Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-25 / 252. szám
4 VOLNA MEGYEI NEPÜ.TSÄÖ 1961. október 25. Zöld a szemafor a kisvasúton — Könnyedén átléped a végtelenbe nyúló sínpárt. Ha előtted duruzsolva halad el ez az úttörő- vasútra emlékeztető kis szerelvény, mosoly bujkál ajkad körül. »Ez is vasút?« — gondolod, s azért megállsz egy percre, hogy megnézd a fürgén tovagördülő szerelvényt. De tölts itt hosszabb időt, majd meglátod, sok élménynyel távozol — invitál régi ismerősöm, a dombóvári kisvasúti állomás főnöke. S engedve a szíves hívásnak, »körülnéztünk« a pályaudvaron, beszélgettünk a dolgozókkal, a kisvasút munkásaival. Megállunk a peronon. Innen az egész pályaudvarra jó a kilátás. Látjuk, amint duruzsolva hosszú vagonsort húz cukorrépával ra- kottan egy diesel-mozdony* Menetrend szerint érkezett ez Zászlóval integető vasutas irányítja a mozdonyvezetőt: minden érkező kocsit lemérnek, s a tolatás is ezért szükséges, hogy az átvételt a cukorgyár embere itt Végezze el. Az irodában jelzőberendezés* telefon — csakúgy, mint a nagy- vasútnál, a forgalombiztonságot szolgálja. Itt is ügyeletes szolgálattevő dolgozik. De munkája talán több mint másutt. Rengeteg okmány vezetése, jegykiadás, stb. tölti ki munkaidejét. S még arra is kell jutni idejéből, hogy ellenőrizze az induló vonatot: rendben van-e a fűtés, a világítás; bár ezt a munkát elvégzi a vonat szeNaponta kettőszáz tonna cukorrépa érkezik a kisvasút pályaudvarára, s ezt azonnal a nagyvasúti kocsikba rakják át. mélyzete, de a biztonság miatt soha nem baj, ha két szem látja még egyszer az induló vonatot: olyan hibát is észrevesz, mit az előző vizsgáló talán kihagyott. Itt is terv szabja és irányítja a munkát. Szigorú utasítások írják elő, hogy a vonatokat menetrend szerint kell közlekedtetni Fontos ez, mert a napokban indult meg az első »iskolavonat« Felsőleperdről Dalmandra. S ezen a vonaton csak gyerekek utaznak. A menetrendet az iskola órarendjéhez igazították; szerdai A személyszállító kocsik téli üzemeltetéséhez már felszerelték a kály hákat. Az egyik kocsilakatos képünkön az utolsó kályhát szereli fel. napokon, amikor szakköri foglalkozás van, egy órával később indul vissza a vonat. A múlt években a felsőleperdi gyerekek lovaskocsin, gyalog, kerékpáron jár tak iskolába, most menetrendszerű vonattal. S emellett természetesen naponta több vonat közlekedik a lepsényi széles sínpárokon. Több mint kettőszáz tonna cukorrépa érkezett a főszezonban naponta. Gabona, kukorica, műtrágya, építőanyag szállításával foglalkozik ez a kisvasúti kollektíva. S jól oldják meg feladatukat. Az idén, a vasutasnapon kitüntették őket. Az őszi csúcsforgalom — mert itt is tapasztalható ez — különösen nehéz feladat elé állította a kisvasút dolgozóit. A nyári szállításnak csaknem kétszeresét bonyolítják le. De már készülnek a téli forgalomra is. A napokban készítették elő a mozdonyokat a téli üzemeltetésre és felszerelték már a személykocsikba a kályhákat, raktáron van már a téli tüzelő is; nem fáznak majd a kisvasút utasai a télen. S a kisvasút pályafenntartása javító szolgálata, csakúgy, mint a forgalom személyzete egyre job ban dolgozik. A mind több áru és személy szállítása, a tervek rendszeres teljesítése, az élüzem- feltételek túlteljesítése bizonj'ít- ják azt, jól dolgoznak a kisvasút alkalmazottai. Itt is nagy fejlődés, előrehaladás előtt állnak: zöld a szemafor a kisvasúton, az ötéves terv teljesítésére állították kis vonataikat, tudásukat, szorgalmukat, becsületüket a dombóvári főnökség dolgozói. J. J.—P. J. I Isz épitttbrigádja is közreműködik a községfejlesztési terv megvalósításában Diósberényben sok a kőműves. Dolgoznak az ország különböző részein, de többen tagjai a Rákóczi Termelőszövetkezetnek is. A szövetkezet építkezéseit főleg ők végzik, jelenleg is egy 50 férőhelyes növendékmarha-istállót építenél:. A szövetkezeti építőbrigád a saját építkezések mellett rendszeresen dolgozik a köz érdekében is; közreműködnek a községfejlesztési terv megvalósításában. A községben évről évre egy-egy utca betonjárdát kap, s az építőbrigádnak a közeljövőben ismét járdaépítés lesz a munkája. A szükséges földmunkákat ki ki elvégzi a háza előtt, a tanács adja az anyagot. A járdaépítést az építőbrigád munkaegységre végzi el, s ezt a tanács pénzben kifizeti. Most az őszön még mintegy 120 méter hosszúságú járdát készítenek el, ezért a munkáért mintegy 20 000 forintot fizet ki a tanács. Ez az összeg növeli a munkaegység értéket. A jövő tavasszal a szövetkezethez vezető utat kövezik le. A tanács biztosítja az anyagot, a munkákat pedig a szövetkezet végzi el. Fokozzák az ismeretterjesztő munkát a tolnai népművelési szervek A tolnai szakmaközi kulturális egyesülés rendezésében nagy sikerrel zajlott le a Népek barátsága sorozat keretében a magyar —csehszlovák és a magyar—NDIC hét. Most magyar—szovjet hét rendezésére kerül sor. A selyemgyárban rövidesen megkezdik a munkásakadémia előadásait. Az Aranykalász Termelőszövetkezet és a kulturális egyesülés közösen előadássorozatot szervez a szövetkezet tagjai részére. A sorozat nyolc előadásból áll, ebből három szakmai, a többi pedig egyéb, az általános műveltséget növelő tárgyú lesz. Úgy állították össze az egyes előadásokat, hogy azok a szövetkezeti tagság egy-egy rétegéhez szólnak, tehát tömegelőadások helyett egy-egy réteget közvetlenül érdeklő előadásokra kerül sor. 3akjobj(l 3cute.il nuL míg, nmt cádőlja ízűiéit Levél érkezett a Magyar Rádióhoz. írója Jakabfi József, s a levél Londonban kelt. Segítséget kért az apa, segítsenek megkeresni itthonmaradt, (pontosan: itthonhagyott) gyermekeit, akiknek a hollétéről semmit sem tud. A rádió munkatársainak kutatómunkája sikerrel járt, az egyik gyerekre itt, Faddon akadtak rá, a nevelőotthonban. A kis Jancsit másik testvérkéjével együtt az ellenforradalom napjaiban nagyanyjánál hagyták szülei, Budapesten, ök pedig, illa berek, nádak erek, továbbálltak. Londonban kötöttek ki. Hogy mi volt az indíték, amiért kimentek, — nem tudom. Miféle „menekülteknek” adták ki magukat — azt sem tudom. De hogy a három gyereket, köztük a kis Jancsit, akire most végre sikerült rátalálni, itthagyták — ez hozzájárul a szülőkről alkotott jellem- rajzhoz. Jancsi előbb az állam gondozásában Hőgyészre került, amikor pedig elérte az iskolás kort, Faddra. S azóta itt él. Jancsi sorsa tehát jó kezekben van. fftHTTITTÍVT 177 Vetőmag — 400000 holdra — Tán tizennégy évvel ezelőtt későre maradtunk a kukorica- szedéssel. November eleje volt, és korán megjött a hideg. Reggelre — amikor a szedést megkezdtük — jéggé fagyott a csövek tövén összegyülemlett víz. Elgémberedett rajta a kezünk ... — De jó lenne most valamiféle gép, amely leszedné helyettünk a kukoricát — foglalta szavakba a kívánságát egyikünk, bár addig a traktoron, cséplőgépen kívül csak aratógépet láttunk. . És most a határban itt is, ott is feltűnik a tízegynéhány évvel ezelőtt óhajtott gép, ahogyan ügyesen leszedi a levágott szárról a csöveket, és gyűjti a tartályba. A vontatóknak, teherautóknak csak a góréhoz kell szállítani. A kukoricából is csak az aranyözönt, a Fleischmannt ismertük, sejtelmünk sem volt hibridkukoricáról, martonvásári ötösről, egyesről. Most pedig . .. — Eddig már mintegy 200 vagon kukorica érkezett be ide — halljuk a dalmandi hibridüzemben. — A múlt hónap végén indult meg a feldolgozás. Főleg a gazdaság szállított eddig, Mv—5öst, és Mv—1-est, de a tamási Vörös Szikra és az Uj Élet, s a döbröközi Zöld Mező Termelő- szövetkezet is száliított, a forná- di és a balaton-nagybereki gazdaságból Mv—40-est is kaptunk feldolgozásra. Teljes kapacitással dolgozik most az alig kétéves múltra visszatekintő üzem, két műszakban válogatják, szárítják, morzsolják, tisztítják a beérkező hibridkukoricát. Teherautók, vontatók hordják a betonsilókba, de kint az udvaron, a szabad ég alatt is valóságos kukoricahegyek emelkednek. Csodálkozunk, hogy csak úgy, szabadon, a földre ömlesztve tárolják. — Minden eddigi elmélettől függetlenül ez a legjobb tárolási mód — állítják az üzem vezetői. — Csak a puszta földön, nem takarjuk be semmivel, így sokkal jobban levegőzhet, és ha eső jönne rá, az sem tenne kárt benne. Dübörög, zúg az egész üzem. A betonsilókból felvonó szállítja a kukoricát fel az emeletre. Ott újabb szállítószalagon válogatják, a levélhulladékot szedik ki a csövek közül a