Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

7 «TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. október 13. Kádár János elvtárs beszédével véget ért az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) I Hasonló a helyzet Heusinger volt náci tábornokkal, aki vr a szont Washingtonban található, mint a NATO katonai tanácsának elnöke. felelősségre, felettük.' Ezt a nyilatkozatot an nak idején mi is olyan igazsá­gosnak tártottuk, amelynek ér­vényesítéséért harcolni kell. Van ennek a nyilatkozatnak egy része, amelyben az áll, hogy ezeket a bűnösöket a világ leg­távolabbi zugáig üldözni fogják és kiszolgáltatják őket, bárhol is legyenek. Ez is tetszett nekünk. Nos, hogyan fest ez a jelen­legi NATO-gyakorlatban? Nehéz volna rövid idő alatt személy szerint felsorolni azokat a bebi- zónyítottan kegyetlenkedő fa­siszta hóhérokat, akik ma olyan területen és körben működnek, ahol a NATO-hatalmaknak — ha akarnák — nem is nagyon kelle­ne őket keresniük. Csak kezüket kellene kinyújtaniok és megfog­hatnák1 őket, s ahogyan a nyi­latkozatban szerepel, átadhatnák vádlóiknak, azoknak a népeknek, amelyek ellen kegyetlenségeiket elkövették. Példaképpen három nevet e.mlftek. Speidel tábornok Franciaor­szágban megszállóként működött és felel azokért a kegyetlenke­désekért, amelyeket ott a hitle­rista haderők elkövettek. Nem a világ valami eldugott zugában van. hanem Párizsban, mint a NATO európai szárazföldi csa­patainak főparancsnoka. Ugyanígy egy Wagner nevű volt náci ellentengernagy ma is ellentengernagy, és a NATO ten­geri erői egy részének főparancs noka. Bonn fegyveres erőinek jelen­leg olyan volt náci tábornok a főparancsnoka, akit a Szovjet­unióban, mint háborús bűnöst elítéltek. Ki az hát, aki meg­tartotta a megegyezéseket és ki az, aki nem tartotta meg? Korábban a megszállt Német­országban — mielőtt ott kiala­kultak volna az önálló államok — valóban megszállási zónák voltak. Abban a zónában, ahol a Szovjetunió volt, monopolisták nem jutottak hatalomra, nácik nem jutottak főparancsnoki tisztséghez, hanem felelősségre vonták és megbüntették azokat, akiknek megbüntetésére a nagy­hatalmak ünnepélyesen fogadal­mat tettek és megállapodást kö­töttek. Az USA-ról és a NATO- ról nem lehet lemosni azt a gya­lázatot, ami azáltal szállt reá hogy az embertelen szörnyűsége­ket elkövetett vadállatokat ma fontos funkciókban tartja és ki­vonja a büntetés alól. Fel kell számolni a világháború maradványait A Szovjetunió elhatározta, hogy buliét kell kötni Németor­szággal és fel kell számolni a második világháború maradvá­nyait, és ezzel az abnormális nyugat-berlini helyzetet. Á nyugatiak most nagy lármát csapnak, azt mondják, hogy a fe­szültséget ezáltal a Szovjetunió idézte elő. Ez hazugság, a népek tudatos megtévesztése. A Német Szövetségi Köztársaságban mosta­nában tömeggyűléseken, fasiszta szervezetek felvonulásain,- ünnep­ségein, gyűlésein kormánytagok szólalnak fel és nyíltan más or­szág területeinek elfoglalását sürgetik. Hosszú volna itt felso­rolni, hogy mit tartanak a re- vanslsta kalandorok saját tulajdo­nuknak, de mi magyarok na­gyon jól emlékszünk a második világháború alatt sokszorosított és terjesztett náci térképiekre, amelyekén a mi Dunántúlunk mint a hitleri birodalom része volt .feltüntetve. Olyasfajta a fel­fogásuk, hogy ahol, amerre va­laha német ember élt, vagy él, az körülbelül mind őket illeti meg; ebből következik aztán, hogy meg akarják hódítani, meg akarják szállni az egész világot. Fegyverkeznek, revansra készül­nek, nem ismerik el a második világháború eredményeként ki­alakult határokat, Nyugat-Ber- linből puskaporos hordót csinál­nak. Minden nép, és minden olyan kormány előtt, amely fele­lősséget érez nép>e sorsáért, ott áll a kérdés: mi a teendő ebben a helyzetben? Ilyen viszonyok között alakult ki az a nézet — a szovjet kor­mány álláspontja, a mi kormá­nyunk álláspontja, a varsói szer­ződésben ■ tömörült valamennyi kormány álláspontja —, hogy fel kell számolni a második világháború maradványait, meg kell kötni a békét a két Németországgal és véget kell vetni annak, hogy Nyu- gat-Scrlin háborús góc, pus­kaporos hordó legyen. Az USA kormánya, a NATO más