Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-28 / 229. szám

rSBl. szeptember 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Ötvenegy ifjúsági szövetkezet működik megyénkben Az ifjúság munkára való ne­velésében és mezőgazdasági is­mereteinek bővítésében fontos szerepet játszanak az országszer­te működő ifjúsági szövetkezetek. Az ifjúsági szövetkezetek szerve­zete és gazdálkodása alapelvei­ben a termelőszövetkezetekével azonos, és szerepe abban van, hogy felkészíti a fiatalokat a kö­zös gazdálkodásra. Megyénk területén jelenleg 51 falusi ifjúsági szövetkezet műkö­dik, s ezzel a számmal Somogy, Baranya és Pest megye után a negyedik helyen állunk az or­szágban. Még tíz ilyen szövet­kezet megalakulása van folya­matban. Ebben az évben a falusi ifjúsá­gi szövetkezetek közül a duna­A Földművelésügyi Miniszté­rium tervező vállalatánál, az Ag- rotervnél elkészült a jövő évi mezőgazdasági építkezések aján­lott és típusterveinek katalógusa. A kötet a száznál több épület­terv mellett irányterveket ad az új típusú szövetkezeti majorok elrendezésére és kialakítására, közli a legfontosabb műszaki és költségszámítási adatokat is. A legtöbb új terv a szarvas­marha-tenyésztés részére készült. A legjelentősebb közülük a szin­te gyárszerű tejtermelést lehető­vé tevő »istálló-komplexum-“. Eb­ben egy száz férőhelyes, teljesen gépesített istálló van, ehhez csat­lakozik a takarmányelőkészítő és a tej ház, s ezt több egészen egy­szerű, úgynevezett pihenő-istálló veszi körül Ezzel a módszerrel négyszáz áliat tartása esetén 2500 forinttal olcsóbb egy-egy férő­hely felépítése, pedig — az ed­digi típusoktól eltérően — itt a tejházban pihenőt és zuhanyozót is berendeznek a dolgozók részé­re. Az új istálló-tervek között szerepel egy négysoros is: ebben az állatokat nem két, hanem négy sorban helyezik el. Az ilyen alakú épülethez kevesebb falfe­lület és holt-út szükséges. Há­szentgyörgyi érte el a legszebb eredményt. A rendelkezésre álló földterület nagy részén kertésze­ti növényeket termelt és azokat primőr áruként tudta értékesí­teni. Szép eredményt ért el még többek között a tolnai gimnázium ifjúsági szövetkezete, ahol egy munkaegységre közel 83 forint jut. Általánosságban megállapítha­tó, hogy ott, ahol a helyi szer­vek felismerik a falusi ifjúsági szövetkezetek jelentőségét, ott jó eredmények születnek, mint pél­dául Dalmandon, Pálfán, Hőgyé- szen, stb. Sajnos előfordult olyan eset, hogy a községi tanács nem biztosított megfelelő földterüle­tet a működésre, s így a szövet­kezet a közelmúltban feloszlott. rom változatban — szerfás, elő­regyártott vasbeton-oszlopos és acélszerkezetes kivitelhez — ké­szültek az új típusú növendék- marha-istállók és borjúnevel -k tervei. A termelőszövetkezetek részére most terveztek első ízben »tehén- kórház-“ jellegű épületet. Ennek egyik része ellető, a másik sze­parált helyiség pedig a beteg ál­latok elkülönítésére szolgál. Az új baromfitartási épületek is jóval nagyobbak az eddigiek­nél, s így nemcsak korszerűbbek, hanem olcsóbbak is. A múlt héten is és ezen a hé­ten is fizettek ki négytalálatos nyereményt a szekszárdi lottózó­ban. A múlt héten a 36. játék­heti találatok alapján tíz boldog ipari tanulónak fizettek ki négy­találatos nyereményt. Kollektí­ván