekben : — Cirokseprűt kérek. • — Hányat parancsol? Príma minőség, mert a szakcsi Uj Élet Tsz készítette. B. I. A csehszlovák nagykövetség sajtóattaséjának látogatása szerkesztőségünkben A Tolna megyei Népújság szerkesztő bizottságának meghí­vására látogatást tett lapunk szerkesztőségében Oswald Ma- chatka elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének sajtóattaséja. A baráti látogatás során Machat- ka elvtárs beszélgetést folytatott lapunk vezetőivel és munkatár­saival. A budapesti csehszlovák nagykövetség munkatársai és a Tolna megyei dolgozók között már eddig is gyümölcsöző baráti kap­csolat alakult ki a nagykövetség dolgozóinak többszöri látogatása során. E legutóbbi találkozó hoz­zájárult a baráti kapcsolatok to­vábbi elmélyítéséhez. A falu egészségéire Így ismerik Fácánkertben Juhász Mihálynét, a falu gó­lya-nénijét. Ismeri a falu ap­raja, nagyja és a legkisebb gyerek is meg tudja mutatni, hol lakik. A gyermekek, ha va­lami baleset éri őket, felhasít­ják lábukat, elvágják kezüket, Juhász nénihez szaladnak or­voslásért. És meg kell mondani, az idős asszony, aki 37 éven keresztül bábáskodott a falu­ban, érti a dolgát. — Volt alkalmam gyakorlatot szerezni a 37 év alatt. Két ge­nerációt segítettem a világra. — Hogy szám szerint hányat? Számlálásom szerint 2000 szü­lést vezettem le 1960-ig. — Kétezret? — ennyi lakosa talán még ma sincs a község­nek — kételkedem. — Nemcsak Fácánkert tarto­zott a körzetemhez, hanem a környékbeli pusztákra is en­gem hívtak szülés esetén. Elő­fordult, hogy egyetlen éjszaka két szülést kellett levezetni — mondja. — Ragaszkodtunk Juhász né­nihez, mert mindig lelkiisme­retesen végezte munkáját és velünk együtt tudott örülni a szép gyermeknek — dicséri a fiatal mama. akinél három íz­ben is megfordult a gólya néni. — A 37 év alatt 12 ikerpár született, ebből egy az én csa­ládomban — mondja Juhász néni, és beszólítja a két egy­forma leányunokát, Erzsit és Irénkét, Juhász néni még igen élén­ken emlékszik a régi időkre. Mint mondja, annak idején Tolnán kezdte a bábaságot. Ab­ban az időben 7 szülésznő volt a faluban. A kenyérféltés miatt költözött át Fácánkertbe, s azó­ta is itt dolgozik. Aztán arról beszél, mennyit fejlődött Fácánkert, amely tu­lajdonképpen eszményi község volt. Az új házakra, az iskolá­ra legalább annyira büszke, mint saját házára. Büszkén be­szél arról is, hogy a falusi em­berek szép bútort vásárolnak. Most már öröm bemenni a la­kásokba, amelyek tiszták, szé­pek, és az emberek is sokat adnak egészségük óvására. — Van orvosa a községnek? — Nincs, és nem is volt. Az­előtt Tolnára, vagy Szekszárd- ra kocsin zötyögettük, ha or­vosra volt a betegeknek szük­ségük. Ez is megszűnt. Néhány év óta hetenkint kétszer tart rendelést a tolnai körzeti or­vos. Havonta egyszer szakor­vosi rendelés is van, csecsemő, és terhes tanácsadással. Juhász néni már nem vezet le helyi szüléseket, és a 61 évével túl van azon a koron is, hogy a körzeti ápolónői ké­pesítést megszerezhesse. De munkája után becsülik a falu­ban is, felettesei is. A jó mun­káját nézték elsősorban ak­kor, amikor úgy intézkedtek, hogy mint egészségügyi dolgo­zót még foglalkoztatják. Az orvosi rendelőben elvégzi az asszisztens munkát. Segít a védőnőnek, (aki Mözsről jár ki) a csecsemők és a leendő anyák meglátogatásában, részt vesz az iskolák ellenőrzésében. Mint a községi tanács tagja és az egészségügyi állandó bi­zottság elnöke, segít a köz­ügyek intézésében. — Amikor a község fejleszté­sének távlati terve készült, ja­vasolta a kultúrház építését. Javasolta az egészségre ártal­mas csapadékvíz