Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-11 / 240. szám

1961. október 11. TOLNA MEGTEI NEPÜJSÄG 3 Á vezetőségválasztó taggyűlések előkészítésének néhány tapasztalata A pártalapszervezetek veze- ” tőségének újraválasztása fontos esemény a párt életében. A párt sorainak felfrissítése, a vezetőségek megszilárdítása fel­lendíti a politikai és gazdasági munkát. A párt helyes politiká­jának következtében a dolgozók figyelme a párt útmutatásaira irányul, s aktívan a párttagok mellé állva segítik a tervfelada­tok végrehajtását. A választásokra történő felké­szülés szakaszában a pártszerve­zetek felmérik munkájukat, s arra törekszenek, hogy olyan ve­zetőségi tagokat válasszanak, akik a feladatok megoldásában meg­állják helyüket. A pártszerveze­tek az előkészítés szakaszában tanulmányozzák a dolgozók han­gulatát, s meghallgatják vélemé­nyüket. Napjainkban különösen szükség van arra, hogy rendez­zük a vezetőségek sorait. A tag­gyűlések olyan történelmi viszo­nyok között végzik munkájukat, amikor az egész szocialista tá­bor történelmi hivatásának meg­felelően a béke megvédéséért küzd. A kialakult nemzetközi helyzetben a dolgozók az esemé­nyek helyes magyarázatát első­sorban a párttagoktól várják. Az országgyűlés napjainkban tárgyal ja ötéves tervünk nagyszerű táv­latait, amelynek gyakorlati vég­rehajtásában a dolgozó tömegek­re kell támaszkodnunk. Néhány héttel ezelőtt kezdőd­tek meg Bonyhádon a vezetőség­választás előkészületei. Helyen­ként máris vannak jó tapasztala­tok, bár ezek még nem általáno­sak. A pártszervezetek és az ott dolgozó kommunisták nagy utat tettek meg A pártonkívüliek ma már elismeréssel beszélnek a Lelkes hangulatú takarékossá­gi ankétot tartottak Tolna köz­ségben az üzemek, iskolák, a ktsz-ek, a termelőszövetkezetek és a társadalmi szervezetek kép­viselőinek részvételével. Szauter Mihály, a tanács végrehajtó bi­zottságának titkára ismertette a takarékosság fontosságát és a ta­karékossági hónappal kapcsolatos teendőket. Az ankéten többen felszólaltak, akik hangsúlyozták, hogy a takarékossági mozgalmat társadalmi üggyé kell tenni, mert párttagok többségéről, s ez egy­ben az alapszervezeteink és a jól működő vezetőségek politikai érettségéről tanúskodik. A MÁV dolgozói nem egyszer győződhet­tek meg arról, hogy a pártszer­vezet következetesen harcol a dolgozók ügyének megfelelő el­intézéséért. Senki sem kételkedik a bonyhádi MÁVAUT-nál abban, hogy az ott dolgozó kommunisták a termelésben és a tervek telje­sítésében élen járnak. A bizalom jele érvényesül a pedagógusok körében is, amikor különböző ügyeikkel a pártszervezethez for­dulnak. Az újonnan létesített kór házban nemrég alakult meg az önálló pártszervezet. A kórház dolgozói örömmel beszélnek ar­ról, hogy milyen segítséget jelent a pártszervezet a politikai és a gazdasági munkák terén. A tég­lagyáriak arra kérték a pártbi­zottságot, hogy üzemükben is ön­álló pártszervezetet kellene léte­síteni, mert eddigi eredményeiket túl szeretnék szárnyalni. A választás előkészítő mun­kájában találkozunk hasz nos és eredményes kezdeménye­zésekkel. A ktsz-ekben a párt- szervezet az élenjáró pártonkívü- li dolgozók bevonásával s azok meghallgatásával vitatta meg a küszöbönálló vezetőségválasztást. A vitában Steib Antal párton- kívüli dolgozó kihangsúlyozta a jó vezetőség megválasztásának fontosságát. »Ki vezessen minket, ha nem a pártszervezet.