Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-26 / 279. szám
4 TOLNA MEGYE! NÉPÜJSAG 1961. november ÍC. Jó szerencsét, mázai MINDIG valami különös érzés fog el, ha szénbányába megyek. Nem is az irdatlan mélység, a »tulipános ablak« hiánya, az időnként fojtogató bányalevegő, a süket csend, melybe csak az ácso latok roppanása hoz változást, hanem az a nagyszerű hősi munka kelt bennem mindig különös érzéseket, mely lent a föld mélyében, távol mindentől, sokszor emberektől is, folyik. Most is, amikor leszállni készülök a mázai bányába, s hogy késve érkezem, s kísérőm, Pápai István üzemmérnök már valahol a harmadik vagy tán a negyedik S2inten csúszik hason, gázol térdig vízben, miközben erre gondolok, fog el ez az érzés. S az izgalmat, ha lehet így nevezni, még csak fokozza bennem az, hogy nincs aki lekísérjen. Az ügyeletes bányafelügyelő az ősz- szes szómbavehető embert keresi, de már mind leszállt. Engem elküld az öltözőbe, hogy vetkőzzek csak nyugodtan, majd talál valakit, ha más nem, hát ő kísér le, és ott majd átad valamelyik bányásznak, aki majd elvisz a munkahelyekre. Erős munkaruhát, jó gumicsizmát húzok. Amint kilépek az öltözőből. már vár egy fiatal bányász. Talán huszonöt éves. Nyakamba akaszt egy »menekülőt«, élesfényű reflektort nyom kezembe, és már indulunk is a bányába. AZ AKNA SZAjABAN még megakadunk, mert egy szénnel telt csille leugrott a sínről, és két asszony győzködik a tonnányi súllyal, eredménytelenül. Kísérőm nekidől a csillének, hátával nagyot feszít-emel, s a csille egy 2örrenéssel a sinen gurul tovább az osztályozó felé. Kast kérünk, surrogva repíti a mélyről a magasba a csillével rakott kast a karvastagságú drótkötél, víz csurog a kas vázáról. Engedélyt kapunk a beszállásra, leadják a jelzést: ember megy le! Lent várnak. Kormosképű, meleg ruhába öltözött bányászok toporognak a huzatos akna-torokban. — Jószerencsét, elvtársak! — köszöntésünkre jön a válasz és a figyelmeztetés is, siessünk, mert még egy vonatnyi csillét kell fel- küldeniök, s minden perc drága. Gyalog indulunk a fővágaton. Csodálkozva torpanok meg. Az ezernyi fényben tündöklő akna fényforrása fénycső, olyan mint Szekszárdon, vagy mint Pesten akármelyik utca.Huszonöt méterenként a »bújó« felett világit egy fénycső, több mint egy kilométer hosszan. Kísérőm, Kovács István bá- nya-»figuráns« — »civilben« a labdarúgó-csapat középhátvéd ie nevet csodálkozásomon. — Látja ilyen is van a mélybén, száznegyven méterre a föld alatt! Alig két éve kezdték szerelni. Addig csak tapogatva, a bányalámpa fénye mellett lehetett menni, most meg: akárcsak egy esti világításban levő utcán. Csak a kirakatok hiányoznak. Jószerint bányászok! az sem, mert az érdekes kőzetvonulatok, a fehérre meszelt táró-fal kellemes látvány. VELÜNK SZEMBE dübörögve diesel-vonat jön. Kitérünk és várjuk, míg elcsattognak előttünk a szénnel rakott csillék. — Meddő itt nincs? Palát sem láttam! — Azt nem visszük felszínre, felesleges költség, az elhagyott, már kitermelt helyekre rakjuk, így kedvezőn, a tervnél jobban alakul az egy tonna széntermelés költsége, mert ez a végső cél. No persze a mennyiség is, de hát annyi feladatunk van, hogy mindet csak úgy tudjuk teljesíteni, ha minden területen egyformán. és jól dolgozunk. Majd meglátja a munkahelyeken, ott folyik az igazi takarékosság, a minőség-javítás, a költségcsökken tés, minden, a bánya lelke ott van, egy-egy ember, kezében a réselővel, a csákánnyal, a lapáttal, az a bánya szíve. Az ő munkájukon áll vagy bukik a terv, a becsület. — S eddig hogy sikerült a terv? — Nem panaszkodunk. Dolgozunk, s ennek eredménye is rövidesen meglesz: Három hét múlva az éves tervet minden részletében teljesíteni akarjuk. Közben egymás után hagyjuk el a bánya-karbantartók munkahelyét. Ók az »orvosok«, állandóan javítanak. Biztonságossá teszik a járatokat, a levegő- és vízvezeték-rendszert, a metán-elszívó berendezéseket. BOKÁN FELÜL ÉRŐ VÍZ állja utunkat. Csurog a víz a meny- nyezetről, a táró oldalából. Mesz- sziről bányalámpa pis'ákoló fénye jelzi: ott emberek dolgoznak. A vízszivattyú hörpölve nyeli a szénporos vizet, lassan apad, valami műszaki hiba volt, valakinek a hibájából, azért tört be a víz. Itt találjuk meg Pápai István mérnököt és Kovács József idős területi főmérnököt. Nem éppen . dicsérő szavakkal emlékeznek a »tettesről«, amikor utasítást adnak a víz szivattyúzására, a kövezés elvégzésére. A tizenkettes csapathoz, a Koller János vájár vezette szocialista munkabrigádhoz megyünk. Itt tapasztalom az első beszélgetést a munkáról, amúgy bányászmódon ... De erről majd legközelebb. (Folytatjuk) Pálkovács Jen« ABC-tészta A minap eredménytelennek bizonyult nejem tojásvásárlásra irányuló szándéka. Bizonyára az alapanyag-ellátásban lehettek zavarok, mert a piacon nem falait egy fia tojásra, de hiába kilincselte végig az üzleteket is. A hasztalan fáradozás után született meg benne a nagy elhatározás; vásárol egy csomaq késztésztát. Az elhatározás után a cselekvés mezejére lépett — jobban mondva visszament az üzletbe, és vásárolt egy csomag tésztát. — Látod, mondtam —, csupa haszon ez a késztészta. Nem kell vesződnöd a gyúrással, sodrással, metéléssel. Hanem, mikor nejem kitálalta a vásárolt késztésztával készült csibeaprólék-levest, néztem csak nagyot. Mert a levesben csupa betű úszkált. Ni csak! Hiszen ez egy S. Ez meg H. A tányérban ott kavargattam az egész ábécét a tízes számrendszerrel együtt. — Hát ez miféle tészta? — kérdeztem nejemet. — ABC-tészta. Nahát, micsoda dőreség ennyi betűt így ömlesztve az ember elé tálalni. Nem lenne jobb tán, ha regénnyé formálnák? A budapesti tésztagyár sorozatban kiadhatná a világirodalom klasszikusait, a magyar remekírókat, az új magyar lexikont, és még egész sor más művet. Akkor az ember vasárnap kong nyű szórakozásként a tányérjába merítheti Ilf Petrov: Aranyborjú című könyvét. S miközben jó étvággyal szürcsölné Osztap Bender fondorlatait, megállapíthatná: — Micsoda kitűnő ez a leves! BI. v w m m * azepite Vigyázz!... Húzd meg!.;« Pár pillanat és az utolsó vasbeton-gerenda is a helyére került az épülő házon. Serényen dolgozik a két brigád, igyekezni kell, hogy amíg tart a szép idő, felkerüljön a tető is. Aztán már jöhet az eső, vagy akár a hó is, a belső válaszfalakat, a vakolást, burkolást már akkor is meg lehet csinálni. Karácsony előtt kész lesz a Széles-család új háza. A tulajdonos, Széles Ferenc, kendergyári lakatos láthatóan elégedett a Varró köművesbrl- gád és a Stingli ácsbrigád munkájával, pedig pór nappal ezelőtt még ő sem tudta, hogy ilyen komoly és gyors segítséget kap. Pénteken nyitott be először a Dunaföldvárl Építőipari Ktsz elnökéhez az építkezés ügyében, és ma, kedden, már a födémet betonozzák. Az alap kiásásában a falak felhúzásában még tudtak segíteni a barátok, munkatársak, de a többi munkához ez a segítség már nem elegendő. — A megye kisipari szövetkezetei közül elsőként fejeztük be az éves tervet — mondja Túri Ferenc ktsz-elnök. Szeptember 30-án jelentettük az egész évi terv-előirányzat teljesítését. Ezt pedig elsősorban annak köszönhetjük, hogy sikerült „megtörni a jeget” a lakossági építkezéseknél. Egyre többen jönnek hozzánk kisebb- nagyobb megrendelésekkel, van aki az alapásástól a kulcsátadásig minden munkát velünk végeztet el, ilyen lakóházépítkezésünk az idén már nyolc volt, de sokkal több az átalakítás a tatarozás, vagy az olyan új házépítés, ahol a munkának csak egy részét kell elvégeznünk. Gyorsaságban, minőségben, de az árakban is bírjuk a versenyt a maszekokkal. A kisipari szövetkezetek feladata, hogy termelésüknek minél nagyobb hányadát tegye ki a lakosság közvetlen szükségleteire végzett munka. Erre törekszünk ml is. Érdekes a története ennek a mostani munkának is. Széles Ferenc pénteken kereste fel a szövetkezetét. Túri elvtárs azt mondta, hogy másnap hozza el a tervrajzokat, aminek alapján el lehet készíteni a költségvetést Mire azonban szombat reggel bejött a megrendelő, az elnöknek kész volt a terve. Ha ANTAL 1 ISTVÁN f m miwiH Mi mn z&ruj&ratit(e Pénteken este a zenekedvelők zsúfolásig megtöltötték a zeneiskola nagytermét Antal István érdemes művész zongoraestje alkalmából. A zsúfoltság és elsősorban annak hangulatrontó mivolta támasztotta bennünk azt a gondolatot, hogy a szekszárdi zenei élet kinőtte már a zeneiskola nagytermének eléggé szűkre sza bott kereteit, ami azonban mégis igen örvendetes jelensége a megyeszékhely kulturális életének. Antal István, aki mögött három évtizedes gazdag művészi múlt áll, bármikor szívesen látott vendég itthon éppen úgy, mint Európa bármelyik nagyvárosában. Ezt mutatta az idei év is, amikor a bécsi ünnepi heteken, a welmarl Liszt-ünnepségeken, aztán Németország különböző városaiban, kirobbanó sikerrel szerepelt. Ezt az Antal Istvánt hallottuk a műsor második felében, amelyben a két elfelejtett keringő olyan volt, mint a legnemesebben csillogó gyémánt. A Don Juan Liszt átirata is hatalmas sikert aratott és szinte maradék nélkül sikerült felszínre hoznia azokat a szépségeket, amelyek a most először hallott műben rejlenek. Még további színvonalemelkedést hoztak a közönség szűnni nem akaró tapsaira előadott ráadás-számok. amelyek közül különösen a Paganini XIII. capriccio és a Schubert-dal sikerült nagyszerűen. A műsor harmadik ráadása Chopinre emlékeztetett, pedig Beethoven Appasszionátá- jának harmadik tétele volt. Minden bizonnyal a zongorának is része van abban, hogy a műsor első felében csak a XI. Rapszódiában talált önmagára. Ha visszaemlékezünk arra, hogy a Försteren annak idején „elvérzett” Zempléni Kornél is második szekszárdi hangversenyén és az Opera-esten is több panasz hangzott el a zongorával szemben, igazat kell adnunk Antal Istvánnak, aki szerint igen zavarta, hogy a zongora nem szólalt meg érzékenyebb billenté- sekre és a rcpetálásokra, és szinte az egész estén küzdelmet kellett folytatnia annak érdekében, hogy művészetének engedelmes játékszerévé tegye. Mindent egybevetve azonban Zempléni Kornél, Hernádi Lajos. Bacher Mihály, Ungár Imre, Paperno, és a többiek után szívesen hallottuk és a lelkes hallgatóság, amelynek soraiban tamási, sióagárdi, harci, várdombi, bátaszéki, stb. vendégek is helyet foglaltak, szép élménynyel meggazdagodva távozhatott. Az összekötő szöveget Létay Menyhért gimnáziumi tanár írta és mondta el, a tőle megszokott lelkesedéssel és a muzsika iránti rajongással. O. I. Ausztráliába is szállítanak a decsi népművészek Zöld zsalugáterek az ablakon, s a bejárati ajtó felett felírás: Sárközi Népművészeti Ház. Sokat sejtető, érdekes különlegessége ez a ház nemcsak Döcsnek, de az egész megyének is. Híres szép népművészeti holmik kerülnek ki innen az ország minden részébe. De nemcsak az országban, hanem külföldön is ismerik, keresik a sárköri anyagokat, mintákat. Ennek legszemléletesebb bizonyítéka a legutóbbi esemény. Már köztudomású, hogy mintegy három éve sárközi mintás egész nói ruhát kreáltak. Ez volt, ahogy megegyeznek, hétfőn meg is kezdhetik a munkát A közületi munkák — azokat úgyis terven felül vállalták — várhatnak pár napot. Az elnök szombaton ezzel fogadta Széles Ferencet. Részletes költségvetést csak pár nap múlva tudnak csinálni, de hozzávetőleg huszonötezer forintba kerül a födém, a tető, a belső válaszfalak elkészítése, a vakolás, burkolás és az egyéb befejező munkák. — Többre számítottunk — válaszolta a leendő háztulajdonos. — Mikor jár le az OTP- kölcsön igénybevételi határideje? — December 31-én. — Akkor befejezzük a munkát december 15-re. — Rendben van, kössük meg a szerződést Hétfőn az elnökkel együtt kivonult a két brigád, hozzáláttak a munkához. És abban is megegyeztek, hogy a december 15-1 határidő túl hosszú, jóval előbb készen lesznek. Igaz, hogy egy kis akadály jött közbe, kiderült, hogy még egyikük sem állított össze CSRB tető- szerkezetet. Itt pedig ez van a tervben, sőt itt vannak már a asszerkezetű tető-elemek is. °róbáljuk meg itt a ház melletti tisztáson összeállítani, utána majd könnyebben megy n födémen — mondta az elnök. Egy óra alatt összeállították. mondani szokták, a főcikk. Azóta ez elterjedt bel- és külföldön egyaránt. No dehát nem lehet megütni a régi babérokon, különösen ott, ahol e művészetnek 37 hivatott, kitüntetett képviselője van — népi iparművészek — és öten a népművészet mesterei. Ebben az évben új dologgal próbálkoztak és nem kis sikerrel. Sárközi mintás szoknyalapokat készítenek. Ezt is ismerik már szerte az országban. De a külföldiek csak mostanában kezd tek érdeklődni utána. Körülbelül másfél hónapja kért tőlük a Külkereskedelmi Vállalat mintapéldányokat — tájékoztatott ben nün két dr Lipovszky Imre főkönyvelő — és az első külföldi megrendelést már teljesítették is. Ezek szerint ausztráliaiaknak tetszett meg az új kreáció és mindjárt nem darabban, hanem végben közel 500 métert rendeltek belőle. A szövetkezet a napokban le Is szállította ezt. Érdekes az ausztrálok kívánsága a színösszeállítás tekintetében. Az egyiken például halvány csau-szín alapon feketével, a másikon világosszürke alapon kékkel, a harmadikon fekete alapon dohány-színnel hímzett a sárközi minta. Ha nem is mondták, de úgy gondolom, ez is az ünnepi készülődéshez tartozik. Februárban lesz ugyanis 10 éves a közösség. S a rövid tíz év mit hozott? Harmincöt taggal indultak, s egy negyedéves termelési értékük alig volt 50—60 ezer forint. Ma? Most, hogy a sióagárdiak is hozzájuk kapcsolódtak mintegy háromszázan vannak, ak'k nem hagyják feledésbe menni a régi szép dolgokat, sőt továbbfejlesztik, művészi tökélyre emelik. A tízéves évfordulóra nem Kívánhatunk szebbet, jobbat, mint: az első ausztráliai megrendelést több is kövesse és máshonnan is. (S*—E)
