Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-29 / 256. szám
•861. október 89. TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG t- GYERMEKEKHEK « A harag rossz tanácsadó M agy kő esett le a csöndö- lei édesanyák szívéről, amikor az édesapák, s a Ryer- mekek szorgalmának eredményeképpen megnyílhatott az ifjúsági sporttelep — magyarén játéktér. A szép nyárfákkal övezett, asztalsimaságú téren akadt labdarúgó-pálya hinta, pingpong. lubiekolómedence. de még homokozó is a legkisebbeknek. Boldogok is a csöndöleí gyerekek, s valahányszor csak tehetik, nagy kedvvel játszogatnak a kizárólag az ő vidám hancúrozásaikat szolgáló újdonatúj parkban. Egyedül az egykori „vadlu- dak” morc vezére. Lajcsi járta rendületlenül, nagy nekibúsu- lással a határt, kivált az élet- veszélyes homokbánya környékét. vagy mászta az erdő fáit, bolyongott a süppedős berekben és kiabálta a visszafelé is ugyanazt jelentő mondatot: — Ingovány. nyávogni! De most a pajtásai nem nyi- vákolták vissza, hogy: „Pa- vaó!” Hát társtalanul mászott a félelmetesen hajlongó jegenye- sudarakra. vagy rémítgette hát- borzongató mutatványaival a mezőn dolgozókat. Édesanyja hiába kérlelte — csak a vállát vonogatta. Már a tantestület is foglalkozott emberkerüléseivel, de nem szelídült meg volt „vad- lúd”-társai rábeszélésére sem. Mindig visszaüzent, hogy ő nem csikó, hogy kerítés mögött játsszon, mint a többiek. Az volt a szórakozása, időtöltése. hogy a sebessodrú csatorna fölé. a két part közé kifeszített kötélen sétálgatva, a közeli szőlők jámbor pásztorát ál- mélkodtatta. mert más bámuló- ia már nem is akadt. A szőlőpásztor — vagyis a csősz — igyekezett a lelkére beszélni: — Nézd, Lajcsi fiam, olyan szép játszóteretek van. mire jó hát egész nap rémületben tartani az édesanyádat? Lajcsi csak a vállát vonogatta és valahányszor csak tehette, szaladt élni a régi „vadlúd- életet”. Történt, hogy az iskolások modellező szakköre versenyt hirdetett. Hívták Lajcsit is. de ő dacból, haragtól, hogy régi pajtásai a játszótérre járnak — nem ment. A repülést módfelett szerette. hát odavitte a kíváncsiság régi pajtásai közelébe. A röp- tetések remekül sikerültek. A gépek is mind megkerültek — egy kivételével. Torda Jancsi szép modellje szállt el úgy. hogy sehogyan sem tudtak a nyomára akadni. Egyfedül Lajcsi látta, hogy a „Hatöles” — így nevezték az új öntözőcsatornát — alámosott, meredek partjára szállt. A gyerekek szomorúan ballagtak hazafelé. Lajcsi csak erre várt. de amikor a gép már a kezében volt. nem tudott örülni neki. be sem vitte a házba. Anyja csodálkozott, hogy egyszerre milyen készséges, és sajnálta. hogy milyen szomorú. Meg is kérdezte tőle: — Mi történt veled? Lajcsi a szokása szerint csak a vállát vonta, aztán mégis, hogy talán a lelkiismeretén könnyítsen, bevallotta édesanyjának a gépet. Szegény asszony A tábortűz fénye még szinte a szemük előtt lobogott. A sok élmény nem hagyta aludni őket. A sátor sötétjében suttogott az öt fiú. — Milyen szépen szavaltál. Pisti! — dicsérte barátját Laci. — Igen, tudjátok, már el is határoztam. színész leszek. Szerintem az a legszebb, legfontosabb hivatás. Játszani az embereknek, megnevettetni, vagy éppen elszo- morkodtatni. gondtalanná tenni és elgondolkoztatni. — Ez mind szép. igazad is van, csak abban nem. hogy a színész választott legjobban — magyarázza Laci. — A traktoros dolga sokkal fontosabb. Felszántani a