felelős tényezői ez idő sze­rint minden hivatalos felszólítá­sukban fenyegetőznek: — arról beszélnek, hogy nyugat-berlini jogaikat mindenképp>en megvé­dik és azokért harcolni fognak. Először is a mi fogalmaink szerint joga mindig annak van, aki kötelezettségeinek is eleget tesz. Az''Egyesült Államok kor­mánya. Anglia kormánya, Fran­ciaország kormánya nem tett eleget azoknak a kötelezettségei­nek, amelyek a jog­gal együtt jártak, s így jogok­tól nem beszélhetnek, Másodszor: olyan csodát még nem látott a világ, hogy ha egy háború befejezéseként — még ha tizenhat évvel később is — bé­keszerződést kötnek, bárkinek is megszállási joga maradjon. A NATO-hatalmaknak szembe kell nézniök ezzel. Ma a Szovjetunió­nak, a szocialista világnak és — benne a Német Demokratikus Köztársaságnak is — az igazsá­ga mellett ereje is van és meg kell mondani, hogy ez a nagyobb erő. • • Az Egyesült Államok felelős kormánytényezői folyton azt mondják, hogy valamilyen elma­radást kell behozniok. Hol van ez az elmaradás? Kiderül, hogy elmaradás mindenekelőtt két te­rületen van: a legkorszerűbb fegyverek — a reaktív fegyve­rek, az interkontinentális raké­ták — terén és a hagyományos fegyverzetben. A világ azonban megváltozott. Van erő — és kell is, hogy legyen — amelyik éber és ké­szen áll: a szocialista világ ereje. Ez az erő vissza tudja tartani a nagyon forrófejűeket, meg tud­juk fékezni őket, ha netán provo­kációra szánnák el magukat. Ezzel összefüggésben meg kell mondanom, hogy mi helyeseljük azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a védelmi erő fokozása éviekében a Szovjetunióban és a szocialista tábor más országaiban végrehajtottak. Ezek közé sorol­ható a Szovjetunió kísérleti atom­robbantásai újrakezdésének beje­lentése. Természetesen az volna a legjobb, ha nem volna atom­robbantás a világon. Ez magától értetődik, s ezt a szovjet kor­mány nyilatkozata is hangsú­lyozza. A szovjet kormányt a helyzet kényszerítette erre rendszabályra. A Szovjetunió vé­delmi erejének továbbfejlesztése feltétlenül szükséges, hiszen nemcsak a Szovjetunió né­peinek biztonságáról, nem­csak a szocialista világ or­szágainak biztonságáról, ha­nem a világ összes népeinek biztonságáról és békéjéről van szó. Ezzel összefüggésben kell vizs­gálnunk saját kötelességünket. Nekünk is kötelességünk, hogy gondoskodjunk az ország védel mérői. Kormányunk is megteszi azt, amit meg kell tennie. Kü­lönböző intézkedéseket tettünk hogy honvédelmi képességünket növeljük, és magunk is hozzájá­ruljunk ahhoz a hatalmas erő­höz, a szocialista világ erejéhez, amely a háborús agresszorokat féken tartja, ha pedig provoka­tív lép>ésre szánnák el magukat, megfelelő leckében részesíti. Milyen intézkedéseket tettünk? Többek között gondoskodtunk ar­ról, hogy a magyar hadsereg fegyverzetét korszerű színvonal­ra emeljük. Az Intézkedések kö­zé tartozik az is, hogy a két­éves szolgálati idejüket a közel­jövőben letöltő katonákat ideig­lenesen visszatartottuk. Ébernek kell lennünk, ké­szenlétben kell lennünk. Ezért népünk érti is, támo- * gatja is, helyesli is ezeket az intézkedéseket. Ezzel összefüggésben szeretnék köszönetét mondani az ország- gyűlés tagjainak, magának az országgyűlésnek azért, hogy jóvá­hagyta a német békeszerződés kérdésében augusztusban kiadott kormánynyilatkozatot. A magyar kormány — mint ezt már nyilat­kozatában is leszögezte és ahogy ezt most az országgyűlés saját nyilatkozatában megerősítette — mindazokkal az államokkal együtt, amelyek erre készek lesz­nek, meg fogja kötni a békét a két Németországgal, ha pedig az NSZK erre nem hajlandó, akkor a Német Demokratikus Köztár­sasággal. harcolunk, mert a háborúban mindig a népek millióinak, a dolgozó embereknek kell ver ez- niök, szenvedniök és pusztulniok. Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meg­győződésünk, hogy a békés ver­senyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei előbb-utóbb mellette döntenek. Kormányunk híve a háborús veszély teljes megszüntetésének, s ezért népünk támogatásával küzd az általános és teljes lesze­relésért, a gyarmati rendszer tel­jes és végleges felszámolásáért. Természetes, hogy mi békét akarunk, mert meg akarjuk va­lósítani második ötéves tervün­ket. Hasonló békés tervek foglal­koztatják az egész szocialista vi­lágot. Minden szocialista ország békében akar élni, s népének ja­vát akarja előmozdítani. Kiemelkedő példa erre a Szov­jetunió. Pártunk küldöttsége ha­marosan elindul a Szovjetunió Kommunista Pártjának 22. kong­resszusára. Jelen lehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyszerű programjának elfoga­dásánál. Milyen nagyszerű prog­ram és milyen nagyszerű távla­tok! Tíz esztendő múlva megelő­zik a jelenleg legfejlettebb kapi­talista országot húsz esztendő múlva már a Világ minden orszá­gát megelőzik a termelékenység­ben, az egy főre eső termelési és fogyasztási iavakban. a jelenlegi hatalmas és fejlett ipart a hat­szorosára, a mezőgazdaság hoza­mát három és félszeresére növe­lik, általánossá teszik a középis­kolai oktatást és a középiskoláso­kat kollégiumokban nevelik, a közlekedési eszközök igénybevé­tele díjtalan lesz, nem lesz lak­bér, és boldog, elégedett lesz az emberek élete. íme, a békés épitőmunka nagyszerű távlatai! De a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusa mégsem csak a szovjet nép számára jelen­tős, hanem az egész szocialista világ, az egész nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom szá­mára, a világ népei számára is. mert a Szovjetunió Kommunista Pártja azért harcol, hogy ki­vívja az emberiségnek az ál­talános cs teljes leszerelést, a háború nélküli világot. Ez a nagyszerű cél az egész em­beriséget érinti! Igaz szívvel kí­vánunk tehát sok sikert a Szov­jetunió Kommunista Pártja kongresszusának, a szovjet nép­nek, amely nemcsak saját magá­nak, hanem a világ más népeinek is utat tör. Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nemcsak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv. amelynek éveiben Magyarorszá­gon befejeződik a szocialista tár­sadalom megalapozása és teljes lendülettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére. A terv megvalósítása a magyar nép nagy forradalmi vívmánya lesz! A célok elérése nagy munkát kíván. Az ipari termelés terve­zett növekedését 70 százalékban a termelékenység emelésével kell biztosítani; a mezőgazdaságban is az egyik fő követelmény a ter­melékenység növelése, a termelési költségek csökkentése. A mező- gazdaságban ezzel együtt jár a szocialista nagyüzemi gazdaság megszilárdítása és megfelelő szín­vonalra emelése. Növelni kell a mezőgazdaság hozamát Szembe kell szállni a nyugatnémet revans-törekvésekkel Ami a mezőgazdaságot illeti, meg kívánom említeni, hogy az idei aszály természetesen kedve­zőtlen következményekkel járt és bizonyos közbülső feladatokat ró ránk. Fehér elvtárs részletesen és helyesen bestéit arról, ■ mit kell tennünk, hcfgy az aszály m att kiesett takarmányt pótoljuk. Meg kell oldanunk a takarmány-kér­dést, s bizonyos, hogy meg is oldjuk. Ahogyan az idei év aszá­lyos volt, a következő talán nem lesz, de a harmadik megint az lehet, mégis öt cv alatt mindenképpen 23 százalékkal növekednie kell a mezőgazdasági termelésnek, s ha akarjuk, meg is tudjuk csinálni! Ami az aszályt' illeti, az idő­járást ma még nem tudja szabá­lyozni a tudomány. Mégis mit látunk? A jól dolgozó embert, a jól dolgozó állami gazdaságot, a jól dolgozó termelőszövetkezetet, az aszály nem sújtja annyira. A magyar kormány legjobb meggyőződése . és lelkiismerete szerint jár el, amikor ezt a po­litikát követi a német kérdés­ben. A magyar népnek magának alapos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanú­sítsuk. Magyarország akkori urai­nak bűnéből — kezdetben Hitler harmadik birodalmának csatlósa volt, majd áldozata lett. A máso­dik világháborúban a magyar né­pesség felnőtt lakosságának nyolc százaléka vesztette életét. A híd- állomány 85 százaléka, a vasúti berendezések 35 százaléka ment tönkre. Nagy lakásproblémákkal küzködünk — a második világ­háborúban egyedül Budapesten 27 000 lakás semmisült meg tel­jesen. Hogyan tudnánk mi élni és gazdálkodni, ha az a 27 000 lakás megmarad! Elpusztult az állatállományunk 70 százaléka. Most eleget foglalkozunk a me­zőgazdasággal, tudjuk mit jelent ez. Az akkori nemzeti vagyon 40 százaléka pusztult el. Mindez elég okot ad a ma­gyar népnek arra, hogy szembeszálljon a nemet im­perializmussal és a német revans-törekvésekkel. Másik a’rpós és nyomós okun.í az, hogy népünknek van mit vé­denie: nemzeti függetlenség, tör­ténelmi szocialista vívmányok birtokában van, békében él és dolgozik. Ez három olyan vív­mány, amelynek védelmében mindent meg kell tenni. Harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meggyőződésünk­ben és érzelmeinkben, szívünk- minden vércseppjével szolidári­sak vagyunk a Német Demokra­tikus Köztársasággal. Mi helyeseljük a Német De­mokratikus Köztársaság békepo­litikáját, s helyeslünk minden intézkedést, amit ennek érdeké­ben tesz. Külön üdvözöljük azt az augusztus 13-i intézkedést, amellyel a Nyugat-Berlinben lé­tesített kém- és diVerzáns köz­pontot megfosztotta az akadály­talan közlekedés lehetőségétől. A varsói szerződés tagállamai, a mi kormányaink tárgyalásokat kívánnak, annak hívei, hogy mindazok az államok, amelyek szövetségben voltak a második világháború alatt és együtt har­coltak a német nácizmus ellen, jussanak egyetértésre a német békeszerződés megkötésében. A mi pártunk a munkásosz­tály pártja és amióta a vilá­gon a munkásosztálynak fpr- radalmi pártja van, mindig a bekéért harcolt. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei ellen az emberi munka a fő fegyver. Ami a termelőszövetkezetek fejlődését illeti, mindenki tanú­síthatja, hógy a termelőszövetke­zetek - megerősítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az előző évben volt. Termelőszövet­kezeteink döntő többsége jól dol­gozott, az időjárás nehézségei el­len is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tízezer ember, aki korábban sohasem vezetett Ilyen nagy gazdasá­got. Biztosítjuk a termelőszövetkezeti vezetőket és tagságot: ha jól dol­goznak, akkor nagyon gyorsan teremtenek virágzó gazdaságot az egyébként még nagyon rövid Ide­je működő termelőszövetkezetek. A fejlődést nagymértékben segíti hogy ebben a munkában az egyé­ni és a közérdek a legszorosabban összefügg. Oktatási rendszerünk Kádár János ezután oktatás­ügyi törvényünkkel foglalkozott. Jó törvény, kívánatos, hogy meg­valósuljon — mondotta. Talán emlékeznek még arra az időre, amikor felbocsátották az első szovjet szputnyilcot, s megkezd­te keringését a világűrben. A kis >-bip-bip« hang halálra rémítette az imperialistákat. Az első szput- nyik sikeres felbocsátása után sok amerikai folyóiratban és na­pilapban nagy cikkek jelenlek meg a szovjet közoktatásról, és bizony hamarosan megtalálták az összefüggést a szovjet közoktatás fejlettsége és az első szputnyik felbocsátása között. Nem véletlen ez, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi haladá­sunk is nagymértékben függ a közoktatás eredményességétől. Ezért becsüljük mi a pedagógu­sok munkáját, akik az új gene­rációt nevelik. Valóban, sok te­kintetben munkájukon, a közok­tatáson múlik az egész nemzet, az egész társadalom jövő fejlődé­se. A törvényjavaslat vitájában sok szó esett arról, hogy az iskolák­ban tudományos világnézetre kell neve'ni a tanulókat. Arra sze­_______ retném kérni a pedagógusokat, T ermészetesen,'mi is a békéért1 hogy ezt értelmezzék hélyesen. Először is különbséget kell ten­ni a gyermekek életkora és a különböző iskolatípusok között atekintetben, hogy milyen terje­delmű témakörű legyen a tudo­mányos világnézet oktatása és megalapozása. Semmi szín alatt nem akarjuk, hogy arra nem érett gyermekekkel valamiféle politikai jelszavakat másoltas­sanak be, s erre mondják azt, hogy ime, világnézetet tanítunk. Mi a tudományos világnézet megalapozását kérjük a pe­dagógusoktól, hogy azután később, amint nö­vekszik a gyermek és középis­kolába, főiskolába kerül, megfe­lelően erősödjék politikai érdek­lődése is. Tavaly egy belső tanácskozá­sunkon felmerült, hogy a gyer­mek-őrsöket miről nevezzék el. Egy-két amolyan nagyon osztály- harcos ember azt javasolta, hogy Marxról, meg talán Lassalle-ról, meg Engelsről kell az őrsöket elnevezni. A gyerekek valami­vel jobban szerették volna, ha nyusziról, meg mókusról, meg vi­rágokról nevezhetnék el őrseiket; Mi a gyerekek mellett álltunk (Folytatás u 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents