Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

1961. szeptember 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG * «• GYERMEKEKNEK *> IXjííoös a szeptember Eső nélküli, meleg nyár volt. Laci már éjféli álmát aludta, nem hallotta (Vagy mégis? Ki tudja!) hogy a szekrényben vi­tatkozni kezdtek a nyári ru­hák, meg egy foltos, ócska eser­nyő. Az ernyő álmosan húzó­dott meg egy sarokban, nekitá­maszkodva a szekrény oldalá­nak, s a ruhák — egy fürdő- nadrág, egy atlétatrikó, meg egy rövid ujjú ing — vidáman lengedeztek egy karfára akaszt­va. Laci többi ruhája, a téli, őszi, s a tavaszi holmik épp nyári álmukat aludták, így nem szólhattak bele a vitatkozásba. Csak az esernyő, ő volt, aki so­sem ajhatott el úgy istenigazá­ból: nyáron is ébren kellett ma­radnia, hiszen sosem tudhatta senki, mikor üzen a Természet, hogy. „Ébredj esernyő, mert vendégségbe küldöm a Földre a Nyári Záport!” — Haha, látjátok ezt a szára­dó ócskaságot?! — gúnyolódott a fürdőnadrág, — már senkinek sem kell a szerencsétlen! El­múlt június, július, de még au­gusztus is, s ő mégsem látott mást a nyárból, csak ezt az ócska szekrényoldalt. — Ne gúnyolódj fürdőnadrág, mert hűvös a szeptember, s az október még hűvösebb — vála­szolta az ernyő. — Még fenyegetsz is, te na- potsoselátó?! Az én hátamon az élet ura, a Nap táncoltatja me­lengető sugarait, s te meg ? ... Árnyékunktól még az éjszaká­nál is feketébb leszel t — kaca­gott csúfondárosan a trikó. — Ne gúnyolódj atlétatrikó, mert hűvös a szeptember, s az október még hűvösebb ... A holdfény bevilágított az ab­lakon, s az ablak, aki megsaj­nálta a búsuló ernyőt, egy jó­szívű holdsugarat küldött felé, át a szekrény repedésén. De meglátta ezt a rövidujjú ing, s irigyen a repedés felé fordítot­ta hátát, hogy elvegye az er­nyőre szivárgó fényt. — Látod, ha te is rövidujjú ing lennél, mint én. — gúnyo­lódott — nem kellene szüntelen itt kuporognod, s hallgatni a té­li ruhák horkolását, hanem La­ci hátára simulhatnál hófehé­ren, s bebarangolhatnád a nap­fényteli várost. Egy gerlepárról VQ-n a mi kis udvarunkban egy vadgerle-pár Korán reggel hallatják az éneküket már — Kedves hangjuk a reggelben jó messzire száll, azt búgják tán, milyen szép ez az idei nyár. A kelő Nap kerek arca szépen mosolyog ö js örül, hogy a gerlék milyen boldogok. Andrásfy András — Ne gúnyolódj rövidujjú ing mert hűvös a szeptember. S az október... — de be sem kellett fejeznie a mondatot, hirtelen valami szokatlan nyugtalanság támadt a szekrényben: — Jaj, de mélyen aludtam! — Mi történt pulóver koma, te is ébredezel? — Csak nem ősz van már, gyerekek? De jó, hogy nem kell már tovább aludnom — sóhaj­tozott a ballonkabát is, míg a nyári ruhák szemére egyre erő­sebben nehezedett az ősz, az álom. Ébredeztek az őszi hol­mik. még ásított egyet a sál, majd boldogan a kalucsnira pottyant, hogy felébressze őt is. — Szerbusz ernyő barátom' — kiáltott fel vidáman a kalucs ni, amint meglátta a sarokban esőtől-óvó társát, pedig az ál­mosságtól még csak az egyik szemét tudta kinyitni. — Szerbusz esernyő, szerbusz esernyő! -■— ujjongtak a többiek is, s a még megmaradt álmu­kat mind a nyári ruhákra szór­ták. — Jaj, nem akarok még alud­ni — sírt keservesen a fürdő­nadrág. — Gyerekek, hátha jón a vénasszonyok nyara, még egy kicsit hadd maradjak ébren — könyörgött az atlétatrikó is, de a következő pillanatban már olyan súlyos álom nehezült sze­mükre, hogy a rövidujjú ing már meg sem tudott szólalni. Erre aztán olyan nagy hahota támadt, hogy hirtelen kitárult a szekrényajtó. Reggel volt. Az égen nehéz, fekete felhők úsztak, ajattuk hűvösen fújni kezdett a szél. Valaki fát vágott az udvaron, s a közeli zajra felébredt Laci is. — De furcsát