játszottak és így érték el a szerencsés találatot összesen lö ezer forintot fizettek ki részükre, mivel ezen a játékhéten egy öt- találatos szelvény is akadt. Az Kéthetenként rendez előadást a zoméncgyári Műszaki Klub A Bonyhádi Zománcgyárban eredményesen segítik a Műszaki Klub tagjainak szakmai tovább­képzését. Az elmúlt hónapokban is rendszeres volt a tapasztalat- csere, az előadások, de a jövő még gazdagabb programot ígér. Elké­szült ugyanis a nyolc hónapra szóló program, mely a legfonto­sabb szakmai témákról tájékoz­tatja a gyár szakembereit. A nyolc hónap alatt tizenhat előadást tartanak. Az előadások jórészét gyári szakemberek tart­ják, de néhány fontosabb, új, ke­vésbé ismert témáról országos­hírÜ előadók mondják el a szak­embereknek a tudomány legújabb eredményeit. A Műszaki Klub első előadására október harmadi­kén kerül sor. „A magyar zo- méncedény gyártás fejlesztésének lehetőségei és a legmodernebb technológiai berendezések ismer­tetése világviszonylatban” cím­mel Rabatin Gábor, a gyár fő­mérnöke tart előadást. Október 17-én „A zománcanyag és a zo- máncíszap gyártási technológiá­ja” címmel Máté Gyula vegyész­mérnök tart előadást. December 12-én „Belső anyagmozgatás az üzemben” címmel Imhof József, március 6-án „Műanyagok alkal­mazása a gépiparban” címmel meghívott előadó Ismerteti a té­mával kapcsolatos kérdéseket. A Műszaki Klub kéthetenként tartja előadásait, az itt nem kö­zölt előadások főleg a gyári mun­ka egyes fontos kérdéseivel, üzemszervezéssel, minőségjavítás­sal stb-vel foglalkoznak. ipari tanulók valamennyien ru­hát vásároltak. Molnár Erzsébet, az Állatfor­galmi Vállalat dolgozója is fel­vette a 4 találata után az 50 000 forintos nyereményt. Molnár Er­zsébetet a 37. játékhéten érte a szerencse. A nyereményt egyelőre takarékbetétkönyvben helyezte el, mivel még nem tudott dönteni, hogy mire fordítja a pénzt. Az elmúlt hetekben adták hí­rül a lapok, hogy a kereskedel­mi szervek megrendezik az ön- kiszolgáló boltok pénztárosnőinek országos versenyét. A vers ny célja, hogy növelje a bolti dol­gozók szakmai képzettségét, hoz­zásegítsen ezáltal a gyors és kul­turált kiszolgálás megvalósításá­hoz. Az országos verseny október 23—24-én lesz Budapesten, s a városokban, községekben műkö­dő önkiszolgáló boltok pénztáros­női Tolna megyében is megkezd­ték az előkészületeket. A napok­ban tartották meg Szekszárdon az első ilyen jellegű versenyt. Több mint tíz pénztárosnö vett részt az érdekes, nagy figyelmet, szaktudást kívánó versenyen. A pénztárosnőnek százféle cikket, tíz kosár-tételben kellett a leg­a% új kémény rövidebb idő alatt elszámolni, a pénzből visszaadni. A verseny sikeres volt. A Tolna megyei pénztárosnők azonos idő alatt vé­gezték el feladatukat, mint a már közzé tett versenyeken. Sajnálatos, s a verseny egyik árnyoldala volt, hogy a MÉSZÖV egyetlen pénztárosnője sem vett részt a versenyen, hol­ott e szerv fennhatósága alatt több önkiszolgáló bolt működik, mint a népbolt kezelésében. Az önkiszolgáló boltok pénz­tárosnőinek versenyét Petrás Ist­vánná, a 33. sz. Háztart. Bolt dől gozója nyerte. Soós Erzsébet, a 17-es tanuló-bolt pénztárosa má­sodik lett. ök ketten képviselik a Tolna megyei önkiszolgáló bol­tok pénztárosnőit az országos versenyen. Négysoros istálló, „tehén-kórház“ korszerű tojáház Száznál több terv a jövő évi mezőgazdasági építési katalógusban Két négytalálatos nyereményt fizettek ki Szekszárdon (Jj kazánház épí­tését kezdték meg a tamási tejüzem­ben. Az elmúlt években jelentős mértékben felfu­tott a termelés az üzemben és a gőz­termelő kapaci­tás elégtelensége gyakran akadá­lyozta a zavarta­lan munkát. Az év végére elké­szülő új kazánház, illetve a beépítés­re kerülő harminc négyzetméter fű­tőfelületű, magas- nyomású kazán bőven el fogja lát­ni az üzemet gőz­zel. Az új épület­ben kap helyet a húszezer kalóriás teljesítményű hű­tőkompresszor is, ezáltal kétszeresé­re emelkedik az üzem hűtőkapaci­tása. Képűnk: Be­fejezéshez közele­dik a húsz méter magas kémény épí tése. A Tolna megyei önkiszolgáló boltok pénztárosnői is részt vesznek az országos versenyen ETTENTO ODRIGVEZ •IRTA: HORVATH JÓZSEF 10. Ólomlábon járó órák cammog­tak ei fölötte, s a kupé utasai szüntelenül cserélődtek. Csak a nagybeszédű utas horkolt ren­dületlenül a sarokban, aki reg­gel betéve tudta a menetrendi adatokat. Szép, napsugaras vasár­nap délelőtt volt, s amint Géza kibámult a suhanó tájakra, va­lóban, békésnek tűnt előtte min­den. Csak egy-egy félig, vagy földig lebombázott vasútállomás döbbentette rá, hogy a békesség egyelőre — illúzió. Fél kettő után néhám' perccel Somosszilágy állomásra futott be a személyvonat. Géza órájára pillantott: még egy jó óra, és Budapestre érkezik. Tízen, tizen­öten tolongtak a vasúti kocsi lép­csője körül. Géza az ablakon át figyelte az új utitársakat. Nyom­ban feltűnt neki, hogy mindany- nyian nagyon izgatottak. Egyesek széles taglejtésekkel magyaráztak valamit, mások dühös felhorka­násokkal ellenkeztek. Tán a he­lyekért marakodnak már oda­lent? — gondolta Géza. — De hiszen, van itt hely, elegendő! A somosszilágyi utasok bevo­nultak a kupéba. Ketten-hárman egyszerre beszéltek. Géza mind feszültebben figyelt az el­hangzott szavakra, s megpróbál­ta kihámozni értelmüket. Két férfi, egy idős, meg egy középkorú, a közvetlen közeiében telepedtek le. Géza az idős férfi­hez fordult: — Mi történt, bácsikám? — Álltunk az állomáson — mesélte hadarva az idős ember — egyszer, úgy egy óra tájban megszólal a rádió, art mondja, felolvassák a kormányzó úr szó­zatát. — Nem szózatát, kiáltványát! — igazította helyre a beszélőt a tőszomszédja. — Mindegy az, kérem, elég az hozzá, hogy fel is olvasták. Géza nagyon izgatott lett. Sür­gette volna az úti társat: — És mi volt abban a szózat­ban? — Bizony, én nem tudnám éppúgy elmondani, mert régen hallottunk mi már ilyesmit, ké­rem! — mondja fénylő szemmel az idős ember. De a másik, újon- man jött útitárs annál tömöreb­ben megfogalmazta a kiáltvány lényegét: — Az volt annak a veleje, hogy elegünk volt a német só­gorból, és békét kötünk az oro­szokkal, meg az angolokkal, szó­val, akikkel eddig háborúban voltunk. Géza szíve nagyot dobbant. De hiszen, akkor megvan a fordulat! Mekkora szerencse! Mekkora jó­tétemény! Legszívesebben már a következő állomáson leszállt vol­na a vonatról, hogv a legközeleb­bi vonattal visszautazzon Vere- bélyre. De a vonat egyhangú za­katolással fúrta magát előre a főváros felé. Megint a somosszilágyiakhoz fordult: — Más nem volt abban a kiált­ványban? Hátha eszükbe