Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1961. október 29.

<fé rí ijízépc’zé $ tört énei e

< BÖLCSKE >

Kukovics Sándor és Bakos János az almával megrakott fát szemlélik.

Elindultam a bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezetbe, azzal a szándékkal, hogy fényképfelvételeket készítek a lap részére. Amikor a tsz-irodához érkeztem, kicsit megdöbbentem: a szövetkezetekben megszokott mosoly és udvariasság helyett itt most morcos tekintetek fogadtak. Azér' bemutatkoztam és közöltem jövetelem célját.

— Arról írjon az elvtárs, hogy fél éve egy fillért ser}» kaptunk á szövetkezetben. — mondta egy középkorú, termetes férfi.

Azt hittem, hogy ugratni akar, ezért tréfára fogtam a dolgot:

— Szeretném, ha az enyém volna az a pénz, amelyet fél év óta kaptak.

— Nana... — mondták.

Nem sokkal később Kukovics Sándor (agronómus és mint pártmunkás fél évet tölt a szövetkezetben) közölte velem, hogy csakugyan nem tudtak fizetni mostanában munkaegységelőleget és amit az imént mondtak, az nem ugratás volt. Ugyanezt mondta ifjú Bakos János párttitkár is.

— De már megérkezett a pénz — tették hozzá — és ha nem is sokat, tudunk egy kis előleget fizetni.

Egy kis beszélgetés, elemezge- tés után sok mindent tisztábban láttam. íme röviden a lényeg: A tavalyi évet — ez volt tulajdonképpen az első gazdasági év — nagy deficittel zárták, ami elsősorban a rossz vezetésből adódott. Bár tanulságos lenne elmondani a deficit történetét, de ne hánytorgassuk a múltat — a lényeg a nagy deficit volt. Nézzük inkább a jelent.

Azzal kell kezdeni, hogy új szak- és pártvezetők kerültek a szövetkezet élére. Az új vezetés ezzel a deficittel kezdte a munkát. Szerencsére ott állt a vezetők mögött a szorgalmas tagság Az új vezetés, a tagsággal karöltve, rövid idő alatt impozáns dolgokat produkált. Amint Kuko- vies Sándor mondta:

— Kigazdálkodtuk a tavalyi deficitet.

Ez pedig nagy szó, roppant nagy eredmény. A vezetőknek, tagoknak egyaránt becsületére válik. Csakhogy ez hosszú időn keresztül azzal járt, hogy bizony nem tudtak munkaegység előleget fizetni. Ennek pedig nem nagyon tapsolt senki sem a szövetkezetben, hiszen a pénzre mindenkinek szüksége lenne, de- hát nem volt más megoldás. Sajnos, az első évi rossz gazdálkodás nem maradhatott nyomtalanul. Ami igaz, igaz, néha meglehetősen paprikás hangulatot váltott ki a tagok körében, hogy nem tudtak fizetni. Az egyiknek jobban volt anyagi kitartása, a másiknak kevésbé, de mindenki azt mondta, hogy „a munkánk után egy kis pénzt is szeretnénk látni” s köztudott dolog, hogy az anyagiakat semmivel sem lehet helyettesíteni.

Szerencsére a paprikás hangulat mögött ott volt a tagok szorgalma is, az akaraterővel, a boldogulni akarással együtt. Ugyanaz, amelyről akkoriban Írtam, s amely a rossz gazdálkodás következtében sem tört meg. Az igazsághoz tartozik, hogy ha néha még káromkodtak is, közben dolgoztak.

így aztán most a történtek ellenére is meg lehet nézni a bölcskei határt. De mielőtt elindulnánk a határba, nézzünk egy kis statisztikát: Az idei évben — pedig nem tudtak még fizetni előleget sem — 20 százalékkal több volt a munkában rendszeresen résztvevő tagok száma, mint tavaly. Ezen felül mintegy száz családtag dolgozott, akik nem voltak tagjai a tsz-nek.

