Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

1961. november 29. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Nemcsak ígérnek állják is adott szavukat A fürgedi Dózsa Tsz-t a meg­szilárdult és megerősödött ter­melőszövetkezetek között emlege­tik a tamási járásban. Egyik év­ről a másik évre gyarapodott a közös vagyon, s ezzel együtt a tagok jövőbe vetett hite. Az ala­kulás évében, 1959 decemberé­ben 943 000 forint értéket kép­viselt a közös vagyon. 1961 vé­gére már 2 326 000 forint értékű vagyonról adtak számot. Ebből 1 212 000 forint volt a gazdálko­dásból származó tiszta gyarapo­dás. Az idei évben tovább sza­porodott a közös vagyon. Építet­tek gazdasági épületeket, vásá­roltak négy erőgépet és egy sze­lektort, állatállományuk is fejlő­dött. MI VAN A SZÁMOK MÖGÖTT? A gazdasági megerősödést mu­tató számok mögött ott van a tagság összefogása a közös cél eléréséért, a pártszervezet felvi­lágosító munkája. — Többet ter­melni, több árut adni a népgaz­daságnak, emelni a tsz-tagság jö­vedelmét, s ezzel együtt a jólétét — ez volt a jelszó. És ismét né­hány számadat a tsz erősödésé­nek illusztrálására. A Dózsa Tsz az idei évben 30 vagon kenyér­gabonát értékesített (az idén jó­val többet, mint eddig bármiko' ). A Terményforgalmi Vállalattal 7 vagon morzsolt kukorica szállítá­sára kötöttek szerződést, miután az állatok átteleltetéséhez szük­séges takarmányt biztosították. A burgonyából is a leszerződött 11 vagonnyit leszállították. Még ar­ra sem volt példa a falu életében, hogy annyi sertést, szarvasmar­hát szállítottak volna el Fürgéd­ről, mint az idei évben. A Dózsa Tsz-ből 850 hízott sertést és kü­lön a tagok háztáji gazdaságából 70-et adtak. Szarvasmarhából a tsz ugyancsak 70-et szállított. Érdemes PÁRHUZAMOT VONNI a néhány évvel ezelőtti egyéni­leg gazdálkodó Fürgéd község termelése és a közösségbe tömö­rült Dózsa Tsz termelési eredmé­nyei között. Sok gondot adott a járási szerveknek néhány évvel ezelőtt 1952—53-ban például a be­gyűjtés időszakában. A legrosz- szabban teljesítő község volt nem csak járási, de megyei viszony­latban is Fürgéd. Nagy szó volt. ha egy évben a községből kikerül betett néhány vagon gabona, 130 —150 sertés, vagy 8—10 szarvas- marha. Ma más a helyzet. Az idei évben az állattenyésztésből be­folyó jövedelem megközelíti a 2 millió forintot. A PÁRTSZERVEZET MOTORJA A FEJLŐDÉSNEK Fürgéd községet is éppúgy, mint az ország bármelyikét, sújtotta az idei aszály. Cukorborsóból pél­dául jelentős kiesésük volt. Úgy látszott, hogy a sertéshizlalási tervet sem tudják teljesíteni, s ezzel veszélyeztetve volt az év­végére betervezett munkaegy­ségrészesedés. A pártszervezet ja­vaslatára évközben ellenőrizték az árutermelési mutatókat és ja­vaslatokat tettek a tsz vezetősé­gének a hiányok pótlására. A ja­vaslatot tett követte és serté­sek felvásárlásával biztosították a hiányzó hízóanyagot. A tsz-tagság bizakodással vár­ja a zárszámadást. Bízik a veze­tőkben, akik a nehézségek köze­pette sem tehetetlenkedtek, nem estek pánikba, hanem kiutat ke­restek. A PÁRTSZERVEZET FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÁJA egész évben arra irányult, hogy a tagság körében erősítse azt a tudatot, ha jól dolgoznak, az aszály ellenére is úrrá tudnak lenni a nehézségeken. Hatott a jó szó, s a tagság erejét megfe­szítve dolgozott, ök is csatlakoz­tak ahhoz a versenyhez, amely a mezőgazdasági munkák meg­gyorsítására irányult. A fürgedi- ek a papírra tett vállalás teljesí­tését erkölcsi feladatuknak te­kintették. November 1-re végez­tek az ősziek vetésével. Aki mos­tanában a fürgedi határt járja, szépen zöldellő gabonatáblákat láthat. Az istállókban, a sertés­ólakban a szép törzsállomány mellett már biztosítva van jövő évre is a hízóanyag. A Hazafias Népfront Szekszárd Városi Bizottsága fontos felada­tának tartja segíteni a termelő- szövetkezetek megerősödését. Kü­lönböző tapasztalatcseréket szer­vez a tagok számára, hogy isme­reteiket bővíthessék, s azt saját gazdaságuk fejlesztésére felhasz­nálhassák. Ilyen irányú segítség kapcsán szervez most a bizottság a Béri Balogh Ádám Tsz székházában megbeszélést a város tsz-ellenőr­A JÓ MUNKA JUTALMA A