levezetését. És ami még igen szép vonás: Szívén viseli a munkából ki­öregedettek sorsát — mondja Kolman István, a községi ta­nács titkára. A télre szép tervei vannak az egészségügyi állandó bizott­ságnak. Egészségügyi előadáso­kat tartanak, tavasszal pedig a község is benevez a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei El­nöksége által indított „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom­ba. Nem hiába munkálkodik. F-ácánkertben az egészségügyi állandó bizottság. Fácánként, amely már nem eszményi község. Napról-napra szépül, csinosodik. A falusiak, a felnőttek és a gyermekek tisz­ták és gondozottak. Megfogad­ják az orvos és az egészségügyi dolgozók jó tanácsait. Megta­nulták, hogy az egyéni tiszta­ságnak, a gyakori kézmosásnak és fogápolásnak, az egészséges életmódnak nagy jelentősége van az egészség védelmében. Ezekért az eredményekért dol­gozik az orvos, az egészséaüg /i állandó bizottság, és annak el­nöke, Juhász Miháhiné, a tisz­tességben megőszült gólya-né­ni, akit méltán neveznek a fa - lu egészségőrének, Pozsonyiné Balesetelhárítás a termelőszövetkezetekben Összesen 222 baleset fordult elő az idei év első felében Tolna megye termelőszövetkezeteiben, s ez közel 3000 munkanapot jelent. Ennyit mond a statisztika, s most nézzük meg, mi van a számok mögött. Mindenekelőtt azt kell figye­lembe venni, hogy a megyében minden termelőszövetkezetre több mint egy baleset jut. Az egyik baleset kisebb mérvű volt, a má­sik nagyobb. Akadt azonban kö­zös vonás is: minden esetben fájdalmakat, kínokat okozott, s megrémítette a hozzátartozókat. Mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott. Nem mehetünk tehát el szó nélkül e statisztikai adat mellett, nem nézhetjük tétlenül. hogy embertársaink szenvednek a balesetek következményeitől. Az első kérdés, ami felvetődik: mi okozta ezt a sok balesetet ? Az egyik helyen a gép, a másik helyen a szerszám, a harmadik helyen a rossz épület. A bal­eseteknek van azonban egy kö­zös okuk is: többségük elkerül­hető lett volna, ha betartják a munkavédelmi előírásokat, s mind a vezetők, mind a dolgo­zók körültekintőek, figyelmesek. A 22/1960. számú FM. rendelet előírja a munkavédelemmel kap­csolatos teendőket a termelőszö­vetkezetekben. A rendelkezés azonban csak akkor hozhat ered­ményt, ha azokat be is tartják. A megyei főügyészség széles­körű vizsgálatot folytatott a ter­melőszövetkezetekben e kérdés­sel kapcsolatban. A minap an- kéton vitatták meg a tanulságo­kat az illetékes szervek képvise­lőivel. Dr. Deák Konrád csoDort- vezető ügyész beszámolójából íme egy idézet: »Megállapításunk szerint sok helyen maguk a ter­melőszövetkezetek vezetői, de a tanácsok mezőgazdasági osztá­lyai és a községi tanácsok vég­rehajtó bizottságai sem tulajdo­nítanak kellő jelentőséget ennek a kérdésnek s a termelés mellett elhanyagolják a balesetvédelmet«. Kicsit sem megnyugtató álla­pot ez. Kétségtelen, a termelő- szövetkezetek nagy része fiatal és csak most alakítják ki a kö­zös gazdaságot, következéskép­pen nem lehetnek olyan munka- védelmi viszonyok, mint mond­juk egy ipari üzemben. Ez azon­ban nem lehet elfogadható ma­gyarázat a sok balesetre, mert a közös gazdálkodás megszervezé­sével párhuzamosan a munkavé­delemre is nagyobb gondot kel­lene fordítani. Hogy milyen .n- tézkedést kellene tenni, erre a kérdésre nemigen lehet sémát adni. Szinte mindenütt más éc más felszereléssel dolgoznak, más viszonyok közt. Következéskép­pen a baleseteket is különféle­képpen lehet megelőzni. Tehát mindenütt külön kell keresni a balesetek megelőzésének lehető­ségeit és