álmodtam! Mint ha beszélgettek volna a szek­rényben a ruhák — újságolta álmosan a szemeit dörzsölő k>s- hugának, aki szintén most éb­redt fel époen. S mert nagyon kérlelte bátyját, az elmesélte neki elejétől végig az álmot. S a kislány elmondta a szomszéd kisfiúnak, a szomszéd kisfiú meg a barátjának, és végül már az egész körnvék ismerte az es­ernyő és a nyári ruhák történe­tét. Tetszett mindenkinek és bár tudták, hogy csak álom az egész ha valaki gúnyolódott társával — „Olyan vagy, mint az atléta­trikó, a fürdőnadrág és a rövid­ujjú ing” — válaszolták neki. s az bizony... ilyenkor nagyon elszégyellte magát. Bősz Jenő A FURFANGOS CSIZMADIA GEORGIÁI MESE Élt egyszer egy szegény csiz­madia, aki szegénysége ellené­re is mindig vidám, jókedvű volt. Egyszer, a birodalom fe­jedelme álruhában járta az or­szágot és elvetődött hozzá is. A csizmadia meghívta őt asz­talához, vacsorára. Vacsora közben megkérdezte tőle a fe­jedelem: — Talán gazdag ember vagy, hogy ilyen vidáman eszel, iszol? — Szegény ember vagyok én, testvér! — válaszolt a csiz­madia. — De szeretek dolgoz­ni, s amit nappal keresek, azt este a családommal elköltőm. A fejedelem elhatározta, hogy megtréfálja a csizmadiát. Elrendelte, hogy másnap az üzleteket nem szabad kinyit­ni. A csizmadia sem nyithatta ki üzletét, kiment hát az utcá­ra, vizet hordott, fát vágott, segített szomszédainak, így is megkereste a napi kenyerét. A fejedelem meghallotta, mit csinált a csizmadia. Magá­hoz hívatta és megbízta, hogy álljon őrt a palota kapujában. A csizmadia szomorúan ment haza és mesélte a feleségének, mi történt. De aztán eszébe ju­tott valami. Másnap, amikor ismét őrségre kellett mennie, elvitte kardját egy kereskedő ismerőséhez, eladta neki, ő pedig faragott egy kardot fá­ból és azt dugta a hüvelybe. A j fejedelem ismét ellátogatott álruhában a csizmadiához. — Mit búsulsz barátom? — kérdezte tőle. — A fejedelem őrségre állí­tott, én pedig egész nap nem kerestem semmit. De megfizet érte! Nézd csak... eladtam az igazi kardot, és fakardot csi­náltam helyette! A fejedelem jóízűt mosoly­gott magában, és másnap, ami­kor a csizmadia ismét őrségen állott, úgy tett, mintha rette­netesen haragudna egyik szol­gájára, és megparancsolta a csizmadiának, üsse le kardjá­val a szolga fejét. — Felséges uram, kegyel­mezz ennek a szolgádnak, biz­tosan csak tévedett! — Nincs kegyelem — kiál­tott a fejedelem. A csizmadia nagyot fohász­kodott és így szólt: — Ha mégis ennek a szeren­csétlennek lenne igaza, változ­zon át a kardom fakarddá! — Ezzel kirántotta a fakardot a hüvelyből. A fejedelemnek na­gyon megtetszett a leleményes csizmadia és gazdagon megju­talmazta. Fordította: Antalfy István LOVAGOK KORÁBAN Törd a fejed! •— Rudolf, a kovács hazaküldte az új nadrágodat» A legutóbbi »Törd a fejed!« rejtvényünk megfejtései: 1. Fél­tékeny. 2. Legfeljebb. Tudjátok-e ? 1. Él még az izzólámpa fel­találója? 2. Ki volt az első magyar király? 3. Melyik a legnagyobb ma­gyar tó? A legutóbbi »Tudjátok-e?« kér­dések megfejtései: 1. Gulliver. 2. Duna, 3. Róka. Milyen az a napalmbomisa? A kislány tizennégy éves le­het. Széparcú, kreolbőrű. Fri­zurája divatos, rövidrenyirt. Szlaczky Áginak hívják ... A fiú hasonlókorú. Izmos, erős kölyök, Bozsó Laci. Együtt lépnek be a terembe. Szomszédok talán ... vagy ro­konok ... vagy talán a fiatal szivükben bimbózó szerelem köti őket egymáshoz? Nem tu­dom, nem kérdeztem tőlük. Csupán ők kérdeztek, és én vá­laszoltam. Jöttek a légoltalmi kiállítás­ra és megálltak egy napalmbom bútól összeégetett, roncsolt kéz viaszmása mellett. Olvassák a szöveget. Nem ér­tik. Hozzám fordulnak. — Tessék mondani, milyen az a napalmbomba?. — A legszörnyübb hatású gyújtóbomba, amelynek