pártszervezet politikai mun­kája párosul a tagság megértésé­vel. A vezetők szavának hitele van a tagság előtt Arra buzdí­tották a tagokat egész évben, dol­gozzanak szorgalmasan, akkor az eredmény sem marad el, és ez így is történt Havonta biztosí­tották a megígért előleget. Az előzetes számítás szerint pedig úgy mutatkozik, hogy egy mun­kaegység értéke az év végére több mint 30 forint lesz. A párttagok és a tsz-vezetők nemcsak ígérnek, hanem állják is a szavukat. Annak idején, amikor 1959-ben a község tsz- községgé alakult át, azt kérték a fiataloktól, ne hagyják el a falut. Úgymond — garantálják, hogy idehaza is megtalálják számítá­sukat. A fiatalok megmaradtak a faluban és nem is csalódtak. A fürgedi Dózsa Tsz-nek 50 fiatal tagja van a bedolgozókkal együtt. Munkájuk után megvan a kere­setük, de a község és a tsz veze­tői összefogva elősegítik a fiata­lok kulturálódását is. Megkapták az egykori kastélyt, amelyet át­alakítottak, rendbehoztak. Körül­belül 200 000 forintot fordítottak az épületre, amely feljavítva, mint kultúrház, a falu népének művelődését szolgálja. Fürgéd község sokat lépett elő­re a fejlődésben, amióta termelő­szövetkezeti községgé alakult át. Rendszeresen teljesíti áruértéke­sítési tervét, s évről évre többet ad a népgazdaságnak. És ez visz- szahat a falura. Az elmúlt évben villanyt kapott Fürgéd, az idén szép kultúrháza lesz. íme, így térül meg sokszorosan a jó mun­ka jutalma. Pozsonyiné zőbizottságai részére. Vitaindító előadást Gáti György, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának revizora tart. Az ellenőrző bizottságok az elő­adásból és egymás tapasztalatai­ból bizonyára sok hasznos taná­csot kapnak majd feladataik vég­rehajtásához. Különösen fontos e megbeszélés most. amikor a szövetkezetekben a zárszámadá­sokat készítik elő. T sz-ellenőrzőbizottságok tapasztalatcseréje Szekszárdon Román és magyar íróvendégek Sióagárdon Mint arról lapunkban már hírt adtunk, román és magyar írók látogattak Tolna megye néhány községébe. Képeink a vendégek sióagárdi tartózkodásának néhány mozzanatát örökítették meg. El­ső képünkön Aurel Mihale, a Román írószövetség titkára, a Ro­mán Kiadói Főigazgatóság vezetője, és dr. Köpeczi Béla. a Ki­adói Főigazgatóság vezetője Sióagárdon népviseletbe öltözött leá­nyok társaságában könyvárusításra indul. Második képünkön Aurel Mihale és dr. Köpeczi Béla egy sió­agárdi család otthonában beszélget a háziakkal. Mint látjuk az iskolás kislány örömmel nézegeti a vásárolt könyveket. ETTE1STO ODRIGUEZ •IRTA: HORVÁTH JÓZSEF 59. A spanyol ház akcióbizottsága elhatározta, hogy minden lehető­séget megragadva, megpróbálják megmenteni azokat, akiket a vesztüket érző hóhérok halálra szemeltek ki. Valamelyest megkönnyítette Imre bácsiék dolgát az, hogy eb­ben az időben már teljes volt a zűrzavar a városban. A nyilasok közt is fejetlenség uralkodott, összecsomósodtak a hatáskörök, és már maguk közt sem tudták, ki parancsol, kinek? Géza azt javasolta az akcióbi­zottságnak, hogy az egyik akció- csoportot, nevezetesen a Surányi- csoportot, állítsák be éjjeli por­tyákra, mégpedig nyilas különít­ménynek álcázva. Ennek a cso­portnak az a feladata, hogy este útnak indul, bejárja a Duna-part környékét, ahová a nyilasok rend szeresen hordták kivégzésre áldo­zataikat, ott közbelép, és meg­akadályozza a vérengzést. A terv megvalósult. A Surányi- csoport tagjai szürkület után egyenként szivárogtak ki a spa­nyol házból, és adott helyen ta­lálkoztak. Valamely sötét zúgban gyorsan felhúzták nyilas kar­szalagjaikat, télikabátjuk alól kí­vülre helyezték derékszíjukat és pisztolytáskájukat, zsebeik amúgy is tömve voltak kézigránátokkal, s ezután járőrt alkotva kezdték meg a portyát. A különítmény szabadon vonult ide-oda, s ha más nyilasokkal ta­lálkoztak, kevés szót váltottak egymással. Legfeljebb Surányi, ez a középkorú, zömök, és leí- tenthetetlenül bátor elvtárs kö­szönt oda egy-egy harsány „Ki- tartás”-t. Surányiék sok kivégzésre ki­szemelt üldözöttet mentettek ki a nyilas bandák karmaiból. Ami­kor felbukkant egy-egy kivégző banda, amelynek tagjai maguk előtt lökdösték a halálra szánta­kat, Surányiék is arrafelé vették útjukat. Amikor összetalálkoztak, üdvözölték, és „jó munkára” kezdték biztatni amazokat. Per­sze, a banditák röhögve köszön­ték meg a jó tanácsot. Amikor aztán szorosan ember ember mel­lé szorult a találkozásnál, Surá- nyéik — a csoportvezető kurta füttyjelére — elkapták a brigan- iik grabancát, leütötték, agyonlőt­ték, majd a Dunába hajigálták őket. A halálra szánt embereket pedig most ők fogták közre, mintha éppen kivégzésre indul nának, elkísérték őket jó messzi­re a Dunától, és szélnek eresztet­ték valamennyiüket. Sajnos, arra nem vállalkozhattak, hogy felkí­sérik és elrejtik őket a spanyol házban. Néhány nap múltán túl zsúfolttá vált volna a ház. Élelemmel sem győzték volna a rengeteg embert. De feltétlenül kockára tették volna az antifa­siszta küzdelem e fontos bázisá­nak biztonságát is. Hiszen ha va­laki, például hozzátartozói u áni vágyódásból, könnyelműen kiszö­kött volna a házból, és a nyila­sok kezébe került volna, elárul­ván a rejtekhelyét, nos... köny- nyű kiszámítani egy ilyen ballé­pés következményeit. De a Surányi-csoport így is százak életét mentette meg a fa­siszta banditáktól. Elmúlt karácsony, el az újév ;s — ünneplés nélkül. Térdig jár­tak már a véres januárban, ami­kor súlyos veszedelem tornyo­sult a spanyol ház lakóinak fe­je fölé. Géza fent dolgozott a felső vil­lában, és roppant fáradtnak érez­te magát. Karjára hajtotta a fe­jét, és elszunnyadt. Talán félóráig alhatott így, amikor érezte, hogy egy finom kéz végigsímítja a homlokát. Fel­nyitotta szemhéját. Anna ült mel­lette, és aggódva nézte Gézát. — Mi van veled? — kérdezte a fiút — Ó, semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok. És bosszankodc v. mert mostanába sokan ábrándok­ban ringatják magukat. Az akció­bizottság szigorú határozatokat hozott a házirendről. Például megtiltottuk, hogy nappal az elv- társak csapatostul kószáljanak a parkban, az udvaron, a sétányo kon. És betartják? Nézz ki az ablakon, Anna, különösen a fia­talok, minden nap megszegik ezt a tilalmat. Már Imre bácsinak is szóltam. Vannak, akik azt hi­szik, hogy máris túl vagyunk minden bajon, veszedelmen, há­borún, nyilasvilágon, mert ez a zárt tölgyfakapu, és az a hosszj kőkerítés... Gézának elakadt a szava. Rémülten és mereven bámult a kőkerítés felé, amely a spanyol házat a Szentiványi utcától elvá­lasztotta. — A kerítésen! — suttogta ful­dokló izgalommal. Anna is a jelzett irányba kap­ta tekintetét. Látta, hogy a kő­kerítés tetején egy emberi fej jelent meg. Messziről is kivehető volt, hogy a leselkedő, aki felkapaszkodott a kőkerítésre, egy magyar kato­natiszt, Bocskay sapkája, és a messziről megcsillanó aranystrá- fok elárulták őt. Géza kétségbeesetten látta, hogy az udvaron egy csapat if­jú akciógárdista hancúrozik. Ker- getöznek, és természetesen, ma­gyarul szólongatják egymást. Géza a leselkedő tiszt helyébe képzelte magát. Ugyan, mit is té­telezhet fel ez a tiszt, mit jelent ez: életerős, katonasorba való magyar fiatalok kergetőznek a spanyol követség udvarán, mint­ha csak hamisítatlan béke volna, vagy legalábbis Moszkva alatt dörögnének a hitleri fegyverek... Szempillantás alatt cselekvésre tökélte el magát. Lerohant az irodából. A lépcső­házban Gulyás bácsiba ütközött. Az öreg maszatos fehér köpenyt viselt, és alkalmasint a kazánház­ba, a spanyol ház élelemtárába indult, hogy kimérje az aznapi főzni valót. Géza szeme futtában is mega­kadt egy jókora, éles disznóölő kés pengéjén, amelyet az öreg magával vitt az éléstárba. Kikap­ta Gulyás kezéből a kést, kabát- újja alá rejtette, és elindult a sétányon át, a kijárati kaou felé. Pattanásig feszült idegekkel fi­gyelte a leskelődőt, aki még min­dig körbe-körbe járatta a pillan­tását, mint aki alaposan fel akar­ja mérni ennek a különös ház­nak a belsejét. Géza látszólag egykedvűen, gondatlanul bandukolt a kapu felé. Úgy tett, mintha nem fe­dezte volna fel a leskelődőt. Ami­kor már csak húsz—huszonöt méternyire volt a kaputól, a tiszt saokás feje eltűnt a kerítésről. Géza távoli neszt is hallott, ezt nyilván a tiszt földrehuppanása okozta. Most már futólépésben rohant a kaouhoz, és rátapadt a kémle­lőnyílásra. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents