Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
1961. október 1. TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAG A vetési és betakarítási munkák jé és gyors elvégzéséről tanácskoztak a termelőszövetkezeti brigádvezetők a bátaszéki tájértekezleten Mint már hírül adtuk, a megyei tanács mezőgazdaság; osztálya tájértekezleteket szervezett a termelőszövetkezetek növénytermesztési brigádvezetőinek. Az első ilyen értekezletet pénteken tartották meg Bátaszéken, a másodikat a tegnapi nap folyamán Pakson, a harmadikra október 3- án kerül sor Tamásiban. A bátaszéki értekezletről lapunk kiküldött munkatársa az alábbiakban számol be: Pénteken reggel 9 órakor gyűltek össze a bátaszéki kultúrott- honban a szekszárdi és a bonyhádi járás termelőszövetkezeteinek növénytermesztési brigádvezetői. A.z értekezleten megjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében Fenyvesi Ferenc, Szűcs Lajos a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Reményi Rezső, a mezőgazdasági osztály főagronó- musa és a járási szervek képviselői. Reményi Rezső megnyitó szavai után Szűcs Lajos emelkedett szólásra. Bevezetőben elmondotta, hogy első ízben kerül sor ilyen értekezletre, ahol megyei szervezésben a brigádvezetők megvitathatják az őszi munkával kapcsolatos problémákat. Erre azért van szükség — mondotta —, hogy a munkák közvetlen irányítói cseréljék ki tapasztalataikat. Szűcs elvtárs beszédében hamarosan rátért a kenyérgabona vetésének problémáira. Arra a kérdésre, hogy kifizetődő-e a kenyérgabona termelése, számszerű adatokkal válaszolt. önköltség-' számítási adatokkal bebizonyította, hogy 12—14 mázsás átlagtermésnél igen is kifizetődő a kenyérgabona termelése, mint például az uzdi Táncsics Termelőszövetkezetnél, ahol katasztrális holdanként 2480 forint volt a búzatermelés tiszta jövedelme. Ahhoz azon ban, hogy ezt elérjük, már most meg kell kezdenünk a búza vetését, mégpedig először a hazai búzafajtákat, majd a szovjet, azt követően pedig az olasz búzafajtákat kell elvetnünk. De minden körülmények között október végéig a talajba kell jutni a magoknak. Ezek után a búzavetés megszervezésével foglalkozott, hangsúlyozta a talajelőkészítési munkák jóminőségű elvégzésének fontosságát. A kísérletek és a nagyüzemi tapasztalatok arról adnak tanúbizonyságot, hogy azon a területen, ahol az elmúlt őszön mélyszántást végeztek és oda nem kalászos növényeket vetettek, ott most eke nélkül, egyirányú tárcsával, kultivátor- ral, fogassal és hengerrel lehet vetőágyat készíteni. Arra a sokat vitatott problémára is rátért Szűcs Lajos, hogy mennyit vessünk holdanként. Szembehelyezkedett a régi felfogással, s javasalta, hogy a hazai búzafajtákból is 110—120 kilogrammot vessünk el holdanként. Felhívta a figyelmet, hogy az elvetendő magot tisztítani és csávázni kell. Elmondotta, hogy sokan ezzel a munkával takarékoskodni akarnak, de figyelmeztetett arra, hogy ezért igen drágán megfizethetnek, hiszen ennek a munkának az elhanyagolása 5—15 százalékos terméskiesést eredményezhet. Többek között felvetett néhány gondolatot a vetés mélységéről is. Hangsúlyozta, hogy ma már bebizonyosodott, hogy nem az egy-ltét centiméter mélyre történő vetés a helyes, hanem a magoknak 6—8 centiméter mélyen kell kerülniük a talajba. Ennek az új agrotechnikai eljárásnak a helyességét növényéletBékegyűlést tartottak Szekszár- don Tolna megye protestáns papjai. Az ülés elnökségében helyet foglalt dr. Kathona Géza,, református esperes és dr. Krähling Dániel evangélikus esperes. Az ülést dr. Kathona Géza nyitotta meg. A többi között a következőket mondotta: — Mi, lelkipásztorok, a béke emberei vagyunk, a népért élünk és éppen ezért számolnunk kell a nemzetközi eseményekkel is. Értékelnünk kell az egyes konkrét eseményeket, hogy világosan tudjunk tájékozódni, s helyes álláspontot tudjunk kialakítani magunkban. A továbbiakban beszámolt a tani magyarázattal támasztotta alá. A trágyázás, .kérdése után áttért a betakarítási munkák fontosságára. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezt problémát a termelőszövetkezetek, . az állami gazdaságok közötti helyes kooperációval lehet megoldani. Hangsúlyozta a továbbiakban is, hogy nem szabad szántatlan területnek maradni a gazdaságokban. Ugyancsak kiemelte, hogy a kukorica- és napraforgószár letakarítása igen fontos, hogy megakadályozzák a kukoricamoly kártételét. Ezt követően hozzászólások következtek, ahol többen felszólaltak és Fenyvesi Ferenc értékelte az értekezlet jelentőségét. A hozzászólások után Szűcs Lajos foglalta össze a vita tanulságait. Befejezésül elmondotta, hogy a növénytermelésre épül az egész falu kenyere, burgonyája, kukoricája, növénytermelésből ered és alapja a húsnak, zsírnak, tejnek, az egész állattenyésztésnek, a növénytermesztés biztosítja a mezőgazdaságból szükséges- ipari nyersanyagokat, ad munkát, soksok ipari dolgozónak. Tehát, egy láncszem az élet vérkeringésében, de olyan láncszem, amely ha elszakad, vagy megtörik, végig megérzi az egész népgazdaság. Végezetül megköszönte a brigád- vezetők eddigi jó munkáját, s arra kérte őket, hogy a soron- lévő munkák jó megszervezésében és végrehajtásában is álljanak az első helyen. Német Demokratikus Köztársaságban szerzett élményeiről. Nemrégiben Berlinben járt, itt hosszabb időt töltött és volt alkalma a tapasztalatgyűjtésre. Elmondotta, hogy Berlin demokratikus övezetében rend és nyugalom tapasztalható; és a becsületes emberek érdekeit szolgálták azok az intézkedések, amelyekre a közelmúltban sor került. A békegyűlésen Nagy Károly, a Magyar Távirati Iroda munkatársa tartott beszámolót a német kérdésről és az aktuális nemzetközi problémákról. Az előadás után sok kérdést intéztek az előadóhoz a különféle külpolitikai eseményekkel kapcsolatban. A protestáns papok békegyűlése Megkezdték a dombóvári magtisztító szerelését A földszintet és az első emeletet egy hét alatt szerelték fel A tavasszal vonultak fel a Komlói Állami Építőipari Vállalat szakmunkásai a dombóvári magtisztító építéséhez. A kettő- százötven vagonos magtisztító a legkorszerűbb lesz a maga nemében. Az országban még csak egy épült, s az már Orosházán két év óta sikeresen üzemel, az itteni átadására a következő évben kerül sor_ Az építők munkáját körülményessé tette az a tény, hogy az üzemépületet előregyártott betonelemekből kell összeszerelni. S még az építkezés megkezdése előtt a vállalat előregyártó üzemet épített. A terv szerint különböző típusú öt-tizenöt mázsás betonelemek gyártását különleges, a szokásos eljárástól eltérő technikával készítették, s jelentősen csökkentették egy-egy elem gyártási költségét. A betonelem-gyártással egy- időben a vállalat szakmunkásai elkészítették az üzemépület alapozását. A magas talajvíz-szint miatt különleges betonozással kellett elkészíteni a majdan több mint huszonhét méteres épület alapját. A betonozási, alapozási munkálatokat befejezték, s a hét elején megkezdték az előregyártóit elemek beszerelését. Az előregyártó üzemből toronydaru segítségével emelik az építőszerkezeteket helyükre. A munka igen gyorsan halad. A héten például a földszinti és első emeleti részt emelték helyére. A nagy figyelmet, szakértelmet kívánó épület- szerelő munka új a vállalatnál is, és ezért a munkásokat kioktatták a szerelés megkezdése előtt. így most lehetővé vált, hogy a már elkészült három emeletnyi elem beemelése a jövő héten befejeződjék. Az üzemház építésével egyidő- ben terv szerint halad az irodaépület és a szociális helyiségeket magába foglaló impozáns emeletes épület készítése is. Ennél az építkezésnél a vállalat a legkorszerűbb módszereket alkalmazza Ezek lehetővé teszik, hogy a terv szerint haladjon a munka és jelentősen csökkentsék az építés szerelési költségeit. Érdekessége az építkezésnek egyébként az is, hogy alig száz munkás dolgozik a mintegy tíz holdnyi munkaterületen. A gépesítést szinte minden munkafolyamatra kiterjesztették. A betönelemgyár- tó üzembén emberi kéz csak a beton simítására kell, a szerelésnél pedig a darukötél be- és ki- akasztására. A hagyományos mód szerekkel épülő irodaháznál is magas a gépesítés foka. Nagy a forgalom ezekben a napokban a Paksi Téglagyárban, helyesebben a gyárral szembeni, a 6-os út mcletti téglatároló-terü- leten. A környékbeli építkezésekhez szállítják a téglát, nem ritka az olyan nap, hogy negyven-ötvenezer téglát is elszállítanak. /J^ETTENTŐ TKodriguez •IRTA: HORVATH JÖZSEF 12. Szó nélkül, kínzó kétségektől gyötörve odébbállt. Betért egy mellékutcába, s egy kis vendéglőt keresett. Amint elhaladt egy ház előtt, furcsa látványba botlott. A kapu előtt valaki a földhöz vágott egy nagy, bekeretezett sárga csillagot, s az üvegcserép százfelé fröccsent a járdán, meg az úttesten. A szomszédos ház homlokzatán viszont ott virított az üvegbe keretezett sárga csillag. Géza tovább bandukolt. Vajon csakugyan akadhatnak emberek, akik nem örülnek jobban a felkínált békének, mint a háborús rettegésnek? Visszaemlékezett, micsoda új- jongó érzés kerítette őt hatalmába a vonaton, amikor a somosszilágyiaktól először hallotta: vége lesz, vagy vége lett a háborúnak... Hát van, akinek kell a háború? Megtorpant a keresett' kisvendéglő előtt. Az éhség érzete most már elhatalmasodott rajta. Benyitott. Éppen üresen állt egy sarokasztal, a többi asztal mellett kettesével, hármasával üldögéltek az emberek, és halkan, beszélgettek. Miközben letelepedett, Géza szemügyre vette a beszélgetőket. — Hozzon valami ételt — mondta Géza a pincérnek. — Akármit, de nincs nálam élelmiszerjegy. — Italt? Ami van — hagyta rá ezt is Géza. | Az egyik pincér a rádiókészülékkel babrált. — Na, mi van, Hanzi? — szólt erre a pincérre az egyik öblöshangú vendég. — Még mindig nem szól? Mintegy válaszul, a hangszóróból felbömbölt egy német katonainduló. — Na, nézd csak! — röffent egyet a kedélyes ábrázatú, öblös hangú vendég. — Ez meg a' kedvenc indulóm! És a rádiózenével együtt dobolta a német indulót. A pintér szenvtelen képpel kiáltott neki oda: — Valami mégiscsak lesz, Guszti bácsi, mert idáig csupa katonanótát játszott a rádió, most meg német induló szól. Guszti bácsi derűsen mosolygott, és igent intett, de nem hagyta abba a dudorászást. Kövérkés újjaival az asztal lapján verte a zenéhez a taktust. Már jócskán felöntött a garatra. Géza mohón falatozott. Nem érezte az étel ízét, azt sem tudta, mit kanalaz, csak étvágytalan falánksággal evett, s néha nagyot kortyintott hozzá. A szomszédos asztalnál hárman • kártyáztak. Géza nem ismerte ezt a játékot, s nem értette műszavait: piros ulti, piros bettli... A rádióban közben lemezt váltottak, megint német katonainduló hangja recsegett. A kártyások cseppet sem zavartatták magukat, mintha az égvilágon semmi sem történt volna ezen a napon Budapesten. A rádiókészülék hirtelen elhallgatott. Géza erősen figyelt, vajon mi következik? Amikor a bemondó megszólalt, hogy egy furcsa, sejtelmes közleményt olvasson be, nemcsak Géza, mindenki odakapta a fejét: »Beregffy Károly, vezérezredes azonnal jöjjön Budapestre!« Ez volt a különös szöveg, s a bemondó még kétszer megismételte. Géza nagyon elcsodálkozott. Nem sok szabályzatot, s még kevesebb haditudomán-’t töltögettek a fejébe boldogult katonakorában, de azt tudta, hogy a vezér- ezredeseket nem nyilvános rádióadásokban szoldák a hadve- zetőséghez rendelni. A pincér zökkentette ki gondolataiból: — Hozhatok még valamit? Géza felemelte rá a tekintetét: — Mondja, nem tudja, kicsoda ez a... Beregffy Károly vezérezredes? A szenvtelen arcú pincér fennhangon átszólt az imént Guszti báesi néven tisztelt, zsíros képű vendéghez: — Guszti bácsi, a kedves vendég azt kérdezi, kicsoda ez a Beregffy Károly vezérezredes? — Hohó, fiacskám — csapott az asztalra Guszti bácsi — ő a mi emberünk! Én személyesen ismerem, kicsikém, ö Szálasi testvér jobbkeze! Gézát mélységes undor fogta el, de türtőztette magát. Hát így állnak a dolgok... Elhatározta, hogy kifizeti a fogyasztását, és elindul, el, akárhová, csak ne kelljen már itt üldögélnie, amikor kinyílt az ajtó és egy idős férfi nyitott be a vendéglőbe. Géza erősen szemügyre vette a jövevényt. Nem, nem lehet tévedés, ez nem más, mint Gulyás Jani bácsi, az ő volt évfolyamtársának, Gulyás Palinak az édesapja, földije, és ismerőse! Naív öröm hullámzott át az erein, de ezt hirtelen gyanakvás váltotta fel. Apja szavaira emlékezett: »Én csak a jóhiszeműségtől óvlak fiam!« Valóban, ki tudja, kiben mi lakik ebben a megkergült világban? No, de mindegy, itt áll tétován, fogalma sincs, merre induljon innét, amikor itt terem egy ismerős földi — ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani. Legfeljebb majd nagyon óvatos lesz Felkelt, és az ismerőshöz lépett, aki a söntéspultnál állt és italt rendelt magának. — Jani bácsi, Gulyás Jani bácsi, megismer? — kérdezte, miközben az idős férfi arcába meredt. — Nahát, persze, tanár úr.., Majdnem azt mondtam, hogy Gézuka, de hát hiszen, amikor én utoljára láttam a tanár urat, még Gézuka volt. Hogyne emlékeznék! — Hm... Ráér egy fél órácskát, Jani bácsi? — kérdezte Géza reménykedve. — Persze, hiszen csak ögyel- gek a városban, mondom, meg- iszok egy pohár italt, mert nagyon megszomjaztam. — Akkor, hát jöjjön oda, ott az asztalom, egyedül vagyok. — Szíves örömest, Gézuka... izé, tanár úr. — Szólítson csak úgy, mint régen, Jani bácsi — bíztatta mosolyogva Géza az öreget, s majd kibújt a bőréből a véletlen talál-, kozás örömében. — Nahát, Pesten? Pesten? És mi járatban, Gézuka? — kérdezte Gulyás, amint asztalhoz ültek. — Hát, bizony, nem is olyan könnyű erre megfelelni, Jani bácsi! Kezdjük azon, hogy éppen egy ilyen forró napon szántam rá magamat az utazásra... (Folytatjuk
