Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
Nagy víz partján kis pajtások Ahol a tó vége felé a balatoni műút elkanyarodik a parttól — közvetlenül Berény alatt — széles legelő zöldell, a közepében öt-hat nyárfa között kis boglyaszerű „épületek”. Sátrak. Csend van. Most hajnalodik. Azt mondtam ugye. hogy csend van. pedig ha valaki körüljárná a sátrakat, bizony nyöszörgést hallana egyikből. Hogy odabent miért nyöszörögnek? A hármas számú sátor négy lakója közül három — nevezetesen Vidacs. Pipacs és Gubacs — tegnap délután a táborvezető távollétében, szigorú tilalom ellenére „vízre szállt!” Még az este megvolt a „rendkívüli kiadás”, mégis mind a három úgy nyög. mint hurkon akadt ürge. A negyedik közülük — Patócs. a ..gyáva” — ott kuporog a sarokban, s talán részvétből, talán bosszúból — mert éjszaka ő sem tudott aludni — egy nagy könyvből a következőket olvassa fel: — „Eleinte tsendes volt a víz, de a tihanyi partok aljában már kezdett a tenger dagadozni... a habok szabad szárnyaikra vették kitsiny tsolna- kunkat, amely tsak egy fábul volt kivésve... evezőkre kaptam. mivel biz’ tsak kettő volt az evező legényünk. Mikor mintegy háromnegyed részét a víznek meghaladtuk, érkezik egy elképzelhetetlen sebességű északi szél. óron tsapja tsolna- kunkat és oldalra kezdi forgatni annyira, hogy a kormányosnak több dolga volt, mint az evezőknek; a habok, melyek egy-egy parasztház magasság- nyira emelkedtek, felszedegették a tsolnakot magukra, és ismét temérdek mélységekre le- tsapták...” — Ugye, már tegnap is megmondtam néktek, amit most újra hallotok, és Pálóczi Horváth Ádám már 1789-ben leírt vala, de ti nem hallgattatok rám, sőt.;. — nem tudta tovább folytatni, mert a három elgyötört arcú nyöszörgő egyszerre felemelkedett a helyéről, s talán agyon is verik, ha Patócs hirtelen ki nem ugrik az ajtón, akarom mondani a nyíláson. Odakint a fiúk fürdenek. mosakodnak, mintha nem ember-, hanem rucagyerekek lennének. — Riskó, te tegnap megint madárfészek után másztál fel a fákra! Úttörőtől ez kétszeresen bűn. Itthon maradsz tehát ápolónak engedetlen társaiddal, és szavadra megfogadod, hogy most már úttörőhöz méltóan, hű őrizője leszel sátrainknak, és odaadó gondozója a betegeknek. amíg mi Fonyódról visszatérünk — szólt egy szeplős, hó- rihorgas fiúhoz Laki bácsi, a csapatvezető, majd hozzátette még: — Indulhatunk! Hangtalanul eveznek, aztán egyszerre hangos „Heuréka!” kiáltásban törnek ki, mert lassan elhagyták a herényi meredek partokat, valahol Márián túl járnak, s a párázatból előtűnik a fonyódi hegy. Most már lelassítanak. Ráérnek. A halászok este előtt úgysem kerülnek haza — ki-ki vérmérséklete szerint bámul vagy forgolódik, és úgy tekingelődik. mereng, nézelődik. Milyen szelíd most a heteken át nyugtalankodó, zúgó, zajongó tó. és hogy ragyog minden a folytonos felhővonulások, esők után. Mennyi mosoly, élet a nyári nap sugarai alatt. A víz színe örökké változik ... Ezüst. gyémánt, smaragdos zöld és za- fíros kék. amint a verőfény, vagy a futó pufók felhők terülnek el felette az égen. A tó színét csak a festő, vagy a költő tudja megörökíteni. — Hahó, pajtások! Nem vagyunk ám ábrándos csitri lányok, fogjuk meg ám az evezőt, mert még ránk esteledik — szólal meg az első csónakban ülő keszeg Szilágyi, s nyújtott karral a hegyre leszálló Napra mutat. Újra megmerülnek a lapátok, úgy suhan a csónak a csendes vízen, mintha nem is emberi erő hajtaná. Csak a fonyódi hegy alatt szólalnak meg újra: — Laki bácsi kérem, hol kötünk ki? — Még megyünk, fiúk. de talán annál a göcsörtös fűzfánál! És irány a vénségesen vén fa. Lassan mind a három csónak kiköt. Felettük két csúcs, amelyek valaha á tűzhányó torkai voltak, néznek egymással farkasszemet. Valaki magyarázni kezdi: — Valamikor régen — akárcsak odaát Badacsonnyal történt — ezekre a csúcsokra is rátelepedtek a bazaltkitörések, megmentve őket a pusztulástól. — Hol van itt bazalttakaró? — kérdezgetik egyszerre többen. — Széjjelhordták, várat építettek belőle, aztán a vár elpusztulásával házépítésekhez használták fel. Szép árnyas erdő kényelmes turistaútján kapaszkodnak fel az egykori vár megmaradt sáncárkain át a vár lapos udvarára. Amint kissé kimelegedve a padokra telepszenek, néma megilletődés vesz rajtuk erőt. Percekig nézik az eléjük táruló képet, keresik a szavakat, melyek méltóan fejezhetnék ki a látottak szépségeit. A kövér Molnár ismét elkezdené: — Előttünk csillog... — de valaki ráteszi tenyerét a szájára, és némán, csendben néznek, néznek, s egy közülük felsóhajt: — „Gyönyörű!” — Ó. mesés! — hangzik innen is, onnan is. A fellelkesült kövér Molnár most azzal ad kifejezést csodálatának, hogy zsebéből elővonja szájharmonikáját. és igen halkan játszani kezd. Még sokáig ülnek és gyönyörködnek. Jóformán az egész hatalmas tó áttekinthető, ellátni balra Keszthelyig, jobbra pedig Kenéséig, s a túlsó parton velük szemben Badacsony. — Ezzel vetekedő kilátás sem Tihanyból, sem Badacsonyból nincsen, talán a bogiári várhegyről. nem, még onnan sem! — szólal meg Laki Józsi bácsi, s hozzáteszi: — Gyerekek, induljunk, mert még elkésünk! A halásztanyára érve csalódással veszik tudomásul, hogy a halászok csak a szürkülettel érkeznek vissza. — Megvárjuk őket mindenféleképp, ha már eddig eveztünk, akár reggelig is várunk, ha kell — mondták, s egy öreg halász minden részletre kiterjedően kezdi magyarázni nekik a balatoni halászat ősi és érdé-' kés mesterségét. Figyelmükj megoszlik, mert néhányan valami egészen rendkívüli jelenségre lesznek figyelmesek. — Ez talán nem is igaz! — mondja valaki, pedig valóság a leírhatatlanul szép naplemente. s fák alatt a felpirosló tűz. «A fák alatt pásztortűz ég; Bíbor a lomb, piros az ég, S mintha zengne száz torok, Dalolgatnak a pásztorok ...« Nem ugyan a pásztorok, s nem is a halászok, egy Badacsonyból visszatérő kirándulóhajó utasai énekelték: Tolna megye művészeti emlékei A bátaszéki Búza kalász Tsz székhaza Ó be sok hal terem a nagy Balatonban, Minden ágon egy mérő makk a Bakonyban, örül ott a halász, rikkantgat a kanász, Örömében. Szépen illik a sült kappan a cintálban, Jó bor terem Füreden, meg Kaposvárban. Igyál jó barátom, neked ezt kívánom: Sokáig élj! Addig kell a vasat ütni, amíg tüzes, Semmit sem ér az a hordó, amely üres, Kell hát bele tenni, ki kell aztán venni, Ha szükséges.« Közben feltűnt az első halászhajó is a kikötő előtt, majd sorban a többi is. Kikötöttek. A kiszálló halászok hangtalanul tenni-venni kezdenek. A fiúk azt várják, hogy talán nótára is rágyújtanak, mert látszik rajtuk. hogy nagy örömben van részük. — Na, rajkók, ma este kitűrhettek! — szólal meg a tűz körül foglalatoskodó legöregebb halász. A fiúk egymásra bámultak, aztán elnevetik magukat, mert megérezték az. öregember feléjük fordulásából, hogy ők a rajkók. Később arról mesél az agg halász, hogy társai ma a szokásos nyolc-tíz mázsás zsákmány helyett talán még húszat is fogtak. Lassan éjszakába fordul. Sötétedik, s egyik-másik gyerek már pillogni kezd. az éhesebbjét azonban ébren tartja a várható finom halleves, amelynek szaga már jelentkezik a tó felől érkező szélben. Fehéren ragyog az égi országút, a Tejút, amikorra elkészült a halászlé. Most az álmosak is felkapják fejüket, a nyálcsordító illat jó ébresztő. Q EG A BÚZA □ (Folytatás az 5. oldalról.) torna szélét. A lángok próbálkoznak, sőt egy helyen beszaladnak a keskeny tarlóra is. Tíz láb tapos rá egyszerre. A két barát — a sógorok — csak állnak. Nézik a lángok felvillanó haláltáncát. Győztek. Legyőzték a