« — mon­dotta A jelek azt bizonyítják, hogy a dolgozók támaszkodnak a pártvezetőségekre és igénylik is a párt politikai irányító mun­káját. A párttagok és pártonkívüliek több helyen felismerték annak a népgazdaság fejlesztésének ez is fontos előfeltétele. Guld Fe- rencné textilgyári dolgozó el­mondotta, hogy a takarékossági hónap keretében az üzemben ki­szélesítik a KST-mozgalmat. Fel­szólalt Sudár Géza OTP fiókve­zető is, aki a takarékoskodás eddigi eredményeit ismertette. Az ankét résztvevői elhatározták, hogy széleskörű mozgalmat in­dítanak a takarékosság fokozása érdekében. jelentőségét, hogy a választási munka eredményessége szorosan összefügg a további munkákkal. Ilyen szellemben vitatkoztak a Dózsa Népe Tsz pártszervezeté­nek kommunistái is: »Ha el akar juk érni, hogy tsz-ünk hosszú évek után végre az élenjárók so­raiba lépjen, most kell meggon­dolnunk azt, hogy kit válasszunk az alapszervezet vezetőségébe.« — hangsúlyozták többek között. Bonyhádon az alapszervi veze­tőségek a párttagsággal karöltve készülnek a novemberben sorra kerülő taggyűlésekre. Már most vitatkoznak arról, hogy milyen legyen és hogyan dolgozzon majd a megerősített, vagy az újjává­lasztott pártvezetőség. Szó van arról is, milyen legyen a beszá­moló, és ez fontos kérdés, mert ahol a beszámolót jól előkészí­tik, a tagok véleményére építik fel, ott sok jó hozzászólás és ja­vaslat hangzik el. Az előkészítő munkában sok segítséget ad a községi pártbizottság is. A vb tagjai külön-külön segítik egy- egy alapszervezet beszámolójának elkészítését. Az eddigiektől elté­rően az alapszervezetek foglal­koznak a párttagok egyéni életé­vel, az egyes párttagok fejlődé­sével, példamutatásával, helytál­lásával. A z eredmények mellett ” vannak még hibák. A Petőfi Tsz és az Ezüstkalász Tsz pártszervezete még nem kezdte meg az előkészítő munkát. Arra hivatkoztak, hogy elfoglalja őket a mezőgazdasági munka Nem kétséges, hogy az idei évben a be­takarítás és az őszi vetések jó elvégzése nagy munkát igényel. De éppen az előkészületekkel kap csolatban végzett politikai mun­ka segítheti a gazdasági felada­tok megoldását. Ha minden tsz- tagban fel tudjuk ébreszteni a felelősségérzetet, elérhetjük azt, hogy ki-ki a saját munkaterüle­tén képessége legjavát adja. Még nincs késő, a hibát helyre lehet hozni. A tsz-ben dolgozó kom­munistáknak látniok kell, a ve­zetőségválasztó taggyűlés akkor lesz eredményes, ha most az elő­készítés időszakában megbeszél­jük, mit kell tennünk azért, hogy a vezetőségekbe rátermett elv- társakat válasszunk. Blénesi Kálmán Bonyhád község pártbizottságának titkára Takarékossági ankét Tolnán II tanácsi kukoricaszárító Kukoricaszárí­tót helyeztek üzembe a kö­zelmúltban a Kanacsi Álla­mi Gazdaság­ban, amellyel óránként 30 q morzsolt kuko­ricát tudnak megszárítani. A felső képünk: a vontatóval be szállított kuko­ricát két ember felvonóra rak­ja, amely a cséplőgép dob­jába szállítja. Az átalakított cséplőgép le­morzsolja, tisz­títja, majd egy felvonó továb­bítja a két, egyenként 18 négyzetméteres