Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

Megkezdődött az SZKP XXII. kongresszusa között meglévő különbségek fo­kozatos elmosódásához, a mun­kások. a parasztok és az értelmi­ségiek kölcsönös kapcsolataiban a kommunista alapelvek kibonta­kozásához és megszilárdulásához. Egyre inkább közeledik egymáshoz a szovjet társada­lom két baráti osztálya, a munkásosztály és a kolhoz­parasztság, s mind jobban szilárdul megbonthatatlan szövetségük. A szovjet parasztság közeledik a munkásosztályhoz a képzettség és a munkaviszonyok, a kulturá­lis. műszaki színvonal tekinteté­ben. A parasztoknak a munká­sokkal egyenlő politikai jogaik Vannak, alapvető érdekeik is azonosak. A munkásosztály és a parasztság között a különbségek a döntő, fő dolgokban megszűn­tek. az osztályhatárok végérvé­nyes elmosódásának folyamata mind gyorsabban megy végbe. A technikai haladás, a dolgozók kulturális, technikai felemelke­dése alapján megszűnnek a lé­nyeges különbségek a szellemi és a fizikai munka között — állapí­totta meg Hruscsov. Az élenjáró technika és isme­retek birtokában a munkás és paraszt munkája egyesíti magá­ban a fizikai és a szellemi munka elemeit. Jelenleg a munkások 40 százalékának és a kolhozparasz­tok több mint 23 százalékának van közép-, és felsőfokú végzett­sége. Ilymódon — jelentette ki Hrus­csov — hazánkban a jelenlegi viszonyok között az osztályok kölcsönös kap­csolatai fejlődésüknek új szakaszába léptek. (Folytatás a 4. oldalról.) IA proletárdemokrácia általános népi, szocialista demokráciává változik át. Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy ma már közel vagyunk a V. I. Lenin által kitűzött célhoz, ahhoz, hogy ki­vétel nélkül minden állampolgárt bevonjunk állami feladatok vég­zésébe. Hruscsov megállapította, hogy a szovjet emberek tízmilliói vesznek részt az ország ügyeinek intézésében, hajtanak végre tár­sadalmi megbízatásokat, majd ki­jelentette: ..Minden szovjet em­bernek tevékenyen részt . kell vennie a társadalom ügyeinek intézésében! — ez a mi jelsza­vunk, ez a mi feladatunk”. Amikor pártunk sarkalatos feladattá tette az állami tervek fejlesztésének, a tanácsok társa­dalmi önkormányzati szervvé való átalakításának feladatát — jelentette ki Hruscsov — ugyan­akkor továbbra is arra törekszik, hogy mind több állami funkciót bízzon társadalmi szervezetekre. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára leleplezte a kom­munizmus eszmei ellenfeleinek ama állítását, amelyek szerint a kommunizmus elkerülhetetlenül konfliktust okoz a személyiség és a társadalom között és a sze­mélyiség elfojtásához vezet. Kijelentette, hogy a teljes sza­badság és boldogság ismérve az olyan társadalmi rend, amely meg szabadítja az embert a kizsák­mányolás igájától széleskörű de­mokratikus jogokat ad neki, biz­tosítja számára a lehetőséget, hogy emberhez méltó feltételek között éljen, megadja neki a biz­tos holnap tudatát, feltárja egyé­ni képességeit és tehetségét, meg­szilárdítja \ azt a tudatát, hogy munkája az egész társadalom ja­vát szolgálja. A szocializmus éppen ilyen tár­sadalmi rend —, hangsúlyozta Hruscsov, majd hozzátette: »A szocialista rend által lét­rehozott összes értékek közül a legdrágább az új ember, a kommunizmus tevékeny épí­tője.« Nyikita Hruscsov ezután ki­jelentette, hogy az elkövetkezen­dő évekre belpolitikai téren a párt öt feladatot,^állít a kommu­nisták és az egesz szovjet nép elé. Első — az egész nép erőfe­szítését arra kell irányítani, hogy teljesítsék és túlteljesít­sék a hétéves tervet, amely fon­tos korszak a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának meg­teremtésében. Az anyagi ter­melés színvonalát a jövőben is emelni kell, s a szükséges szín­vonalon kell tartani az ország védelmi képességét. Második — meg kell gyorsí­tani a technikai fejlődést a szo­cialista ipar minden ágában. Kiváltképpen fejleszteni kell a villamosenergia-termelést, a vegyipart, a gépgyártást, a fém­kohászatot és a ffítőanyagipart. Harmadik — olyan színvona­lat kell elérni az ipar és mező- gazdaság fejlesztésében, amely lehetővé teszi a lakosság ipar­cikk- és élelmiszer-szükségleté­nek teljesebb kielégítését. Negyedik — a mezőgazdaság fejlesztését az egész párt és az egész nép ügyévé kell tenni. Ötödik — tovább kell ha'adni a kulturális és szociális építés . minden frontján. Pártunk egységes, szikfaszilárd, mint még soha »A lenini párt — a kommuniz­mus győzelméért folytatott harc szervezője« című fejezetre áttér­ve Hruscsov kijelentette, hogy a személyi kultusz megbíx'álásának és következményeinek felszámo­lásának rendkívül nagy politikai és gyakorlati jelentősége volt. Ha nem ítéltük volna el a sze­mélyi kultuszt, nem küzdöttünk volna le hátrányos következmé­nyeit és nem állítottuk volna helyre a párt- és állami tevé­kenység lenini elveit — jelentet­te ki Hruscsov — akkor ez az­zal a veszéllyel járt volna, hogy a párt elszakad a tömegektől, a néptől, súlyosan megsérti a. szov­jet demokráciát és a forradalmi törvényességet, meglassul az or­szág gazdasági fejlődése, hanyat­lik a kommunizmus építésének üteme, és ennek következtében csökken a dolgozók jóléte. Nemzetközi vonatkozásban gyengült volna a Szovjetunió helyzete a világ küzdőterén, rosz- szabbodtak volna kapcsolatai más országokkal, ami komoly követ­kezményeket rejtett volna magá­ba. . „Ezért volt olyan óriási poli­tikai és gyakorlati jelentősége a személyi kultusz megbírálásának, és következményei leküzdésének” — hangsúlyozta Hruscsov. ,— A párt számot vetett azzal, — jelentette ki Hruscsov —, hogy a hibák és torzítások feltárása, a hatalommal való visszaélések le­leplezése bizonyos keserűséget, sőt elégedetlenséget kelthet . a párt soraiban és a nép körében, bizonyos hátrányokkal jár, át­meneti nehézségeket okoz az SZKP és a marxista—leninista testvérpártok számára. Mégis a párt bátran szembenézett a ne­hézségekkel, becsületesen és nyíl­tan megmondta a népnek a tel­jes igazságot, mert mélyen átha­totta az a hit, hogy a nép he­lyesen fogja fel a párt vonalát. Nem is csalódott. Hruscsov kijelentette: „A szovjet kommunisták büszkén mondhatják: nem tettük tönkre a lenini párt becsületét és méltóságát, a párt tekintélye mérhetetlenül megnőtt, a nemzetközi kom­munista mozgalom új, ma­gasabb fokra emelkedett. Ma pártunk egységes, sziklaszi­lárd, mint még soha!” A XX. kongresszuson kifejezés­re juttatott lenini irányvonalat — folytatta Hruscsov — eleinte el­keseredett ellenállással fogadták a pártellenes elemek, a revizio­nisták és a dogmatikusok, azok, akik megcsontosodott hívei vol­tak a személyi kultusz idején uralkodó módszereknek és rend­szernek. A pórt lenini irányvo­nal ellen lépett fel a pártel­lenes frakciós csoport, amelynek tagjai Molotov, Kaganovics, Ma­lenkov, Bulganyin, Pervuhin, Sza- burov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov voltak. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára hangsúlyozta, hogy a pártellenes csoport ellen vívott harc éles elvi, politikai küzdelem volt, az új harca a ré­gi ellen. Arról volt szó, hogy pár­tunk továbbra is folytatja-e a XX. kongresszuson kijelölt leni­ni politikát, vagy újból feltá­madnak a személyi kultusz idő­szakának az egész párt részéről elítélt módszerei. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy nem sokkal később, 1957 ok­tóberében az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma határozot­tan visszaverte. Zsukov, volt hon­védelmi miniszternek azon pró­bálkozásait, hogy lépjenek a ka­landorkodás útjára, kövessenek olyan irányvonalat, amely elsza­kítja a fegyveres erőket a párt­tól, szembeállítja a szovjet had­sereget a pártvezetéssel. „Visszaverve a levítézlett frak­ciósokat, intrikusokat és karrie­ristákat, a párt még szorosabb­ra zárta sorait, megszilárdította kapcsolatait a néppel, minden erőt fő irányvonalának sikeres megvalósítására mozgósított” — mondotta Hruscsov. Hruscsov megállapította, hogy a XX. kongresszus irány­vonala lelkes helyeslésre ta­lált a nemzetközi kommu­nista mozgalomban a mar­xista—leninista testvérpár­toknál. Ugyanakkor — folytatta — pár­tunknak a személyi kultusz káros következményeinek leküzdését célzó irányvonala. — mint később kiderült — nem talált kellő meg­értésre az Albán Munkapárt ve­zetőinél, sőt mi több, e vezetők harcot indítottak ezen irányvo- j nal ellen. I Közölte, hogy a beszámolási idő- I szakban az SZKP taglétszáma majdnem 2,5 milliárd fővel növe­kedett. Míg a XX. pártkongresz- szus idején a pártnak 7 815 505 tagja volt, addig a XXII. párt­kongresszus idejére (1961. október 1-re) a párt taglétszáma 9 716 0Ö5 főre emelkedett. — Az albán vezetők már nem is titkolják — mondotta Hrus­csov, — hogy nem tetszett nekik pártunknak az az irányvonala, amelynek célja Sztálin személyi kultusza káros következményei­nek határozott kiküszöbölése, a hatalommal való visszaélések éles elítélése, a párt és az állami élet lenini szabályainak helyreállítá­sa. »-Az albán vezetőknek ezt az álláspontját az magyarázza, hogy ők maguk — sajnálatunkra és bánatunkra — megismétlik azo­kat a módszereket, amelyeket ha­zánkban alkalmaztak a személyi kultusz idején.« — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta: Pártunk XX. kongresszusán kidolgozott irányvonal lenini irányvonal és mi nem. enged­hetünk ilyen elvi kérdésben sem az albán vezetőknek, sem bárki másnak. Az albán vezetők »vissza pró­bálják húzni pártunkat azokhoz a viszonyokhoz, amelyek nekik tetszenek, de amelyek hazánkban soha többé nem ismétlődnek meg. Pártunk továbbra is határo­zottan és következetesen vég­rehajtja XX. kongresszusá­nak irányvonalát, amely ki­állta az idő próbáját. Senki sem tud letéríteni bennünket a lenini útról! — hangsúlyozta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára így folytatta: — Ha az albán vezetők nagy- rabecsülik m-ük éredekit és a szocializmus építésének ügyét, ha ténylegesen barátságot kívánnak a Szovjetunió Kommunista Párt­jával, a többi testvérpártokkal, akkor le kell modaniok téves né­zeteikről, vissza kell térniök a szocialista közösség testvéri csa­ládjával való egység és szoros együttműködés útjára, az egész nemzetközi kommunista mozga­lommal való egység útiára. Ami pártunkat illeti, pártunk tovább­ra is nemzetközi kötelességének megfelelően minden tőle telhetőt megtesz, hogy Albánia egy sor­ban haladjon minden szocialista országgal. Nincs egyetlen olyan bel- vagy külpolitikai kérdés, amelyet pár­tunkban nem vitattunk volna meg kollektív módon, és ennek során ne érvényesült volna a párt kollektív tapasztalata, — jelen­tette ki Hruscsov és hozzátette: »Éppen ez a lenini elvek megva­lósítása.« Hruscsov hangsúlyozta, hogy a párton belüli demokrácia fejlesz­tése a helyi pártszervek jogainak kiterjesztése és szerepének foko­zása, a kollektív vezetés elvének betartása a pártot még harcképesebbé tette, megszilárdította a párt kapcsolatait a tömegekkel. A párt-, állami és társadalmi ellenérzés szerepe Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára elmondotta, hogy a párt soraiban képviselve van a Szovjetunióban élő több mint száz nemzet és nép. „Pár­tunk a munkásosztály nemzetközi szervezeteként keletkezett és fej­lődik és megtestesíti a kommu­nizmus építőinek egyetértő csa­ládját alkotó egyenjogú szocia­lista nemzetek nagyszerű egysé­gét és testvéri barátságát”. Mint Hruscsov megállapította, a párt az utóbbi években erőtel­jesen a népgazdaság konkrét ve­zetésének kérdései felé fordult. ,,A pártvezetés ereje ennek kol­lektivitásában rejlik, ez teszi le­hetővé. hogy sok ember tehet­ségét, ismereteit és tapasztalatait, hogy úgy mondjam, egységes te­hetséggé forrasszuk össze, amely nagy dolgok elvégzésére képes”. Jelenleg elsőrendű jelentőségű­vé válik —- folytatta Hruscsov — a párt-, állami s társadalmi el­lenőrzés felülről le és alulról fel. A párt-, állami és társadalmi ellenőrzés rendszere hatalmas eszköz ahhoz, hogy igazi de­mokratikus elvek alapján tö­kéletesítsük a kommunizmus építésének irányítását, a nagy tömegek kommunista ne­velésének nagyszerű iskolája. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára hangsúlyozta, hogy a beszámolóban vázolt idő­szakot a párt életében a kommu­nizmus építésével kapcsolatos sok nagy jelentőségű kérdésnek és a nemzeti felszabadító moz­galom időszerű problémáinak al­kotó szellemű megoldása jellemez­te. Ezek között vannak igen fontos elméleti következtetések a pro­letariátus diktatúrájáról a je­lenlegi viszonyok között, a szoci- alizmus kommunizmusba való átnövésének törvényszerűségeiről, a kommunizmus anyagi és tech­nikai alapja megteremtésének út­jairól, a kommunista társadalmi viszonyok kialakításáról és az új ember neveléséről, a kapitaliz­musból a szocializmusba való át­menet formáinak sokféleségéről, a szocialista országok többé kevés­bé egyidejű belépéséről a kom­munizmusba, a világháború el­hárításának jelenlegi reális lehe­tőségéről, korunk jellemzéséről, stb. Mint Hruscsov megjegyezte, a2 SZKP nagy elméleti munkája a legteljesebben új programjában ölt testet, amely a Szovjetunió­ban folyó kommunista építés fi­lozófiai, közgazdaságtani és poli­tikai megalapozása. A kommunizmus építésében kivívott gyakorlati sikereink, — mondotta — egyben az el­mélet fejlesztésében aratott sikerek is. Éppen ilyen szemszögből kell te­kinteni azokat a kimagasló tár­sadalmi és gazdasági intézkedé­seket, amelyeket a párt a leg­utóbbi években foganatosított. A marxizmus—leninizmus al­kotó szellemű továbbfejlesztése, jelentette kj Hruscsov, a párt te­vékenységének alapja, a kommu­nista építés sikerének döntő fel­tétele. Pártunk az elmélet és a gyakorlat egységének