Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-12 / 241. szám
4 TOLNA MECTEI NÉPÚJSÁG 1901. október 12. Lengyelországi jegyzetek VÁDIRAT »■A második világháborúban Lengyelország szenvedte a legnagyobb károkat százalékos arányban. Hatmillió személyt, közöttük egymillió nőt és gyermeket gyilkoltak le a német fasiszták a megszállás gyalázatos évei alatt«. így szólnak a jelentések ezt bizonyítják a tények és ilyen feliratok figyelmeztetnek mindenkit a béke megvédésére napjainkban, amikor a fasizmus réme újra kísért. Nemcsak a lengyeleknek szól e figyelmeztetés, hanem az egész világ emberiségének! Hiszen alig gyógyultak be a sebek, alig száradtak fel a könnyek. A koncentrációs táborok falai még vért gőzölnek; Auschwitz, a »modern halálgyár« vádol, hatmillió ember emléke kötelez. Hatmillió ember pusztult el az auschwitzi és bírkenaui haláltáborokban, köztük négyszázezer magyar. Még áll a gázkamra, a krematórium, állnak a bitófák és figyelmeztetnek! Figyelmeztetnek arra, hogy össze kell fogni és meg kell akadályozni egy újabb hasonló borzalmat. Üvegszekrény őrzi 140 ezer nő haját, amelyet már nem tudtak elszállítani a nácik, hogy szövetet készítsenek belőle. Egy egész szobát megtöltenek azok a bőröndök, amelyek gazdái talán egy A 13-as számú blokk, amelyben a magyarok voltak. Jelenleg múzeumnak berendezve. hétig éltek a borzalmak táborában. Cipők tömkelegé, amelyek végigjárták az utolsó utat. Szemüvegek, amelyekkel annyi borzalmat láttak. Műlábak, műkarok, amelyek tulajdonosai először mentek a halálba. Borotvaecsetek, fogkefék, gyermekruhák tömege, szinte felkiáltójelként magasodik. Cipőkrém-dobozok, magyar, német és ki tudja hány nyelvű felirattal. Ennyi maradt hatmillió emberből. Á falakon elhelyezett képek, a bútorzat, a vérfoltos padlók vádolnak és figyelmeztetnek. Emberek! Ne engedjétek soha többé, hogy koncentrációs táborokban pusztuljanak a munkások legjobbjai, az értelmiség, a nők, gyermekek százezrei. Aki ott járt és saját szemével látta mindezt, amit én is, a béke ügyének legjobb agitátora kell hogy legyen. A »halálfal« az auschwitzi koncentrációs táborban. Naponta ezrek pusztultak el itt. A bedeszkázott ablakok dr. Mengele kísérleti szobáit takarták. Találkoztam egy fiatalemberrel, aki annyit tud magáról: száma 185 852 és a koncentrációs táborban született. Valószínűleg 1944- ben. Szüleit nem ismeri. Az emberségnek köszönheti életét, dug- dosták, majd egy lengyel család fogadta magához. Ma egyetemre jár. Nevelőszülei után Klimczyk Mikolaj a neve. De találkoztam olyannal is, aki túlélte valami véletlen folytán a szörnyű éveket és ma mindenkit figyelmeztet. Ezt kívántam én is írásommal, és ha csak tízezren olvassák el e vádiratot, úgy érzem teljesítettem kötelességemet. Petrits Ferenc Á MÉK megkezdte a jövő évi termelési és értékesítési szerződések kötését A termelőszövetkezetek termelési terveinek készítésével párhuzamosan köti a MÉK a jövő évi termelési és értékesítési szerződéseket. Burgonyából különösen előrehaladt már a szerződések kötése, a tervezett 4500 holdból már 3718 hold burgonya termelésére és értékesítésére kötöttek a szövetkezeti gazdaságok szerződést. A paksi járás tsz-ei az előirányzott 500 holdat már túl is teljesítették: 505 holdra szerződtek. A tamás; járásban is, 2 hold híján eléri a leszerződött burgonyaterület az előirányzott 90C holdat. A burgonya jövő évi termelésére és értékesítésére történő szerződéskötésekkel egy időben folyik a felvásárlás is. A MÉK eddig a megyében mintegy 1000 vagon burgonyát vásárolt fel. A tsz-ek többsége erőfeszítéseket tesz, hogy a szárazság okozta terméskiesés ellenére is teljesítse szerződéses kötelezettségeit. Vannak olyan tsz-ek, amelyek több burgonyát adnak el. mint amennyire szerződtek. A kétyi Kossuth Tsz például a leszerződött 1280 mázsa helyett 1408 mázsa, a kajdacsi Aranykalász 2000 mázsa helyett 2067 mázsa, a bonyhádi Petőfi 1300 mázsa helyett 1443 mázsa burgonyát adott el a MÉK-nek. Tekintve, hogy a burgonya alapvető népélelmezési cikk, fontos, hogy a tsz-ek mindent megtegyenek a szerződéses kötelezettségeik teljesítése érdekében, hogy idén is változatlan áron tudjuk ellátni a lakosságot megfelelő mennyiségű burgonyával. Megkezdte a MÉK a zöldborsó termelési és értékesítési szerződések kötését is. Figyelembe véve megyénk, különösen Dunaföldvár és környékének kitűnő termelési adottságait, továbbá a zöldborsó iránt jelentkező megnövekedett bel- és külföldi keresletet, a MÉK nagyobb területen kíván zöldborsót termeltetni, mint a múlt évben. A múlt évi 1800 hold helyett 2000 hold zöldborsó termelésére köthetnek szerződést a termelőszövetkezetek. A MÉK ellátja a tsz-eket jóminőségű vetőmaggal, Dunaföldvárra már megérkezett az első zöldborsó-vetőmag szállítmány. Köti a MÉK a zöldbab, zöldpaprika, káposztafélék, újburgonya, spenót és egyéb zöldségfélék jövő évi termelésére és értékesítésére is a szerződéseket. Zöld paprikából főleg a csipmentes keszthelyi paprikára. Sióagárd és Bogyiszló környékén cseresznyepaprikára szerződhetnek a termelőszövetkezetek. Uj burgonyából a MÉK 48 vagon kisvárdai rózsaburgonya vetőgumót igényelt, így segíten; tudja a szerződő tsz-eket jó minőségű vetőgumóval. A spenót termelésére és értékesítésére főleg a dombóvári járás tsz-ei szerződnek, felismervén a spenóttermelés nagy előnyeit: korai növény lévén a kora tavaszon tudnak termelésében munkaerőt foglalkoztatni és értékesítéséből korán jutnak pénzbevételhez. A kurdi Uj Élet 15, a döbröközi Zöld Mező 10, a dombóvári Alkotmány 15, a várongi Petőfi Tsz 10 hold spenótot szerződött. Furcsa jelenség, hogy a spenót hagyományos termelési területein, Dunaföldvárott és környékén nem ismerték fel a tsz-ek a spenót termesztésének ezt a nagy előnyét és így lassan halad a szerződések kötése. A termelőszövetkezetek most készítik jövő évi termelési terveiket. A már megkötött szerződések is azt mutatják, hogy termelőszövetkezeteink a jövő évben tovább haladnak a jövedelmezőbb, belterjesebb gazdálkodás irányába, és mind több árut: burgonyát, zöldséget adnak a nép gazdaságnak. ETTENTO ODRIGUEZ •IRTA: HORVATH JÖZSEF 21. — Hát ez minden — fejezte be Géza az elbeszélést. — Fontosnak tartottam, hogy hírt adjak magamról, gondoltam, aggódsz értem. De most aztán el kell búcsúznunk. És arra kérlek, papa, hogy még a mamának se szólj egy szót sem... Mondd azt, hogy az egész örökösödési história tévedésnek bizonyult... — Ez csak természetes. Nagyon jól tetted fiam, hogy értesítettél. Magam is megnyugszom, és anyádat is több meggyőződéssel tudom napról- napra megnyugtatni... Már amennyire ebben az elszabadult pokolban egyáltalán nyug vásról beszélhetünk... — Mi van Verebélyen? — Az, ami itt, Pesten. Géza resteilte bevallani az apjának, hogy ő bizony keveset tud a részletekről, ő most csak »átfogó méretekben« tud tájékozódni. De Fodor Aurél szinte megérezte ezt, és nyomatékosan ejtett ki minden szót: — Nagyon jó az fiam. hogy biztos menedéket találtál. Örökké hálás lehetsz ezért a sorsodnak. Csak hát persze, most tízezerszámra vannak emberek, akiknek nincs egy nyugodt pillanatuk sem, akiket éjjel-nappal gyilkosok fenyegetnek... Milyen jó is lenne, ha egyik ember segíthetne a másikon... Tudod, fiacskám, az aggódó apa azt mondatja velem, hogy vigyázz, őrizd meg magadat, és semmi kockázatosat ne tégy. Hanem egy másik hang meg azt sugalmazza, hogy bátorítsalak egy kicsit: ha tudsz, tegyél valamit a többi szerencsétlenért... Majd eldöntőd, melyik útbaigazításra hallgatsz. Én a fejleményekből örömmel látom, hogy nem vagy te már az a régi szobatudós, néhány hét alatt is sokat emberesedtől, fiam... Apa és fia forrón megölelték egymást. Fodor Aurél hazauta zott. Még idejekorán távozott, mert negyedóra múlva Juanita jelent meg Rodriguez úr lakásán. Menten észrevette, hogy valaki ott járt. de Rodriguez megnyugtatta: egy öreg barátját látta vendégül. S az öreg Fodor szivarcsutkája megfelelő alibinek bizonyult. Gézát azonban meglehetősen nyugtalanította a gondolat: íme, Juanita most már féltékeny is. Amíg nem tisztázta magát a látogató kiléte felől, Juanita dühös volt, és .majdnem hisztérikus sírásban tört ki. A vele töltött órák édesek voltak, mint a kicsorduló méz, de azok, amelyek a távozó Juanita nyomába tolultak, nehéz és fojtogató érzéssel terhesek, s édes pihentető merengés helyett kegyetlen gondokat hagytak maguk mögött. — Mit kezdjek én ezzel a spanyol lánnyal? — töprengett. — Jobban mondva: mi lesz ennek a vége? Ha Adamo de Mendoza y Lucientes megtudja, mi történik köztem és Juanita között, aligha lesz irgalmas. Márpedig az én sorsom gyeplője ugyancsak a követ markában van. Eh, mégsem ez a leglényegesebb. Sajnálom, igen, sajnálom ezt a gyönyörű lányt. Vajon a szenvedélyes szerelem kergeti őt a karjaimba? Vagy csupán egyszerű, élettani kényszer? Hiszen mielőtt én beköltöztem volna a spanyol házba, Francisco volt Juanita szerelmének célpontja... Vagy az más volt? Férfiönérzete, hiúsága azt próbálta elhitetni vele, hogy Juanita csakugyan szereti őt. És ő? Nem. nem szereti Juanitát, jóllehet, nincs ereje visszautasítani ezeket az édes flörtöket... Csakhogy ez kegyetlenség a lány iránt. Mi lesz a vége? Mi? Nem tudott megfelelni a kínzó kérdésre. És Francisco? Neki nincs önérzete? Öt nem sérti, nem bántja, hogy Juanita hirtelen elpártolt mellőle? Ha szavainak hisz, Francisco nem bánja ezt, sőt. Lehet, hogy igazat beszélt. De ahogyan óva intette őt Juanita túl forró közelségétől... Vajon csakugyan az őszinte és baráti aggodalom késztette erre? Ki tudja. Mindazonáltal Géza úgy érezte magát, mint aki felszállt egy rohanó vonatra, és nem szállhat le róla, mígnem célhoz érkezik. Csak tudná, hol az a cél, és mikor ér oda? Aztán itt. van, amit az apja mondott: ha tudsz, tegyél valamit a többi szerencsétlenért... De mit tegyen? Mit is tehetne ő? Pedig igaza van az apjának, lángol körülötte a világ, borzalmakat görget a fúvó szél, s ő itt üldögél, ebben a biztosnak vélt menedékben, de még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy szemügyre vegye a zajló események forgatagát. Csak nagyjából tájékozott a városban történtek felől. Gulyás bácsi mondja, hogy a nyilasok öldökölnek Pesten és Budán, összeszedik a haladó gondolkodású, tisztességes embereket, gettóba terelik, gyötrik és mészárolják a zsidókat. Vér és szenny árja folydogál az őrült nemzetvezető, Szálasi trónszéke körül. Egyik este is Gulyás bácsi el- szörnyedve számolt be arról, amit a városban jártában látott: — Képzelje, Gézuka, ezek úgy terelik, hajtják a szerencsétleneket végig az utcákon, mint a barmokat. Ha aztán valaki lerogyik a lábáról, abba belépuffan- tanak. Gézában felforrt a vér: — De hát tűrik ezt? Hagyják magukat? Miért nem rontanak a gyilkosokra? Gulyás bácsi megvakarta a tarkóját: — Bátor példa kellene. Vakmerő, mindenre elszánt emberek példája, akik megtáncoltatnák ezeket a gyalázatosokat. Fodor Géza még másnap reggel is ezekkel a gondolatokkal viaskodott. Valamit tenni kellene... De mit? Mintha a sors elkészült volna erre a kérdésre, ebben a pillanatban válasszal szolgált. Géza éppen felöltözködött és kitekintve szobájának ablakán az utcára, mikor három közeledő alakot pillantott meg. Két civilruhás, karszalagos, puskás nyilas bandita közrefogott egy csapzotthajú, fiatal lányt. A lány sápadt volt, s mereven előre nézett. Tűrte, hogy a két nyilas magával hurcolja. A karszalagos suhancok láthatóan elemükben voltak, végre kezükbe akadt valaki, akivel szemben éreztethették teljes fölényüket. Gézának agyába szökött a vér. Megfordult és felrántotta az ajtót. Lerohant az utcára. Éppen akkor ért oda a két bandita, meg a lány. Géza odaugrott hozzájuk, s ka- ronragadta a lámd. Harsány hangon, széles gesztusokkal, ádáz indulattal ordított a nyilasokra: Bolondok megvagytok? Micsoda közötök ehhez a lány? Ez van a mi emberünk! És a castellanók nyelvén hatalmasat káromkodott. Aztán megint tört magyarra fordította a szót: (Folytatjuk)
