Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. október 12. Az országgyűlés elfogadta az új iskolatöryényt Az elmúlt évben a dolgozók is­koláiban, az esti és levelező ta­gozatokon 185 000 ember tanult. Az ipar és mezőgazdaság fejlő­dése, a gépek egyre szélesebbkö- rű alkalmazása a felnőttektől is megköveteli, hogy éljenek a tár­sadalmi rendszerünk által nyúj­tott lehetőségekkel és szüntele­nül bővítsék szakmai ismeretei­ket, növeljék általános és politi­kai műveltségüket. Napjainkban az iskolák jelle­ge abban az értelemben is meg­változik, hogy nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek „második otthoná­vá” válnak. Egyes iskolatípusokban az „öregdiákok” száma eléri, sőt túlhaladja a „kisdiákokét”. így például az elmúlt tanévben az első osztályosok száma a gimná­ziumban 42 000 volt. Az ipari és közgazdasági technikumok esti és levelező tagozatain több felnőtt tanul, mint amennyi fiatal ugyan ezeknek az iskolatípusoknak nap­pali tagozatain. A törvényjavas­lat tovább megy a megkezdett úton, s a felnőtt dolgozók oktatását az iskolarendszer szerves, — az ifjúság oktatásával és ne­velésével egyenértékű részévé emeli. Ennek megfelelően többet kell foglalkozni a felnőttoktatás módszereivel és jó tapasztalatai­val, s többek között pedagógiai szaklapjainknak és általában a pedagógiai tudománynak — amely eddig alig foglalkozott e fontos kérdéssel — nagy gon­dot kell fordítani a dolgozók ok­tatása elméleti és módszertani kérdéseinek megoldására. A továbbiakban arról beszélt, hogy az iskolareform, hosszú időre szóló célokat állít a kor­mány és a társadalom elé. Meg­valósítása szívós, áldozatkész munkát követel. Beszélt a társadalmi ösztöndíj­rendszerről, a tanácsok szerepé­ről, a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség munkájáról, majd hangoztatta, hogy az iskola és a társadalom legközvetlenebb kapcsolatát, a pedagógus és a szülő, az is­kola és a szülői munkaközös­ség alkotja. Beszédét ezután így folytatta: Az iskolareform törvénnyé emelésének napján bizalommal, nagy megbecsü­léssel, forró elvtársi, baráti szeretettel üdvözöljük hazánk minden nevelőjét. (Nagy taps.) A párt, a kormány, a magyar országgyűlés, az egész magyar nép nevében köszönjük nekik azt az áldozatos, nagyszerű munkát, amit az iskolareform megvalósí­tásáért, ifjúságunk szocialista ne­veléséért végeznek. Népünk leg­drágább kincsét, jövőjét: az if­júság nevelését bízza a pedagó gusokra. Nem lehet magaszto- sabb és szebb életcél, mint ele­get tenni e feladatnak, s eredmé­nyesen oktatni és nevelni, szocia­lista emberré formálni hazánk ifjúságát. Ez megköveteli a peda­gógusoktól, hogy szüntelenül ké­pezzék magukat, ismerjék szak­tárgyuk és a pedagógia legújabb eredményeit, világnézetben és kulturális ismeretekben együtt haladjanak az általános fejlődés­sel. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy nevelőink — most már az új oktatási rendszer­ről szóló törvény segítségével, — a társadalom erőinek köz­reműködésével, méltóan a nemzet bizalmára, továbbra is becsülettel fogják teljesí­teni nagyszerű hivatásukat. Kállai Gyula befejezésül kö­szönetét fejezte ki a párt, a kor­mány, a nép nevében az iskola- reform kidolgozására létrehozott bizottság minden tagjának, majd a törvényjavaslatot az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Felszólalások (Folytatás az 1. oldalról.) életévtől számított tíz tanévre terjeszti ki. A tankötelezettség kiterjesz­tése egyrészt azt a célt szolgál­ja, hogy minden gyermek be­fejezze az általános iskolát, másrészt pedig szélesíti a to­vábbtanulási lehetőségeket. Azok a fiatalok, akik az általá­nos iskola 8. osztályának elvég­zése után azonnal nem iratkoz­nak be sem középiskolába, sem iparitanuló-iskolába, s munkába sem állnak, a kétéves tovább­képző iskolákban folytatják ta­nulmányaikat. Hazánkban évről évre nő azok­nak a fiataloknak a száma, akik az általános iskola 8. osztályának elvégzése után tovább tanulnak. Tavaly az általános iskolát vég­zettek 43 százaléka tanult tovább a közép-, 23 százaléka a tovább­képző-, és 30 százaléka az ipari- tanuló-iskolákban. Az általános iskolát végzettek 96 százaléka te­hát valamilyen formában már továbbtanul. Lassan érlelődnek a feltételei annak is, hogy a tan­kötelezettséget még jobban ki­terjesszük és bevezessük az ál­talánosan kötelező középiskolai oktatást. A legnagyobb változásokat a középfokú oktatás terén hajtjuk végre. Ez érthető, mert az az ellentmondás, ami a szocialista társadalom egyre növekvő igé­nyei, és az oktatási rendszer kö­zött fennáll, a legélesebben a kö­zépiskoláknál jelentkezik. A ré­gi típusú gimnázium már nem felel meg a 14—18 éves ifjúság nevelése és képzése iránt tá­masztott igényeknek. A törvényjavaslat a ma mű­ködő közéoiskolák között felso­rolja a technikumokat is. A tech­nikumok létrehozása tíz évvel ezelőtt a kulturális forradalom fontos vívmánya volt, megtette az első lépést a termelés és a tanulás összekapcsolására, s így utat mutatott a szocialista isko­larendszer megteremtéséhez. A technikumok az elmúlt 10 év alatt több ezer fiatalt neveltek. Közülük sokan kiváló szakembe­rek lettek, akik szocialista ipa­runk parancsnoki posztjain áldo­zatos és eredményes munkát végeznek. A fejlődő ipar és me­zőgazdaság igényeit azonban a középfokú technikusképzés ma már nem elégíti ki. Ezért tar­talmazza a törvényjavaslat a technikusképzés továbbfejleszté­sét és főiskolai szintre emelését. Az elmúlt évben megkezdtük a felsőfokú technikumok létrehozá­sát is. Jelenleg két ipar) és 16 mezőgazdasági felsőfokú techni­kum van az országban, amelyek vagy máris működnek, vagy pe­dig a közeli hetekben kezdik meg működésüket. A népgazda­ság egyre növekvő igényei meg­követelik, hogy mindenütt, ahol a legfontosabb feltételek, tehát elsősorban oktatók vannak, az egyetemek, a tudományos kuta­tóintézetek mellett, ipari és me zőgazdasági nagyüzemekben fel­sőfokú technikumokat hozzunk létre. A népgazdaságnak évről évre növekvő számban van szüksége kommunista szakemberekre Jól­lehet ma népgazdaságunkban nagy számban dolgoznak és mun­kájuk nyomán közmegbecsülés­nek örvendenek a nemkommunis­ta értelmiségiek, a társadalom szocialista fejlődését, s az eb­ből adódó követelményeket fi­gyelembe véve a ma egyetemre kerülő, és ott tanuló fiataloktól teljes .joggal várjuk el, hogy min­dent megtegyenek, hogy kom­munista szakemberekké vál­janak. Éppen ezért egyetemeink alapve­tő feladata a kommunista szak­emberképzés. A felnőttoktatás kiterjesztése Kulturális forradalmunk nagy eredménye a felnőttoktatás háló­zatának széleskörű kiterjesztése. Kállai Gyula beszéde után Er­dei Lászlóné Szabolcs-Szatmár megyei, Nagy Antal, Komárom megyei, Benke Lajosné Pest és Achátz Imre Baranya megyei képviselő szólalt fel. Ebédszünet után Kelen Béla budapesti képviselő szólalt fel, majd Hegyi Jánosné, Komárom megyei, Hankó György Békés megyei, Tóth Anna budapesti, Varga Gáborné Borsod megyei. Csajághy Károly Somogy megyei képviselő volt a következő felszó­laló. Bognár József Tolna megyei képviselő felhívta a figyelmet ar­ra, hogy különösen a felsőfokú intézményekben folyó szakember- képzést — a létszám szempont­jából — az eddiginél jobban a népgazdaság igényeihez kell iga­zítani. Kérte az illetékeseket, hogy az egyetemi és főiskolai szakemberképzésben az elkövet­kező években fokozottan vegyék figyelembe a szocialista fejlődé­sünkkel párhuzamos növekvő népgazdasági igényt; s a kikép­zendő szakemberek létszámának meghatározásánál használják fel az egyre tudományosabbá és szak szerűbbé váló munkaügyi terve­zést is. A törvényjavaslatot elfogadta és az országgyűlésnek elfogadás­ra ajánlotta. Rátkai Ferencné Heves megyei képviselő, Urbán Ernő, Vas me­gyei, Vaskó Mihály Heves me­gyei, és dr. Bárczi Gusztáv or­szággyűlési képviselő után, mi­vel több felszólaló nem jelent­kezett, Rónai Sándor elnök a vi­tát bezárta. Ezután Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter válaszolt a vitában elhangzottakra. Megálla­pította, hogy a képviselők kivétel nélkül a törvényjavaslat mellett foglaltak állást, s a művelődés- ügyi kormányzat igen sok hasz­nos tanácsot kapott az ország- gyűlés tagjaitól arra vonatkozó­lag, milyen feladatokat tartson szem előtt az oktatási reform végrehajtásában. A törvényjavas­latnak egyik legnagyobb erőssé­ge, s végrehajtásának is egyik fő biztosítéka az, hogy megal­kotásában dolgozó népünk széles rétegei vettek részt. Végrehajtá­sának alapvető feltételei biztosí­tottak. — Egy társadalom felődését sok mindenből le lehet mérni — mondotta a továbbiakban a mi­niszter —, a mi életünk fejlő­désének egyik örvendetes muta­tója a művelődés iránti igény mérhetetlen megnövekedése. Elég hivatkozni arra, hogy az utóbbi években átlag mintegy kétszáz­ezer felnőtt dolgozó tanul az ál­talános, vagy a középiskolákban, s minden ötödik magyar állam­polgár részt vesz a szervezett oktatásnak valamilyen formájá­ban. Tanuló nép vagyunk, amely bízik hazája boldogulásában, bí­zik a saját jövőjében. Befejezésül a miniszter a tör­vényjavaslat előadója által java­solt módosításokkal foglalkozott, s az öt módosítás közül négyet elfogadásra ajánlott az ország­gyűlésnek. Rónai Sándor elnök ezután sza­vazást rendelt el, amelynek ered­ményeként az országgyűlés a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavas­latot általánosságban és részle­teiben — a benyújtott cs a mű­velődésügyi miniszter által is ja­vasolt módosításokkal — elfo­gadta. Az elnök ezután az országgyű­lés legközelebbi ülésére és na­pirendjére tett javaslatot. Ennek alapján az országgyűlés elhatároz ta, hogy legközelebbi ülését csü­törtökön délelőtt 10 órai kezdet­tel tartja, s napirend szerint megtárgyalja az 1960. évi álla­mi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és meghallgatja Kádár Jánosnak, a Miniszterta­nács elnökének felszólalását. „Hidegháború Washington ellen" — így nevezi a nyugatnémet lapok egy része azt a kam­pányt, amelyet a Német Szö­vetségi Köztársaság folytat Washington ellen. A bonni Par­lamentarisch-politischer Pres­sedienst azt írja, a kormány minden kapcsolatot és össze­köttetést kihasznál, hogy külö­nösen Washingtonban világo­san értésre adja: Bonn min­den körülmények között ra­gaszkodik az eddigi külpoliti­kához és katonai politikához. Hasonló kijelentéseket tesz a Deutsche Woche, amikor eze­ket íria: «-Bonn igyekszik fel­használni kapcsolatait a NATO nál, a Pentagonnál és az ame­rikai nagyiparban hogy a Ken- nedy-kormányt eltántorítsa egy olyan úttól, amelyre Bonn nem hajlandó rálépni. Világosan kell látni, — folytatja a müncheni lap, — hogy e számítás nincs minden alap nélkül, mert a Kennedy-kormány belpolitikai gyengéit veszi célba. Washing­tonban még ma is kísért Dul­les szelleme és a republikánus sajtó máris arra készülődik, hogy keresztre feszítse Kenne- dyt, ha belemegy a berlini kérdés rendezésébe.« Ebbe a »Washington elleni hidegháborús kampányba« il­leszkedik Grewe professzornak az NSZK washingtoni nagykö­vetének az amerikai televízió­ban tett nyilatkozata is. Mint ismeretes, Grewe-t visszaren­delték Bonnba jelentéstételre, s elutazása előtt olyan kijelen­téseket tett, amelyekről a Frankfurter Rundschau is azt állapította meg, hogy amerikai kormánykörökben megütközést és bosszankodást keltett. Grewe ugyanis az amerikai televízió­ban azt mondotta Kennedy és Gromiko pénteki megbeszélésé­ről, hogy eredménytelen volt, sőt »egy lépést jelentett hátra­felé«. Diplomáciai körökben ez­zel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy a nagykövet nyilatkozatá­val durván megsértette a dip­lomáciai szabályokat, mert egy olyan tárgyalásról nyilatkozott, amelyen ő nem vett részt, sőt megpróbált nyíltan beavatkoz­ni abba az eszmecserébe, amely a két vezető világhatalom kö­zött folyik Grewe nyilatkozata termé­szetesen csak kis, de nem je­lentéktelen része azoknak a nyugatnémet próbálkozásoknak, amelyek igyekeznek meggátolni a kelet-nyugati megegyezést. Berlin és a német békeszerző­dés kérdésének rendezését. Jel­lemző ezzel kapcsolatban, hogy Stikker NATO-főtitkár, aki je­lenleg Olaszországban tartóz­kodik, maga is kénytelen volt kijelenteni, lehetségesek a tár­gyalások a berlini kérdésről, s lehetséges olyan megállapodás­ra jutni, amely mindkét fél számára kielégítő. Természetesen pillanatnyilag még csak a lehetőségeknél tar­tunk, Bonnt azonban már ez is kétségbeejti, s olyan kedve­zőtlen irányban igyekszik nyu­gati befolyását érvényesíteni, amely útját állná bármilyen megegyezésnek is. Az esemé­nyek jelenlegi menete azonban azt mutatja, hogy Bonn eről­ködése teljesen hasztalan, hisz a nyugati lapok már arról ír­nak, hogy még ebben a hónap­ban meg lehet tartani a nyu­gati külügyminiszterek értekez­letét. Ez pedig már önmagában is a bonni hidegháborús poli­tika első kudarcát jelenti. A Magyar Népköztársaság elismerte a Szíriái Arab Köztársaságot A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Szíriái Arab Köz­társaságot önálló és független ál­lamnak elismerte és elhatározta a diplomáciai kapcsolatok felvé­telét. A Mirnij obszervatóriumból elindult az első' szánvonat A Mirnij nevű antarktiszi szov­jet obszervatóriumból elindult az első tavaszi, traktorvontatású szánvonat déli irányba. Útja a kontinens belsejébe, a déli föld- mágnességi pólus közelében fek­vő Vosztok állomás felé vezet. A szovjet sarkkutatóknak több mint 1400 kilométert kell meg­tenniük. Útjuk tetemes része 3000—3500 méter tengerszintfelet­ti magasságban vezet. A kontinens belsejébe elindult expedíciónak az a fő feladata, hogy élelmiszert, üzemanyagot, tudományos berendezést és egyéb olyan expedíciós kellékeket szál­lítson a Vosztok állomásra, ame­lyek az 1962. évi normális mun­ka biztosításához szükségesek ezen a legtávolabbi és legnagyobb magasságban fekvő antarktiszi tudományos kutató állomáson. A vonat három nagyteljesítmé­nyű lánctalpas traktorból áll, amelyek három súlyosan meg­terhelt expedíciós szánt vontat­nak. A vonat rakománya körül­belül 150 tonna. A Szovjet sarkkutatók először a Pionyerszkaja és a Komszo- molszkaja délsarki állomásokat érintik. Egyik csoportjuk a Kom- szomolszkaja állomáson marad, ahonnan rövidesen új tudomá­nyos kutató-expedíció indul a Komszomolszkaja—Vosztok—Szov jetszkaja állomások közötti zárt háromszögű útvonalon, hogy pon­tos geodéziai megfigyeléseket vé­gezzen a Keleti-Antarktlsz jég­kupolájának környékén. A világ első automata hengersora az uráli gépgyárban Automata hengersor. Ilyet meg nem ismer a világ. Hiszen agre- gátjainak elhelyezéséhez legalább fél kilométer hosszú csarnokra van szükség. S ebben az óriási csarnokban alig lesz ember, hi­szen az egész hengersor a meg­adott program alapján, automa­tikusan működik. A hengersor „agya” az elektro­nikus számológép. A különleges műszerek ide továbbítják a gé­pek működésére vonatkozó infor­mációt. Az elektronikus agy elem zi a beérkező adatokat, s ha szük­séges, módosítja egyik vagy má­sik szerkezeti részegység munká­ját. A hengersor különböző pont­jairól több mint 20 rögzített és hat távolból szabályozható te­levízió kamera vetíti a vezérlő fülkében elhelyezett ernyőre a munka egész menetét. Ez az egyedülálló hengersor már nem fantázia, nem álom. Az uráli gépgyár konstruktőrei te­remtették meg. A XXII. párt- kongresszus küszöbén elkészült a világ első, teljesen automatizált hengersorának gyártási terve, ' amelyet most valósítanak meg. Az új hengersor teljesítőképessé­ge valamennyi külföldi henger­sorét felülmúlja.

Next

/
Thumbnails
Contents