jut... — Na, még az is tisztán ki­hangzott belőle, — mondta a gvorsszavú, munkáskülsejű fér­fi, — hogy a németek elvesztet­ték a háborút. Géza csak most vette észre, hogy az a férfi, aki reggel óta a sarokban alszik, már ébren van és minden szóra kivörösöd­ve figyel. Élénken villog a sze­me, nem tudja, mit is mondjon, de látszik, hogy az indulattól majdnem szétrobban. A somos­szilágyi utas szavára pedig már nem állhatta tovább, válasz nél­kül: — Micsoda marhaságokat hor­danak itt maguk össze? Német­ország már régen megnyerte a háborút! Még eev kis idő, és olyan csapást mér az oroszokra, meg az angolszász cimboráikra, hogy soha többé nem fogják ki­heverni! Géza bosszúsan kapta oda a fejét: — Na, ne mondja! Honnét tudja ilyen jól? — kérdezte gú­nyosan. — Úgy? Hát kibújt a szög a zsákból, fiatalúr? — berzenkedett tovább á sarokban ülő utas. Gé­za csak most nézte meg jobban magának. Vagy kupec lehetett, vagy valami újsütetű politikus, de, hiszen ezt a két fajtát abban az időben roppant nehéz volt megkülönböztetni. A somosszilágyiak sem hagy­ták magukat: — Engedelmet, már hogyan volna ez marhaság? Miféle be­széd ez? — kérdezte az időseb­bik utas. — A saját fülemmel hallottam, amit a kormányzó be­olvastatott a rádióba. Már csak nem találok ki magamtól ilyes­mit! — Akkor gyalázatos árulás történt! — fújt egy nagyot a kupec kinézésű, s most már sen­kinek sem volt kétsége, hogy egy cégéres nyilassal van dolguk. A hangja most már fenyegetővé vált: — Jó lesz nem bedőlni ennek a mocskos uszításnak, emberek, mert még meg találják keserülni! — Hallja, ne sértegesse a kor­mányzó urat! — mordult fel most egy hivatalnokféle férfi. — Majd meglátjuk, ki keserűit meg az ef­féle beszédet! — Ugyan! — torkolta le a nyi­las a hivatalnokfélét. — A né­metek és Szálasi testvér már rég gyanítják, hogy miben töri a fe­jét Horthy Miklós! — Nahát, ez aztán tűrhetetlen impertinencia! — tört ki a felhá­borodás a hivatalnokból. Felug­rott a helyéről, s kinézett a fo­lyosóra. — Kalauz! Kérem, jöjjön ide! A kalauz nehezen szánta rá magát, hogy odaballagjon, mert más somosszilágyi utasoktól ép­pen akkor értesült a legújabb fejleményekről. — Tessék, kérem! — állt meg Gézáék fülkéje előtt. — Kalauz úr, ez a férfi gyalá­zatos módon sértegeti a kor­mányzó úr Öméltóságát. Kérem, ön, mint hivatalos közeg, azon­nal teljesítse kötelességét. A kalauz, akinek gyakorlatá­ban ilyesmi még aligha fordult elő, tanácstalanul tekintgetett széjjel. Mi az ördög lehet ilyen­kor egy hivatalos közeg köteles­sége? Nyilván, egyetlen értelmes. gondolat sem fordulhatott meg a feiébe-i, mert nagy sután, fél­szegen, így szólt a nyilashoz: — Kérem, az államvasutak te­rületén vagyunk, itt ne tessék sértegetni a kormányzó urat. Megértettük? A hivatalnok elképedt ekkora bárgyúság láttán, és nagy dühö­sen visszaült a helyére. Géza agyában lázasan kerge- tőztek a gondolatok. Mi lehet voltaképpen a kormányzói kiált­ványban? S ha valóban a hábo­rúból való kiugrást jelentette be a kormányzó, mi következik most? Lehetséges, hogy a néme­teket és a nyilaskereszteseket nem érte készületlenül ez a lé­pés? Idáig jutott gondolatban, amikor a nyilas ismét megszó­lalt, mintegy válaszolva Géza kétségeire: (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents