Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-29 / 256. szám
Dt házzal odébb Ujjait begörbítette és számolt. Zöld szeme rebbenésével akaratlanul, szórakozottan, énben csak időtöltésből. Mozgatta ujjait, s hüvelykujjával lassan hyomta a többi hegyét, mint a billentyűket. Egy. kettő, három, négy. Kisujj át kétszer odaszorította a hüvelykujjához: öt. öt házzal odébb, a kirakatban ille- tődött vőlegények és egy megörökített pillanat gépies mosolyával mirtuszkoszorús menyasszonyok néznek át az üvegen. Amikor már megkoptak, megszívja őket a nap. a mester kicseréli őket. Más képeket rak a helyükbe. Az örök ugyanazt. Mirtuszkoszorút. csokornyakkendőt. Egy pillanatot valamiből. valahonnét. Valakinél a beteljesülést jelenti, ahol két egyenes találkozott a ponttal. Akkor, amikor a gép elé állt és a mester izgett-mozgott. magyarázta. hogy most kicsit feljebb a fejet, ne olyan mereven, szépen. természetesen, ide a jobb kezemre. Másoknál gyötrelmet, ürességet, nihilt. Itt áll a sarkon. Öt házzal odébb. a csokornyakkendők, mirtuszkoszorúk mögött várja a pénz, a mindig, csipás. vör- henyes arcú pincér. A lány elgondolkozott. Csíkos háziszőttes szoknyáját lesimította, gyorsan. alig észrevehető mozdulattal aztán óráját nézte, kicsit mongolos vágású szemét ösz- szébb húzta, úgy tett, mintha türelmetlenkedne. Aztán az jutott eszébe: jól játszik. Akik most látják, meg vannak róla győződve, hogy vár valakit. Nem is valakit, hanem az udvarlóját. s mert az udvarló késik. ő dühös. Később felnézett a sarokházra. Nemrég vitték el aZ állványokat. A harmadik emelet félig függönyözött ablaka mögött elsuhant egy női alak. Csak egy villanás volt az egész, mint amikor a gyufa feje letörik és még a skatulya szélén ellobbam Órájára nézett. Még öt perc, öt ház és öt perc. Aztán semmi. Egyre megy. Könnyűnek érezte magát. Szerette volna elhitetni saját magával, hogy fél. vagy inkább örül. Száját lebiggyesztette. Butaság, érzelgősség az egész. Talán éppen ebben a pillanatban valahol valaki hanyatt fordul, szemét lehunyja, és a körülötte állók azt mondják fölötte: vége. Kinek jut eszébe firtatni, hogy az a valaki húsz évvel ezelőtt nyugtalanul, dobogó szívvel így indult saját testének vásárjára. így, mint most ő. S ha firtatná is valaki, mennyit számítana ahhoz képest, hogy a körülötte állók minden döbbenet nélkül megállapították az élet legtermészetesebb állapotát, a halált. Egy porszem levált a szikláról, a szikla viszont hatalmas és örök maradt, mint amilyen örök az élet. S hát bűn az. ha a porszem élvezni szeretné a körülötte lévő csábító sok jót? Mindenáron. Még a tisztaság árán is. Hm. Hm. A lány valá- hol olvasta, hogy valahol, a világ valamelyik zugában élnek emberek, akik megalázónak, szégyennek tartják, ha a lány érintetlenül megy férjhez. Odalesett az ötödik házhoz. Mennie, indulnia kellene. Lábait mozdítani akarta, de nehezek. mint az ólom. Pedig már elszánta magát még tegnap este. s most ezek a gondolatok is biztatják, bátorítják. Jó lenne a gondolatokba kapaszkodni, de nem bírja őket megfogni. Tőle függetlenül kalandoznak, mintha nem is tartoznának hozzá. mintha csúfolódva ugrálnának körülötte. Most már nem a haldoklóhoz, a mozgó utcához próbálta viszonyítani elhatározását. Látta a rendőrt, aki hirtelen megállt a járda szélén és sípolt. Sietett a rendetlenkedő gyalogjáróhoz, mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga. A rendőr mutogat feléje, de nem, hanem oda. ahol az utat vízszintes vastag csíkok tarkítják. A kis öreg behúzott nyakkal magyaráz, bizonyára azt mondogatja: Nem tudtam kérem, nem tudtam kérem. ..Bár hogy lesz. úgy lesz” — buta ez a dalocska. hogy is jutott eszébe. Most jó lenne harsányan bekiáltani a kis öreg fülébe és körültáncolni. Ha meginnék egy féldeci rumot, megtenném — fogadozott magában a lány, de tudta: nem merné. Ég a torka. és a rum azért jutott eszébe. mert kívánja. Marná nyel- deklőjét, utána ködös lenne körülötte minden úgy. mint egyszer a „csecsrángatóban”. ahol apja belekényszerített féldecit. Sóhajtott. Amikor apjára gondol, mindig fél és mindig szomorú. Az az oka annak is, hogy most itt áll és indul az ötödik házba. Milyen a részeges ember? Amikor éjjel hazatér, hány, s ettől savanykás szag terjtfcg. Ö az oka ennek is. Megrántotta vállát és elindult. Még egyszer megnézte a járda zebracsíkjait, megállapította: fehérek, mert friss a meszelés. Miért is gondolja folyton. hogy zebrácsíkok, hiszen zebrát még soha riem látott. Csak úgy képzeli. Egyébként most nagyon mindegy: fehér vagy fekete. Jó lenne tudni, hogy ott a harmadik . emeleti ablak mögött mit csinál most az az árnyék-asszony. Még két ház. Utána megnyomja azt a fehér gombot és ... Különös. Járkálnak mellette az emberek, fecsegnek, nevetnek és senki nem ragadja vállon. Rákiálthatnának: Állj! Fordulj vissza! De hát az ember másnak nem kirakat, csak magának kirakat, önmagába mindenki belenézhet — ha mer. Az is bolondság, hogy ilyenen jár az eszem — gondolta, és megállt a kirakat előtt. Fáradtan. kedvetlenül belenézett a lépcsőházba, amelyik olyan ilyenkor, estefelé, mint az üres pince. Ha valaki elkióltja magát benne, visszhangzik. Csak most jutott eszébe eszébe az a magas, zöld ballonos fiatalember, aki hegyesorrú cipőjében feléje lépkedett a frissen meszelt átjárón. Ránevetett, fogaitól teli volt a szája fehérséggel. Úgy tett. mintha megállna. de meggondolta magát. A lány elmerengett. Amikor olyan egészséges, fényes fogakat lát, mindig a riVers hús szagát érzi. Nem tehet róla. Mióta Hanzelka és Zigmund filmjét látta, akaratlanul érzi a nyers hús szagát. Vagy talán nem is azóta. Egy másik filmet látott, ahol a férfiak liánokból font kötéllel a derekukon irdatlan magasságból ugráltak le. Kár, hogy nem jut eszembe annak a filmnek a címe. Én is olyan bátor vagyok, mint ők — suttogta, és megnyomta a csengő gombját. Belépett. Nem ivott semmit, mégis részegnek érezte magát. A férfi karja megmozdult. testétől szinte külön vált. Úgy tűnt. mintha átúszna a szobán. A lány csak a kulcs csi- kordulására értette meg. hogy a kéz bezárta mögötte az ajtót. A férfi feléje hajolt. Hagyta. Mindenáron a kirakatot akarta maga elé képzelni. Holnap mór megveheti a táskát, a cipőt, és még anyunak is marad. Jól van ez így. Inkább érezte, mint értette, hogy mit magyaráz neki a férfi. A pénzről eszébe jutott, vajon a kezébe nyomja, vagy ruhája zsebébe csúsztatja? S most vagy utána? Másik pillanatban meg úgy tűnt. álmodja az egészet. A vékony falakon áthallotta a nagy bérház ezer neszét. Csak sötétebb lenne — gondolta borzongva, s maga sem értette, hogyan, mikor került a heverőre. Valahol doboltak. Szemét tágra meresztette: rájött. ez nem dobolás, hanem a szíve ver. Nevetni akart. Eszébe jutott: ilyen lehet a megfagyott ember, mint amilyen most ő. Kezét, lábát mozdítani se bírja. Valahol az udvaron, vagy hol valaki nevetett. CSU- fondárosan. Klári szokott így kacagni, aki mindig elmeséli, hogyan „rázza át” vőlegényét. A férfi föléje hajolt, ritka haja homlokába hullott és duruzsolt. Ezreket keres borravalókból. A lánynak újból eszébe jutott Klári, és elhatározta: egyszer ő is azt mondja a férjének, amit Klári mondott a vőlegényének, hogy fiatal, tapasztalatlan volt. Behálózták. Majd sír is. hogy a férje elhiggye neki. De még nem történt Semmi. Piszkos hullámok csaptak össze feje felett, és sikoltani szeretett volna, mert érezte, ha nem történik valami, megfullad és nem ér partot soha. Tapoga- tást érzett Combján, s rádöbbent: valaminek még eszébe kellene jutni. Erőlködött. Kezét halántékához rántotta, de ott belül üres volt minden. Pedig újból és nagyon világosan tudta, hogy még nem gondolt végig mindent. Le kellene gurulni az ágyról és kiabálni, hogy várjon, várjon, a legfontosabb nem jut eszembe, mert mindenkinek mondhatok mindent. de... A nagy ház mormogásából váratlanul gyereksírás ütötte meg a fülét, valahonnét. valamelyik szobából érkezett hozzá a hang és vele a felismerés: — Anyu! Anyuul A lány a mindent tűrő kábulatból egy pillanat alatt magához tért. Még most sem tudta pontosan, hogy mi történt vele, csak ösztönöséh ugrott fel a heverőről és cipőjét rángatta a lábára. maid tfugyborékoló. öregaSsZonyos zokogás szakadt fel melléből. Aztán fúriaként rohant lefelé a lépcsőn, köny- nyeit nyelte. Motyogott, „Drágaságom ... kicsikém... bogaram” — ismételte eszelősen, mert ráeszmélt a legszentebbre: az anyaság érzésére. Arra, hogy egyszer majd gyermeket dajkál, és annak tükörtiszta szemébe bele kell néznie. Az Utcán boldog pihegéssel támaszkodott a kirakatnak. Jobban megnézte cipőjét, és megállapította, jó az nagyön. megteszi még hosszú ideig ... Szekulity Péter TÉNAGY SÁNDOR: JCiCJlt gjfwmtk, kiejlt ojí zőmj Kicsit gyermek, kicsit asszony; szivekben szólva: lila, rózsaszín, fehér; ler ogyó ártatlanság, veszélyes akaratosság; térdeinek bíbor csendülése a sejtelmek késéles tornyáig ér. Ketten vagyunk a szerelemben, ketten vagyunk a halálban, elcsigázott önkívületben ! magamat benne megtaláltam; rokonom lett a gyűlöletben a hűtlenség átkát ha szidtam, testvérem lett a szépség hivatásában, hogy mosolyok guruló párnáit a fájdalmak fintoraiból kinyissam. Picasso nyolcvan éves Neve és műve hosszú évtizedek óta szenvedélyes vitákat vált ki a világ minden részén, S művészetének ma is épp úgy vannak lelkes rajongói, mint értetlen ellenzői. Pedig ez: a roppant gazdag, szinte áttekinthetetlen életmű már régen eldöntötte a pert: Picasso nemcsak korunknak, hanem az egész művészettörténetnek egyik legnagyobb alakja, aki a kifejezési formáknak úgyszólván minden lehetőségét végigpróbálta, beleértve a magateremtette stílusok változatosságát is, s minden műve, minden korszaka után megifjodva kezdett újabb munkához, indult új útakra. Élete a modern művészet történetének tükrözője; neve egybeforrt mindazzal, amit a XX. század produkált, s a picassoi életműből pontosan lemérhető korunk művészetének minden vívódása, útkeresése és eredménye. Neve ezért vált gyűjtőnévvé; ugyanolyan összefoglalója a modern művészetnek, mint a reneszánsz mestereké. 1881 október 25-én született Malagában. Valódi neve tulajdonképpen Riuz, ő azonban inkább olasz származású anyja nevét vette fel. Első mestere apja volt, aki a barcelonai képzőművészeti főiskola tanára volt. s a még majdnem gyermek Picasso itt festette első képeit. Ebből a korszakból való egyik első alakos tanulmánya, a Kéregető, amely már érett művészként mutatja be, s bravúros rajztudásról, kitűnő kom- pozíciós készségéről tesz bizonyságot. Picasso 1900 októberében Párizsban telepedett le, s itt, és ekkor kezdődik valódi művészpályája. Az első években Tou- lousse-Lautrec van rá a legnagyobb hatással, s még témaválasztására is kihat Toulouse- Lautrec oosztimpresszionista irányzata. Picasso azonban nem áll meg itt, kísérletező kedve új és új útakra csábítja. A századforduló első évei jelentik úgynevezett „kék periódusát”, amit negroid korszaka vált fel, amikor elsősorban az afrikai népművészet hatása válik érezhetővé művészetében. Természetesen ez is átmenet, mert a tizes években mint a kubiz- mus előfutára jelentkezik, s miután kihasználta a kubizmus minden formaújító lehetőségét, nem kis meglepetésre, az újklasszicista Picassoként mutatkozik be. Hosszú és változatos útat tett meg, festmények, rajzok, szobrok, az utolsó években kerámiák bizonyítják, hogy örökké fiatal tehetsége állandóan új és új területeket hódít meg. Nagy művész, a legnagyobbak közül Való, akinek megadatott a hosz- szú élet nagy ajándéka is, '■ pedig mindig hűséges sáfára volt idejének is, tehetségének is. A Picasso-kép azonban nem lenne teljes, ha nem beszélnénk tiszta, feddhetetlen emberi magatartásáról is, arról a mélységes humanizmusról, mely egész lényét, s művészetét áthatja. Ebből fakad, hogy mindenkor a haladás oldalára állt, mindig az igaz ügyért harcolt, szóval és ecsettel, s a művészet haladása számára mindig egyet jelentett a társadalmi fejlődéssel is. Franciaországban, amely választott hazája lett, ezért állt. mindig a baloldali erők oldalán, ezért harcolt következetesen a nép ügyéért, a győzelmes igazságért. Világszerte ünnepük és köszöntik a nyolcvanéves Picas- sot. A tisztelet és szeretet, amely ezekben a napokban a világ minden részéről sugárzik feléje, egyaránt szól a kitűnő művésznek és a kiváló embernek. fcs) FODOR ANDRÁS: Dunántúli hölto Ahogy belép a vasrácsos kapun fut a nyakába három kicsi lány, és köszönti a ház, a föld, a lomb, az árnyathajtó délután. A feleség a szólöt köti éppen, jön már a tőkék közt sietve, dolgos kezét a csípőjéhez ejtve, öröme lángként remeg a szemében. Ülök a költő mellett a pádon, fogam között egy kihúzott fűszállal, s míg veti, rántja horgát, gyűrűit a kert felett a Vadízű madár dal, ő megmutatja mint a birtokát: a tetők tarka nyáját, a kagylós réteket, és megmutatja olt a hegyen át a felnyilalló meredek útat, mely majdnem az égig elvezet. Herner Lajos fametszete.