lángokat. — Ez nem fácánkakas volt — szól Laci. és kormos arcán megcsillan egy fáradt mosoly. — Kém — hagyja rá Jani —■ ez tűzkakas volt... De kappan lett belőle. — És a két barát egymást átkarolva megindul a dűlő felé. Az emberek — akik az utolsó zsarátnokokat tapossák le — tisztelettel néznek utánuk. Az öreg Jóska halkan szólal meg: — Sógorok lesznek ... Az elnök szava hallatszik a sötétben: — Ezért egy hízómarhát vágatunk le a Jani esküvőjén! ... Kollárig János — A halász nem vet. mégis arat — bölcselkedik a kövér Molnár. — Hogyhogy nem vetünk! — horkan fel az egyik halász. — Hát a sok halkeltető állomás nem vet-e milliószámra apró halfiakat hogy azokat öregkorukban kifogjuk? És ez az „aratás” semmivel sem könnyebb mint a mezei, de mindenesetre több veszélyt rejt. — Talán mi is részt vehetnénk a vízi aratásban? — kérdezik békitőleg a többiek Molnár pedig izzad zavarában. — Részetek van benne! — mormogja a halász. — De mi nem így gondoltuk, hanem igazában. — Nem könnyű az. gyerekek! Egy-két lassan evő még zörgeti a bádogtányérokat, aztán már csak a fák nesze hangzik, meg a fák közt villogó ablakokból kiszűrődő rádióhangok, vagy gépzene brummog. zümmög még. hogy végül ők is elhallgassanak. A gyerekek már pokrócaikba tekeredve alusznak, csak a halászok sürögnek-forognak. hogv a teherautók még az éjszaka elszállíthassák a tömérdek halat. Egyik-másik fiú mosolyog álmában. Talán odakünn járnak a nagy vízen, s tizenkét kis pajtás ezüsthálóval — fénylik a Hold — töméntelen süllőt, márnát s fogast fog az olvadt ezüstnek tűnő tóban. Csend van, csak az éjszakai személyvonat füttyöget úgy. mint a kis Patócs szokott este, ha fél. Bizonyára meggyógyult már a Berény alatti táborban hagyott három „hajós” is. és Patóccsal együtt talán ők is halásznak az álom csodálatos viAz épületet a Tereziánum építtette 1820-ban. Több rendeltetése volt, például hosszú éveken keresztül volt erdészeti hivatal. Jelenleg a termelőszövetkezet székhaza. zein. HATVANI DÁNIEL: Világos beszéd mindazt mi ósdi megvetem ami az eszmét gúzsbakötve nyafog a szűz liliomokról s ha dalol is csak nyöszörögve settenkedik az életünk teremtő dolgai között minden ízében új és harcos kiállás kell hogy a ködök tikkadt mocsarát lecsapoljuk s frissüljenek az agyvelők hogy a világos beszéd zengjen szónoklatoknál érthetőbb ezért kiabálok dübörgők s ha netán elfáradna hangom segítsetek érctorkú költők túlkiáltani minden rosszon. A XXL század felé álmomban már a XXI. század teregeti meleg lankáit hol a fényesség a borongás fölé nőtt megremegtetett századunk után bizony egy meghittebb kornak kell már jönni ahol a madarak nem menekülnek a fákról s életünk folyóiban leülepszik a háborgó iszap Öh kristály-tiszta tekintet varázsa fürödni a hegyek fény-tavaiban mélyebb tudattal ép;tni életünk eltűnődni a csillagok titkain az évszakok illatos lépcsőin járni föl-le s békében aludni át az éjszakát az öldöklés szerszámai csak a múzeumokban lelnek tanyát s úgy nézzük őket megborzadva mint most az ősgyíkok csontvázait ám ma még csikorogva küszködünk szándékunk mégis a vérünktől forrósul hogy társadalmunk acél-húrjain felharsanjon az álmodott kor nyitánya s ez össze-vissza disszonanciában örök harmóniát teremtsünk végre KÖKÉNY LÁSZLÓ: VA S-J UH Á Nekem a vas jutott, a gyár. A szilaj-mozgású jámbor gépek között, mint kutyátlan juhász, terelgetem a mesterséget. Akadna itt végezni-való, csak győzzük erővel, szorgalommal. — Századunk fekhelye is jó: megvetve munkásmozgalommal. Nyugodtan alhat a fáradt. — A farkasokra sok gazda gondol, asszonyával és fiával... S van még a régi hű dorongból! — Nekem a vas jutott, a gyár, és higanygőz-lámpa — csillag helyett. Gyár-duda lett a furulyám: azon hívom a kedvesemet. Borsi Darázs József