megtenni azok alapján a szükséges intézkedéseket, De vajon felszínre kerülnek-e a problémák ott, ahol egyáltalá­ban nem is foglalkoznak velük, szóba se hozzák őket? Nyilván nem. A dalmandi Béke Termelő- szövetkezetben például sem a szakszervezet, sem a mezőgazda- sági osztály nem vizsgálta a munkavédelem helyzetét. Ez két­ségtelenül nagy hiba és nem is egyedülálló a dalmandi eset. Ami viszont még talán ennél is sú- lyosabb, sok helyen a szövetke­zeti vezetők azt mondják: »Nem foglalkozhatunk munkavédelmi ügyekkel, mert a járási tanácstól erre nem kaptunk semmiféle utasítást«. Az emberek testi ép­ségével foglalkozni külön utasí­tás nélkül is emberi és hivatali kötelessége minden vezetőnek. Nem véletlenül hangsúlyozták az ügyészségi ankét résztvevői, hogy a termelőszövetkezetekben is közüggyé kell tenni a munka- védelmet, mint az ipari üzemek­ben. Ha baleset adódik, azért fe­lelősségre kell vonni a brigádve­zetőt, de az agronómust és az el­nököt is. Sokszor minden beru­házás nélkül elkerülhető a bal­eset — a dolgozók figyelmezteté­sével, oktatásával. Nem szabad tehát sajnálni a szót. De ha úgy adódik, a különböző beruházások mellett arra sem szabad sajnálni bizonyos összeget, hogy azzal elejét vegyék a balesetnek, Az emberek egyéni sorsán túl­menően a termelőszövetkezetnek sem mindegy, hogy mondjuk X, Y tud-e dolgozni, vagy betegen az ágyat nyomja. Ezért tehát csak helyeselni lehet az ügyész­ségi ankét részvevőinek azt a javaslatát, hogy a községi taná­csok végrehajtó bizottságai éven­te legalább egyszer tűzzék napi­rendre a balesetelhárítás ügyét. Minden bizonnyal ez segít meg­oldani a termelőszövetkezetben ezt a kicsit nem lebecsülendő problémát. Befejeződött a függetlenített népművelők továbbképzése Évente négyszer találkoznak a függetlenített népművelők, hogy szakmai és politikai továbbkép­zésen vegyenek részt. Az elmúlt két napban is ilyen rendezvény­re gyűltek össze a megye nép­művelői a Soós Sándor művelő­dési házban. Az első napon Tekes Sándor tartott előadást a kül­politikai helyzetről. Kerekes Mik­lós, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője a fa­lusi osztálytagozódásról tartott I beszámolót. A falu kulturális helyzetéről is rendeztek vitát a kétnapos értekezleten. Czank Jó­zsef, a Megyei Népművelési Ta­nácsadó vezetője pedig beszá­molt az elmúlt év továbbképzé­si tapasztalatairól, majd pedig a jövő feladatait vitatták meg. A népművelési évad végén a hallgatók kéthetes bentlakásos tanfolyamon vesznek részt Szek- szárdon, ahol a szerzett tapasz­talatokból vizsgát tesznek. Jólsikerült táncdal-est Tolnán Hosszú hónapok fárasztó előké­születe után a tolnai kulturális egyesülés művészeti csoportjának könnyű zenei részlege nagy si­kerrel mutatta be „Zenével a vi­lág körül” című műsorát. Mér­téktartó. gördülékeny, jól rende­zett előadásnak voltunk tanúi. A rendezés kerülte a harsány taps­keresést. ízléses színpadkép, és modern világítási megoldások között pergett le a műsor. A ze­nekar — mint főszereplő — ki­tett magáért, és jelenlegi össze­tételében még további fejlődés előtt áll. Az énekesek és a tánc­betét szereplői szintén méltán ismételték meg számaikat. A ka­rikatúra élőképek nem rosszak, de még csiszolásra szorulnak.- Egy-kettővel talán kevesebbet.de nyugodtabb tempóban. Érdekes megoldás volt, hogy a közönség csak a műsorközlő hangjával 1a- lálkozott. A kísérlet nem mond­ható sikertelennek, mert talán ez­zel is gördülékenyebb volt az elő­adás. Az előadást, a sikerre való te­kintettel november 7-én este megismétlik a textiles művelődé­si otthonban.

Next

/
Thumbnails
Contents