A bölcskei határ jelentős részén az idén nem volt aszály, pedig egész nyáron nem esett errefelé sem az eső. öntözéses gazdálkodást folytattak Bölcske község legmagasabb pontján, a Magyarhalom nevű részen. Egy bővizű patakból szivattyúkkal felnyomatták a vizet a hegytetőre, s ott csörgedeztető rendszerrel megöntöztek mintegy száz hold kukoricát. A szakemberek becslése szerint ezen a részen a aszály ellenére is mintegy 30 mázsás a termésátlag májusi mor- zsoltra átszámítva.

Elindultunk a szigeti úton. Ezen a területen a bölcskeiek még egyéni korukban is elsősorban gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A sok gyümölcsös most a termelőszövetkezethez tartozik. Az almafák roskadoznak a bő terméstől és mindenütt látható a gondos munkáskéz nyoma. Bár a bölcskei gazdák hozzáértéssel termesztenék a gyümölcsöt, s az nem is kis hasznot jelentett számukra, de a gyümölcsösök ilyen szakszerűen gondozva, művelve, mint az idén, még sosem voltak — hiteles szemtanúk állítása szerint. így aztán a termés nagy része exportra alkalmas.

Meglepő, hogy ott sem látszik az aszály nyoma. Az aljnövényzet gazdag, buja zöld. A gyümölcsöst is öntözték a közelben lévő Duna vízéből. Szeleczki József főagronómus megszervezte a gyümölcsös öntözését is és ennek köszönhető — egyebek között — a bőséges termés.

— Fényképezni szeretnék, hol találok munka közben tsz-tago- kat?

— Menjünk a paprika tábla felé, szedik a paprikát. — mondja Kukovics Sándor.

Kissé odébb hatalmas és zöldellő (!) paprikatábla tárul szemünk elé. Ezt is öntözték. Ott láthatók még a tábla szélén a szórófejes öntözőberendezés tartozékai. A táblán emberek tar- kállanak.

— Szeretnék legalább egy olyan fiatallal megismerkedni a száz közül, aki nem tsz-tag, mégis dolgozik;

— Ha szerencsénk lesz, lefényképezheti a falu egyik legszebb leányát itt a paprikatáblán. Úgy

látom, ő az ott a szedők közt.

A paprikaszedők köszönésünkre köszönéssel válaszolnak, de mielőtt szóhoz jutnánk, a »lényegre« térnek:

— Mi lesz az előleggel, meddig kell még pénz nélkül lennünk?

Pillanatok alatt az asszonyok valóságos pergőtüzet zúdítanak kísérőimre. Még azt sem akarják elhinni, hogy már megérkezett a pénz, csak ki kell fizetni, mert olyan sokat kellett yárniok. Vagy tíz percet kellett várnom- míg szóhoz jutottam s elmondhattam, hogy én tulajdonképpen nem paprikafelvásárló vagyok, hanem újságíró és fényképezni akarok. Az egyik asszony — bemutatkozásom után — oldalba bökte a másikat:

— Látod, mondtam én, hogy azért nem kell annyira hangoskodni. Még utóbb megírja az újságba. Persze, hogy nem sok mindent kaptunk, de azért nem kell azt ország-világnak tudni, hogy nálunk milyen bajok voltak.

A másik:

— írja csak meg. Nem kell itt köntörfalazni. De ne felejtse ki azt sem, hogy mi azért becsülettel dolgoztunk és számítunk a szövetkezetre.

A harmadik megtoldotta:

— Mert az Irénke, ha férjhez megy, kell majd a staffirung. És addigra csak jobban megy majd ez a szövetkezet.

— Szeretnék felvételeket készíteni — mondtam.

— Hol? — kérdezték.

— Itt, ezen a helyen, ahol dolgoznak, munka közben.

Leintettek:

— Errő szó sem lehet. Legfeljebb annak a fának a környékén, mert az volt a mi területünk.

Az egyik asszony csaknem megneheztelt rám:

— Csak nem képzeli, hogy itt lefényképezkedünk. Tessék megnézni, itt néhol még gazt is lehet látni. Mit szólnak hozzá az emberek- ha majd meglátják a képen. De nézze meg a mi területünket ...

Elmentünk a fa irányába. De ez még mindig nem volt elég.

— Nem tudna véletlenül holnap eljönni az elvtárs? Most nincs ki a csoportunk. Úgy szeretnénk, ha együtt lennénk, mert a munkában is együtt voltunk.

— Sajnos, holnap más dolgom van.

— Akkor legalább írja meg, hogy a hiányzó két kislány ma gimnáziumban van Dunaföldvá- ron. Tetszik tudni, hetenként kétszer oda járnak, de a többi napokon mindig itt vannak köztünk a határban ..;

Ez volt a Pálfy-brigád — így nevezik magukat. Feljegyeztem a neveket: Endrédi Józsefné, Takács Gyuláné, Takács Irénke, Kanász Istvánná, Árki Sándorné, Kovács Józsefné és özvegy Czebe Józsefné. Akik —■ de nemcsak ők — annak ellenére is szorgalmasan dolgoznak, hogy hosszú időn keresztül nem tudtak előleget fizetni a tavalyi bajok miatt, mert tudják, hogy a holnapért még ilyen körülmények között is ma kell megdolgozni.

Boda Ferenc

4 Baprikaszedök

Az öntözés segítségével egyre jobban ' függetleníteni tudják a termelést az időjárás változásától a Szekszárdi Állami Gazdaságban

Tolna megye mezőgazdasági üzemei közül a Szekszárdi Állami Gazdaságban öntöznek legna- gyob területet: az idén 11 öntözőberendezéssel, s az ehhez tartozó 14 000 méternyi csőrendszerrel 1100 hold területre jutott mesterséges csapadék. A gazdasági évet ugyan még nem fejezték be, az állami gazdaság vezetői azonban hozzávetőleges számítást csináltak, hogy milyen eredményeket hozott az öntözés.

A legtöbb gazdaságban a kalászosok kivételével a legjobb esetben is közepes terméseredményekkel dicsekedhetnek.

A Szekszárdi Állami Gazdaság 300 holdnyi öntözött kukoricája, amelynek betakarítását most végzik, holdanként 50 mázsás termést adott. De jól fizetett a cukorrépa is, amelynek holdankénti hozama megközelíti a 200 mázsát. A 100 holdat kitevő cukorrépának egy része, 40 hold, őszi mélyszántásba került, s erről a területről a kedvezőtlen időjárás ellenére is rekordtermést takarított be a gazdaság:

holdanként 306 mázsa volt az átlagtermés.

Az idén először — k\érlet- ként — 150 hold idei telepítésű

csemegeszőlőt is öntöztek, s az öntözés hatására másfél esztendővel előbbre van az újtelepítésű szőlő fejlődése, mint azoké, amelyeket nem tudtak öntözni. Jó eredményt hozott a 40 holdat kitevő szőlőiskola is, ahol a szokásos 45 százalékos kitermelés helyett az öntözés következtében 65 százalékos kitermelést értek el.

Kettőszázötven holdnyi idei telepítésű legelőnek is jutott rendszeresen a csőkutak vízéből. Az eredmény itt sem maradt el: a friss legelőn a nyári hónapokban 450 tehenet legeltettek, s

ezen a területen a gazdaság 2,04 forintos anyagköltsége egy liter tejnél 1,30 forintra csökkent.

A gazdaság vezetői még nem készítettek végleges mérleget az öntözés eredményességéről, azt azonban már tudják, hogy a csőkutak építési költségének körülbelül 85 százaléka megtérül az első évben. Az eddigi eredmények pedig arra mutatnak, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság több milliós többletbevételre tett szert az idén, s az öntözés ki- terjesztésével egyre jobban függetleníteni tudja termelését az időjárás szeszélyétől.

Takarékossági ankét Dombóvárott

Takarékos községgé lett Dombóvár, mely alkalommal Dombóvárott hétfőn este jól sikerült takarékossági ankétot tartottak.

A zsúfolásig megtelt járási művelődési házban, mintegy 450 dolgozó jelenlétében Ponekker Zsigmond, a Hazafias Népfront járási titkára nyitotta meg az ankétet, majd Farkas Aladár, a járási tanács művelődési osztálya vezetőjének gondosan előkészített. az életből merített tapaszta- latokkalteli előadását hallgatták feszült figyelemmel a jelenlévők.

Az előadás anyagából tudtuk meg hogy 10 millió forintot meghaladja Dombóvár község betét- állománya, mely Dombóvár dolgozóinak bizalmát jelenti az

OTP, a posta, rajtuk keresztül államunk iránt.

Beszélt az előadó a takarékoskodás múltjáról is. Elmondotta, hogy Fáy András író irodalmi és szervező munkájának nagy- jídentőségű eredménye volt 1839- ben az Első Hazai Takarékpénztár. A köznép számára felállított takarékpénztárba nem a nagy- pénzűek, hanem a kisemberek hordták pénzüket, mert Fáy András az alapszabályba kikötötte, hogy csak kis betéteket fogadnak el.

A rövid, de igen értékes előadás után a Dombóváron mindig közkedvelt Pécsi Nemzeti Színház művészei nyújtottak színvonalas, s szűnni nem akaró vas- tapssal jutalmazott műsort.

Ä brigádvezető

Az út szélén egyetlen házsor húzódik. A házszám táblákon ott áll Bonyhád-Börzsöny. Elsuhannak mellettünk az épületek, és hamarosan hepe-hupás földúton rázódik velünk a gépkocsi. Fekete varjak riadnak, és lomha szárnycsapásokkal emelkednek a borús, októberi levegőbe. Két nagy épület előtt állapodunk meg. Az egyiken márványtábla hirdeti, hogy itt írta „több szerelmes és hazafias" versét a reformkor nagy költője: Vörösmarty Mihály. A másik épületen látszik, hogy nem régen építették; itt találjuk a tsz irodát is.

Bent a szobában Borsos brigádvezető éppen telefonál és amikor leteszi a kagylót, igen gondterheltnek látszik. Egyedül van itt kint Börzsönyben vezető ember és az ő vállán nyugszik minden felelősség. Naponta negyvennél több ember ügyes-baios dolgával, munkájuk irányításával foglalkozik.

Beszélgetésünket mindúttal megszakítja egy egy belépő, aki sürgős intézkedésért jön. vagy tanácsot kér a brigádvezetőtől. Máskor Kiss bácsi, a csősz állít be vitás kérdés elintézése miatt, nem abba a kukorica-táblába kezdtek bele néhányan, amelyikbe kellett volna. Egy ideig vitatkoznak, aztán gyors átcsoportosítást végez a brigádvezető, hogy a megkezdett munkát folytatni lehessen.

Kint az ajtó előtt cukorrépával púposra megrakott szekerek döcögnek, a fogatosok halk ostorpattintással nógatják lovaikat. A felszedett répát szállítják be a bonyhádi MÉK-kirendeltséghez.

— Legnagyobb problémánk a fogatok biztosítása a szállításokhoz. — mondja Borsos brigádvezető. — Most fuvarozzuk a cukorrépát szinte valamennyi kocsival, de szükség lenne a kukoricaföldeken is rájuk, a letört csöveket górékba szállítani.. Azt a tervünket, hogy a búzát október 31-ig elvetjük, igen megnehezítette, hogy a gépállomás egyik traktora elromlott és így a vetőmagnak csak nyolcvan százaléka kerül erre az időre a földbe. Természetesen mindent elkövetünk, hogy ezt előbb sikerüljön befejezni.

Szeretnénk elérni, hogy a jö-' vőben többet foglalkozhassunk a sertéstenyésztéssel, ugyanis erre megvannak az adottságaink, ame lyek nincsenek eléggé kihasználva. Mint ismeretes, a bonyhádi Ezüstkalász Termelőszövetkezethez tartozunk, és úgy gondoljuk, hogy a tsz egészének hasznos lenne, ha fellendítenénk a sertéstenyésztést.

Aztán újabb emberek jönnek be, és amikor mindegyik ü^ye elintéződik, a brigádvezető fejébe nyomja kalapját, és elindul ki a földekre, ahol a kukoricásban emberek serénykednek és nyomukban aranyló halmokban gyűlik a termés.

— M