Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-30 / 282. szám
r 1961. november 30. TOLNA MEGYEI VEPÜJSÄO 3 föendéífek a üzemben Váratlanul top pant be a három vendég az üzembe, bizonyára nem szeretik, ha bárhol is felkészülnek a fogadásukra. Varsóból jöttek Magyarországra, hogy három hét alatt minél többet lássanak, tapasztaljanak, amit aztán otthon hasznosíthatnak. Jan Dabkowski, a lengyel bőrdíszmű kisipari szövetkezetek szövetségének elnöke, Henryk Na- rojek, a „War- sowia” bőrdíszmű szövetkezet elnöke, Aleksan- der Tobiszewski, a varsói „No- wotko”, rokkantakat foglalkoztató kisipari szövetkezet műszaki vezetője igen kíváncsi lett, amikor a vállalat rákospalotai központjában megtudta, hogy a mai program egy látogatás lesz a vállalat alig másfél éves szekszárdi üzemében. Ezért aztán nem is időztek sokat az üzemvezetői irodában, ahol Hajdú Sándor telepvezető és Pintér József párttitkár tájékoztatta őket a gyár rövid történetéről. ők az üzemet akarják minél előbb látni. Ahogy a kis „küldöttség” végighalad a munkatermeken — mindent megnéznek, megkérdeznek, hiszen maguk is szakemberek — a három vendég hol az egyik, hol a másik gépnél, dolgozónál áll meg pár percre. — Milyen szép, világos, tágas munkatermek... El sem hinné 'az ember, hogy ez az üzem ilyen fiatal... — Nem is reméltük, hogy itt Szek- szárdon egy ilyen jól megszervezett gyárat találunk... — hangzanak egymás után a vélemények. Persze, nem titkolják azt sem, ha hibát találnak. Tobiszewski elvtárs megáll az egyik fiatalasszony mellett. — Miért lOGÁSZ VITAEST A Magyar Jogász Szövetség Tolna megyei Szervezete és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete jogi bizottságának közös programja szerint a Tolna megyei jogászok minden hónap első péntekén jogászi vitaestet tartanak. A legközelebb december 1-én fél öt órai kezdettel a szekszárdi TIT-klubban tartandó vitaesten dr. Világhy Miklós, a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegye tem jogi karának nyilvános, rendes tanára tart előadást „A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve egy- éves gyakorlata” címmel. A megyeszékhelytől távol lakó számos jogász is bejelentette a vitaesten való részvételét, de a jogász szövetség megyei szervezete és a TIT jogi bizottsága szívesen látja a vitaesten mindazokat a nem jogászokat is, akiket a polgári törvénykönyv alkalmazása során felmerült és lényegében a mindennapi életünkből fakadt jogi problémák érdekelnek dolgozik olyan görnyed ten? — kérdezi. Kiderül, hogy alacsony a varrószék feje, azért kell a dolgozónak annyira lehajolni. Az üzem vezetői máris intézkednek. Narojek elvtárs megáll az egyik gépnél, szól a többieknek, és máris együtt figyelik az öreg Pfaff masina munkáját. A gépet magát ismerik, csak azt az egyszerűnek tűnő, de mégis ügyes szerkezetet nem, ami lehetővé teszi, hogy egy dolgozó — Futó Lászlóné — végezze azt a munkát, amihez az újítás előtt még három kellett. Varga László, a vállalat központjának technológusa mondja el, hogy ez a Kéder felvarró apparát a vállalatnál „született”. A műszaki leírást szívesen átadják a lengyel vendégeknek. A látogatás végén a telepvezetői irodában összegezik a tapasztalatokat. A vendégek szerint hasznos volt a mai nap. sokat tanultak. Szeretnék mielőbb viszonozni a vendéglátást. J. J. — A megve term?Iő'”MÍvetkeie<e| a követ' "ző évre közel 7400 mázsa vágóbaromfi értékesítését tervezik. Miről tárgyaltak a teveli kommunisták a vezetőségválasztó taggyűlésen Tevel község MSZMP-szerveze- tének tagsága november 29-én tartotta meg pártvezetőség-vá- lasztó taggyűlését. Az egybegyűltek előtt Jándi József elvtárs, a csúcsszervezet titkára ismertette az elmúlt két év munkáját. A beszámoló foglalkozott a nemzetközi helyzettel, korunk történelmi nevezetességű eseményével, az SZKP XXII. kongresszusával, majd a teveli kommunisták munkájáról szólott. A beszámoló értékelt, személyreszólóan dicsért és bírált, foglalkozott a pártszervezet és a pártonkívüli dolgozók kapcsolatával. A beszámoló feletti vitában heten kértek szót. Balassa Tibor a tsz pártonkívüli agronómusa volt az első felszólaló, aki elmondta