földet, végeredményben kenyeret, ennivalót adni az embereknek. És a pöfögő gépet majd én irányítom. Gondolkozz csak. s meglátod. a traktoros munkája szebb, fontosabb mindennél. — Hm! — szólalt meg Karcsi lekicsinylőén. — Mit tudjátok ti azt! Én űrhajós leszek. A világűr meghódítása most az emberek legfontosabb, legérdekesebb tennivalója. Meglátjátok, ha felrepülök a Holdra, tele lesz fényképemmel minden újság. Oldalakat írnak rólam. Irigylitek maid a sírvafakadt. Lajcsi csak lehajtotta a fejét és szó nélkül sar- konfordult. Jancsiék házáig meg sem állt. Kopogtatott, de köszönni elfelejtett, égette a szó, alig várta, hogy kinyögje: — Jancsi, én tudom, hogy hol van a gép! Jancsi sokáig nézte egykori barátját, aztán csak annyit mondott: — Én csinálok egy másikat, a régi, akárhol van, a tiéd lehet! Lajcsi elpirult, aztán csendben elvonult, de hallotta még. hogy Jancsi utána kiált: — Holnap várunk! És a kötéltáncos már nem ijesztget senkit. Ott szaladgál a többiekkel a játszótéren. Nagyokat és jólesően lélegzik, mintha mázsás követ hengerí- tettek volna le a melléről. Tudja már, hogy a céltalan dac, a harag rossz tanácsadó. világűrt meghódító osztálytársatokat. Ugye? — Barátocskám! — ült fel nagy hévvel az ágyban Péter. — Míg te a fellegekben jársz, itt lent a földön megfagynak az emberek. Nem lesz szenük, ha én nem szállók le a bánva mélyére. Tudod-e. hogy az apám is mindig mondja: nehéz a bányász munkája, de mégsem cserélné el semmiért. S mikor mondtam, én is bányász leszek. megveregette a vállamat — jól választottál, fiú! A négy gyerek egyre bizonygatta a maga igazát. Már majdnem ölre mentek, mikor Misi, a legcsendesebb megszólalt. — Srácok, kihagytatok egy csomó nagyon fontos foglalkozást: az orvosét, a mérnökét, a kőművesét, a villanyszerelőét, az autóvezetőét, a nyomdászét, a földművesét. a tanítóét, a festőét. . . — sorolt fel csak úgy kapásból vagy harmincat. A négy fiú tágranyílt szemmel hallgatta. — Mindenkinek az a legfontosabb foglalkozás, amit a legszebbnek érez. a legszívesebben csinál. Kádár Márta Őszi Balaton Láttam a Balatont, oly árva, elhagyott, szürke ég borult rá, tükre nem ragyogott. Szél borzolja nádját, hangja csupa sóhaj: „Hova tűnt a szép nyár? Vissza jön-e, oh jaj!" „Visszajön, visszajön, ne sírj hát Balaton!” — vigasztaltam szegényt egyedül a parton. Megértette talán amit mondtam néki, mert egy kicsi kagylót elém vetett épp ki... Eltettem emlékül a szomorú tótól, őszi üdvözletként sóhajtó haboktól. SZABÓ IBOLYA Törd a fejed! 1. Ábrahámnak nem volt fia 2. Szemüveg Kislány Az elmúlt heti „Törd a fejed!" rejtvényünk megfejtési: 1. Szá monkérés. 2. Fogyóhold. Csapatunk névadója József Attila köszöntése A kisleány még meg sem születik, s már „Zsuzsi lesz majd" — sugdos a család. Zizegő bokrok, városok, vidékek mind nevet kapnak, úgy élnek tovább. József Attila, a te neved írjuk mi példaképül zászlónk szövetére, — s igyekszünk élni kísértések közt is úgy, mintha látnál, hű szemed kísérne. Vibrált a lámpa, vers fölé hajolva csak virasztottál éjszakákon át, az utcán lassú, hónapos eső hullt, ruhád szenes volt, nyirkos a szobád: kazánt súroltál, vágtál sarjai, szalmazsák volt a ringó, puha ágyad, — beomló bérkaszárnyák mélyén, — de mégis: éltél, s mások igazának! Ha megszólaltál, apánk hangja volt, ha sírtál, anyánk sűrű könnye ázott, — s mennyit tanultál! Emberekhez illőbb, könnyebb lett volna fénytelen világod, — s nem engedték! — De látod, névadónk vagy, mi nem fogadunk soha mostohán, büszkék vagyunk, ha elszavaljuk versed, ott van a képed osztályunk falán, — a te utadat járjuk, hogyha kedvünk kiránduláson víg nótára gyullad, ha segítünk a társunkon a bajban, ha megdicsérik szorgos napjainkat, — ha, ahogy éltél, úgy élünk mi is, mindig a jóra és igazra készen: hogy olyan tisztán nézhessünk reád, — ott van a képed osztályunk falán — ahogy te nézel ránk azon a képen. BŐSZ JENÓ Borsi Darázs József A liGIF@NT@SASB HIVATÁS j Lengyelországi utijegyzetek A BEFESTETT FALU Fenyőerdők, hegyek veszik körül a kis falut. A falu képe mit sem sejtet arról az érdekes munkáról, ami itt folyik és amelynek híre nemcsak Lengyelországot, de a fél világot bejárta. Zalipié a kis falu neve és arról híres, hogy a népművészet mesterei élnek itt. Munkájukat ismerik, elismerik. A házak gyönyörű színekkel, nép- művészeti motívumokkal festve pompáznak. Egy kis közösség nagyszerű alkotásaiban gyönyörködhet az. aki erre vetődik. Felicia Curyto házát látogattuk meg először. A ház falai, a rakott tűzhely különböző színekben pompázik. Oklevelek, elismerések igazolják. hogy Felicia asszony mestere az ecsetkezelésnek. Az is kiderült a különböző külföldi újságokból. hogy híre vetekszik egy filmszínésznőével. Francia, angol, német, magyar és más nyelvű újságok hozzák fényképét, dicsérik tehetségét. Saját elképzeléseit rögzíti papírra, festi falakra. A színek pompája valami rendkívüli érzékről tesz bizonyságot. Felicja Curyto asz- szony lakásában, ahol minden sarok, minden tárgy a népművészetről beszél. A képen a virágos mintájú tűzhelyen ebédfőzéshez készül. Nem egyedülálló tehetségével. Rajta kívül még Felicja Kosiniak, Maria Wojtyto, Maria Kivior neve ismert. A kis közösség nagyszerű hivatást teljesít. Tanítja a fiatalokat, kutatja a népművészet gazdag hagyományait. Felicja Kosiniak gyerekei azóta városba költöztek. Fia mérnök, lánya főiskolás. A tehetséges gyerekek ma is festenek. Városi szobájuk falait is a népművészet gazdag mintái, színei díszítik. Felicja Kosiniak háza. Nagy kár, hogy csak rövid ideig igyekszem ízelítőt adni tehetsé- élvezhettem e kedves emberek gükről, nagyszerűségükről, azt ja- vendégszeretetét. így is rengeteg vasolom mindazoknak, akik Lenélménnyel gazdagodtarh, és csak gyelországban járnak, keressék az elragadtatás hangján szólha- fel Zalipié falut, tok arról a munkáról, amelyet végeznek. Amellett, Jiogy írásomban Petrits Ferenc PERMETEZETT RAGASZTÓSZALAG Egy amerikai cég újfajta ragasztószalagot hoz forgalomba, melyet folyékony állapotban, per metező üvegből fröcskölnek rá a ragasztandó fémre, üvegre, bőrre, műanyagra, fára, vagy papírra, és azon átlátszó ragasztószalaggá szilárdul. Állítólag tízévi kísérletezésre volt szükség olyan permetezhető ragasztóanyag kidolgozásához, amely permetezés közben nem dugaszolja el a tartály szelepét, ELEKTRONIKUSAN SZABÁLYOZHATÓ SZÖKŐKUTAK Texasban olyan elektronikus berendezés készült, amely zenegéphez kapcsolva, a hanghullámok frekvenciájával szabályozza a szökőkutak vízsugarát, és a víz sugár különböző színű megvilágítását. A hanghullámokat megszűrik és felerősítik, úgy, hogy szabályozzák a szökőkút csővezetékének nyílásait, valamint a színes reflektorok fényerejét: hangos, vagy magas hangok éles színeket, lágy, és mély hangok pedig halványabb színárnyalatokat váltanak ki.
