Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-25 / 252. szám

rsm. október 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 .Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni' A Gerjeni Állami Gazdaság­ban egy évvel ezelőtt indult el a mozgalom a szocialista brigád cím elnyeréséért. A mozgalom egyik napról a másikra széle­sedett, a borjúnevelőben öt tag­gal, a gépműhelyben 22 taggal neveztek be a mozgalomba. így indult el a nemes vetélkedés a szocialista brigád címért. Azóta egy év telt el. Augusz­tusban értékelték a munkát és az Alkotmány ünnepén, a gép­műhely homlokzatára és a bor­júnevelő bejárata fölé elhelyez­ték a táblát, amely azt hirdeti, hogy a két brigád teljesítette a feltételeket. Elnyerték a szó cialista brigád címet. A gépműhely vezetője, Sütkei József és Dömötör József főgépész az alvatlan éjszaka után is a helyükön vannak. Ad­dig nem mehetnek haza pihenni, amíg a mun­kabeosztás meg nem történik. A szocialista bri­gádtagok közül többen a földeken vannak. A helyszínen javítják ki a meghibásodott gépeket, s ebből — tekintettel a mostoha időjárásra — van elég. A brigád fiatal vezetője, Porubszky György az éjszakai műszak után hazament pi­henni. Egész éjjel keményen dolgozott többed- magával a víziszivattyú helyreállításán. A gépműhely szocialista brigádjában jó egyetértésben dolgoznak együtt a fiatal és idő­sebb szakmunkások, összetartásuk szinte szálló­igévé vált a gazdaságban. — E szép műhely helyén még nem is olyan régen egy viskó állott. Minden vágyuk az volt, hogy egy korszerű műhelyben dolgozhassanak. Amikor meghallottuk, hogy egy új műhely épí­tését tervezik, egymás után jelentkeztek a bri­gádtagok társadalmi munka végzésére. Az épít­kezésen 228 órát dolgoztunk és a vasbeton sze­relését a mi brigádunk végezte el. — mondja Sütkei elvtárs. — A tavasszal egy szalagfűrészt készítettünk 460 óra társadalmi munka ráfordítással. A meg­takarítás ennél a munkánál 55 ezer forint volt. — Miről tárgyalnak a brigádértekezleteken? — A brigádértekezleteken sok mindennel foglalkozunk. Értékeljük az egyes brigádtagok munkáját, a vállalások teljesítését. Legutóbb hosszas vita után egy új brigádtagot vettünk fel. — Miért folyt vita? — Azért, hogy az illetőt, — akinek magatar­tása ellen sok kifogásolni való merült fel — bevegyük-e a brigádba, vagy ne. Végül úgy dön­töttünk: nem hagyjuk magára. Türelmi időt adtunk neki ahhoz, hogy megjavuljon. Azóta már közöttünk van. Az egymáson való segítésben is példát mu­tat a brigád. Báli Mihály brigádtag a nyáron házépítésbe fogott. Hogy ki volt a kezdeménye­ző, azt még ma sem tudják. Tény az, hogy a szocialista brigád kollektív vállalást tett. Mun­kaidő után segítették a házépítést. Kitermeltek 30 köbméter folyami kavicsot. Szombat délután és vasárnap egész nap dolgoztak Báli Mihályék házán. Lehetne sorolni az összetartás szép megnyil­vánulásait. A szervezett beteglátogatást, az egy­mással való törődést, az ipari tanulókkal való foglalkozást. Az apró emberi problémák, de je­lentőségükben annál nagyobbak. Napról napra közelebb viszik az embert a szocialista brigád jelszavának tartalmi megvalósulásához. „Szo­cialista módon élni, dolgozni, tanulni.” A horjúnevelő tájékán meglátszik, hogy itt szocialista brigádban dol­goznak. A két fiatalember sok mindenben kü­lönbözik egymástól. Flaisz Lajos, a szocialista brigád egyik tagja zömök, barnaképű, kevésbe- szédű fiatalember. Józsa Sándor, a másik, sző­ke, gyorsbeszédű. Mindent egyszerre szeretne elmondani. Természetükben különböznek, de egyben nagyon hasonlítanak egymáshoz, mind­ketten jó borjúnevelők, és mint mondják, na­gyon szeretik munkakörüket. A borjúnevelő szocialista brigádban öten dolgoznak, s közülük kettőjükkel sikerült talál­kozni. Vezetőjük, Molnár Mihály, éppen sza­badnapos volt, a váltóműszakosok pihentek. A két fiatal közül Józsa Sándor a beszéde­sebb. — Húrom év óta dolgozunk együtt, s ez alatt az idő alatt jól összeszoktunk. Brigádunk 209 borjut nevel, itatásos módszerrel — Mennyi a havi súlygyarapodásuk? — sza­kítom félbe a szóáradatot. — Havi súlygyarapodásunk jónak mondható. Az elmúlt hónapban a havi 26 kiló helyett 27 kiló volt az eredmény. Az önköltségi terv telje­sítésénél is van javulás. Eg" kiló hús előállítása 16,60 forintban van előirányozva. A legutóbbi ér­tékelések szerint nálunk 14,40 forintba került egy kiló hús. — Gyakori-e az állatelhullás? — Az állatelhullást általában a tisztátalan- ságból adódó betegségek okozzák. A tisztaságra mi nagyon sokat adunk. Igaz, hogy ezért meg is kell dolgozni, de megéri a fáradtságot. Ter­mészetesen ehhez még hozzájárul az is, hogy hároméves borjúnevelői gyakorlatunk alatt megismertük az egyes állatbetegségek tüneteit, így addig is, amíg az állatorvos megérkezik, tudjuk mi a tennivalónk. Ha hasmenést tapasz­talunk, azonnal kamilla teafőzetet készítünk. Igyekszünk megelőzni a bait, s így az állatel­hullást is csökkenteni tudtuk. Mikor kapták meg a „Szocialista Brigád” címet? A szocialista brigád címet és a kiváló dol­gozó jelvényt néhány hónappal ezelőtt kaptuk meg. Nagyon jól jött az 1000 forint pénzjutalom is, ami az oklevéllel járt. Munkánk kétszeres elismerése annyira jól esett, elhatároztuk, hogy versenyre hívjuk a megye állami gazdaságainak összes borjúnevelőít. Eddig, úgy tudjuk, mi va­gyunk a megyei elsők. És ezt a szintet tartani is szeretnénk. Ez a kívánságuk teljesülhet, rajtuk múlik! POZSONYINÉ Ünnepélyesen megnyitották a Szekszárdi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikumot. A megnyitón Tömpe István elvtárs, a földmű­velésügyi miniszter első helyettese, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja mondott ünnepi beszédet. „Az SZKP XXII. kongresszusa szellemében dolgozunk" Még nem volt arra példa, hogy a Bonyhádi Cipőgyárban a dol­gozók körében ilyen nagy érdek­lődést váltson ki egy nemzetközi, mondhatjuk világesemény, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa. Üzemünk va­lamennyi dolgozója tudatában van annak, hogy a Moszkvában elhangzott programtervezet nem­csak a szovjet elvtársak terveze­te, hanem a világ valamennyi dolgozójának, köztük nekünk is programunk, mely meghatározza, mutatja és láttatja velünk a bol­dog jövőbe vezető utat. A magyar pártküldött­ség vezetője, Kádár elvtárs ma­gával vitte és tolmácsolta a ma­gyar df’”ozó nép forró békevá­gyát, szilárd elhatározását, hogy felépítjük a szocializmust, a kom­munizmust. A mi véleményünket is tolmácsolta Kádár elvtárs, és mj büszkék vagyunk arra, hogy ebben a nagy családban, a kom­munista emberek családjában te­vékenykedhetünk a boldog élet megteremtéséért, a béke biztosí­tásáért. Üzemünkben csoportos beszél­getéseken, kisgyűléseken beszél­jük meg rendszeresen a kongresz- szuson elhangzottakat, és azok mély hatással vannak ránk. v A Népújság hasábjain akarjuk je lenteni mi, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói: sorainkat szorosabbra zárva, úgy munkálkodunk, hogy méltók legyünk a szocializmus építőinek nevezni magunkat. Az SZKP XXII. kongresszusának szellemében indulunk új és na­gyobb munkasikerek felé. Brülcner János kiváló dolgozó A Magyar Jogász Szövetség megyei csoportjának közgyűlése A Magyar Jogász Szövetség Tolna megyei csoportja szomba­ton tartotta vezetőségválasztó köz­gyűlését. Dr. Szilcz Ákos a cso­port elnöke tartott beszá­molót. A vezetőség három évi munkájáról adott számot, majd kijelölték a legfontosabb teendőket. Ezek közt szerepel a jogászok ideológiai továbbképzé­se megyeszerte. Hasznosnak bizo­nyult a termelőszövetkezetek jogi patronálása és a lakosság köré­ben végzett jogpropaganda. Ezért az új vezetőséget megbízták, hogy e téren további erőfeszítéseket te­gyen. A gyűlésen megválasztot­ták a küldötteket is a jogász szö­vetség országos küldött közgyű­lésére. A Magyar Jogász Szövetség megyei központjának elnöke, dn Szilcz Ákos megyei főügyész, he­lyettesei dr. Tuska Pál, a me­gyei tanács vb-elnöke, dr. Szily László, a megyei bíróság elnöke, dr. Tóth Bálint a megyei párt- bizottság osztályvezetője és dr. Sarlós László ügyvéd. Titkárnak dr. Farkas Lászlót, a megyei bí­róság elnökhelyettesét választot­ták meg. Imre bácsi nyílt tekintetét Gé­zára emelte: — Egyszóval — hős akar len­ni? Bravúrokat akar elkövetni? Géza úgy érezte, mintha fej- bekólintották volna. Torkán akadt a szó. Lopva Annára lesett, de Anna mozdulatlan arccal hall­gatott. Indulat és gúny vibrált a sza­vaiban, amikor visszaadta a kér­dést: — Nos, maguk szerint mit kellene most tenni? Imre bácsi nyugodtan, nem is kioktató hangon, mégis értelem­be világító megfontoltsággal be­szélt: — Kedves barátom, ahol tíz­ezren öldökölnek, vagy ha úgy jobban tetszik: ahol tízezren ha- jigálják a követ az ártatlanokra, ott egy szál ember bosszúálló haragja olyan kevés, hogy észre sem vevőd) k, — Nem így van ez! — heves- kedett Géza. — Igenis, bátor példa kell, amely felébreszti az alvó indulatokat! Hát nem vilá­gos, miért garázdálkodhatnak ezek egy egész nép felett? A tö­meg gyávasága, tehetetlensége, megalkuvása, ez bátorítja fel azt a karszalagos csőcseléket! — Na és, gondolja, hogy ha maga egyedül meg'eckéztet egy- pár nyilas banditát, akkor ezt majd megírják az újságok? Be­mondja a rádió? Hogyan fog ez a magányos példa milliókat fel­bátorítani? — Eh, egy példát majd követ­nek tizen, tizet, százan, százat ezren ... — Mondok én valamit — szó­lalt meg ismét Imre bécsi. — Mielőtt tovább folytatnák a szóváltást, elmondom amit ma­gamról tartozom elmondani. Egy­úttal Annáról is, hiszen a mi dolgaink nagyon szorosan össze­fonódnak. Most, hogy végighall­gattam magát, barátom, elhatá­roztam, hogy a teljes bizalom alapján, mindent felfedek. Anna is, én is, a kommunista párt tag­jai vagyunk. — Tudom — szúrta közbe Gé­za. — Honnét tudja? — kapta fel a fejét az öreg. — Anna mondta volna? — Nem, de hiszen Imre bácsi már kétszer is így szólított en­gem: elvtárs... Imre bácsi elmosolyodott. Ugv, hát ez egyenesen imponál ennek az indulatos, szilaj, de nagyon rendes és becsületes fiatalem­bernek ... Igen — gondolta — elvtárs leszel te is, barátocskám, persze hogy az... Csak egy ki­csit mederbe kell terelni azokat a túlságosan eredeti elképzelé­seket .,, — Értem, értem elvtárs — mondta meleg hangon —, na jó. Hát valóban kommunisták va­gyunk. Jómagam egy bizonyos tisztséget is viselek. Ez nern rang, barátom, hanem nagy fe­lelősség. Sok elvtárs munkáját, küzdelmét, sorsát kell szemmel- tartanom. Annáét is, másokét is. Imre bácsi kis szünet után folytatta: — Az előbb megütötte a füle­met valami. A tömeg gyávasága, megalkuvása — ugye, így vala­hogy mondta, barátom? Nahát, ez igazságtalan és elhamarkodott megállapítás. Vajon azért, mert Szálasí most a „nemzetvezető” pávatollát viseli, komolyan hi­szi-e, hogy csakugyan ő a nem­zet vezetője? — Erről szó sincs ..; — Nincs bizony. Na és ha ez az ország bele volna nyugodva a fasiszták gyalázatos uralmába, szükség volna arra a véres ter­rorra, amelyet a nyilasok gyako­rolnak? Hát ki ellen szegezik ezt a terrort a hatalomra jutott gyülevész bandák? Nem a nép ellen, a nemzet ellen, amely gyűlöli őket?! Vagy talán a nem­zettől kapták ezek a hatalmat, nem a németektől, meg Horthy- tól, az ezeréves történelmi osz­tály fejétől? (Folytatjuk.) Borzalmas baleset a Tegnap fél háromkor izgatott hang értesítette telefonon a szek­szárdi rendőrkapitányság közle­kedési csoportját: súlyos baleset történt a várdombi országúton a 11 és 12-es kilométer kő között. A szerencsétlenség színhelyére sietett a baleseti járőr, a men­tők, de már csak az egyik mo­torost tudták kórházba szállíta­ni, a másik a helyszínen ször­nyethalt ... ... Embercsoport állja körül az egyik eperfát. A csoport közepén egy lepellel letakart hulla. Men­tőgépkocsi áll az út szélén, saj­nos már segíteni ők sem tudnak. Motorosok, gépkocsizók százai állnak meg a szerencsétlenség színhelyén. A baleset rekonstruá­lása következik. A motorkerék­pár nyomát kirajzolták az úttes­ten, az árokban, az árok felső­belső szélén, és az öles eperfa tanúskodik arról: itt lelte halá­lát Lassú Jenő. Több szemtanú elmondása alapján a következőket tudtuk meg, s a nyomozás eddigi állása szerint a következő a helyzet: Lassú Jenő Bétaszék, Kossuth Lajos utcai lakos, harminckét éves. A MÁV Pályafenntartási főnökségen dolgozott. Lassú só­gora motorjával Bátaszék köz­ségben motorozott. Délben nyil­várdomb! országúton ván több pohár bort fogyasztot­tak. A benzinkútnál két órakor tankoltak, és körülbelül két óra húsz perckor történt a szeren­csétlenség. Lassú Gyula moson- szentjánosi lakos, Lassú Jenő só­gora, saját motorkerékpárjával haladtak Szekszárd felé. A nagy sebesség következtében nem tud­ták bevenni a kanyart és az árok­ba, majd az eperfának szalad­tak. A súlyos sebesült, eszmé­letlen Lassú Gyulát kórházba szállították. A kórház férfi sebészeti osz­tályán orvosok állják körül a nyögő, hörgő, súlyos sebesült Lassú Gyulát. Erősen ittas, álla­pítják meg az orvosok. Csak úgy dől belőle a borgőz. Agyrázkó­dást, lábtörést, zúzódásokat álla­pítottak meg az első vizsgálatra; Valószínű még ezenkívül egyéb sérülés is érte Lassú Gyulát. Ál­lapota életveszélyes... ;.. Motorosok százai látták a borzalmas szerencsétlenséget. Okulhatnak: ittasan nem szabad gépjárművet vezetni, és a közle­kedés szabályát be kell tartani; S amikor e sorokat írom, Báta- széken családok siratják a halot­tat, s a kórházban orvosok pró­bálják megmenteni az életnek Lassú Gyulát, aki pillanatnyilag élet-halál között lebeg. - pj -

Next

/
Thumbnails
Contents