véleményét a beszámolóval kapcsolatban. Ezt megelőzően azonban Szovjetunióban tett tapasztalatairól számolt be. — A Szovjetunióban az emberek nem beszélnek a háborúról. A békéről beszélnek, de nemcsak beszélnek, hanem cselekszenek is. Hangyaszorgalommal dolgoznak és la nulnak. A tudás és a műveltség megszerzésének olyan példáját látjuk, amelyet csodálni, vagy róla beszélni csak kalap-Ievéve lehet. Delegációnk tagjait és engem is, igen megragadott az a szeretet, és határtalan bizalom megnyilvánulás, amelyet a szovjet nép vezetői iránt tanúsít. De nem utolsósorban megragadott bennünket az a tisztelet is, amelyet a magyar nép és vezetői iránt fejeztek ki lépten-nyomon — mondotta többek között. Ambrus Lukács, a községi tanács vb-elnöke a kommunisták példamutatásával foglalkozott, s konkrétan utalt arra, hogy e téren hol van még tennivaló. Tef- ner János pedagógus a kultur- munkával. a KISZ és az úttörő élettel kapcsolatban tett észrevételeket. Beke Ambrus a tsz párttitkára az őszinteségről és az elvtársi bírálatról szólt. Miszlai Mária KISZ-tag a fiatalokat ért bírálattal kapcsolatban tett észrevételt, s annak bizonyítására, hogy a fiatalok nem tétlenkednek, beszámolt a KISZ-szervezet munkájáról, és kérte a megválasztásra kerülő pártvezetőség segítségét. A tevelj pártvezetőság-választó taggyűlésen Perei Dániel, az MSZMP bonyhádi járási bizottság munkatársa a pártbizottság üdvözletét tolmácsolta, majd az SZKP XXII. kongresszusából adódó feladatokról szólt. A vita tanulságait Jándi József elvtárs összegezte, majd meg választották a községi csúcsszervezet 7 tagú vezetőségét. Lesz elegendő szaloncukor karácsonyra Megjelent az üzletekben a sza loncukor, ami a karácsonyi vá-1 sár során mindig keresett cikk. Már az elmúlt években sem volt hiány szaloncukc: ';ól. Ugyanezt mondhatjuk majd el az idei év- I ben is: a kereskedelem olyan I nagy mennyiségű szaloncukrot | hozott forgalomba, amellyel előreláthatóan minden igényt ki tudnak elégíteni. Konsum szaloncukorból 730 mázsát hoztak forgalomba megyénk területén. 1 Ebből lcsz a legnagyobb meny- njúség. Ezenkívül másfajta sza- loncukcrféleségek is forgalomba | kerülnek, így tehát a választékkal sem lesz baj. Az elmúlt években fokozott kereslet mutatkozott a különböző drágább sza- loncukorféleségek iránt. Ezért a kereskedelem jelentősen növelte ezek mennyiségét. Mártott, krém és krém-mártott szaloncukorból például mintegy 50 vagonnal többet hozott forgalomba a kereskedelem, mint tavaly. Amint arról már hírt adtunk lapunk hasábjain, a forgalomba kerülő karácsonyfa mennyisége is jelentősen növekszik. Javul a minőség is, mért több lesz a kedvelt méretű fenyőfa. ETTENTO OBRSGUEZ 60. IRTA: HORVATH JÖZSEF Egy magyar tiszt ácsorgott a kapu előtt. Nyilas karszalagot viselt. Az iménti leskelődő volt. Gyanakodva bámulta a kapura erősített réztáblát. Géza látta, mint borult el a tiszt tekintete, mint rándul meg a teste a döbbenettől. Aztán a tiszt hirtelen elhatározással meglódult az Olasz fasor irányában. Géza intett az őrnek, hogy azonnal zárja be mögötte a kaput. Kiosont az utcára. A tiszt mintegy tizenöt méternyire haladt előtte, és nem vette észre a nesztelenül utána iramodó Gézát. Géza követte nyilas tisztet. A kora reggel hullott friss hó felfogta lépteinek neszét. Amikor a tiszt már csak nyolctíz méternyire volt az Olasz fasor sarkától, Géza beérte, és irtózatos erővel nyakszirtjébe döfte a beretvaéles kést. A tiszt hang talanul összerogyott. A késnek csak a markolata állt ki széthasadt zubbonyából. Géza azonnal visszafelé kezdett rohanni. Jó ötven méternyit futott, majd ismét sarkonfordull, és arccal áz Olasz fasor felé, megállt, mint a cövek. Minden idegszálával figyelt. Néhány pillanat múlva kinyílt a sarokház kiskapuja és egy középkorú, bőrkabátos férfi lépett ki rajta. Ugyanakkor Géza is megindult lefelé, az Olasz fasor iránt. A bőrkabátos férfi rémülten meredt a vérében vonagló nyilas tisztre. Kétségbeesetten nézett körül. Megpillantotta Gézát, amint gondtalanul közeledett, és odakiáltott neki: — Jöjjön hamar, uram, az istenért, itt valami borzasztó történt! Géza futva érkezett a helyszínre. — Jó isten! — csapta össze a kezét —, hiszen ez szörnyűség! Ezt a szerencsétlent megölték! A haldokló nyilas arcra borulva fetrengett, s az utolsókat rúgta. Géza élénken felkiáltott: — De hiszen akkor az volt a gyilkos! — Kicsoda? — kapta fel a fejét a sarki házból jött férfi. — Amikor én fentről lenéztem az Olasz fasor felé, erről a pontról éppen akkor ugrott talpra egy hosszú, nyurga férfi és két ugrással a saroknál termett. Aztán bal kéz felé rohant. Igen, tisztán láttam, bal kéz felé! Még mondtam is magamban, ugyan miért rohan ez a fickó, még elesik és kitöri a lábát! — Utána! — ordított a bőrkabátos férfi, és lerohant a sarokra. Géza a nyomában. Körülnéztek, de senkit sem láttak. — Elmenekült az átkozott! — sziszegte dühösen Géza. — Gyerünk vissza a főhadnagy testvérhez! — suttogta reszketve a bőrkabátos. Géza rádöbbent, hogy ez is cégéres nyilas. A férfi a haldokló fölé hajolt, és nagy erőfeszítéssel megfordította. A nyilas tiszt azonban már szinte üveges tekintettel meredt a semmibe. Csak a szája széle vonaglott. — Beszélj, testvér, beszélj! — rázta őt a másik. Géza úgy kerülte meg a haldoklót, hogy az őt semmiképp sem láthatta volna, még ha egy pillanatra eszméletre tér is. A nyilas tiszt összeszedte maradék erejét, és amikor egy-egy szót kinyögött, vér buggyant ki a szájából. — Követség ... spanyol... követség ... Nidossi... testvér ... Gazemberek . .. vörösök ... követ ség ... hamar ... Nidossi... A nyilas még egyet rúgott, kettőt rándult, és vége volt. A másik elengedte a vállát, és szinte elkínzott tekintettel meredt Gézára. — Azt mondta, hogy ... spanyol követség . .. meg hogy vörösök... És Nidossi testvér... Talpra szökött: — Azonnal teljesíteni kell a haldokló végakaratát! — Úgy van! — jelentette ki teljes határozottsággal Géza. — Azonnal megyek, és jelentem Ni- d.essi testvérnek a dolgot! — Talán közelebb is találunk karhatalmat, nem gondolja? — kérdezte bizonytalanul a sarokház lakója. Géza azonban magabiztos és erélyes volt: — Az nem lesz jó, testvér! Követségről van szó, nem lehet hebehurgya módon. És ő is határozottan Nidossi testvért emlegette. Tudja mit? Azonnal menjünk Nidossi testvérhez! Az lesz a legokosabb! — És a halott? — Hagyjuk, neki már mindegy, szegénynek. A bőrkabátos nyilas még egyszer lehajolt, félrevonszo'gatta a halottat az útból és Géza mellé szegődött: — Gyerünk! Gyors léptekkel haladtak. Budapest körül dörögtek a tüzé”- ség lövegei, gyakran a közelükben csapódtak be a lövedékek. A nyilas homlokáról veríték csurgóit. Egy helyütt megállt, hogy egy kicsit kifújja magát. — Azt hiszem, testvér — mondta bizalmasan — ez nagy fogás lesz! Nidossi testvér nem hagyja majd szó nélkül ezt a szolgálatunkat ... nem gondolja? — Én erre most nem gondolok — torkolta le álszent erély- lyel Géza a nyilast — csak arra gondolok, hogy ezt a titkot fel kell deríteni és a végére kell járni! Közben azonban fogalma sem volt, hogy most mitévő legyen. Az utcán sokan járkáltak, nem tekerheti ki a nyakát ennek a gazfickónak is, mert okvetlenül elfogják. Agya lázasan dolgozott. A nyilas szótlanul ballagott mellette. Úgy sejtette, hogy ez a nyúlánk, feketeszemü, bajuszos testvér még nála is jelentősebb személyiség, és jó lesz óvakodni, mert az előbb is ugyancsak rá- reccsentett... Másfél órgi kutyagolás után érkeztek meg Nidossi Imre főhadiszállása elé. Géza még most is csak annyit tudott, hogy ezúttal minden a jószerencsén múlik. Hiszen még csak igazolni sem tudja magát. Iratai Rodriguez névre szólnak, s ha kiderül, hogy ő »a spanyol ügyvivő«, a haldokló tiszt vallcmásának összefüggésében tüstént minden világossá lesz a nyilasok előtt. Az első lépéseknél azonban mellé szegődött a jószerencse. A bőrkabátos a kapuőrhöz lépett, és kérés nélkül felmutatta nyilas párttagsági igazolványát. Az őr intett neki, hogy belephet. — Ez a testvér velem van — mondta a bőrkabátos, és máris betessékelte Gézát az oroszlán- barlangba. Már belül voltak a kapun, amikor az őrség egyik tagja megkérdezte: — Kihez, testvérek? — Nidossi testvérhez! — vágta ki erélyesen Géza. — Első emelet hat! — hangzott az eligazítás. (Folytatjuk.)