kétoldalt álló asz- szonyok, lányok, A szállítószalagról egy emelettel lejjebb, a szárítókamrákba kerül a kukorica, majd onnan a morzsolóba, a tisztító rostákra. Az előkészítés után zsákolják és raktározzák. — Eddig mintegy 130 vagonra valót dolgoztunk fel az előtisztítással befejezőén — kapjuk a további felvilágosítást. A további feldolgozást, a kalibrálást, a fémzárolási a jövő héten kezdjük meg. — Ekek a munkák eltartanak márciusig. Ez a száraz idő nekünk kedvez, jóval előbb befejezzük a feldolgozást, mint tavaly. Ez pedig annyit jelent, hogy márciusra ott lesz a vetőmag a termelőknél. A tapasztalat az, hogy száraz időjárás ellenére is jó termést hoz a korán elvetett kukorica. Az ötéves tervben előirányzott termésnövelést mj azzal segítjük, hogy a lehető legjobb minőségű hibridkukoricát állítjuk elő és időre leszállítjuk a termelőknek. — Azzal a vetőmaggal, amit itt készítenek elő, mekkora területet lehetne bevetni? — Átlagos mennyiséget véve, négyszázezer holdat. Viszont hozzá kell tenni, hogy a nálunk feldolgozott vetőmagnak jó része exportra megy; Lengyelországba. Csehszlovákiába, Ausztriába. Végigjárjuk az egész üzemet. Felkapaszkodunk egy, a szabadban emeletre futó csigalépcsőn. A lépcsőről nyíló helyiségben a legnagyobb a dübörgés. Nagy, világos terem, az egyik végén műszerek a fal mellett. Két kis lyukon benézve vakító fényt látni: itt állítják elő a szárításhoz szükséges hőmérsékletet. Nyersolajat porlasztanak be egy tán méternél nagyobb átmérőjű csőbe, s égetik el. Ennek hőjét hajtja a dübörgő ventillátor a szárítókamrák felé. Mint Horváth Gyula ügyeletes szerelő mondja — illetve ordítja a fülünkbe — óránként 150—160 kiló üzemanyagot égetnek el. Alig lépünk ki a teremből az ajtón, hirtelen leáll az üzem. Szinte bán tóvá válik a csend. Delet jeleznek, fél óra ebédidő következik. Fél óra eltelte után ismét feldübörög a „kukorica-gyár”, munkához látnak az emberek, hogy kitűnő vetőmagvakkal segítsék a mezőgazdaságot, egyre magasabb terméshozamok elérésében. Ilyen „vetőmag-gyárra” nem is gondoltunk a hajdani kukorica- szedéskor .. s B. I. S most, a napokban a messze Londonból levél érkezett Faddra. írója Jakabfi József, az apa. Címzett az igazgató és a levélben a többi között ez áll: „ ... Kérem Önt, ismertesse gyerekemmel a helyzetet...” Hogy miféle helyzetet, s mit tud ismertetni az igazgató, erről semmi bővebb. Nehéz. Nehéz megmondani a gyereknek, itthagytak a szüleid lelketlenül, mert terhes voltál nekik, mert nélküled könnyebb volt vándorbotot venni kezükbe. S különösen nehéz úgy, hogy ne Tombolják a nyiladozó lélekben a szülők iránti szeretetet. Gondolt-e erre Jakabfi József? — nem tudni. Másutt, s ez kissé meg is döbbentett: „...ha valamire szüksége van a gyereknek, vagy ígérnek neki, hogy megkapja tőlünk, írják meg, és én elküldöm...” Nem a köny- nyebb része ez a dolognak? Milyen könnyű lenne, ha ilyen egyszerűen el lehetne intézni a szülő és a gyermek kapcsolatát. És elment a válasz is, az igazgató válasza. Had idézzek abból is néhány sort: „ ... Ma még nem kérdi a kis Jancsi, miért hagyták el a szülei, még nem vádol, csak azt tudja, hogy őt nem keresi fel senki ... ” „ ... Mit küldjenek neki? Egy szóban megírhatnám: Szeretetet. Mert mi szülői sze- reteiet nem tudunk neki adni. De most már önök sem, akik elhagyták ...” „ ... Mi ápoljuk benne a szeretetet szülei iránt, hogy milyen végeredménnyel, ezt még nem lehet tudni, hiszen előbb-titóbb rájön majd, hogy szülei ridegen magára hagyták.” A szülök levelében egy szó sincs arról, szeretnének találkozni Jancsival és kishúgával, akit Kalocsán nevelnek. Játékot, csomagot küldenek szívesen, de találkozni, akár úgy, hogy ők jönnek, akár úgy. hogy a gyerek menjen, erről egy szó sincs. Ez is hozzá tartozik a jellemrajzhoz. Három fénykép is van Jakabfi József levele mellett. Az apa mosolyogva cigarettázik az egyiken, az anya élvetegen néz a másikról — persze messzemenő következtetést nem szabad fényképről levonni, a harmadikon egy kislány, a legkisebb testvér, Évike, aki már ott, Londonban született. Évikét majd Londonban hagyják Jakabfi Józsefék, ha megint megjön a kedvük kézbe venni a vándorbotot? LETENYEI GYÖRGY
