Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! He aív. jzeicsMrd ^yeteni Könyvtár pqc ü • 32í 3yessy u. 3 • sz. .32. MAGYAR .SZOCIALISTA MUNKÁSPARi FOLNA M'E‘G Ytl BIZOTI ‘.AGAVES 'A|#.tGXt';YWN XI. évfolyam Kádár János elvtárs beszédével véget ért az országgyűlés ülésszaka A csütörtöki ülésen résztvett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a Mi­nisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Czinege Lajos, Gás­pár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön. Kovács Imre. Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Fe­renc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső, Kádár János beszédének elején hangsúlyozta: **- Az országgyűlés munkája eredményes volt. Határozatai, a megalkotott törvények meghatá­rozzák a kormány munkáját, irányt mutatnak egész népünk­nek. A kormányt átszerveztük, meg­ítélésünk szerint azonban új kor­mányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság forradal­mi munkás—paraszt kormánya ed digi programunk alapján dolgo­zik tovább. A mi programunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa irányelveinek meg­valósítása, az országgyűlés által alkotott törvények végrehajtása és megvalósítása az életben. Eh­hez annyit tehetek hozzá, hogy hatékonyabb és következetesebb megvalósításra gondolunk, vala­mint arra, hogy erősítsük mun­kánk jó vonásait és megszüntes­sük kétségtelenül meglévő gyen­ge oldalait. Amikor a kormány munkájá­ról és programjáról szólok, sze­retném emlékeztetni az ország- gyűlést arra a programnyilatko­zatra, amelyet november 4-ének hajnalán hirdetett meg. Úgy gondolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program helyes volt, és mi becsülettel, ered­ménnyel harcoltunk megva­lósításáért. Ehhez természetesen hozzátarto­zott, hogy a Magyar Népköztár­saság társadalmi életének eszmei ihletője és politikai irányítója, a párt, maga is óriási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megállapíthatjuk, hogy pártunk marxista—leninista irányvonala győzött a jobboldali népárulás felett is, és az álbaloldali kalan­dorpolitika felett is. Ez a kor­mány tevékenységének, eredmé­nye munkájának előfeltétele volt. A program a közvéleményben gyökeret vert és céljaink követés­re találtak. A párt, a kormány, és a dolgozó nép harcát jelentős eredmények követték a gazdasági életben és az élet más területein is. A nemzeti jövedelem három év alatt 22 százalékkal növe­kedett, az ipari tcrm-'és ke­reken negyven százalékkal, a miniszterek, Ajtai Miklós az Or­szágos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezető­je és tagja. Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szó­ló jelentést tárgyalta, amelyet dr. Dabrónaki Gyula, előadó ismer­tetett. Az 1960. év gazdálkodási ered­ményeit ismertetve megállapítot­ta, hogy az 1960. évi költségvetés végrehajtása a gazdasági élet je­lentős fejlődéséről tanúskodik. mezőgazdasági termelés 12 százalékkal nőtt, a kultúra felvirágzott. Emelkedett az életszínvonal is. Csak a hároméves tervidőszak alatt 19 százalékkal növekedett az egy főre eső reáljövedelem. A statisztikai számokon túl mindenki személyes tapasztalat­ból tudja, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból látja, mily nagyot léptünk előre táplálkozás­ban, öltözködési kultúrában. Erő­södött népünk egysége, javult az élete. Városaink, fővárosunk és vidéki városaink, falvaink fénye­sebbek és szebbek. Ami a társadalmi fejlődést il­leti: erősödött a szocialista ipar, a közlekedés, a kereskedelem, és létrejöttek a szocialista jellegű termelőszövetkezetek. Ezzel hazánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szocialis­ta termelési viszonyok. A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett ma­gának. Ma a Magyar Népköztár­saság a Szovjetunió megbecsült barátja, a szocialista országok családjának megbecsült tagja. Eredményeinket ellenfeleink, sőt ellenségeink is kénytelenek elis­merni. Minek köszönhető, hogy a mun­ka ilyen szép eredményeket ho­zott? Mindenekelőtt a párt helyes irányvonalának, a párt útmutatá­sának. Emellett a nép teremtő munkájának. Munkánk eredmé­nyességének harmadik döntő té­nyezője a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége. Amikor a kormány átszervezé­se megtörtént, különböző olda­lakról mindenféle vélemények hallatszottak — folytatta Kádár János. — Központi Bizottságun­kat és természetesen kormányun­kat is már mindenféle istencsu­dájának elkeresztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, sztá­linisták, merevek vagyunk. Elke­reszteltek bennünket revizionis­táknak is. — Mi marxisták, leninisták, kommunisták vagyunk, bennün­ket a marxista-leninista elmélet vezet, s hasznosítjuk pártunk és népünk harcainak tapasztalatait. Olyasmiket is mondanak időn­ként, hogy ez, vagy az a válto­Ebben számottevő szerepet ját­szott a dolgozók alkotó munkájá­nak fokozódása, a minisztériu­mok és a tanácsok irányító, el­lenőrző tevékenységének javulá­sa, a növekvő gazdálkodási és pénzügyi fegyelem. Eredményeink növelése azonban megköveteli, hogy tovább javítsuk a gazdasági vezetést, fokozzuk a munka ter­melékenységét és emeljük a ter­melés műszaki—technikai színvo­nalát. Az országgyűlés a jelentést egy hangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke emelkedett szólás­ra beszéde zás azt jelenti, hogy Hruscsov barátai megint előbbre nyomul­tak. Meg kell mondanom, rni büszkék vagyunk arra, hogy ben­nünket Hruscsov és harcostársai, a Szovjetunió Kommunista Párt­jának vezetői barátjuknak te­kintenek. Az említett kommentá­torok azt is mondták, hogy Ma­gyarországon most keményebb re­zsim következik. Nos, meg kell mondani: a kormány októberben és novemberben sem lesz ..-me­ny ebb, mint volt júliusban, vagy a múlt év januárjában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett Kádár János a továbbiakban a nemzetközi helyzetről szólott. Mint mondotta, a nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban valamelyest élező­dött. A helyzet éleződésének köz­vetlen oka most a német kérdés rendezetlensége. Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati imperialista országok, — amelyek az északat­lanti szövetségnek nevezett szer­vezetbe tömörültek, — valamikor 1946 táján letértek arról a vonal­ról, amelyet a második világhá­ború időszakában követtek, és valójában Hitler nyomdokaiba léptek: világuralomra, a világ leigázására törekednek. Nézzük meg szerepüket a né­met kérdésben. Jelenleg a nem­zetközi helyzet központi és kulcs­kérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második vi­lágháború maradványainak fel­számolása. Olyan helyzet van je­lenleg Európa szívében, amely veszélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, mi idézte elő ezt a helyzétet és akkor rögtön választ kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A felelősség az Egyesült Államok. Anglia, és Franciaor­szág urait terheli. Az Egyesült Államok és Ang­lia kormányának hivatott kép­viselői, — akik az 1943 és 1945 nyara között lezajlott moszkvai, tehpráni, jaltai és potsdami tár­gyalásokon resztvettek —, meg­egyeztek a Szovjetunióval, és nagyjelentőségű okmányokat ír­tak alá. Azok az emberek, akik kommentárok mögött rejlő poli­tikai feltételezést illeti, a követ­kezőt azért meg kell mondani: a Magyar Népköztársaság ma­kacs és esküdt ellenségei, rend­szerünknek és a szocialista esz­mének ellenségei semmi jót ne várjanak a kormánytól! Azt hi­szem ezzel sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. Ami viszont a kérdés másik és számunkra fontosabb oldalát ille­ti: a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján a népfront-po­litika szellemében — egész tevé­kenységét arra építi, hogy szük­ség van a párttagok és pártonkí- vüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kor­mányunkat a párt központi bi­zottsága mellett a népfront el­nöksége ajánlotta megválasztásra. Mj ezt megbízásnak vesszük. Tö­rekvésünk a mind erősebb nem­zeti összefogás, amelyben világ­nézetre való tekintet nélkül he­lye van minden becsületes, tisz­tességes magyar embernek. Meggyőződésünk, hogy ha az eddigi úton megyünk tovább, és valóban képesek leszünk arra, hogy munkánkat tovább fejlesz- szük, akkor az eredmények sem fognak elmaradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendületesebb lesz és a Ma­gyar Népköztársaság becsülete és tekintélye a világban tovább nö­vekszik. a munkásmozgalom soraiban har­coltak, s akikben valami nem­zeti öntudat élt, számontartják ezeket az okmányokat. Emlékezik ezekre az okmányokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csizma alatt, sötét pokolban és éjszakában sínylődött, s kereste a reménysugarat. Mindnyájan emlékezünk rá, amikor a három szövetséges hatalom rádiói tudat­ták a világgal ezeket az okmá­nyokat. Ezekben a nagyhatalmak kinyilvánítják azt az eltökéltsé­get, hogy megsemmisítik a fasiz­must, a német militarizmust, és megszüntetik annak forrásait, a nagy német monopóliumokat, so­ha többé nem fogják megengedni Németországban a hadianyagok és a hadieszközök gyártását, a háborús bűnösöket pedig felelős­ségre vonják. S mi van ma? Németország egv részén jó pár esztendővel ez­előtt létreiött a Német Szövetsé­gi Köztársaság nevet viselő ál­lam. Mi ebben az államban a je­lenlegi helyzet? Adenauerra mondják, hogy őre"’. meg merev és nyugatnémetektől is hallottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen ko­molyan venni, mert nem gon­dolkodik reálisan. (Derültség). Amikor azonban ilyen beszédeket hallunk, felrémlik előttünk 1933, amikor a magyar értelmiség gon­dolkozó körei is azt hangoztatták: ki az a hóbortos, rögeszmés Hit­ler, csak nem fogunk egy ilyen ellen harcolni? De gondoljunk arra, hogv az a valóban primitív megszállott, az az őrült, miiven katasztrófát zúdított később Eu-1 rópa népeinek nyakába. Terms'* szetesen, nem ő egyedül. A né­met nagytőke, a német monopol­tőke csinálta, amely persze le akarta igázni legalább a fél vi­lágot, és ha lehetett volna, az egész világot. A német milita­risták csinálták! És ma Nyugat- Németországban a monopoltőke van hatalmon, amely újra hadi­anyagokat és harci eszközöket is gyárt, a revansizmus, a militariz- mus van hatalmon, ami Európa és a világ népeinek békéjét fe­nyegeti. Az okmányok egykori három aláírójához egyébként annakide­jén negyedikként Franciaország hivatalos és felelős vezetői is csatlakoztak, személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kor­mányoz, ma is az elnöki tiszt­séget tölti be Franciaországban. Ki felel azért, hogy újra lét­rejött Európa szívében az az erő* amely fenyegeti a népek béké­jét? Világos és egyszerű az igaz­ság megállapítása: a Szovjetunió becsülettel tel­jesítette, amit a világháború alatt és közvetlenül utána született okmányokban vál­lalt. És ki nem teljesítette? Az Egye­sült Államok, Anglia és Francia- ország kormányai nem teljesítet­ték, mert az ő megszállási zó­nájukban juttatták hatalomra a német monopoltőkét és a német militaristákat. Ez a revansista, agresszív erő és hatalom az Egye­sült Államok és a NATO-hatal- mak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a világra és a világ népei előtt ők felel­nek érte. Ök vették be a saját szövetségükbe a Német Szövet­ségi Köztársaságot, annak fegy­veres erőit, ők nevezik saját elő­őrsüknek Európa szívében és ők állították büszkén, hogy Nyugat- Berlin számukra a szocialista or­szágok testébe fúródó ék. Ne próbálják tehát másra hárítani a felelősséget a jelenlegi feszült­ségért. Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kérdés: 1943 decemberében Moszkvában az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió képviselői nyilatko­zatokat tettek. Ezekhez a nyi­latkozatokhoz. később Franciaor­szág is csatlakozott. Az egyik nyilatkozat például azokról a kegyetlenkedésekről szól, amelyeket a német náci hadsereg a Szovjetunió területén és más országokban elkövetett. Példátlan tömeggyilkosságokat, addig nem látott gazságokat haj­tottak végre. „A kegyetlenkedé­sekről” című nyilatkozatban a következőket mondották a náci hóhérokról — érdemes erre em­lékezni: „A három szövetséges hatalom azokat a német tiszte­ket. akik kegyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek, vagy azokban hozzájá­rulásukkal részt vettek, vissza fogja küldeni azokba az orszá­gokba. amelyekben aljas csele­kedeteiket elkövették, hogy a felszabadított országok saját tör­vényeik szerint vonhassák őket (Folytatás a 2. oldalon.) Kádár János elvtárs A nemzetközi helyzet

Next

/
Thumbnails
Contents