Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-28 / 280. szám
1ÖG1. november 28. TOLNA MEG TEJ NÉPÜJSAO 3 A aazsi borvidék múltja, jelene, jövője Népes társaság ül együtt. Afféle borkóstolónak is beiilenék az összejövetel, erre mutat a négyfajta fehér bor, amely karcsú palackokban sorakozik az asztalon. Folyik a találgatás, melyik milyen fajta, s főleg honnan való. Háromról nincs vita, a negyedik, a negyedik... Pedig többen ülnek itt, akik nem csak szeretik a bort, hanem értenek is hozzá, lévén foglalkozásuk a szőlészet, borászat. De ennél a negyedik fajtánál megáll a tudomány. „Kellemes” — mondja az egyik. „Sima” — így a másik. „Szép bor” — ez is egy vélemény. Csak arra nem tudnak választ adni, honnan való. Aki hozta, végül elneveti magát, s kijelenti: — Ez duzsi bor! — ?... — Igen, duzsi. — Azt észrevettük, hogy nem szekszárdi, nem is badacsonyi, nem tokaji, talán még a csopakihoz hasonlít a leginkább, de az sem, de hogy... — Pedig az, duzsi. Ezt a borkóstolóval egybekötött bc\" ” -' í-t mi más követhette, ir " tzs. A múlt — Ha a múltra kíváncsi, keresse fel Nübel bácsit. Nyugalmazott igazgató tanító — a tanacsaazán javasolják ezt. — Ö több mint negyven éve él a faluban, min der.t tud róla. — Volt egy ismerősöm Dombó- várott, — kezdi az emlékezést Nübel bácsi. — Tanárember volt. Szerette a jó bort. Mindig ugyanabba a kocsmába járt. A kocsmában állandóan lehelő*' duzsi bort kapni és ő csak azt ivott. Egyik este is megy, de azt mondja a kocsmáros felesége: „Sajnos, tanár úr, a duzsi borunk elfogyott”. „De hiszen tegnap még volt” — mondja ő. Az asszony térül-fordul, aztán előjön egy palackkal. „Mégiscsak találtam”. — A palackon csopaki vignetta volt Amikor a tanár kérdőleg nézett rá, az asszony pirulva bevallotta: „Tegnap bepalackozta az uram. Elmegy ez csopakinak. És így sokkal drágább”. Régen történt már, de mutatja, jó bor termett a mi vidékünkön. Ha már csopaki címen lehetett eladni, akkor talán nem is lehetett sokkal rosz- szabb a csopakinál. — Rizlinget termeltek ezen a vidéken. Pia a körnjfeken harminc fillért kaptak egy liter borért, a duzsit ötvenért lehetett eladni. Még Nóprádból is jöttek a mi falunkba. Nyert a duzsi bor már e’ső díjat is, budapesti kiállításon. Szírr e rrvndenkinek volt a faluban szőleje. Az asszonyok mű- válté!', mart a férfiak ácsok, vagy Pcműveeek voltak, az egy, másfél hold szelő munkája az asszc- r.vokra maradt, meg ők dolgoztak rérnből a riagvgr.idáknál is. — rbm volt r-ev terület, „mint egy Ms oázis a Szaharában” — mondja Nübel bácsi. „S innen hiába vittek vesszőt máshova, sehol sem hózott olyan jó bort, mint Duzson”. A jelen A tanácsházán azt mondják: — Bizony, a község lakossága elhanyagolta a szőlőket. A lakosság harminc százaléka vasutas.. A téssznek kevés a munkaereje, a szőlők megművelésére mér r.cm jut. Nehéz lenne most már az állami gazdaságén kívül tíz hold jó szőlőt összehozni a duzsi határban. A présházak tönkrementek, a felszerelések is. A kisüzemi gazdálkodás nem tudja biztosítani a duzsi szőlővidék fennmaradását. Egyetlen lehetőség a nagyüzem. Igen, de a szövetkezet nem lát „fantáziát” a szőlőben. Főleg a munkaerőhiány miatt. Az állami gazdaság viszont igen. S amit az állami gazdaság végez, az nem csak jelene a duzsi borvidéknek, hanem elsősorban jövője. Kiss Pál elvtárs, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója el mondja: — Jelenleg hatvan hold szőlőnk van a duzsi szőlővidéken. Zöme új telepítés, termő ebből 16 katasztrális hold. Az idén sokkal jobb bort termeltünk, mint valaha. Oportóiból és burgundiból 24 must-cukorfokot értünk el. Meglepően jó minőségű, talán még a híres szekszárdival is vetekszik. Az ezerjónk 22 cukorfokos volt must korában. — És a rizling? — Rizlingünknek valami sajátos zamata. (ze van. Ez az úgynevezett „duzG íz”. Ez adta meg valamikor a jó hírét a duzsi bornak', s ez a jövőben is fennmarad. Három év alatt 23.7 százalékkal nőtt a lakosság bevétele Változik az élelmiszerfogyasztás, nő a kereslet a tartós fogyasztási cikkek iránt M 9 •• rr A jovo A közelmúltban elkészült a lakosság általános pénzügyi helyzetét tükröző statisztikai tanulmány, a lakosság bevételeinek és kiadásainak adatait, mutatóit tartalmazó összesítés. A statisztikusok megállapították, hogy az elmúlt három évben a lakosság bevétele, illetve a bevételek személyi célokra fordítható része fokozatosan emelkedett, s 1960-ban 23,7 százalékkal volt magasabb az 1957. évinél. 1961-ig 748 000 parasztcsalád lépett a közös gazdálkodás útjára, s ez azt hozta magával, hogy a parasztok egyéni áruértékesítéséből származó pénzbevételei fokozatosan csökkentek, viszont a paraszti életszínvonal szempontjából meghatározó, személy; célokra fordítható pánzve- vételek összege a termelőszövetkezeti mozgalom térhódításával párhuzamosan növekedett . Biztató képet nyújt a bérből és fizetésből élők bevételeinek alakulása is. A munkabér-bevételek az elmúlt három esztendőben 23 6 százalékkal emelkedtek, az egyéb bérjellegű bevételek (nyugdíj, táppénz, családi pótlék,! segély, ösztöndíj, stb.) pedig 74 százalékkal. I A jövedelmek általános növekedése jelentős változásokat okozott és okoz a kiadások szerkezetében, a kereskedelem áruforgalmában. Megállapítható ugyanis, hogy a keieskedelmi forgalom növekedésében az élelmiszerek 25 a ruházati cikkek 20, a vegyes iparcikkek pedig 44 százalékkal részesedtek. Különösen figyelemre méltó, hogy megváltozott az élelmiszerfogyasztás összetétele: az előző évinél lényegesen többet vásároltunk drágább élelmiszercikkekből, szalámiból, kolbászfélékből, füstölt árukból, és csokoládéból. Hasonló jelenség tapasztalható a vegyes iparcikkek forgalmában: itt a kereslet inkább a tartós cikkek, a lakás- berendezési tárgyak, az építőanyagok és a háztartási kisgépek iránt növekedett. Jellemző az életszínvonal emelkedésére az is, hogy a három év alatt hazánk lakói a nettó-bevételek 2—3 százalékát pénzkészleteik növelésére fordították. A takarékossági kedv növekedésének eredményeként 1958—1960 között 75 százalékkal emelkedett a lakosság pénzkészlete. Ipari tanulók a terme üszővé kezetekben Termelés—1 . eékezeteinkben mind nagyobb gendot fordítanak a fiatalok szakképzésére. A termelőszövetkezeti tagok immár hagyományossá vált továbbképzési formái mellett — mint az ezüstkalászos tanfolyam, a vezetőségi tagok szaktanfolyama stb, — Duna- szentgyörgyön például az idén szerzőébe'.’ek először inari tanulókat a fiatalok köréből. Ipari tanu’ók tanulnak a kisipari szakmákban (bognár, kovács), de most először már van egy fiatal tanulójuk az állattenyésztésben is. A tanulóképzés még természetesen kezdetleges, de a szövetkezet, mivel szüksége van a szakképzett tagokra, úgy tervezi, hogy a következő esztendőkben — "a különböző tanfolyamok, előadássorozatok szervezése és kibővítésé mellett — kiterjeszti a tanulóhálezatot, és folyamatosan szerződtet fiatalokat mezőgazdasági tanulóknak. A jövő gazdája és formálója az állami gazdaság. A tizenöt malii- gar.d fokos ezerjó és a tizennégy i malligand fokos burgundi vitathatatlanul mutatja, érdemes a' duzsi határban bortermeléssel fog lalkozni. Van benne „fantázia". Ma még csak formálódik a határ j hiszen a hatvan hold nem nagy : terület, de már formálódik a jő- vő is. Egv számadat, és az sokat elmond. Kiss elvtárs szerint: — Tervünk, hogy