Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

4 'TOLNA MFG TÉT NÉPÚJSÁG 1961. november 29 Jésserencsét, mázai bányászok! A HATOS CSAPAT kutató vá gátol hajt. Vinekker Károly ha talmas szál ember. Első pillanat­ban az jut eszembe, hogy fér el ekkora nagy darab ember ilyen kis helyen, mint ahol mi közelí­tettük meg a munkahelyet. Moso­lyog, jót kacag kételkedésemen. S azután magyarázatba kezd, hogy milyen érdekesen fordul a közét, és hogy a kutató vágatba ékalakban tört fel egy palareteg, amit ki kell valahogy kerülni. Pápai István adja meg a szak­tanácsot a kikerülésre. Vitatkoz­nak még néhány percig ?jnun- ka várható és váratlan fordula­tain. a szénielés eshetőséget la­tolgatják, azután tovább megyünk tőlük A szocialistabrigád-vezeto, Vinekker Károly és a hrigadtag László Balázs pedig réselovel dől a palának, tépik, szaggatják a ke­mény kőzetet, hogy mielőbb szép­iáihoz érjenek. A hármas és négyes szint kö­zött a 27-es csapatba botlunk, így bukkannak elénk, mint a kísértetek. Éppen megbeszélést tartanak. Mert ez itt lent a föld­ben igen fontos -munkaművelet« legalább annyira fontos, mint a fejtés Itt új ember is van a bri gádban. Négy hónpja dolgozik még csak a föld alatt. De otthonosan mozog ő is a ropo^o ácsolatok, a csurgó mennyezetű vágatok rengetegeben. Az új munkásokról, az új bá­nyászokról beszélgetünk. Milyen a vándorlás? _ Nálunk nincs ilyen, most ttfivan van egy leszámoló banya­"S. a. 6 i. *“"vS nyugdíjba megy. Az uj «moer már a sétálással bányásszá va lik , o _ Miért sétálnak a bányában . _ Uj ember anélkül nem au­hat munkába, hogy az egesz ba­nyát ne ismerné. Hat napig csak sétál Rendszerint eev idős, nyug­díjazás előtti tapasztalt vájár a sétáltató. Még az olyan bányász­nák is kötelező a három napos séta, aki más bányában dolgo­zott. Meg kell ismerni a munka­helyet, a vágatokat, a csúszda kát hogy otthonosan mozogjon ne Veszítse el a fejét meg akkor sem, ha valamilyen varatlan for dulat következik. _ S gyakori az ilyen? _ Nálunk szinte ismeretlen. A m unka biztonságos. Ha történik néha baleset, az is ügyetlenség­ből ered. Legtöbbször leüti a bá­nyász kezét a baltával, vagy csá­kánnyal, de dolgozik tovább. Hó­napok óta például egy ujjseru- lés volt a legsúlyosabb baleset. _ Ezek szerint biztonságosabb i tt lent a munka, mint fent, a napfényes üzemekben. —Igen, talán így is lehet mon­dani. De ennek oka az, hogy itt nagyobb óvatosságra készteti az embereket a nem várható veszély. S egyébként is a jó bányásznák vérévé válik a biztonságra való törekvés, és a társaira való fel­ügyelet. Mert a kollektív munka e területen is igen fontos mondja az időközben hozzánk csatlakozó aknász, Berkes elvtai». Egyébként ő azon nyomban fej­mosást kap, a már említett viz- ömlésért. Még mentegetőzni sem tud, láthatólag nem is akar. ue a tanulságot bizonyára levonta a vízömlésből, és többet nem is for­dul elő hasonló eset. Mert az is szinte törvényszerű, hogy egy hi­ba ugyanazon formában sona nem ismétlődik meg a bányában. JORDÄNSZKI LAJOS, BABEL ERNŐ munkahelyén példás a rend. Csak Künczler János, a »•kutyás« »cseveg« a munkaesz­közzel mert az mindig ott, s úgy borítja ki a szenet, ahol, s ahogy nem kellene. — A váltás hoz majd fel egy tisztességes »kutyát« (könnyű bil­lenő csillét), s holnap mar nem lesz semmi baj. A bányász nem nyugszik meg, n-.ép húsz-harminc méteres hala­dás után is halljuk amint »be­szélget« a munkaeszközzel. ‘ A KlSZ-brigád munkahelye a következő állomásunk. Huszon­egy tagja van a brigádnak. Há­rom váltásban kilenc-kilenc em­ber dolgozik. — Huszonketten vagyunk, mér­nök munkatárs! — szól közbe be­szélgetésünkbe Borsos János. Ko­kas Jani bácsi is velünk van. — Igen, látja ezt el is felejtet­tem volna. Pedig jelentős dolog: I tást. de a szakember már látja, első pillantásra felméri a munkahe lyet. Körkörös művelést csinál nak, kirabolják a fát, a szenet hogy más munkahelyet tudjanak majd nyitni. — Csak azt szabad kirabolni ami biztos, ne kísérletezzenek nem éri meg — kapják az utasí a fiúk azt vállalták, hogy egy nyugdíjazás előtt álló idős bá­nyászt magukhoz vesznek, hogy ne csökkenjen a keresete, jó nyug díjjal menjen pihenni. A fiúk keresetén ez nem látszik meg. de az idős, nagy tapasztalaid bá­nyász tanácsai aranyat érnek az ilyen lelkes fiatalok között. Fer- csek Ferenc bácsi már ebből a brigádból ment nyugdíjba. S hogy a keresetekre terelődik a szó, senki nem panaszkodik. Háromezer forint körül visznek haza a borítékban. A segédvá­jár, a csillés természetesen keve­sebbet keres. — Pedig nem is a legkönnyebb munkahelyük van a fiúknak. Min dig ők kérik a legnehezebb mun­kát. Soha nem vallunk velük szé­gyent. Derék bányászok a fiúk, rajtuk már látszik, hogy valami új, az idős bányászok számára kissé szokatlan szellemben, kom­munista szellemben nevelődnek. ZIGELHEIN MATYÄS MUN­KAHELYÉRE érünk. Egyik szo­cialista munkabrigád vezetője. — Na itt van Sodorna és Go- mora — mondja tréfásan a fő­mérnöknek Zigelhein elvtárs. S valóban. Én csak ácsolatokat. ösz- szetört derékvastagságú oszlopo­kat, hulló szénport veszek észre, S ezután már utunk felvezet mélyből. Néhány csúszdán még feltornásszuk magunkat, azután lecsúszunk ismét a négyes szint re és elindulunk a huzatos fő vágaton fénycsővilágítással ko- szorúzottan a felvonóhoz. A felolvasóban száznál is több bányász. Leszállásra készül a C- harmad félszáz munkacsapata Bent az irodában még egy utolsó figyelmeztetést kapnak az akná szók, azután megkezdik a leszál­lást a bányászok. Még kiegészí tem jegyzetemet azzal, hogy de cember tizedikére befejezik a má­zai bányászok az éves tervet, és becsülettel, emelt fővel kezdik az 1962-es évet is, mint annyi más évet. ÉLMÉNYEKBEN GAZDAGON, azzal a tudattal hagyom el a má­zai bányát, sok száz szorgalmas, becsületes ember dolgozik itt. hogy valóra váljon az a nagysze­rű program, mely a jövőt teszi szebbé, jobbá, gondtalanabbá, a bányászok, az egész ország lakos­ságának életét. S biztos, a jövő­ben is így, ilyen lelkesen dolgoz nak majd a mázai elvtársak. S üzenetként én is azt mondom: Jószerencsét, mázai bányászok! Pálkovács Jenő Qipeytkiz.áfr Karcsikét a nagypapáékhoz vit- Van a padláson egy galamb, ték el apukáék, ahol jelen volt Már két napja itt tanyázik. Hol- ugyanis nap megfogjuk! Jó? A gyerek szeme felcsillant: — És milyen galamb? Bácsi galamb, vagy néni galamb? — Érdeklődött. — Hát... gondolom, bácsi ga­több bácsi és néni névnapját ünnepelte a nagypapa. Karcsika persze nem tudta vé­gigülni, és végigenni a hossza­dalmas vacsorát. Azzal szórako­zott, hogy az asztal alatt buj­kálva igyekezett összekötözni, ki lamb — mondta a nagymama és bontani a cipőfűzőket. — Karcsi! — szólt rá az apja. Aztán: — Károly! — mondta az anyja. Majd később: — Te gyerek!... De ez se használt. Ekkor a hogy továbbra is lekösse a gye­rek gondolatait, még hozzátette: — Nem is tudom, miért jöhe­tett el hazulról az a galamb bá­csi?... Karcsika egy pillanatig gin­nagymamának jó ötlete támadt, dclkodott, aztán az apjára né- — Karcsika! Gyere csak elő. zett és igy szólt: Elmondok neked egy nagy tit- — Biztosan őt is agyonszekál- kot. ták otthon, azért jött el. Erre a gyerek előjött. (K) w/AiA'wvwAniwwan/rwwnrwj rí ti irrmi íí Apróságok €í Dunaszentgyőrgyről Ez év nyarán alakult meg az Ezüstkalász Termelőszövetkezet ben a szociális bizottság, de már­is elismeréssel szól tevékenységé­ről úgyszólván az egész község. A legutóbbi intézkedései ’ közül említésre méltó, hogy a terme­lőszövetkezet nyugdíjasoknak 50 —50 kiló búzát juttatott. Külö nősen akkor mutatkozik meg en nek jelentősege, ha azt is tud juk, hogy a termelőszövetkezet­nek mintegy 700 tagja közül több mint kétszáz élvez termelőszö­vetkezeti nyugdíjat, * Tapasztalatcserére utaztak Bá- taszékre, hogy tanulmányozzák a a jól alkalmazott munkautalvá- nyozás több éves tapasztalatát. A tsz-ben ugyanis úgy határoztak január elsejétől áttérnek a mun­kautalványozásra, hogy megaka­dályozzák az idei nagymérvű munkaegységhigítást. A bátaszé- ki tapasztalatokat igen hasznos­nak tartják, mert amellett, hogy jelentős munkaegységet lehet megtakarítani, a munkafegyelem megszilárdítását is elősegítheti. * Lassú ütemben kezdődött meg a csőkutak építése. A termelő- szövetkezet 520 000 forintot k pott októberben, hogy megfelelő berendezést vásároljon és csőku- takat építsen. Az öntözésre ki valóan alkalmas, mintegy 400 holdas tábla várja, hogy kellő számú fúróberendezést biztosít­son a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, mert amennyiben ez év folyamán nem készülne el a 10 csőkút, akkor a rendelke­zésre álló összeget december vé­gén leemelik a termelőszövetke­zet számlájáról. * Sokat javult a termelőszövet­kezet fegyelmi bizottságának munkája. Tevékenysége nagyban hozzájárult, hogy a közös terü­leten termelt termék a megfe­lelő helyére jutott. S ha valaki mégis hozzányúlt a közöshöz, az ellenőrző bizottság intézkedett, hogy a megérdemelt büntetést megkapják. Itt említjük meg, hogy a legutóbbi közgyűlés ki­egészítette a fegyelmi bizottság i létszámát, s így hosszabb szünet j után most már ez a bizottság i is megkezdte rendszeres tevé­kenységét. * A kedvezőtlen időjárás, vala­mint a nagyobb vetésterület el­lenére az idén csaknem egy hét­tel előbb végzett a termelőszö­vetkezet a vetéssel, mint az el­múlt esztendőben. Ebben nagy segítséget jelentettek az idén vá­sárolt gépek. Jelenleg négy erő­géppel, és a hozzávaló fontosabb munkagépekkel, valamint teher­gépkocsival rendelkezik a tsz. Amennyiben a jövő évi tervet a közgyűlés elfogadja, akkor a ta­vasszal újabb öt erőgéppel gya­rapszik a géppark. Megfelelő szervezettség esetén a termelő- szövetkezetnek már csak az ara­táshoz és a silózáshoz kell se­gítségül vennie a gépállomástól gépeket. * A legutóbbi közgyűlésen né- hányan „borközi állapotban'’ je­lentek meg, és közbeszólásokkal igyekeztek megzavarni a közgyű­lés felelősségteljes munkáját. A közgyűlés után néhányan úgy jellemezték ezeket az embereket, mint olyanokat, akik fordítva fogják a lovakat a kocsi elé. A közgyűlés ennek ellenére sike­resen oldotta meg feladatát a község érdekében: név szerint rendezte a község lakóinak tsz- tagságát — ezt már az alakuló közgyűlésnek kellett volna tisz­táznia, határozatot hozott a fel nem osztható alaphoz való hoz­zájárulás mértékéről, a földjára­dék fizetésének néhány kérdésé­ben is megfelelő határozatot ho­zott, mm %EOK... A reggeli ködben eső szitál, a föld úgy szívja magába a nedvességet, mint a szivacs Síkos földúton csúszkálunk a kukorica-górék felé, ahol arany ló csövekben halmozódik a termés. Közeledtünkre veréb • csapatok rebbennek ki a lécek közül és éktelen csipogással tanakodnak a közeli fa 'etején: vajon, féljenek-e tőlünk? Aztán szemtelen bátorsággal vissza­repülnek a góréba, és éles, kú­pos csőrükkel újra feszegetni kezdik a kukoricaszemeke:. — Bizony, jelentős kárt okoznak a verebek évente tor­kosságukkal, de most kifogunk rajtuk, anélkül, hogy kegyet­lenül halomra lőnénk a vere­beket. Ezt nem tehetjük meg, azért sem. mert a káros házive­rebek között szép számmal akad mezei veréb is, amely az év többi szakában, gyommag­vak és rovarok pusztításával, jelentős hasznot hajt — mond­ja kísérőm, de felvilágosító kis­előadását megszakítják az or­szágút felől érkezők. Ketten vannak, és ami a leg­szembetűnőbb rajtuk, hogy mindegyiken hosszú, könyékig érő kesztyű van, amelyen fel­borzolt tollú ragadozó madarak gubbasztanak. Vékony hőrszíj van erősítve a lábukra és az r-gvik madár fején tollbóbitás sapka díszeleg. — „Szikra” és „Villám” — mutatja be a két karvalyt a gazdájuk —, a verebek rémei. Hamarosan meg is mutatják, mit tudnak. A verebek újra ki­rajzanak a kukorica-csövek kö­zül, és a szomszédos akácfa csupasz ágain zsibonganak. Le­csatolják a két karvalyról a szíjakat, amelyek már nem gubbasztanak, hanem éles sze­mekkel figyelik a handabandá- zó verébsereget. Szemükben a vadászat izgalma lobog és halk suhanással csapnak a levegőbe, amikor gazdáik ellendítik őkei az öklükről. Egyszerre elnémulnak a ve­rebek, és ijedten menekülnek a szalmakazlak felé. Mint a villám, csap közéjük a két ma­dár. és az egyik karvaly „be­csapódása” után szürke veréb­tollak lebegnek a levegőben. A szerencsés „vadász” leszáll az egyik kukoricaszár kupac mö­gé és a lábán lévő apró csen­gők csilingelőse jelzi, hogy „da­gasztja”, tépi áldozatát. A két solvmász kinyújtja karját és a két madár hamaro­san visszatér gazdája öklére, ahol vigasztaló húsdarab várja azt is, amelyiknek nem sike­rült verebet markolnia. — Hosszú idomítás után ér­tük el, hogy a karvalyok, — amelyek különben vadászati szempontból káros ragadozó'-', — természetes vadászösztönét a magunk hasznára tudtuk for­dítani. Még négy—öt alkalom­mal meglátogatjuk ezt a terü­letet és egészen bizonyos, hogy ezután a verebek messzire el­kerülik a tájékot. — Még pihés korukban ke­rült hozzánk a két madár és azóta szoktatjuk őket a vadá­szatra. Szabad időben foglalko­zunk velük, s igen nagy ked­vünk van ennek az ősi vadá­szati formának az új tartalmú gyakorlásában. Természetesen, solymász-szemmel nézve job­ban szeretnénk valódi sólymok­kal dolgozni, de azok ritkák és természetvédelmi törvény óvja őket attól, hogy bántódásuk es­sék. De a karvalyokhoz is igen szép vadászati élmények fűződ­nek, s tervezzük, hogy jövőre a másik káros ragadozó madár­ral, a héjával próbálkozunk meg. Ha sikerül a beszerzése és felnevelése, szeretnénk ürge és hörcsög vadászatra beidomí­tani őket. Ha ilyenekre vadá­szunk velük, nem lesz nézetel­térésünk a területet bérlő va­dásztársaságokkal és a terme­lőszövetkezetek gazdái is szíve­sen látnak bennünket, hiszen jelentős mezőgazdasági kárté­teltől szabadítjuk meg őket. A két madárra időközben új­ra felkerül a bőrszíj és a juta­lom-falatot is bekebelezték. A» t«n elindultak hazafelé, meri “azááiírnak hamarosan munká­ba kell menni. — M— Még nem tudni pontosan, hogy mennyit ér majd az egy mun­kaegység értéke, de annyi máris bizonyos, hogy jobban zárnak az Ezüstkalász Tsz-ben, mint az el­múlt esztendőben. Ugyanis, ta­valy több mint 1 millió 300 000 forint mérleghiánnyal zárták az évet. Az idén mérleghiány — a főkönyvelő tájékoztatója szerint — már nem lesz, s emellett fél­milliót le is törlesztenek a ta­valyi mérleghiányból. Ez pedig közel kétmillió forint eredmény- javulást jelent. A munkaegység is többet ér majd. mint az el­múlt évben — de kevesebb lesz tervezettnél. * Az idén, a több mint hétszáz termelőszövetkezeti tag közül, alig háromszázan teljesítik majd a kötelező munkaegységet az év végéig. Ennek több oka is van: részben munkaképtelenek, idősek, de sokan vannak olyanok is, akik úgy gondolják — bírja még a tar­talék. Annyi bizonyos, nem a kö­zös gazdaság vezetőin múlott, hogy nem teljesíti mindenki az olykor csökkentett szintű kötele­ző munkaegységet. • Nyugtalanságot váltott ki az éjjeliőrökben a vezetőségnek az az intézkedése, hogy megszigorí­totta az éjszakai ellenőrzéseket. Erre azért volt szükség, mert az is előfordult az új istállónál, hogy az éjjeliőrt, aki elaludt — bezárták az egyik mellékhelyi­ségbe, s csak az ellenőrzést vég­ző rendőr engedte kj a kénysze­rű zárkából. A közös vagyon vé­delme nem tűri az ilyen lazasá­gokat, K. Balog János Basel város szégyene Baseli fiatalok fáklyás tüntető felvonulást rendeztek as egyik mozi előtt, ahol Veit Harlan hír­hedt náci rendező „A harmadik nem" című filmjét vetítették. A fiatalok „Basel szégyene” felira­tú táblákat vittek, a mozi előtt letelepedtek a járdára, és a mo­zilátogatókat felvilágosították Harlan úr múltjáról. Annak ide­jén Veit Harlan rendezte Göbhels megbízásából a „Jud Süss” című uszító propagandafilmet. Zürichben 1959-ben és I960- ban betiltották a hatóságok en­nek a filmnek a bemutatáoú*, amely most Baselben úgy került műsorra, hogy a mozitula;Jones a plpká.tról gondosan elhagyta a rendező nevét.

Next

/
Thumbnails
Contents