Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

vetkezetesításe a népi demokra­tikus országok többségében be­fejeződött. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdasági ter­mőföldek egész területén az egész rendszerben most' felülmúlja a 90 .százalékot. Ennek eredményeképpen — mondotta ' Hruscsov — megválto­zott a társadalom oszlúlyszerke- zete, megszilárdult a munkásosz­tály szövetsége a parasztsággal, megszűntek az ember ember által való kizsákmányolásának gazda­sági alapjai. A nép erkölcsi és politikai egysége először a mi hazánk­ban alakult ki, most ez min­den szocialista országban erő­södik. A szocialista országok egymás­hoz való lankadatlan testvéri kö-. zeledésének folyamata, ez orszá­gok politikai és gazdasági megerő­södése az egész szocialista világ- rendszer megbonthatatlan szi­lárdságának egyik döntő tényező­je. A legutóbbi években — mond­ta Hruscsov — a testvérpártok tapasztalatai életre hoztak egy új formát, a közvetlen termelési' együttműködést. Megerősödtek a szocialista államok kollektív szer­vei: a varsói szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Teljes joggal beszélhetünk a szabad népek szilárd szocia­lista közösségének a világ színterén való jelenlétéről. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer most fejlődésének úi szakaszába lépett, majd kijelentette: „A fő dolog most az, hogy lankadatla­nul fejlesztve minden egyes szo­cialista ország gazdaságát, kivív­juk a szocialista világrendszer fö­lényét a kapitalista rendszer fö­lött. az abszolút termelési volu­ment tekintve. Ez a szocializmus nagy történelmi győzelme lesz.” Hruscsov így folytatta: Minden egyes szocialista ország nemzet­gazdaság-fejlesztési erőfeszítései­nek-egyesítése a gazdasági együtt­működés és kölcsönös segítség 1 megszilárdítására és kibővítésére kifejtett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista világgazdaság újabb fellendítésének országútja. A szocialista államok hatal­mának növelése a béke anyagi és erkölcsi tényezőinek foko­zódását jelenti. .Most már nem lehet a mai idők legfontosabb kérdéseit, mint pél­dául a háború és a béke problé­máit csupán a kapitalista törvé­nyek hatásának szemszögéből megközelíteni. Most már nem az imperializmus a maga farkas­modorával, hanem a szocializmus a béke és a haladás eszméivel válik a vi­lág fejlődésének döntő ténye­zőjévé. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első ' titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világot nem fé- . lemlíti meg semmiféle balszeren­cse vagy megrázkódtatás. A beiső reakciónak Magyaror­szágon, az imperialista erők tá­mogatásival megszervezett ellen- forradalmi lázadása, a Lengyel- országban, a Német Demokratikus Kör*ársaságban történt ellenséges mesterkedések megmutatták, hogy az osztályharc a szocializmus épí- . tése időszakában időnként foko­zódhat és kiéleződött formákat ölthet. Az imperialista mesterkedések- ■ fői nem szabad megfeledkeznünk — mondotta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, a nemzet­közi réakció mindinkább arra vesz irányt, hogy kívülről mér.ien csapást a szocialista államokra, majd így folytatta: Természete­sen az imperialisták kalandokba . bocsátkozhatnak ugyan, de nincs esélyük sikerre. Az imperialisták más úton is hajlandók próbálkozni — folytat­ta Hruscsov. — A szocialista tá­bor gyengítése céljából egymás­ra próbálják haragítani a testvéri országok népeit, vagy viszályt próbálnak szítani közöttük, meg­kísérlik feléleszteni a nacionalis­ta gyűlölködés maradványait, s mesterségesen próbálják fe1 ni a nacionalista hangulatot. (Folytatás az 1. oldalról.) Megkezdődni! os SzKP XXII. kongresszus« A marxista—leninista pártok­ra. a szocialista országok népeire hárul az a nagy történelmi fele­lősség. hogy állandóan szilárdít­sák a szocialista országok nem­zetközi testvériségét, a népek ba­rátságát. Hruscsov kijelentette: Bízunk abban, hogy a kapitalizmussal folyó versenyben a győzelem a szocializmusé lesz. Hisszük, hogy ezt a győzelmet békés verseny­ben, nem pedig háború kirobban­tásának útján vívjuk inaid ki. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének • áUás- poru.ián voltunk és leszünk, s mindent megteszünk a vi­lágbéke megszilárdítására. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára megállapította: bevált a párt XX. kongresszusá­nak az a következtetése, hogy a kapitalista országok szüntelenül újabb - gazdasági- és - társadalmi megrázkódtatások feig haladnak. Az elmúlt években — mondta Hruscsov — tovább fokozódtak a kölcsönös ellentétek mind a kapi­talista országokon belül.. mind a, kapitalista országok között. Gyar­matbirodalmak omlottak össze, a munkásosztály harca és a népek nemzeti felszabadító mozgalma óriási méreteket öltött. A kapitalizmus rothadásának általános irányzata kérlelhetetlen erőyel tartott tovább. Az Egyesült Államokat, a kapitalizmus vezető országát öt esztendő alatt" a ter­melés két válságos hanyatlása sújtotta, s a háború óik hegy ilyen visszaesés volt- az Egyesült Álla­mokban. Az Egyesült Államok elvesz­tette abszolút fölényét, a kapita­lista.' világ termelésében és ke­reskedelmében s most a többi tő­kés ország között körülbelül azon a helyen van, ahol a háború előtt volt. . Jelentősen gyengült Anglia és Franciaország pozíciója. A legyő­zött országok közül különösen erősen feltört Nyugat-Németor- szág és Japán. Az imperialista államok között feltámadtak a háború előtti ellen­tétek és új ellentétek keletkeztek — mondotta Hruscsov. — Egyre jobban fellángol a harc az angol és a nyugatnémet imperialisták között a nyugat-európai uralmi helyzetért. A francia imperializ­mus az angol imperializmus el­len vívott harcában tegnapi el­lenségére, a nyugatnémet mono­póliumokra próbál támaszkodni. Ez a természetellenes szövetség azonban épp úgy, mint az érdek- házasság. mind gyakrabban Fran­ciaország ellen fordul. Nagy el­lentétek választják el az Egyesült Államokat Angliától és más im­perialista államoktól. Ezek az el­lentétek megmutatkoznak a NATO-ban és a többi, agresszív tömbben is • ' Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperialista hatalmak és azok vezetői a nemzetközi fe-1 szültség enyhülésétől félnek, mert éppen a feszültség közepette tá- kolhatnak össze könnyebben ka-' tönai tömböket, tarthatnak népe­ket rettegésben, a szocialista or­szágok részéről képzelt fenyege­tések ürügyével. Mint Hruscsov kiemelte, a reakció a szocializmus or­szágai ellen irányuló agresz- szió útján próbál kivezető utat keresni. Ma a fő agresszív mag szerepét az Egyesült Államok tölti be, amely a nemzetközi reakció köz­pontjává vált. Az amerikai im­perialisták szövetségre lépnek a nyugatnémet militaristákkal és revansistákkal, és veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát. A mi időnkben azonban az imperializmus számára már veszélyes háborús szellőző­nyílás segítségével kivezető utat keresni az ellentétekből. I nemzetközi felszabadná mozgalom kibontakozása Hruscsov a nemzetközi fel­szabadító mozgalom, széleskörű kibontakozásáról szól,va Jtijéien- tette. hogy századunk hatvanas évei úgy vonulnak be a történelembe, mint az imperializmus gyar­mati rendszere teljes széthul­lásának esztendei. Egyre ingatagabbá válnak az imperializmus ázsiai, afrikai és latin-amerikai pozíciói. E konti­nensek forradalmi harca viharo­san fokozódik. A legutóbbi hat esztendő alatt 28 állam vívta ki politikai függetlenségét. Nem szabad azonban megfe­ledkezni arról, hogy jóllehet a gyarmati rendszer összeomlott, maradványait még nérh számol­ták fel — mondotta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy ez esztendők alatt a Szovjetunió állhatatosan teljesítve nemzetközi kötelezett­ségeit, segítséget nyújtott az im­perializmus és a gyarmati rend­szer ellen küzdő népeknek. Egye­seknek ez az álláspont nem tet­szik. Mit tegyünk! Ilyen a meg­győződésünk! Hruscsov kijelentette: Mi szív­ből kívánunk sikereket mind­azoknak, akik most harcolnak az imperializmus ellen, saját sza­badságukért és boldogságukért. A népek elidegeníthetetlen jogának tartjuk az idegen el­nyomatás megszűntetését és támogatni fogjuk igazságos harcukat. A gyarmati rendszer el van kár­hoztatva és sírhantjába nyírfa­karót vernek. Ez a népek aka­rata, ez a történelem menete! A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hruscsov — egyenlőtlen szerződéseket kényszerítenek a felszabadult országokra, katonai támaszpontokat létesítenek ez or­szágok területén. Megpróbálják őket bevonni a leigázás újabb formáinak egyikét jelentő kato­nai tömbökbe. A gyarmati rendszer széthul­lása következtében létesült álla- j mohnak csaknem a. felét súlyos, ■venlÓtlen szerződésekkel vezet- ' % félre. A megújított, de nem ’ evésbé szégyenletes gyarmati ■ rendszer központjában, az Ame­rikai Egyesült Államok van. Legközelebbi szövetségesének, de ugyanakkor konkurensének sze­repét is az angol gyarmati rend­szer, valamint a nyugatnémet imperializmus tölti be. amely kí­méletlenül kiszorítja az angol és a francia moilbpóliumokat Afri­kából. valamint a Közel- és Kö­zép-Keletről, Hruscsov rámutatott, hogy a gyarmati elnyomás alól felszaba­dult országok fejlődésük ú.i sza­kaszába léptek. A politikai függetlenségért folyó harc egyesítette a gyar­mati rendszertől sújtott és közös érdekektől vezérelt ösz- szes nemzeti erőket. Most pedig, amikor napirenden szerepel az imperializmus gyöke­reinek kiirtása, a földreform és más megérett társadalmi refor­mok végrehajtása, egyre szembe- szökőbben kezdenék mégnyilvá­nulni az osztálvérdek-különbsé- gek. A dolgozó nép széles rétegei éppúgy, mint az . imperialista- ellenes, antifeudélis forradalom alapvető feladatainak megoldá­sában érdekelt nemzeti burzsoá­zia tekintélyes része tovább akar haladni a függetlenség megszi­lárdításának és a társadalmi-, gazdasági átalakulásoknak útján. Ez országok kormánya köreiben azonban akadnak olyan erők is, amelyek félnek a nemzet demok­ratikus, haladó rétegeivel való további együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcának gyümölcseit, meg Sze­retnék fékezni a nemzeti forra­dalom fejlődését. Ezek az erők a külső imperializmussal és az Országokon belül a feudalizmus­sal való megalkuvás irányában haladnak, és diktátori módszerek­hez folyamodnak. Hruscsov ilven politika pél­dájaképpen Pakisztánra utalt. Pa­kisztán szomorú sorsa elgondol­kodásra készteti néhány olyan más ország közvéleményét, ahol befolyásos erők feldúlják a nem­zeti egységet, meghurcolják aiia- ladó vezetőket, elsősorban a kom­munistákat. A kommmvstaellenesséc; út­jára térni a nemzeti erők megbontását, az imperialism!, és gyarmatosítók javára való gyengítését jelenti. Hruscsov arra is rámutatott, hogy minél szilárdabb a demok­ratikus nertizeti erők egysége, mi­nél követekezetesebben hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalakulásokat, annál erősebb a fiatal állam. Érré Ku­ba példáját hozta fel Az imperialista ügynökség mind gyakrabban fordul a felszabadult országokhoz olyan tanácsokkal, hogy ne hamarkodják el az át­alakulásokat, Azt állítják, fiogú nem kerülhetik el azt a hosszú utat, amelyet az európai és aa amerikai tőkés országok , megtet­tek. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: a kommunisták véleménye szerint a népek felszámolhat­ják évszázados elmaradottsá­gukat a szocializmus útján. Mi azonban senkire nem .erősza­koljuk eszméinket és azt az, őszin­te meggyőződésünket, hogy előbb- utóbb minden nép megérti: nincs más út a boldogság és a jólét felé, A nemzetközi munkásmozgalom kérdései A nemzetközi munkásmozga­lom problémáiról szólva, Hrus­csov ezeket mondta: A kommu­nisták folytatják a jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők elvtelen- ségének és szakadár akcióinak leleplezését, ugyanakkor együtt akarnak működni a szo­cialisták körében minden egészséges erővel, közösen akar­nak harcolni velük a békéért, a demokráciáért és a szocializmu­sért. Ez nem ideiglenes taktikai jelszó, ez a kommunista mozga­lomnak a munkásosztály alapvető érdekei által diktált általános irányvonala. Az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára kiemelte, hogy a munkásmozgalom fejlődésében kivívott sikerek elválaszthatatla­nul összefüggnek a kommunista pártok tevékenységével. Közölte, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a kommunisták ^testvéri csa­ládja még 12 párttal, a kom­munisták létszáma pedig 7 millió fővel növekedett. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára rámutatott, hogy a XX. kongresszusnak a testvéri pártoktól támogatott határozatai megsokszorozták a kommunista mozgalom hatalmas alkotó erőit, előmozdították, hogy a testvéri pártok életében, kölcsönös viszo­nyukban visszaálljon a lenini szellem és stilus. Hruscsov kijelentette: Fontos mérföldkövek voltak a kommu­nista világmozgalom fejlődésében a kommunista és munkáspártok képviselőinek a legutóbbi évek­ben tartott tanácskozásai. A nemzetközi kommunista tanács­kozások a testvéri pártok által fel talált olyan formák egyike, ame­lyek a mai körülmények között biztosítják harcos együttműködé­süket. A marxisták—leninisták szá­mára kétségtelen — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom gyökeres érdekei megkövetelik a következetes és lankadatlan akcióegységet, s a kommunista és munkás­pártok hűségesen kitartanak emellett. Csak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének nemzeti korlátolt­ságtól sújtott vezetői tértek le a közvetlen marxista—leninista út­ról " olyan görbe ösvényre, amely a revizionizmus posvá­nyába vezette őket. Revizionista eszmék hatják át a Jugoszláv Kommunisták Szövet sége vezetőségének nemcsak el­méleti, hanem gyarkorlati tevé­kenységét is. Az általuk vett és a szocialista világközösségtől el­szigetelt elkülönült fejlődési irány káros és veszedelmes. Ez az im­perialista reakció kezére játszik. Nacionalista irányzatokat táplál, és végeredményben a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezet­het abban az országban, amely leszakadt az új világ építőinek baráti és egységes családjáról. Pártunk — mondta Hruscsov — bírálta és bírálni fogja a ju­goszláv vezetők revizionista kon­cepcióit. Mint internacionalistáknak, ok­vetlenül aggódnunk kell a test­véri jugoszláv népek sorsa' iránt, amelyek önfeláldozóan harcoltak a fasizmus ellen, és a győzelem után a szocialista építés' útját választották. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kiemelte a kommunista és mun­káspártok képviselőinek I960 no­vemberében tartott moszkvai ta­nácskozásán hozott útbaigazítások óriási jelentőségét a munkásosz­tály pártjai összetartásának to­vábbi megszilárdítása szempont­jából Ezek az útbaigazítások el­engedhetetlennek nyilvánítják minden párt részére a kollektív módon hozott közös határozatok teljesítését, és minden olyan ak­ció megakadályozását, amely meg bonthatja a kommunisták sorai­nak egységét. A szocializmus a marxizmus —leninizmus zászlaja alatt haladó tömegek alkotó tevé­kenységének eredménye — mondta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy a kommunisták ellenzik az ilyen vagy olyan, társadalmi-poli­tikai rendszer erőszakos. í mester­séges rákényszerítését más orszá­gokra. Meggyőződésünk — hangsúlyoz­ta Hruscsov —, hogy a ’ szocia­lista rendszer végeredményben diadalt arat mindenütt, . de ez egyáltalán nem azt jelenti hogy ezt' a győzelmet más országok belügycibe való beavátkozással fogjuk kivívni. „Eszméket nem lehet szuronyokkal szállítani, mint azelőtt mondták, most pe­dig helyesebb lenne így monda­ni: rakétákkal.” Hruscsov azt is hangsúlyozta, hogy ennek, vagy annak az or­szágnak harcrakelt népe nem ma radt egyes-egyedül a világimpe­rializmussal. Oldalán vannak ha­talmas nemzetközi erők, amelyek rendelkeznek minden megfelelő eszközzel, hatásos erkölcsi és anyagi támogatás nyújtására. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára kijelentette, hogy a kommunisták ellenzik a forradalom exportját. Mi azonban nem ismerjük el az ellenforradalom exportjá­nak jogát, a nemzetközi csendőr funkciójának betöl­téséhez való jogot. A forradalmat indítp népek ügyeibe való imperialista beavat­kozási kísérletek nem egyéb, mint agresszió, az általános bé­ke fenyegetése. Kötelességünk nyiltan. kijelenteni — mondotta Hruscsov —, hogy a kommunisták az ellenfor­radalom imperialista exportja esetén összefogásra szólítják fel valamennyi ország né­peit, mozgósítják erőiket, és a szocialista világrendszer ha­talmára támaszkodva, döntő ellenállást fejtenek ki a sza­badság ellenségeivel, a béke ellenségeivel szemben. Egyszóval: amilyen az adj isten, olyan a fogadj isten! n békés együttélés a szovjet külpolitika általános irányvonalát jelenti A legutóbbi hónapokban az imperialisták tudatosan veszélyes helyzet megteremtésére töreked­tek Európa közepén. A nemzet­közi helyzet kiéleződése köze­pette — mondta Hruscsov — kénytelenek voltunk megfelelő intézkedéseket tenni, hogy meg- védhessük hazánkat az agresszo- rok mesterkedéseitől. és meg­mentsük az emberiséget egy új világháború veszélyétől. (Folytatás a 3. oldalon.) ;

Next

/
Thumbnails
Contents