szállítófelületrc Az alsó ké­pünk: a szárító „kályhája*’. Egy csatornába nyersolajat fú- vatnak, ott el­égetik, s az ott felmelegedett le vegőt ventillá­tor hajtja a szárítófelületek alá. A hőmér­sékletet 80—110 Celsius fok kö­zött lehet vál­toztatni. Csorna István szerelő és Fűzik Ká­roly villanysze­relő a „kály­hát” helyezi üzembe. /J%ETTE1STŐ TXodriguez •IRTA: HORVÁTH JÓZSEF 20. Géza agyában felderengett Gu­lyás bácsi szavainak értelme, amelyeket a spanyol követség élénk tevékenységéről, s majd az utóbbi időkben bekövetkezett lanyhulásáról megjegyzett. Ez hát a magyarázat. Az első napokban még gyakran megfordultak előtte ismeretlen urak a spanyol ház­ban, de amint az ablakból meg­figyelte, ezek külföldi, vagy dip­lomáciai rendszámot viselő gép­kocsikon érkeztek. A nyilas kül­ügyminisztérium úgy látszik, még nem jutott el odáig, hogy felve­gye a diplomáciai érintkezést a követségekkel. A követ barátságosan veregette Géza vállát: — Különös világ ez a miénk, Rodriguez, ugye? A diplomácia világa... Mondja — szólt nagy- hirtelen a követ — nem volna kedve belekóstolni? — Vagy leg­alábbis közelebb kerülni hozzá? Van nekem egy jó ötletem, fi­gyeljen ide! Nekem módomban áll magát tisztviselőként alkal­mazni a követségen Persze, ez nem a diplomáciai személyzethez való tartozását jelenti, de együtt dolgozhatnánk. Nekem nagyon is elkelne a segítsége. Igaz, hogy valami élénk diplomáciai tevé­kenység nem várható, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ren­geteg értesülésre van most szük­ségem, és ha maga egy sereg ad­minisztrációs tennivaló súlya alól mentesítené Franciscoi, akkor ő többet tudna segíteni nekem. Nos? Mi a véleménye? Géza most már csakugyan egyik ámulatból a másikba zu­hant. Váratlanul érte ez az aján­lat. Első gondolata az volt, hogy tiltakozik. De aztán meggondolan­dónak tartotta, miért ne lenne hasznos, és jó számára, ha meg­erősítené biztonságát ez alkalmaz tatás útján is? Azonkívül ez feltét­lenül, bizonyos salláriummal jár, nem kellene elfogadnia a követ szíves ajánlatát, amely mégiscsak alamizsna. Gulyás bácsinak sem lenne terhére. Végül félő, hogy nem fogja idegekkel bírni a sem­mittevést, s elfogadja a követ ajánlatát, legalább nem öli meg az unalom. A követ szerfölött örült Géza elhatározásának. Tüstént előkerí­tette Franciscót, és közölte vele a hírt, meghagyván, mit adjon át munkaköréből a spanyol követség újdonsült tisztviselőjének. Gulyás János ugyancsak nagyot nézett, amikor Géza elújságolta neki a változást. — Nahát, Gézuka, ez igazán jószerencse. — Mindent magának köszönhe­tek, Jani bácsi! — ölelte át az öreget Géza. — Ugyan, ne beszéljen már! Nekem? Csengettek. Gulyás sietett ajtót nyitni. Géza is leskelődött: ki le­het a késői jövevény. Róza volt, a mindenes. Géza tisztán hallotta a beszélgetést, amely az ajtóban lezajlott: — Mi újság, Róza lelkem? — Az üzenik az úrék, hogy ha már ma nem is, de holnap ok­vetlenül nyissa ki a tanácsosi la­kást Rodriguez úrnak: Ugye, Gé­za urat hívják így? — Minek az? — fortyant fel Gulyás. — Megférünk mi itt szé­pen! — Ez az utasítás. — Vagy úgy.... — tűnődött el- szomorkodva Gulyás János. — Hát persze, Gézuka most már... Nem lakhatunk együtt... Géza ellágyult, s hirtelen elha­tározással kilépett az előszobába. — Jóestét, kedves néném. Hal­lottam, miről van szó. Majd én holnap lebeszélem a miniszter urat erről a szándékáról. — Jaj, Géza úrfi, az bajos lesz. Hiszen ha csak a miniszter úr akarta volna... — Hát ki az ördög találta ezt ki? — kérdezte meglepetten Gé­za. — Hat Juanita kisasszony! Ö erősködött rajta. S amit ő erősen akar, az úgy is lesz. — A kis«-—o«v? Géza fökk— 'vö'-crezett lábak­kal állt az előszobában. VI. Néhány nap telt el azóta, hogy Adamo de Mendoza y Lucientes a spanyol követség alkalmazásá­ba fogadta Rodriguezt, alias Fo­dor Gézát, ám ezek fölöttébb mozgalmas napoknak bizonyultak Géza életében. Géza — Francisco útmutatásai szerint — elfoglalta hivatalát. Sokféle teendője akadt. Például le kellett fordítania a magyar la­pok legfőbb híreit a követ szá­mára. Aztán néhány megrende­lést kellett telefonon feladnia kü­lönböző kereskedőknek. El kellett látnia a gazdasági, a pénzügyi, és könyvelői teendőket. De érde­kesnek találta feladatát, amely korántsem volt számára megeről­tető. Úgy, amint, a követ — Juanita kisasszony kívánságára — rendel­te, Géza kénytelen volt beköltöz­ni a tanácsosi lakásba. Ez a há­romszobás, összkomfortos appar- tement elfoglalta a kis épület teljes első. — egyben legmaga­sabb — emeletét. Géza eleinte idegenül érezte magát ebben a környezetben, s főképp azért ag­gódott, nem sértette-e meg a kedves, öreg barátját, Gulyás Ja­ni bácsit? De kiderült, hogy az öreg Gulyást csak az első órák­ban bántotta a különválás gon­dolata, azután ezen az érzésen gyorsan felülkerekedett a büsz­keség és az öröm. Arról, hogy ez az átköltözés valóban Juanita kisasszony kí­vánsága volt, Fodor Géza hamar meggyő-ődhetett. Ugyanis első látogatója Juanita kisasszony volt. Olyan fesztelenül, lépett be Rodriguez úr otthonába, mintha a legközelebbi barátnőjét látogat­ta volna meg. Géza aggodalmá­nak adott hangot, de Juanita kedvesen megnyugtatta őt: sem­mitől sem kell tartania. Hiszen éppen ezért sürgette ő ezt az át­költözést... — Ma este nem jöhetnek át — mondta könnyedén, amikor el­búcsúzott a rövid látogatás után —, de holnap okvetlenül. Fél kilenckor itt leszek ... Géza szólni sem tudott a meg­lepetéstől. Érezte, hogy képtelen ellenállni Juanita fölényes aka­ratának. Másnap Juanita nem is késett. Éjfélig maradtak együtt. Ezekben a napokban Géza vak­merő tettre szánta el magát. Fel­adott egy táviratot Verebétyre Fodor Aurélnak, az apjának. A távirat így hangzott: ..Fodor Aurél úrnak, kereskedő, Vere- bély, Erzsébet királynő út 63. Örökösödési tigvben azonnal ke­resse fel személyesen Spanyolor­szág budapesti követséget. Rod­riguez. követség: titkár.” A ke­reskedő, amint a táviratot kikéz­besítették neki az üzletbe, nem tudott hová lenni a csodálkozás­tól. Égész nap tűnődött, hogy ugyan micsoda rokonsága élhet Spanyolországban? Ki lehet, aki a javára végrendelkezett. De nem tétovázott, hanem másnap haj­nalban útrakelt. S még aznap dél­után becsengetett a spanyol kö­vetségre. Hanem majdnem ha­nyatt vágódott a meglepetéstől, amikor szemközt találta magát a fiával. S amint végighallgat­ta Géza történetét, mindegyre azt hitte, álmodik. (Folytátjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents