Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1961. október 1. CERUZÁVAL A BÍRÓSÁGON Nyugdíj-ügyben Egy idős bácsival találkoztam Dr. Gujás István láthatóan Aztán persze történnek elszo- a bíróság épületének bejáratánál, meglepődött kérdésemen. morító, lesújtó esetek is. Nemré­Ugyancsak erőlködött a súlyos aj- — Hogyan jutott ez eszedbe? giben az egyik panaszos ugyan­tó kinyitásakor, illendőnek tar- Szó sincs erről Az SZTK becsű- csak kérte jogosultságának meg- tottam odasietni és segíteni. A letére legyen mondva, az előirá- állapítását. Arra hivatkozott, szokásos hálálkodás a segítségért, soknak megfelelően, tisztessége- hogy a felszabadulás előtt egy majd megkérdeztem, hol járt, sen, körültekintően, emberien fog bőrnagykereskedőnél dolgozott, s mit csinált itt a bíróságon. lalkozik a nyugdíj-ügyekkel. kérte a bíróságot, hogy ennek — A nyugdíjamat szeretném A sok között a legkülönfélébb alapján állapítsa meg a jogosult­elintézni. esetek fordulnak elő. Megesik, ságát. Kiderült azonban, hogy Tulajdonképpen ez a találkozás hogy a kérelmező az SZTK el- annál a bizonyos bőrnagykeres- késztetett arra, hogy felkeressem utasítása után rohan a bíróságra, kedőnél nem volt soha alkalma- dr. Gujás Istvánt, a nyugdíjügyek s váltig erősítgeti: zásban, hanem mint önálló bőr­bírósági specialistáját. Nézzük — Ha kell, hozom a fél falut kereskedő tartotta vele az üzleti meg hát, milyen nyugdíjügyek tanúnak, hogy ebben a vitatott1 kapcsolatot. fordulnak elő a bíróságon. időpontban is munkaviszonyban A kérelem lényege tehát az volt, Először is el kell mondani, hogy álltam. (Ugyanis legtöbb esetben hogy az illető a hatóságok félre- a bíróság nem vette át az SZTK a munkaviszony igazolása idézi vezetésével akart nyugdíjhoz jut­ás a nyugdíjintézet hatáskörét, elő a problémát.) ni, hiszen semmiféle jogosultság Hogy mégis sok nyugdíj-ügy itt Végül aztán kiderül, hogy a nem állt fenn. Abból indult ki, köt ki, annak megvan a maga »fél faluban« egy ember sem tud hogy semmi vesztenivalója nincs, magyarázata. Először is halljuk, ja igazolni, mert nem volt mun- mert hiszen nem jogosult, de ha mit mond dr. Gujás István, a kaviszonyban. , mégis sikerül a félrevezetés, jól specialista, aki az évek során a bíróság minden lehetőt elkö- jön az a nyugdíj.. nem kevesebb, mint 500 nyugdíj- vet a kérelem jogosságának tisz- Ami az SZTK ilyen irányú üggyel foglalkozott. tázása érdekében. Nem ritka a munkáját illeti, a bírósági ügyek — Természetes dolog, hogy ide hosszas levelezés is egy ügyben, tükrében, meg kell állapítani az azok az ügyek kerülnek, ame- Az is elég gyakran megesik, hogy előbbi dicséret után, hogy abban lyekben az SZTK nem állapítja mivel idős emberekről van szó, néha kifogásolnivaló is akad. A meg a jogosultságot. Ennek több nem emlékeznek egyes részletek- múltkorjában például csupán for­oka lehet. Bizonyos esetekben a re, s ez bizony megnehezíti az malltások miatt nem igazoltak jogosultság igazolása túllépi az ügy tisztázását. A múltkorjában egy asszonynak néhány évet, SZTK hatáskörét. A másik ilyen egy öreg, mind a két szemére amely a jogosultság szempontjá- ok pedig az, amikor az SZTK vak ember esetében nyolc tár- ból lényeges. a csatolt okiratokat nem fogadja gyalást tartottak. Három hónap Érdemes szólni a bírósági nyug el bizonyos okok miatt. hiányzott, azt kellett volna iga- díjügyek történetéről. Mindenek­zolni Elnapolták a tárgyalásokat, előtt említésre méltó, hogy állan­Nem rosszmájúságból, de kikí- minden lehetőséggel megpróbál- dóan csökken a nyugdíj-perek vánkozott belőlem egy kérdés — koztak, míg végül a panaszosnak száma. Ez pedig oda vezethető — A többség vajon azért jön eszébe jutott, hogy ezt a bizonyos vissza, hogy a felszabadulás után ide, mert az SZTK hanyagul vég- három hónapot a katonaságnál fokozatosan konszolidálódtak há­zi a munkáját, felületesen foglal- töltötte. Ezután már viszonylag zánkban a viszonyok, azóta össze- kozik a panaszokkal és akinek könnyen ment — egy kis »leve- hasonlíthatatlanul jobb a nyug- csak lehet, nem adja meg a nyug- lezgetés« után — már megítél- díjakkal kapcsolatos ügymenet, díjat? hette a bíróság a nyugdíjat. mint azelőtt volt. így aztán ha egy ember eljut a nyugdíjas kor­határhoz, a nyugdíjat könnyeb­ben, bírósági tárgyalások nélkül is meg tudják adni, hiszen adva vannak a bizonylati feltételek. Szi gorú rendszabályok kötelezik a vállalatokat a nyugdíj-ügyekkel kapcsolatos megfelelő nyilvántar­tásra. Ahol mulasztanak, ott nem marad el a felelősségrevonás. Mindez a dolgozók érdekében tör­ténik. Nálunk tehát az állam széles­körűen gondoskodik a nyugdíja­ARCKÉPEK A szakfelügyelő Nem valami hálás feladat az ö mestersége. Különösen a kezdő pedagógusokat figyelembe véve. Pedig már sokat dolgozott az al- sótagozati szakfelügyelet sokrétű labirintusában. Két hónapja vi­szont a járási osztályra került általános felügyelőnek. Családja körében (egy gimna­zista lánya van) sem sok Időt tud tölteni. Az együttlétet Is mindig valami hasznossal köti össze. El­maradhatatlan látogatója a mű­velődési ház rendezvényeinek és természetesen a televízió sport­adásainak is. Mondom, sokat jár a képernyő elé, de hogy melyik csapatnak drukkol, azt még idáig nem sikerült megtudni. Talán mindig annak, amelyik győz ... Kedves felesége nem szól sem­mit, ha vasárnap délutánonként el-eltűnik. Hiszen ennyi munka mellett kell valami szenvedély­nek is lenni... Nem igaz? Azt beszélik, hogy idős fejjel sem restell tanulni, s annyi sok más tanfolyam után idén beirat­kozott a marxizmus-leninizmus esti egyetemre. Ehhez már csak annyit tudunk mondani, hogy: jó tanulást, szak­felügyelő elvtárs! Béla bátyám így csak én hívom, mint jó ba­rátja. A becsületes neve Nagy, és a szociális otthon irodáján dolgo­zik. Középtermetű, barna legény­ember, aki már igen sok tapasz­talatot gyűjtött össze. Jellemzője a lelkiismeretesség. Azok közé tartozik, akik á legkisebb ügyből is lelkiismereti kérdést csinálnak maguknak. De szereti is minden ismerőse, barátja, kollégája Be­csüli a művelődési ház énekkara is, melynek lelkes és alapító tag­ja. A kottaírásnak már egészen a mestere lett, nélküle szinte nem létezne az a terjedelmes kot­tatár, amely az énekkar tulajdo­na. A legénylakás sem hiába van a művelődési ház környékén: ott van szinte minden rendezvényen, mint segítő. Úgy ismeri a ház életét, mintha csak ott dolgozna. ... Esténként néha, amikor so­káig ég a villany a kis legényla­kásban, »Béla bátyámat« látom az ablakon keresztül, amint asz­tala fölé hajolva gyöngybetűket vet a csontszínű levélpapírra. Va­jon kinek megy a levél.,.? Talán valahova messze, egy kislánynak. PÁL—LÓ sokról. Boda Ferenc. Fegyelmi büntetés vagy megelőzés Érdekes statisztikát mutatott zott mindössze egy esetre em- Balatoni elvtárs, a Simontornyai lékszik, amikor olyan dolgozót Bőrgyár biztonsági megbízottja. Míg az elmúlt év első nyolc hó­vontak felelősségre emiatt, aki­nél nem következett be baleset. napjában negyvenhárom baleset Az illető — jogosítvány nélkül — fordult elő a gyárban, a balese- targoncát vezetett, tek miatt a termelésből kiesett Tehát ha Nagy János, aki gé- 508 munkanap, az idén január pen dolgozik, nem használja a 1-től augusztus 31-ig 26 baleset védőberendezést, ennek követ­történt, a kiesett munkanapok keztében egy ujját bekapja a száma 310. A csökkenés szembe- gép, megsérül. Két hétig — míg tűnő, mintegy negyven százalék, meggyógyul — nem tud dolgozni, amiből egyértelműen a baleset- Utána, mivel ő maga volt a bal- védelmi munka javulására hét következtetni. Valóban, sokat tettek a gyár­ban a dolgozók egészségének, le- eset okozója (most tekintsünk el attól, hogy művezetőjének látnia kellett a védőberendezés kiikta­tását, tehát ő is felelősségre von- testi épségének védelme érdeké- ható) fegyelmi büntetést kan. ben. Rendszeresen megtartják a munkavédelmi szemléket, alapos vást, vagy kioktatásban részesítik az újon- alacsonyabb Szóbeli feddést, írásbeli megro- esetleg áthelyezést munkakörbe, stb. nan belépő dolgozókat, akiknek Mellette dolgozik Kis Péter, első útja felvétel után a bizton- ugyanolyan gépen, ugyanúgy sági megbízotthoz vezet. A statisztika részletesen ki­nem tartja be az óvórendszabályt. De Kis Péter szerencsésebb, nem mutatja a megtörtént baleseteket, sérül meg. fajtánkint, majd pedig a balese- ő nem is kap fegyelmit, legfel- tet előidéző okok szerint. Az év jebb meggyőzik arról, hogy az ő első nyolc hónapjában bekövet- érdekében szükséges a védőbe- kezett balesetek feltűnően nagy rendezés használata, hányadánál szerepel az ok meg- A fegyelmi büntetés célja első- jelölésnél az »óvórendszabály sorban a nevelés, jelen esetben be nem tartása«. A huszonhat a megelőzés. Nagy János, aki balesetből tizenötöt idézett elő »megégette a kezét«, bizonyára az a körülmény, hogy nem tar- tanult is az esetből, legközelebb tották — többnyire a sérült nem vigyázni fog. A fájdalom, a kere­tartotta — be az óvórendszabályt. — Mi történik ilyen esetben? setkiesés eléggé megtaníthatta ar­ra, hogy a védőberendezés nem — Természetesen, fegyelmi fe- dísznek van a gépen. Megtanulta lelösségrevonás. ezt még külön fegyelmi büntetés És itt meg kell állni egy perc- nélkül is. És ha azt a szóbeli fed- re, mert eléggé általános jelen- dést, írásbeli megrovást, sőt, ha ségről van szó, ez nem bergyári már többszöri figyelmeztetés sem specialitás. Minden balesetet ki segített, az áthelyezést korábban kell vizsgálni, kideríteni a körül- alkalmazták volna vele szemben, ményeket, okokat és felelősségre nem következett volna be a bal­kell vonni azt, aki mulasztásával, gondatlanságával előidézte a bal­eset. Persze, ez a könnyebb megol­esetet. És ha történetesen az dás. Ha valakit baleset ér, az óvórendszabály be nem tartása óvórendszabály be nem tartása az ok, nem mentesülhet a fele- miatt, megvan a »tettenérés«, a lősség alól az, aki ezt elkövette. »bizonyíték«. Jöhet a fegyelmi Mindez helyes is, a balesetek büntetés. De sokkal humánusabb megelőzését szolgálja. Vitatható még a büntetés is akkor, amikor azonban ez a módszer akkor, a hanyagság, a nemtörődömség amikor szinte automatikusan fe- még nem okozta a dolgozó sérü­lését. Ha a munkavédelmi szabá­lyok be nem tartását ugyanygy gyelmi büntetéssel sújtják a baleset szenvedő alanyát, a sé­rültet. Mert az óvórendszabály fegyelmi vétségnek tekintik, mint be nem tartása miatti felelősség- mondjuk a késést, igazolatlan revonás korántsem érvényesül mulasztást, a szándékos károko- következetesen. A Simontornyai zást. Bőrgyárban a biztonsági megbí­TOOOOOOCXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC KXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­(J) N | égy órakor még csak nem is világosodik, s a ka­kasok sem erőltetik a hajnalt. Az utcák kihal­tak, s a lámpák is mint­ha belefáradtak volna az egész éjszakai világításba, bágyadt fényköröket szórnak a kövezet­re. Az emberek ilyenkor még az igazak ólmát alusszák. A cukrászda előtt azonban döngve csapiódnak a földre a szinültig telt tejeskannák, s a teherautó reflektorai máris a további utat kutatják, hiszen még világosodás előtt legalább tizennyolc helyre el kell jut­tatni a tejet. Több mint két­ezer liter tej elosztására vár­nak a bölcsődék, üzletek, a sü­tőipari vállalat és az üzemi konyhák. De nemcsak a tejesek van­nak ébren. Itt is, ott is égnek a lámpák az épületekben, fo­lyik az éjszakai műszak, szor­goskodnak a takarítónők. A sarkon rendőr posztói, az út­testen piedig nyirfaseprükkel, széles mozdulatokkal dolgoz­nak az utcaseprők. Tóka József, a köztisztasági vállalat dolgozója megáll egy pillanatra, cigarettát vesz elő. Magasratűrt gallérja mögül füst bodorodik elő, s a hajnali friss levegőben meglebben a maga sodorta cigaretta fanyar illata. — Négy órakor kezdjük el a munkát — mondja —, hogy mire megindul a forgalom, ne kelljen a járókelők szemébe porolnunk. Hat órakor mór a kültelekén dolgozunk, s addig­ra már az öntöző autó is vé­gigjárja az útvonalat. öt óra. Az utcai lámpák — mintha varázsütésre történne, egyszerre elalszanak, hogy át­HAJNALI RIPORT — Szekszárdi — adják szerepüket a derengő nappali vliágosságnak. A Szabadság Szálló környé­kén most indul az élet. Hei- mann József, a Vendégló tóipari Vállalat gépkocsivezetője tü­relmetlenül pillant órájára: — Már itt kellene lenni a segítségnek — s kezével egy nagy halom demizsonra és sö­röshordóra mutat — Pestre visszük megtölteni, s szeretnék még ma este hazaérni vele. Négy órától talpon lenni késő estig, nem könnyű dolog, s még szerencse, hogy a vendé­gek »kapacitásának« is van ha­tára. Aztán megérkezik a segítség és a kapualj csendjét felveri a guruló hordók dübörgése. Ha­marosan az utolsó demizson is felkerül a teherautóra, s rövid túráztatás után a gépkocsi ne- kilenül a Pest felé vezető út­nak. Az utca lassan éledni kezd, munkába és az állomásra indu­lókkal népesedik be a „korzó”. Tölgyesi László, a Vasipari Vállalat felé igyekszik. — Alig egy hónapja, hogy ebben az időben kelek fel, de megfigyeltem, hogy szinte mé­ternyi pontossággal, mindig ugyanazon a helyen, ugyanab­ban az időben találkozom a munkába igyekvő ismeretlen is merősökkel. A kórház sarkán rendszeresen találkozom két lánnyal, akik előttem lépnek be az épületbe. Biztosan ápo­lónők. Az új könyvtár előtt hagyok el minden reggel egy idősebb bácsikat, aki elmarad­hatatlan aktatáskájával bandu­kol, valószínűleg az állomásra. A lottó-irodánál ilyenkor zár­ja be a takarítónő maga után az ajtót... S valóban, az előre bejelen­tett mozzanatok ma is megis­métlődnek. Emberek jönnek szembe, fá­zósan összehúzódva, a csípős reggelben s szinte látszik raj­tuk, hogy jó meleg ágyra gon­dolnak, amelyet hamarosan birtokukba vesznek. Valahon­nan éjszakai műszakból térnek haza otthonukba. A sütőipari vállalatnál is vi­lágos van. A belépőt meleg le­vegő, s a frissen sült péksüte­mények illata veszi körül. Vass Mihály raktáros az átvételi pa­pírok fölé hajol, hamarosan megkezdődik az elosztás. A ha­talmas rekeszes polcokon kiflik ezrei várják, hogy kosárba ke­rüljenek. — Egv-egy fordulóval kö­rülbelül háromezer kifli indul el rendeltetési helyére, s hat óráig jópár „pördüiő” van. Bent a kemencéknél a fél­meztelenre vetkőzött pékek ke­ze alatt ördöngős ügyességgel alakul a fonott kalács. A hosz­szú lapát időnként kiemel egy­két ropogósra sült kalácsot, s gőzölögve kerül a többi közé, hogy pár óra múlva jóízűen ropogtassa valaki a kávé mel­lé. Kint az utcán parasztszekér zörög megrakva hordókkal és piroskendős lányokkal; próba­szüretre mennek. A benzinkút csak hat órakor nyit, de Székelyi Sándorné már öt óra óta tesz-vesz a kút körül, mert ma csúcsforgalom­ra számít. — Magam sem tudom, hogy miért, de csütörtökön és szom­baton van nálunk a legnagyobb forgalom, s ma különösen nagy lesz, hiszen a hónap végén já­runk és ilyenkor a vállalatok igyekeznek értékesíteni az e hónapra szóló jegyeket. Közben egy hosszú alumí­nium rudat vesz elő és vé­kony láncon leereszti a tartály­ba, hogy aztán egy gyors moz­dulattal kiemelje, s a berovát­kolt részen leolvassa, vajon elég-e a mai napra a tartalék. — Erős napokon bizony elő­fordul, hogy tízezer liter ben­zint és keveréket pumpálok át a motorkerékpárokba és au­tókba, de öt-hatezer liter min­den nap elfogy. S míg ezeket elmondja Szé­kelyi Sándorné, jobbra-balra köszön az őt üdvözlő, a hajnali munkába induló ismerősöknek; A „hajnali” hét órakor ke­lők pedig a világon legtermé­szetesebb dolognak veszik, hogy tiszta utcákon mehetnek munkahelyükre, megszakítva útjukat egy tejeskávéra, amihez friss kiflit ropogtatnak. MONOSTORI MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents