Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

4

'TOLNA MFG TÉT NÉPÚJSÁG

1961. november 29

Jésserencsét, mázai bányászok!

A HATOS CSAPAT kutató vá gátol hajt. Vinekker Károly ha talmas szál ember. Első pillanatban az jut eszembe, hogy fér el ekkora nagy darab ember ilyen kis helyen, mint ahol mi közelítettük meg a munkahelyet. Mosolyog, jót kacag kételkedésemen. S azután magyarázatba kezd, hogy milyen érdekesen fordul a közét, és hogy a kutató vágatba ékalakban tört fel egy palareteg, amit ki kell valahogy kerülni.

Pápai István adja meg a szaktanácsot a kikerülésre. Vitatkoznak még néhány percig ?jnun- ka várható és váratlan fordulatain. a szénielés eshetőséget latolgatják, azután tovább megyünk

tőlük A szocialistabrigád-vezeto,

Vinekker Károly és a hrigadtag László Balázs pedig réselovel dől a palának, tépik, szaggatják a kemény kőzetet, hogy mielőbb szépiáihoz érjenek.

A hármas és négyes szint között a 27-es csapatba botlunk, így bukkannak elénk, mint a kísértetek. Éppen megbeszélést tartanak. Mert ez itt lent a földben igen fontos -munkaművelet« legalább annyira fontos, mint a fejtés Itt új ember is van a bri gádban. Négy hónpja dolgozik még csak a föld alatt. De otthonosan mozog ő is a ropo^o ácsolatok, a csurgó mennyezetű vágatok rengetegeben.

Az új munkásokról, az új bányászokról beszélgetünk. Milyen a vándorlás?

_ Nálunk nincs ilyen, most ttfivan van egy leszámoló banya"S. a. 6 i. *“"vS

nyugdíjba megy. Az uj «moer már a sétálással bányásszá va lik , o

_ Miért sétálnak a bányában .

_ Uj ember anélkül nem auhat munkába, hogy az egesz banyát ne ismerné. Hat napig csak sétál Rendszerint eev idős, nyugdíjazás előtti tapasztalt vájár a sétáltató. Még az olyan bányásznák is kötelező a három napos séta, aki más bányában dolgozott. Meg kell ismerni a munkahelyet, a vágatokat, a csúszda kát hogy otthonosan mozogjon ne Veszítse el a fejét meg akkor sem, ha valamilyen varatlan for dulat következik.

_ S gyakori az ilyen?

_ Nálunk szinte ismeretlen. A

m

unka biztonságos. Ha történik néha baleset, az is ügyetlenségből ered. Legtöbbször leüti a bányász kezét a baltával, vagy csákánnyal, de dolgozik tovább. Hónapok óta például egy ujjseru- lés volt a legsúlyosabb baleset.

_ Ezek szerint biztonságosabb

i

tt lent a munka, mint fent, a napfényes üzemekben.

—Igen, talán így is lehet mondani. De ennek oka az, hogy itt nagyobb óvatosságra készteti az embereket a nem várható veszély.

S egyébként is a jó bányásznák vérévé válik a biztonságra való törekvés, és a társaira való felügyelet. Mert a kollektív munka e területen is igen fontos mondja az időközben hozzánk csatlakozó aknász, Berkes elvtai».

Egyébként ő azon nyomban fejmosást kap, a már említett viz- ömlésért. Még mentegetőzni sem

tud, láthatólag nem is akar. ue a tanulságot bizonyára levonta a vízömlésből, és többet nem is fordul elő hasonló eset. Mert az is szinte törvényszerű, hogy egy hiba ugyanazon formában sona nem ismétlődik meg a bányában.

JORDÄNSZKI LAJOS, BABEL ERNŐ munkahelyén példás a rend. Csak Künczler János, a »•kutyás« »cseveg« a munkaeszközzel mert az mindig ott, s úgy borítja ki a szenet, ahol, s ahogy nem kellene.

— A váltás hoz majd fel egy tisztességes »kutyát« (könnyű billenő csillét), s holnap mar nem lesz semmi baj.

A bányász nem nyugszik meg, n-.ép húsz-harminc méteres haladás után is halljuk amint »beszélget« a munkaeszközzel.

‘ A KlSZ-brigád munkahelye a

következő állomásunk. Huszonegy tagja van a brigádnak. Három váltásban kilenc-kilenc ember dolgozik.

— Huszonketten vagyunk, mérnök munkatárs! — szól közbe beszélgetésünkbe Borsos János. Kokas Jani bácsi is velünk van.

— Igen, látja ezt el is felejtettem volna. Pedig jelentős dolog: I tást.

de a szakember már látja, első pillantásra felméri a munkahe lyet. Körkörös művelést csinál nak, kirabolják a fát, a szenet hogy más munkahelyet tudjanak majd nyitni.

— Csak azt szabad kirabolni ami biztos, ne kísérletezzenek nem éri meg — kapják az utasí

a fiúk azt vállalták, hogy egy nyugdíjazás előtt álló idős bányászt magukhoz vesznek, hogy ne csökkenjen a keresete, jó nyug díjjal menjen pihenni. A fiúk keresetén ez nem látszik meg. de az idős, nagy tapasztalaid bányász tanácsai aranyat érnek az ilyen lelkes fiatalok között. Fer- csek Ferenc bácsi már ebből a brigádból ment nyugdíjba.

S hogy a keresetekre terelődik a szó, senki nem panaszkodik. Háromezer forint körül visznek haza a borítékban. A segédvájár, a csillés természetesen kevesebbet keres.

— Pedig nem is a legkönnyebb munkahelyük van a fiúknak. Min dig ők kérik a legnehezebb munkát. Soha nem vallunk velük szégyent. Derék bányászok a fiúk, rajtuk már látszik, hogy valami új, az idős bányászok számára kissé szokatlan szellemben, kommunista szellemben nevelődnek.

ZIGELHEIN MATYÄS MUNKAHELYÉRE érünk. Egyik szocialista munkabrigád vezetője.

— Na itt van Sodorna és Go- mora — mondja tréfásan a főmérnöknek Zigelhein elvtárs. S valóban. Én csak ácsolatokat. ösz- szetört derékvastagságú oszlopokat, hulló szénport veszek észre,

S ezután már utunk felvezet mélyből. Néhány csúszdán még feltornásszuk magunkat, azután lecsúszunk ismét a négyes szint re és elindulunk a huzatos fő vágaton fénycsővilágítással ko- szorúzottan a felvonóhoz.

A felolvasóban száznál is több bányász. Leszállásra készül a C- harmad félszáz munkacsapata Bent az irodában még egy utolsó figyelmeztetést kapnak az akná szók, azután megkezdik a leszállást a bányászok. Még kiegészí tem jegyzetemet azzal, hogy de cember tizedikére befejezik a mázai bányászok az éves tervet, és becsülettel, emelt fővel kezdik az 1962-es évet is, mint annyi más évet.

ÉLMÉNYEKBEN GAZDAGON,

azzal a tudattal hagyom el a mázai bányát, sok száz szorgalmas, becsületes ember dolgozik itt. hogy valóra váljon az a nagyszerű program, mely a jövőt teszi szebbé, jobbá, gondtalanabbá, a bányászok, az egész ország lakosságának életét. S biztos, a jövőben is így, ilyen lelkesen dolgoz nak majd a mázai elvtársak. S üzenetként én is azt mondom: Jószerencsét, mázai bányászok!

Pálkovács Jenő

Qipeytkiz.áfr

Karcsikét a nagypapáékhoz vit- Van a padláson egy galamb, ték el apukáék, ahol jelen volt Már két napja itt tanyázik. Hol- ugyanis nap megfogjuk! Jó?

A gyerek szeme felcsillant:

— És milyen galamb? Bácsi galamb, vagy néni galamb? — Érdeklődött.

— Hát... gondolom, bácsi gatöbb bácsi és néni névnapját ünnepelte a nagypapa. Karcsika persze nem tudta végigülni, és végigenni a hosszadalmas vacsorát. Azzal szórakozott, hogy az asztal alatt bujkálva igyekezett összekötözni, ki lamb — mondta a nagymama és

bontani a cipőfűzőket.

— Karcsi! — szólt rá az apja. Aztán: — Károly! — mondta az anyja.

Majd később: — Te gyerek!... De ez se használt. Ekkor a

hogy továbbra is lekösse a gyerek gondolatait, még hozzátette: — Nem is tudom, miért jöhetett el hazulról az a galamb bácsi?...

Karcsika egy pillanatig ginnagymamának jó ötlete támadt, dclkodott, aztán az apjára né- — Karcsika! Gyere csak elő. zett és igy szólt:

Elmondok neked egy nagy tit- — Biztosan őt is agyonszekál- kot. ták otthon, azért jött el.

Erre a gyerek előjött. (K)

w/AiA'wvwAniwwan/rwwnrwj rí ti irrmi

íí

Apróságok

ے

Dunaszentgyőrgyről

Ez év nyarán alakult meg az Ezüstkalász Termelőszövetkezet ben a szociális bizottság, de máris elismeréssel szól tevékenységéről úgyszólván az egész község. A legutóbbi intézkedései ’ közül említésre méltó, hogy a termelőszövetkezet nyugdíjasoknak 50 —50 kiló búzát juttatott. Külö nősen akkor mutatkozik meg en nek jelentősege, ha azt is tud juk, hogy a termelőszövetkezetnek mintegy 700 tagja közül több mint kétszáz élvez termelőszövetkezeti nyugdíjat,

*

Tapasztalatcserére utaztak Bá- taszékre, hogy tanulmányozzák a a jól alkalmazott munkautalvá- nyozás több éves tapasztalatát. A tsz-ben ugyanis úgy határoztak január elsejétől áttérnek a munkautalványozásra, hogy megakadályozzák az idei nagymérvű munkaegységhigítást. A bátaszé- ki tapasztalatokat igen hasznosnak tartják, mert amellett, hogy jelentős munkaegységet lehet megtakarítani, a munkafegyelem megszilárdítását is elősegítheti.

*

Lassú ütemben kezdődött meg a csőkutak építése. A termelő- szövetkezet 520 000 forintot k pott októberben, hogy megfelelő berendezést vásároljon és csőku- takat építsen. Az öntözésre ki valóan alkalmas, mintegy 400 holdas tábla várja, hogy kellő számú fúróberendezést biztosítson a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, mert amennyiben ez év folyamán nem készülne el a 10 csőkút, akkor a rendelkezésre álló összeget december végén leemelik a termelőszövetkezet számlájáról.

*

Sokat javult a termelőszövetkezet fegyelmi bizottságának munkája. Tevékenysége nagyban hozzájárult, hogy a közös területen termelt termék a megfelelő helyére jutott. S ha valaki mégis hozzányúlt a közöshöz, az ellenőrző bizottság intézkedett, hogy a megérdemelt büntetést megkapják. Itt említjük meg, hogy a legutóbbi közgyűlés kiegészítette a fegyelmi bizottság i létszámát, s így hosszabb szünet j után most már ez a bizottság i is megkezdte rendszeres tevékenységét.

*

A kedvezőtlen időjárás, valamint a nagyobb vetésterület ellenére az idén csaknem egy héttel előbb végzett a termelőszövetkezet a vetéssel, mint az elmúlt esztendőben. Ebben nagy segítséget jelentettek az idén vásárolt gépek. Jelenleg négy erőgéppel, és a hozzávaló fontosabb munkagépekkel, valamint tehergépkocsival rendelkezik a tsz. Amennyiben a jövő évi tervet a közgyűlés elfogadja, akkor a tavasszal újabb öt erőgéppel gyarapszik a géppark. Megfelelő szervezettség esetén a termelő- szövetkezetnek már csak az aratáshoz és a silózáshoz kell segítségül vennie a gépállomástól gépeket.

*

A legutóbbi közgyűlésen né- hányan „borközi állapotban'’ jelentek meg, és közbeszólásokkal igyekeztek megzavarni a közgyűlés felelősségteljes munkáját. A közgyűlés után néhányan úgy jellemezték ezeket az embereket, mint olyanokat, akik fordítva fogják a lovakat a kocsi elé. A közgyűlés ennek ellenére sikeresen oldotta meg feladatát a község érdekében: név szerint rendezte a község lakóinak tsz- tagságát — ezt már az alakuló közgyűlésnek kellett volna tisztáznia, határozatot hozott a fel nem osztható alaphoz való hozzájárulás mértékéről, a földjáradék fizetésének néhány kérdésében is megfelelő határozatot hozott,

mm

%EOK...

A reggeli ködben eső szitál, a föld úgy szívja magába a nedvességet, mint a szivacs Síkos földúton csúszkálunk a kukorica-górék felé, ahol arany ló csövekben halmozódik a termés. Közeledtünkre veréb • csapatok rebbennek ki a lécek közül és éktelen csipogással tanakodnak a közeli fa 'etején: vajon, féljenek-e tőlünk? Aztán szemtelen bátorsággal visszarepülnek a góréba, és éles, kúpos csőrükkel újra feszegetni kezdik a kukoricaszemeke:.

— Bizony, jelentős kárt okoznak a verebek évente torkosságukkal, de most kifogunk rajtuk, anélkül, hogy kegyetlenül halomra lőnénk a verebeket. Ezt nem tehetjük meg, azért sem. mert a káros háziverebek között szép számmal akad mezei veréb is, amely az év többi szakában, gyommagvak és rovarok pusztításával, jelentős hasznot hajt — mondja kísérőm, de felvilágosító kiselőadását megszakítják az országút felől érkezők.

Ketten vannak, és ami a legszembetűnőbb rajtuk, hogy mindegyiken hosszú, könyékig érő kesztyű van, amelyen felborzolt tollú ragadozó madarak gubbasztanak. Vékony hőrszíj van erősítve a lábukra és az r-gvik madár fején tollbóbitás sapka díszeleg.

— „Szikra” és „Villám” —

mutatja be a két karvalyt a gazdájuk —, a verebek rémei.

Hamarosan meg is mutatják, mit tudnak. A verebek újra kirajzanak a kukorica-csövek közül, és a szomszédos akácfa csupasz ágain zsibonganak. Lecsatolják a két karvalyról a szíjakat, amelyek már nem gubbasztanak, hanem éles szemekkel figyelik a handabandá- zó verébsereget. Szemükben a vadászat izgalma lobog és halk suhanással csapnak a levegőbe, amikor gazdáik ellendítik őkei az öklükről.

Egyszerre elnémulnak a verebek, és ijedten menekülnek a szalmakazlak felé. Mint a villám, csap közéjük a két madár. és az egyik karvaly „becsapódása” után szürke verébtollak lebegnek a levegőben. A szerencsés „vadász” leszáll az egyik kukoricaszár kupac mögé és a lábán lévő apró csengők csilingelőse jelzi, hogy „dagasztja”, tépi áldozatát.

A két solvmász kinyújtja karját és a két madár hamarosan visszatér gazdája öklére, ahol vigasztaló húsdarab várja azt is, amelyiknek nem sikerült verebet markolnia.

— Hosszú idomítás után értük el, hogy a karvalyok, — amelyek különben vadászati szempontból káros ragadozó'-', — természetes vadászösztönét a magunk hasznára tudtuk fordítani. Még négy—öt alkalommal meglátogatjuk ezt a területet és egészen bizonyos, hogy ezután a verebek messzire elkerülik a tájékot.

— Még pihés korukban került hozzánk a két madár és azóta szoktatjuk őket a vadászatra. Szabad időben foglalkozunk velük, s igen nagy kedvünk van ennek az ősi vadászati formának az új tartalmú gyakorlásában. Természetesen, solymász-szemmel nézve jobban szeretnénk valódi sólymokkal dolgozni, de azok ritkák és természetvédelmi törvény óvja őket attól, hogy bántódásuk essék. De a karvalyokhoz is igen szép vadászati élmények fűződnek, s tervezzük, hogy jövőre a másik káros ragadozó madárral, a héjával próbálkozunk meg. Ha sikerül a beszerzése és felnevelése, szeretnénk ürge és hörcsög vadászatra beidomítani őket. Ha ilyenekre vadászunk velük, nem lesz nézeteltérésünk a területet bérlő vadásztársaságokkal és a termelőszövetkezetek gazdái is szívesen látnak bennünket, hiszen jelentős mezőgazdasági kártételtől szabadítjuk meg őket.

A két madárra időközben újra felkerül a bőrszíj és a jutalom-falatot is bekebelezték. A» t«n elindultak hazafelé, meri “azááiírnak hamarosan munkába kell menni. — M—

Még nem tudni pontosan, hogy mennyit ér majd az egy munkaegység értéke, de annyi máris bizonyos, hogy jobban zárnak az Ezüstkalász Tsz-ben, mint az elmúlt esztendőben. Ugyanis, tavaly több mint 1 millió 300 000 forint mérleghiánnyal zárták az évet. Az idén mérleghiány — a főkönyvelő tájékoztatója szerint — már nem lesz, s emellett félmilliót le is törlesztenek a tavalyi mérleghiányból. Ez pedig közel kétmillió forint eredmény- javulást jelent. A munkaegység is többet ér majd. mint az elmúlt évben — de kevesebb lesz tervezettnél.

*

Az idén, a több mint hétszáz termelőszövetkezeti tag közül, alig háromszázan teljesítik majd a kötelező munkaegységet az év végéig. Ennek több oka is van: részben munkaképtelenek, idősek, de sokan vannak olyanok is, akik úgy gondolják — bírja még a tartalék. Annyi bizonyos, nem a közös gazdaság vezetőin múlott, hogy nem teljesíti mindenki az olykor csökkentett szintű kötelező munkaegységet.

•

Nyugtalanságot váltott ki az éjjeliőrökben a vezetőségnek az az intézkedése, hogy megszigorította az éjszakai ellenőrzéseket. Erre azért volt szükség, mert az is előfordult az új istállónál, hogy az éjjeliőrt, aki elaludt — bezárták az egyik mellékhelyiségbe, s csak az ellenőrzést végző rendőr engedte kj a kényszerű zárkából. A közös vagyon védelme nem tűri az ilyen lazaságokat,

K. Balog János

Basel város szégyene

Baseli fiatalok fáklyás tüntető felvonulást rendeztek as egyik mozi előtt, ahol Veit Harlan hírhedt náci rendező „A harmadik nem" című filmjét vetítették. A fiatalok „Basel szégyene” feliratú táblákat vittek, a mozi előtt letelepedtek a járdára, és a mozilátogatókat felvilágosították Harlan úr múltjáról. Annak idején Veit Harlan rendezte Göbhels megbízásából a „Jud Süss” című uszító propagandafilmet.

Zürichben 1959-ben és I960- ban betiltották a hatóságok ennek a filmnek a bemutatáoú*, amely most Baselben úgy került műsorra, hogy a mozitula;Jones a plpká.tról gondosan elhagyta a rendező nevét.