Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

J

RODALMI MELLÉKLETE

GONDOLATOK

a Népművelési Tanácsadó 1961-62. évi feladatairól

A megyei népművelési tanácsadó, mint intézmény, nem tekint hosszú múltra vissza. Fennállásunk óta szüntelenül arra törekedtünk, hogy segítsük a népművelési munkásokat feladataik megoldásában. Célkitűzéseinket a következőkben lehet meghatározni: segíteni kell az embereket abban, hogy tudatuk átalakuljon, megváltozzék és ezt az átalakulást megkönnyítsük a kultúra sajátos eszközeivel. Munkánk főterülete a módszertani tevékenység, közvetlen tapasztalatnyú.itás, helyszíni instruálás. Emellett azonban igen lényegesnek tartjuk a jó módszerek kikísérletezését. azok rögzítését, terjesztését. A népművelési tanácsadónak 14 szakbizottsága van, melyek megalakulásával sok új feladat megoldásának lehetősége került előtérbe a népművelés tartalmi munkáját illetően. A nem egészen egy éves működés eredményei azt bizonyítják, hogy intézményünk kiállta a próbát, és jó néhány fontos feladat végrehajtásában segítette a szakembereket, aktívákat. Munkánk hatékonysága főleg a művészeti ágakban elért eredményeken és a továbbképzés terén mérhető le leginkább.

Intézményünknek mind nagyobb szerepet kell kapnia megyénk kulturális életében, a különböző ágazatok módszeres segítésében. Fő célkitűzésünket és munkánk alapvető feladatát abban látjuk, hogy segítsük az MSZMP VII. kongresszusán elfogadott kulturális alapelvek gyakorlati alkalmazását, a munkások, parasztok, műszaki dolgozók ideológiai képzettségének, általános műveltségének emelését. Tevékenységünk tartalmát a napjainkban folyó, szocializmust építő politikai és gazdasági feladatok sokasága határozza meg. Tolna megye mező""zdasági jellegű .megye. A művelhető földterület 97 százalékán nagyüzemi gazdálkodás folyik. Számunkra ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenek előtt a dolgozó parasztság világnézeti és általános műveltségének emelését kell szolgálnunk. (Mezőgazdasági szaktanfolyamok, tsz akadémiák, természettudományos előadások, művészeti csoportok belső nevelő munkájának fokozása Stb.) A jövőben az eddiginél jobban kívánjuk biztosítani a céltudatos. a helyi igényekre épülő és a körülményeknek megfelelő politikai és gazdasági feladatokat elősegítő kulturális nevelő- munkát. Munkánk során szeretnénk feltárni mindazokat a módszereket, amelyek a gyakorlatban már beváltak és eredményekhez vezettek. Foglalkozunk több távlati feladat előkészítésével — egyelőre elvi síkon, mint például: a fizikai munkások szabadidejének célszerű fel- használása. a második ötéves tervben előirányzott munkaidő- csökkenés során adódó lehetőségek stb.

Valamennyi népművelési szakágban a járási művelődésügyi osztályokkal és a járási művelődési házakkal együttműkód-1 ve. bemutató jellegű tapasztalatcseréket tartunk az öntevékeny művészeti csoportok vezetői. szakkörvezetők és ismeret- terjesztő előadások, szaktanfolyamok előadói részére. A szemlélet esség kedvéért néhányat megemlítek: a) Termelőszövetkezeti klubvezetők tapasztalat- cseréje Bátaszéken. b) Irodalmi színpadok tapasztalatcseréje Tolnán, c) A társadalmi esküvők tapasztalatai a paksi járás

népművelési munkájában. Negyedévenként megjelentetjük a „Tolnai módszerek” című kiadványunkat. melyben módszertani leveleket, és a népművelés e°yes szakkérdéseivel foglalkozó írásokat, beszámolókat közlünk. Szeretnénk biztosítani, hogy e kiadványunkban kizárólagosan megyei problémákról írjunk, mindig a legfrissebb, a legjobbnak vélt módszerekről. Itt is megemlítek néhány címet: a) Műsortanácsadás november 7. április 4. augusztus 20, május 1 ünnepi műsorainak összeállításához, b) Az ismeret- terjesztő előadások szemléltetésének módszere, c) Az üzemi közönségszervezés helyzete a bonyhádi cipőgyárban.

Rendkívüli fontosságot tulajdonítunk a klubélet megteremtésének. Meggyőződésünk, hogy a népművelési munka fejlesztését csak a klubélet kialakításán keresztül tudjuk biztosítani. A módszertani munka járási szintű tapasztalatainak népszerűsítése céljából bázis művelődési otthonokat, klubokat jelöltünk ki. és kértünk fel bizonyos népművelési szakágak módszertanának népszerűsítése céljából, például a tsz-klubélet bázishelye: Bátaszék. Ifjúsági klubélet bázishelye: Gyönk. Ismeretterjesztő munka bázishelye: Bonyhád és Mözs. Mező- gazdasági szakkör bázishelye: Tengelic. Sorolhatnánk még tovább. hiszen minden szakágnak megvan a maga kísérleti bázishelye.

Lehet, hogy az olvasóban felmerül a'gondolat: miért kell egy zömében .csak feladatokat tartalmazó írásnak nyilvános hangot adni? Mielőtt bármire is gondolnánk, sietek válaszolni, hogy két okból. Először: ha kulturális munkát végzünk, mindenek előtt a népművelés társadalmi jellegéből kell kiindulni. Következésképpen szeretnénk elérni, hogy a népművelési tanácsadó célját, feladatát megyénk társadalma mihamarabb megismerje, hogy mindenki előtt világossá váljék segítő szándékunk, és az emberek éljenek a tanácskérés lehetőségével. Másodszor: az iskolán kívüli népművelés jórészt öntevékenységen alapuló folyamat, ezért tervünk ismertetésével éppen ezt a folyamatot kívánjuk' szélesíteni azáltal, hogy javaslatokat, ötleteket nyújtunk, azt remélve, hogv azokat megyénk dolgozói, kulturális munkásai saját véleményükkel kiegészítik. és a feladatok megoldásában segítségünkre lesznek.

Nem volt szándékomban valamennyi, a tanácsadó profiljá- ba tartozó kérdési érinteni, csupán sommázni akartam azokat a legfontosabb teendőket, amelyek munkánk gerincét képezik. Szeretnénk, ha a népművelési tanácsadó valóban segíteni tudná a dolgozók kulturális igényének színvonalas kielégítését, és ezzel megbecsülést vívna ki magának.

Czank József

tanácsadó-vezető

Jegyzet

KAPNI 30!

Térjünk mindjárt a tárgyra. Kialakult nálunk egy közszellem, amely szerint mindenki azt nézi, mit kap a államtól, üzemtől, vállalattól, hivataltól stb. Nem egy esetben, nemhogy természetesnek tűnik minden, amit kapunk, hanem követelőzni sem átallanak sokan, s felháborodnak. ha a sültgalamb éppen késik valamelyest, mielőtt eltátott szájukba repülne. S ne hallgassuk el azt sem. hogv a termelőszövetkezeti tagság körében is elterjedt ez a szellem. talán ott tapasztalható legszélsőségesebb példáiban.

Nem arról van szó. hogy rossznak tartjuk az igények növekedését; Korántsem. Az igények nőnék, fis jó. hogy nőnek. Legyünk igényesebbek, kívánjunk többet. mint apáin!;, akarjunk jobban, szebben, kulturáltabban élni. Legyen természetes a rádió, hovatovább a televízió is, a szépen bebútorozott lakás, a kulcúrház. a mozi és a . színház. Ne legyen gond a betevő falat, de akár a sültcsirke sem. Milyen jó érzés, hogy fiataljaink szép. jó anyagból készült, elegáns ruhákban járnak. Jogos az igény, hogy jól világítottak legyenek az utcák, hogy mennél több könyv jusson minden házba, hogy természetessé váljék a fürdőszoba? Feltétlenül. Mert nem arról van szó, hogy szállítsuk le az igényeket.

Van azonban az éremnek — mint mindenfajta éremnek — egy másik oldala is. Ahhoz, hogy kaphassunk valamit, mindenekelőtt adni kell. Mit adunk a köz javára, hogy teli marokkal részesedhessünk a köz javaiból? Ez a nagy kérdés, és ez. amiről egyesek — mi tagadás, nem is kevesen — szeretnek megfeledkezni. Hát most azért mondjuk, és fogjuk még sokszor mondani, hogy eszükbe juttassuk.

Szilárd anyagi alap nélkül nincs jólét, nincs kulíúra, nincs civilizáció. nincs kényelem.

egyszóval nincs gazdagság. Ha bőséges mennyiségben nem termeljük meg a fogyasztási javakat. nem is részesedhetünk bőségesen. Ha egyéni érdekeinket —a legtöbb esetben csak pillanatnyi, vélt érdekről lehet szó — a köz érdeke fölé helyezzük; akkor nincs jogunk a köz vagyonából gyarapítani egyéni javainkat. Amelyik termelőszövetkezet nem azt tekinti elsőrendű feladatának, hogy a jövőjével és az állammal szembeni kötelezettségeinek eleget tegyen, annak nincs joga követelőzni sem. s csak várni az államtól, és azt nézni, mit kapunk. A közzel szembeni szilárd kötelességteljesítés jogosíthat csak fel mindenkit a köz tulajdonosává lenni. De mindez természetesen vonatkoztatható az élet valamennyi területére.

Kapni jó. De az már semmiesetre sem. ha egyesek „terülj, terülj asztalkámnak” nézik az életet. Ha az asztal meg van rakva minden földi jóval, azért valaki megdolgozott, azt valaki megteremtette. S nem érez lel- kiismeretfurdalást az. aki anélkül. hogy javai megteremtésén munkálkodott volna, helyet követel magának az asztalnál? Vagy nem érez lelküsmsretfur- dalást az a parasztember, akinek csak saját kamrájának megtöltése okoz gondot, az állam kamrája már közömbös számára, de ugyanakkor természetesnek tartja, hogy mindennemű iparcikkből igényeinek megfelelően részesülhessen? Vagy az a fiatal, aki eddig csak kapott a társadalomtól, nem érzi szükségét annak, hogy tanulmányai befejezése után törlesz- szen is?

A példák természetesen szélsőségesek, a fentebb elmondottak talán komorabb képet festenek a valóságosnál, ha igen, azért van. hogy ráterelje erre a kérdésre a közfigyelmet. Mert ilyen hangulat van. s küzdeni kell ellene. Lelenyei György

H

| áromnegyed tízre elkészült már a kislány öltöztetésével. Égszínkék rakottszoknyácskáiát, piros kötött kabátkáját adta rá, lábára a piros félcipőt, a haját kis lófarokra kötötte egy széles szalaggal. Ezt mind, mind én vettem neki, gondolta, és remegett az álla. visszagyűrte magába a sírást. Most mindent elvisz magával, mindent! A kis ruhácskákat, cipőket, a szép télikabátot, ingecskéit. nadrágjait. sapkáit, az arcát, a haját, a kis kezét, a szép. barna szemét. a nevetését, visongatását, őszinte cicáskodását. rengeteg potyogásét... és milyen vidám, milyen csintalan most is! Pedig tíz órára eljön érte az anyja, elviszi, együtt van a bőröndben minden . holmija, elviszi a három évet. a sok szép szenvedést. aggódást, rettegést, mindent elvisz ezzel a csöpp teremtéssel. Három évvel ezelőtt teher volt neki. élni akart, ideadta, most eljön érte. elviszi, szörnvű nap lesz ez. talán enni se tudok, csak sírni, sírni, gondolta.

Aztán megnézte az órát: tíz lesz kilenc perc múlva. Leült az ablakhoz, kinézett az utcára, a kislány csipogása szinte belevágott a szívébe. Szent ég. milyen jó ennek az apróságnak, hogy nem tudja, mi készül az életében! Milyen üres lesz a lakás. ha elmegy innen! Tíz óra lesz két perc múlva. Anna mindig pontos volt. Két perc van hátra! . . . Felelnie kellene olykor a kicsinek, de összekuszá- lcdnak értelmében a kérdések, a hangja mintha túlságosan éles. követelőző lenne: minden, minden nagyon rossz most! Jön a húgom, gondolja, azonnal becsenget. kimegyek ajtót nyitni, szembeállunk egymással. . . képtelen leszek megállni sírás nélkül.

Felriasztja a csengő. Babuka is me°rezzen. ijedten néz az ajtó felé.

JlnfyácM&a éti yu

Anna feltűnően elegáns ruhában érkezik.

— Szervusz. Ilám — köszönti. amint ajtót nyit neki, és kínosan mosolyog.

Babuka Ila szoknyájába kapaszkodik. elbújik a háta mögé.

— Igyekeztem pontosan jönni — mondja Anna a sötét előszobában és szeretné megfogni Babuka vállát —. tizenegykor indul a vonatom — teszi hozzá, és megy a szobaajtó felé. — Fél tőlem ...

Ila erősen fogja Babuka csöpp kezét, vezeti Anna mögött,

A szobában szembefordul velük Anna.

— Mennyit nőtt! — állapítja meg, és nyújtja a kezét. — Gyere ide szépen anyuhoz.

Babuka egyik keze Iláéban szorul, másikkal a szoknyáját markolja.

— Nézd csak! — hűl el Anna hangja. — Na. nem bai, majd megbarátkozunk! — ránt egyet a vállán, és ledobja magát egy ka rosszékbe.

Ila a szoba közepén áll Ba- bukával. Hallgatnak. Anna arcát nézik mind a ketten. Az asz- szony sápadt. Babuka homloka is halvány.

— Nem jössz ide hozzám? — kérdi Anna. és megint nyújtja a karjait.

Babuka csak a fejét rázza meg: nem.

— Elfelejtett... — mondja halkan Ila és magához szorítja a kislányt.

Anna elfordul hirtelen, kinéz az ablakon. Támadást, szenvedést érez Ila szemében, egész tartásában, halk. súlyos beszédében.

Aztán megrándul a válla.

Babuka megkérdi Ilától:

— Anvácska. ki ez a néni?

Ila hallgat, még szorosabban

fogja, Anna berágja a száját. Megszólal nehéz másodpercek után.

— Ez így nem jó. Kínos. Legjobb lesz indulni — és feláll. — Gyere ide szépen anyuhoz, angyalom, elutazunk a nagy. hosz- szú vonattal.

Ila álla behorpad. Babuka belebújik a szoknyájába.

— Ne haragudj, hogy ilyen kapkodva — mondja Anna. — De azt hiszem, ez lesz a helyes most. Látom, elkészítetted ...

Ila suttogva felel:

— Nem tudom, mi a helyes most. de ez szörnyű nekem. Három év után ... Állni se tudott. amikor idehoztad ,..

— Megszokod — mondja erre. és leguggol. — Gyere ide. szépen, kis csibém anyuhoz.

Most megszólal a kislány. Sírva, hangosán.

— Nem megyek! Anyácska, küldjük el ezt a nénit!

Anna térdében megroppan a forgó, remeg a lába. megfogja Babuka vékony karját:

— Gyere no. ne okoskodj, kislányom.

De Babuka kirántja a karját és felsikít.

—* Nem megyek! - Anyácska nem enged engem!

Anna fölegyenesedik. Iszonyúan fáj a lába. az egész teste.

— Hát te nem szereted anyut? — kérdi elhűlteri.

Babuka sír és csak a fejét rázza, nem tud szólni;

Anna visszaül a karosszékbe. Nagyon hosszú ideig senki se szól.

— Elhidegítetted tőlem ... — mondja aztán gyötrődve.

— Te hagytad el — felel Ila.

— Téged anyácskának szólít .. .

— Én neveltem — mondja hangosabban.

— De az én gyerekem! — védekezik keserű támadással.

— Magadat vádold — felel erre.

Aztán megint hallgatnak. Anna előveszi a zsebkendőjét, rányomja a szájára.

Ila fölemeli a karjára Bábukat.

— Elmégy anyuval? — kérdi szelíden, aggódva.

— Nem megyek! — sír föl a kislány és átkarolja a nyakát.

— Te akkor nem voltál hajlandó érte semmi áldozatra — mondja Ila. és közelebb lép Annához, mintha fel akarná taszítani és kisodorni ebből a szobából. — Most én vagyok neki anyácska, te csak anyu. ahogyan magad is mondod. Tessék. gondold meg, mit tégy. Mit szenvedne, ha most erőszakkal elvinnéd innen. Ha anya vagy...

Anna felugrik, kitör:

— Hallgass! Ne forgass föl bennem mindent! — és a gyerekhez hajol. — Babuka! — kiált rá smva. — Gyere anyuval! Hazaviszlek! Gyere, édes csillagom!

Babuka beleharap Ila vállába. aztán felkapja a fejét és sikítva sír.

— Nem megyek! Anyácskánál maradok!...

— Menj ... — mondja Ila keserű támadással. — Menj. Anna. a gyerek érdekében kérlek ...

— Nem jössz? — próbálkozik még elkeseredetten Anna. de Babuka utána mondja Ilának,

■ hogy menj. menj! Én anyácskánál maradok!

Anna lehajol a karosszék fö■ lé. megfogja kézitáskáját, alig ■tud kiegyenesedni.

Aztán elindul roskadtan az ajtó felé. Nem szól többet, nem is köszön.

Babuka még napokkal utóbb is összerezzen minden csengetésre: Anyu? — kérdi ijedten, és átfogja Ila térdét forró ragaszkodással.

Ormos Gerti