nagyarányú szőlő- és gyümölcstelenítést végzünk. ötszáz katasztrális holdon lesz szőlőnk, két területen, és eb- be beletartozik a duzsi határ is. És még több lesz a gyümölcsösünk. ötszáz hold szőlő. Ez már nagyüzem, itt már lehet nagy meny- nyiségben, minőségi bort termelni. Igazi duzsi bort. Amilyent a múltban sohasem. A jelen visszaesése után íay i bontakozik ki a duzsi borvidék jövője. LETENYE1 GYÖRGY Új pártveze-őségét választoltak a mázai kommunisták — megkezdődött a pártoktatás A mázai bányaüzem kommunistái megtartották a párt-veze- tőségválasztó taggyűlést. Ezen a taggyűlésen a megválaszott 9 tagú vezetőségbe új arcok, fiatal elvtársak kerültek. De talán nem is ez a leglényegesebb, hanem az az új szeTsm, a bátor, elv- társias bírálat az új, mely megragadta a taggyűlés résztvevőit. Még ta’án soha nem jutott eny- t v'rc kifeiené're Mázán az alulról jövő bírá’~t. A bírálatok, s önbírálcíok egész sora hangzott el, a'aposan megvitatták az elv- társrk a termelés, a pártmunka problémáit, számos érdekes javallatot tettek annak érdekében, hogy javítsuk egyre az alapszer- vezc*ekben a kollektív vezeték, a pártmunkát, hogy termelési eredményeink mind jobbak legye nek. A taggyűlést áthatotta pártunk határozatának szelleme, a huszonkettedik pártkongresszus lenini eszméje. Ez a bíráló elv- társias szellem alapja a jövő nagy feladataink sikeres megoldásának. * November 21-én ünnepélyes külsőségek közepette megkezdődött a bányaüzemben az 1961— 62-cs pártoktatási év. Igen nagy számban jelentkeztek pártonkí- vüli bányászok is pártoktatásra. Kilencven fő vesz részt a nárt alr.oszcrvczet által szervezett különböző oktatási formában. ötven hallgatója van az időszerű kérdések tanfolyamárak, a macvar munkásmozgalom történetét első évfo’vamon 21 clvtárs hallgatja, a politikai gazdaságtan tanfolyam második évfolyamán tizenkilenc elvtárs vesz részt. I. L. Máza /JJETTENTŐ f\0URiGUEZ GUTA: HORVATH JÓZSEF 58. — Jól tette, hogy eljött, nagyon jól tette — jegyezte meg báró Kemény, amint leültek. Rodriguez azonnal észrevette, hogy a nyilas külügyér még meg- viseltebb, s még gondterheltebb, mint amikor egy hónappal azelőtt látta. Rodriguez azonban látszólag ügyet sem vetett erre a körülményre. Valósággal sugárzott az ábrázata, amikor ünnepélyes hangon megszólalt: — Illett volna nekem bejelenteni magam miniszter testvérnek, de gondoltam, ezt a hírt hamar gyorsan kell tudomására hoznom. Milyen hírt? — ráncolta homlokát a báró, aki mostanában már csak dermesztő hírekhez volt szokva. — Franco tábornok hatalmazta fel engemet, hogy nagyon bizalmasan tegyem fel a kérdés: Ha spanyol államfő adományozna legmagasabb kitüntetés Sza- lasi nemzetvezető testvérnek, vajon elfogadná-e ezt a rendjel ő? A báró arcán különös mosoly suhant át. Ez nem kerülte el Rodriguez figyelmét. — Ügyvivő úr — válaszolta a miniszter —, hivatalosan közölhetem a nemzetvezető nevében is, hogy amennyiben a spanyol államfő, Franco tábornok ezzel a kitüntetéssel tisztelné meg a nemzetvezetőt, úgy ezt igen nagy örömmel fogadná, és büszkén viselné. — Ó, nagyon, nagyon örvendezek, miniszter testvér. Ezt fogom tudatni kormányommal hamar gyorsan. — Már régen találkoztunk, kedves testvérem, — fordított a beszélgetésen a báró. — Mi újság a spanyol kolóniában? Hasznát vették-e a kapott támogatásnak? — Nagyon nagy hasznát, és ezt is megköszönöm nagyon szépen Jelentettem Madridnak is ezt a támogatás, és felhatalmazva vagyok, spanyol kormány nevében is nagyon megköszönni. Spanyol kormány reméli azt. hogy jobb időkben visszaszolgáltatja mindent. Báró Kemény elkomorult. — Bizony, kedves testvérem, most komoly nehézségek támadtak. Bizalmasan elmondhatom önnek, hogy a magyar kormány átmenetileg eltávozik Budapestről, és a nyugati országrészben telepszik le. Természetesen ez csak ideiglenes távoliét lesz, meri ezen a télen, amint Hitler vezér és kancellár közölte Szálasi nemzetvezetővel, döntő fordulat várható a háború menetében, és Budapest körzetéből, meg a Duna vonalából kiindulva a német és szövetséges seregek döntő csapást fognak mérni az oroszokra. Rodriguez nagyot bólintott: — Magától értetődik ... — Egyes budapesti diplomáciai missziók szintén távozásra készülnek kedves testvérem. A spanyol misszió vajon mit határozott? Rodriguez arca ünnepélyessé vált, s hangja meggyőzően zengett: — Mi nem fogunk távozni testvérem. Mi itt maradunk, és részt fogunk vállalni hungarista testvéreink harca... Mi nem is hisz- szük, hogy oroszok betörni fognak Budapestre. Várakozóan fürkészte a báró aicát. A külügyminiszter töprengett, hogy vajon mit is kellene erre válaszolnia? — Nem tudom, nem tudom — mondta aztán nyugtalanul —, az a tény, hogy az oroszok máris közvetlenül Budapest osromára készülnek. Kelet és északkelet felől már a főváros küszöbén vannak. Még nagyobb baj, hogy átmenetileg sikereik vannak délnyugaton, a Dunántúlon. A nemzetvezető úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az oroszok be akarják keríteni fővárosunkat. Ezzel áll összefüggésben az a döntésünk, hogy elhagyjuk Budapestet, amint mondottam, ideiglenesen persze. — És ha hungarista kormány megy innen, ki gyakorol majd hatalom? — A nemzetvezető úgy döntött, hogy egy régi, kipróbált testvérünkre, Nidossi Imre alezredesre bízza a főváros belső rendjének és külső védelmének biztosítását. — Akkor ez fogja jelenteni valamilyen katonai diktatúra a hungarista kormány távolléte alatt? — Igen, olyasmit jelent. Nidossi testvér teljhatalmat kap a nemzetvezetőtől, városparancsnoki minőségben. Rodriguez kigyúlt | tekintettel jelentette ki: — Budapesti spanyolok fogja teljes erőből segíteni a hungarista testvéreket! Ezt biztosíthatom. Báró Kemény ismét nagyon meghatódott, és nem győzte szorongatni Franco tábornok kitűnő képviselőjének kezét. — Nem csalódtam önben és a spanyol testvérekben! — mondta ünnepélyesen. — És meggyőződésem, hogy hamarosan megint találkozunk majd. Találkozunk — az ellenség közelségétől megszabadult, és megtisztított Budapesten! — Isten önnel, drága testvérem! — búcsúzkodott elfogódot- tan Rodriguez. XVI. A párt harcosai, s az antifasiszta mozgalom bátor emberei újult reményekkel vetették magukat a nagy küzdelem utolsó menetébe. A szovjet hadsereg szoros gyűrűbe fogta Budapestet. A nyilas kormány már hetedhét országon is túl volt, valahol a nyugati határszélen ütötte fel sátorfáját. Minden úgy történt, ahogyan báró Kemény azt idejekorán elárulta a spanyol ügyvivőnek, Rodrigueznek. Budapesten Nidossi Imre volt a nyilas városparancsnok. Vér- gőzös bűntanyájukat egv laktanyában rendezték be. Nidnssi kiadta a parancsot: mindenkit haladéktalanul fel kell boncolni, aki nem sorakozik fel Budapest »-védelmére«. Az emberek minden házban a moszkvai rádiót, a Kossuth adót, vagy legalábbis Londont hallgatták. így már nagyon sokan tudták, hogy a szovjet seregek parancsnokai menekvést ajánlottak az ostrom közepén Budapestnek, de a gyalázatos fasiszták lemészárolták a szovjet parlamentereket. Pfeffen-Wildenbruch PS-tábo-- nok, a Budapesten kö-'ü’zárt hitlerista erők parancsnoka úgy döntött, hogy házról házra, kőről k - re »védc'rr.ezi« a magyar főv rost. Jobban mondva Bécset és Berlint, de itt, Budapest leomló falainál. Az ostromlott város szenvedései a végsőkig fnl-r-V íffik. A nyilas bandák öldöklése nem isme-t halárt. (Folytatjuk.)