lenini el­vét szem előtt tartva továbbra is hazánk népeivel, és az egész világ dolgozóival szemben fenn­álló legfontosabb kötelességének tartja a marxizmus—leninizmus elveinek védelmét és alkotó szel­lemű továbbfejlesztését. A pártéQítés feladatai A pártépítés területén a követ­kező fő feladatok várnak megol­dásra. A párt a szovjet nép erő­feszítéseit mindenekelőtt a kommunizmus anyagi és tech­nikai alapjának megteremté­sére, az új társadalmi viszo­nyok tökéletesítésére, vala­mint arra fogja irányítani, hogy minden szovjet embert a kommunista tudatosság szel lemében neveljen. A párt figyelmét rá kell Irá­nyítani a hétéves terv teljesíté­sére, a munkatermelékenység szakadatlan emelésére és a dol­gozók jólétének fokozására. A párt következetesen betartja a pártéiet lenini normáit és a kollektív vezetés elveit. A párt erősíteni fogja sorainak egységét és összefoírottságát, megvédelme­zi a marxizmus-leninizmus tisz­taságát, erélyes harcot folytat a marxista-leninista pártossággal összeegyeztethetetlen frakciózás és klikk-szellem minden megnyil- vánulásagellen. A párt a jövőben is kidolgozza majd az élet által felvetett új elméleti kérdéseket, minden szov­jet embert a marxizmus-leniniz- mushoz való hűség szellemében, a burzsoá ideológia minden meg­nyilatkozásával szemben való kér lelhetetlenség szellemében, a kommunizmus ellenségeinek mes­terkedéseivel szemben szükséges politikai éberség fokozása szel­lemében fog nevelni. A párt a Szovjetunióban fo­lyó kommunista építést a vi­lág dolgozóival szemben fenn­álló Internacionalista köteles­ségének teljesítéseként fogja fel. Továbbra is lankadatlanul fog harcolni a szocialista világrend­szer erősítéséért, az egész nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom egységéért. Az SZKP fejleszti testvéri kap­csolatait az összes kommunista és munkáspártokkal, velük vállvet­ve, erélyesen harcol a marxiz­mus—leninizmus tisztaságáért. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára beszámolója be­fejező részében kijelentette »A XXII. kongresszus szónoki emel­vényéről, a kommunista párt és a szovjet nép nevében ünnepé­lyesen kijelentjük: A Szovjetunió változatlanul tovább folytatja békeszerctő lenini külpolitikáját, a köl­csönös bizalom és együttmű­ködés kiépítésére törekszik minden állammal, függetle­nül azok társadalmi rendsze­rétől. A Szovjetunió továbbra is küzd a nemzetközi feszültség enyhíté­séért, a szigorú nemzetközi el­lenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelésért.« A Szovjetunió ismét felhívja azoknak az országoknak kormá­nyait és népeit, amelyek vele együtt harcoltak a hitleri Né­metország ellen,1 számoljanak le a második világháború maradvá­nyaival, takarítsanak el mindent az útból, ami gátolja a népek közti béke és barátság megerő­sítését, s ami újabb háborús ve­szélyt rejt magában. »Felhívunk minden kormányt a kölcsönös megértésre és együtt­működésre, a megérlelődött nem­zetközi kérdések békés megoldá­sára. A népek szent kötelessége, hogy minden rendelkezésükre ál­ló eszközzel állhatatosan és ak­tívan harcoljanak földünk béké­jének megőrzéséért és megszilár­dításáért. Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának első titkára magyar idő sze­rint 17 óra 30 perckor az SZKP XXII. kongresszusán befejezte a Központi Bizottság beszámoló jelentését. A beszámoló hat óra, húsz percet tartott.

Next

/
Thumbnails
Contents