gyuj- tóanyaga aluminiumszappannal kocsonyásított benzin — ma­gyarázom, és ők figyelmesen komoly arccal hallgatnak. — Ezt használták az ameri­kaiak Koreában, és legutóbb a franciák Bizertában ... — Irtózatos lehet — mondja a kislány halkan, és elborzad­va nézi a másik kezet, amelyet elcsúfított, hegessé tett az égás gyógyult helye. Ági finom arcbőrét nézem, Laci izmps kezét. Hány és hány hasonló korú gyermek él a vi­lágon, akik már testükön hord­ják a napalmbomba irtózatos he geit. És hány japán gyermek van, aki a tizenhat évvel eze­lőtt ledobott atombomba su­gárhatásának pusztító kórjával fertőzött. Járjuk végig a termet, s ők kérdezősködnek, hol erről, hol arról. Nem tudják, mi a há­ború, de már fel tudják fogni, hiszen nem is annyira gyere­kek. Nézik az atombomba pusztí­tó hatását bemutató tablókat.1 — Az atombomba energiája: 50 százalékban lökő, 35 száza­lékban hő, 5 százalékban kez­deti sugár, 10 . százalékban' ma­radandó sugárhatás. A lökőha­tás sugara 3200 méter, a hő­hatásé 3000, a sugárhatásé 2700 méter. A hidrogénbomba lökő­hatása 3,7-szerese, hőhatása 7,1-szerese az atombombáénak — olvassák. És mi az, hogy a hidrogén- bomba töltete egymillió TN? — kérdezik. — Azt jelenti, hogy a hid­rogénbomba hatása egymillió tonna hagyományos _ robbanó­anyagnak — trotilnak, trinit- rotoluolnak — felel meg — válaszolom. Komolyan bólintanak. Atom­bomba, hidrogénbomba, ha­gyományos robbanóanyag — csak sejtik a -fogalmakat, de nem értik teljesen. Érdekli őket mégis. Mai fiatalok, akik min­dent tudni akarnak, hiszen még az élet kezdetét járják. Én pedig magyarázok nekik a háborúról, még ha nem ér­tik is teljesen, mit jelent, de tudják meg, mi az. Tudják meg, és segítsenek majd, hogy végleg kitöröltük minden nép szótárából ezt a szót: háború. Nézem őket; milyen fiatalok. Ilyen idős voltam, amikor fe­jem felett elviharzott a hábo­rú. Ök ne tudják meg soha, legyen az ő életük, — f s a miénk is — nyugodt, l kés, szenvedésnélküli. Megilletődötten mennek el a kiállításról. Látszik rajtuk, hogy tanultak. ÍJokat tanultak a néhány perces szemlélődés alatt... Bognár István Öt alkalommal okoztak tüzet gyermekek az elmúlt hónapban A tűzoltóságtól nyert értesülé­sünk szerint az elmúlt hónapban Tolna megye területén 14 tűzeset volt. Szabálytalan tüzelésből ere­dően három, eldobott cigaretta­végből kettő, kéménybe épített ge­rendától és traktorszikrától ugyan csak két-két esetben keletkezett tűz. Gyermekjátékból eredően öt alkalommal keletkezett tűz. Kö­zülük a legielentősebb Szekszár- don, a Baka utcában volt, ahol három gazda portája égett le. A lengyeli termelőszövetkezet szal­makazla eldobott cigarettavégtől gyulladt meg és égett le. Ebben a hónapban eddig számos avar- tűzhöz kellett kivonulni a tűzol­tóknak. Ebben a hónapban a keletke­zett tűzesetek közül a legjelen­tősebb Zombán volt, szeptember 4-én, éjjel 23 órakor. Szén gyul­ladt meg öngyulladás következté­ben. A tűz tovaterjedt, leégett egy 40 méter hosszú épület tető­zete. Tegnap Belecskára hívták a tűzoltókat, szalmakazal és juh- hodálynál keletkezett tűz oltásá­hoz. A tűzről részletes jelentést még nem kaptunk. Szeptember 16-án sár a Csörge Az idén sokkalta nagyobb for­galma volt a Csörge tónak, mint az előző években. A kánikulában nem csupán a sok száz szekszár­di látogatta, hanem a környékbe­liek is. Most, hogy a nyár végére ér­tünk, a Csörge strandja, vendég­lője is bezár. A zárás szeptember 16-án, szombaton lesz, illetve va­sárnap reggel, mert szombaton egész éjjel szórakozhatnak még a vendégek, s a vendéglőben egész éjjel főzik a halászlét. A zárás után az edzett fürdőzők jó időben továbbra is strandolhatnak, fü-‘ rödhetnek — ráadásul ingyen.

Next

/
Thumbnails
Contents