Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-27 / 228. szám

1961. szeptember 21. TOLNA MEG VEI NEPÜJSÄG 3 Jllaloii oiz A Régi Szőlőhegy gerincéről messze látni. Előttünk a »dzsun­gel«: apró kisparcellák, gazbaborult, direkttermő szölöskertek, szemben velünk a Lapos-szántó, hátunk mögött szárazszárú kuko­ricással a messze nyúló Aranybánya-dűlő. A kitárulkozó határ, a majosi Aranykalász Termelőszövetkezet gazdáinak szorgos mun káját mutatja. A vetést október végére akarják befejezni A Gyékényes-dűlőben Galam­bos János, a gépállomás trak­torosa, Szőts N. Lajos és Bíró József szövetkezeti gazdákkal ve­ti az őszi árpát. — A jövő héten befejezzük az őszi árpa vetését — mondja Ettig László, a szövetkezet elnö­ke. — Nézze csak ott — mutat a dombra — a borsóföldön már jól előkészített talaj várja a bú­zát. Nyári mélyszántást végez­tünk, majd diszktillerrel dolgoz­tuk meg a földet, s e hónap vé­gén, vagy október elején itt kezdjük meg a búzavetést. Jó lenne eső, de meddig várjunk még? Nemcsak a borsóíöld, de az Attila és Szöcske szántóban is készen várják a feltört vöröshe- re-földek a búzát. A majosiak 480 hold búzát vetnek, s már 220 holdat elő is készítettek. Ettig elvtárs, az elnök ismer­teti a vetés szervezési formáit is. — Most még egy géppel ve­tünk, de mihelyt kész lesz az árpa, a búzát már két gép veti. Először a magyar Bánkúti búzát, utána a külföldieket vetjük. A búzaterület 40 százalékát vetjük el nagyhozamú, külföldi búzafaj­tákkal. A kenyérgabona vetésterületét Majoson is növelik, aztán nagy­hozamú búzafajtákat is vetnek, így a szövetkezet az idei 13 va­gonnal szemben, jövőre már 14 vagon kenyérgabonát ad el szer­ződésre. Törik a kukoricát A major mellett a hosszúhold- dűlőben törik a kukoricát. A táb­lákban utakat vágtak, az út mel­lett aranysárga kukoricarakások. Az egyik úton megindultunk Et­tig Lászlóval, s rátalálunk Lász­ló Irénkére, meg az öccsére, a Jóskára. Dobálják a szép csö­veket a rakásra. írónké elsős gimnazista, a Jóska meg hetedi­kes a majosi általánosban, de ' zsákokat. ilyen nagy munkák idején ők is a határban találhatók. Ebben a táblában nem fizet rosszul a kukorica. Kiss János brigádvezető irányításával, Lász­ló Vilmosné, Gáspár Ferdinánd- né, György Béla rakják a kocsik­ról a góréba. Kiss János szerint megadja a 30 mázsa csövest hol­danként. — Az a jó, hogy már vagy 300 mázsát a góréban tudunk — jegy­zi meg elégedetten a hrigádve­zetö. Tulajdonképpen azért törik itt a kukoricát korábban, hogy a szárát megetethessék. Szecská­nak vágják össze és úgy adják az állatoknak. Idén korábban szedik Majoson is a kukoricát a szokásosnál. Azért is, mert ebben a ritka szárazságban előbb érik, de azért is mert a szárát nedves répasze­lettel. borsó és here pelyvával be- silózzák. A silókukorica itt sem fizetett jól. a felét sem adta. mint várták, így pótolják hát a kiesést, mert az 1000 köbméter silónak a gödörbe kell kerülnie. Nem lehet dicsekedni a kuko­rica hozamával, Majoson sem éri el a tervezettet, de viszony­lag itt jól fizet, mert kétszer alaposan és a felét harmadszor is megkapálták. Ez is bizony­ság: nem minden függ az idő­járástól, a jó munka, kedvezőt­len időjárás mellett is gyümöl­csöt terem. A majosiak azt a 15 vagon má­jusi morzsoltak aminek eladá­sára szerződést kötöttek, át is adják a Terményforgalmi Válla­latnak. Ezenkívül jut még ku­korica arra is, hogy fejlődő ál­latállományukat kellően ellás­sák. Sötétedésig dolgoznak Mire a krumpliföldre érünk, a nap a dombok mögé búvik, és kabát kívánkozik az emberekre. Néhány asszony szedi a cókmók- ját és hazafelé indul A férfiak még maradnak, vontató robog a krumpliföldre, pakolják fel a telt Sebestyén Orbán elégedetlen a krumpliterméssel. — Ezt a nagy aszályt nagyon megsínylette, a féreg is bántja, lehetne szebb is. Az út mellett Jánosi Vilmosné és Irénke lánya hajladozik. Vá­logatják a kapával kibontott krumpligumókat. Elég sok ma­rad a földön, apró és hibás. A krumpliföld szomszédságá­ban forgatják ki a cukorrépát. Ebből meglesz a 150 mázsás terv, s jó ütemben halad a szedése. — Nem nehéz nálunk a beta­karítás, a szárazság ellenére sem — Összegezi a látottakat az el­nök. — Jól megmunkáltuk a ka­pásokat, megkapták a talajmű­velést, az ápolást, így most nem csontkemény a talaj. Mire bejárjuk a kétezer hol­das határt, besötétedik. Az em­berek szedelőzködnek, hazaindul­nak. Dolgos ősz van most Ma­joson, egész évi szorgos munká­juk gyümölcsét takarítják össze, hogy a télen annál jobb érzéssel pihenhessenek a szövetkezeti gazdák. Gyenls János Mindenkit takarékossá, vagy jobban takarékossá neveljünk Takarékossági értekezlet Szekszárdon A jó ügyhöz méltó buzgalom, a lelkes segíteni akarás — ez jel­lemezte a tegnapi takarékossági értekezletet, amelyet Szekszárdon a Közalkalmazottak Szakszerv e csak a nagy, hanem a kisebb he* lyeken is rendez ezzel kapcsolat­ban ankétokat. Ezután Czéh Lajos, az OTP megyei fiókjának vezetője be­zete várközi klubhelyiségében; S7éu a takarékossági mozgalom rendezett az OTP. Itt beszelte.? céljáról Különösen az ifjúság kő. meg a megye párt-, tanácsi és tö­megszervezeti vezetői, képvise­lői, a Pécsi' Postaigazgatóság és az Országos Takarékpénztár ve­zetői az október 9-e és november 15-e között megrendezésre kerü­lő takarékossági napok végleges programját. A takarékossági napok megren­dezése felett védnökséget vállalt a Hazafias Népfront Megyei Bi­zottsága Ennek jegyében nyitot­ta meg az értekezletet Hunyadi Károly, a népfront megyei titká­ra. Beszélt arról, hogy bebizonyo­sodott a tavalyi tapasztalatok alapján, miszerint komoly politi­kai munkára ad alkalmat a taka­rékosságra való mozgósítás. Ép- i pen ezért az idén a népfront nern­Megnyílt az újjáépített bonyhádi Béke Étterem Vasárnap átadták rendeltetésé- vendéglátóipari ellenőr és Né- nek Bonyhádon a Béke Éttermet, meth Zoltánná üzletvezető kísére- amelyet közel félmilliós költség- tében megismerkedtünk a konyha gél alakítottak át. A helyi ktsz újdonságaival is. dolgozói modern éttermet vará- A konyha kedvence egy uni_ verzális háztartási gép, amely 14 féle műveletet tud elvégezni. Az zsoltak a korszerűtlen vendéglő helyére. csere tek, uj muanyagborítasu ^ kés£mk* ^ három h,tal_ “yelmes bÄ Ä hűtőszekrény biztosítja a tá­Ä a SEJ rolást. Megrövidítették az utat is régiek helyére. A padlót ízléses műmárványlapokkal fedték be. A terem egyik végében bárpul­egy ajtó megnyitásával, az étte­rem és a konyha Között, s így ♦ t a- k-7-c,- rllf 1 n'i,! a felszolgálás gyorsabb lett és a tot es hutoszekrenvt állították dé„ ÍL - meleepn kerül az fel^aho! a kávéfózögép is mű- *le a ködik. Uj függönyök és színes drapé­riák választják el a helyiségeket hangsúly a tisztaságon van és ezért a személyzet számára női és férfi öltözőket és mosdókat egymástól, s a színek közül esu- ,, , , , , , ... , . pin . riburko!., n»*z « * kissé. A világítást is teljesen ki- delkezésére cserélték, fénycső-csillárok teszik ” e/xscre' hangulatossá esténként a helyi­séget. a dolgozók ren­A folyosókon még rendetlenség uralkodik, hiszen az emeleten Megoldódott a tisztálkodás prob még építkeznek, de lent már lémája is, mosdót építettek a nagy a sürgés-forgás, hogy kielé- vendégek számára. gítsék a bonyhádi vendégek kí­Hétfön már teljes üzemmel mű- vánságát. akik észrevehető öröm- ködött az étterem és a csokor- mel veszik birtokukba az új ét- nyakkendős pincérek előzékeny termet. kiszolgálása után Tatár Nándor -Hí­rében végzett munka kapcsán je­gyezte meg, hogy nemcsak a mil­lió forintokon mérjük le az ered­ményt, hanem azon is, hogy anya­gi alapokon is biztosan álló em­bereket neveljünk. A biztos anya­gi alapokon álló emberek az élet a szocializmus építésének más területén is biztosan álló embe­rekké válnak. Természetes az sem mellékes dolog, hogy közel 70 000 takaré­kos ember van a megyében, s az elmúlt évi takarékossági napok 116 milliójával szemben napja­inkban 139 millió a lakosság ta­karékoskodásának eredménye. Ez jó az egyénnek, jó az országnak egyaránt. Végül ismertette a takarékos- sági napok programtervezetét, amelyet az egymás után felszó­lalók elfogadtak, sőt javaslataik­kal kiegészítettek. írásos és sze­mélyes segítséget kértek az OTP- től a felvilágosító munkához Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője, Tr'-.ics Mihályné. a nőtanács me­gyei titkára, Mayer Rezső, a KPVDSZ és a szakszervezetek mintegy 40 000 tagja nevében ígérte az ismertetés továbbítását Gyugyi János, a megyei tanác9 elnökhelyettese a tanácsok segít­ségét, Tatár Lajos, a KISZ me­gyei titkára a megye KISZ-fia­taljainak támogatását, Andrássy Aladár, a Pécsi Igazgatóság he­lyettes vezetője a postások foko­zottabb közreműködését tolmá­csolta Még több hozzászóló után Czéh Lajos válaszolt a felszólalá­sokra. Bátran lehet állítani, hogy az értekezlet elérte célját. A kö­zeli napokban meginduló munka ennek jegyében indul: A holnap­ra gondoló, a jövőbe bizakodva néző, biztos alapokon álló em­ber csak az lehet, aki anyagilag is stabil. S indul a munka e jelszóval: Mindenkit takarékossá vagy job­ban takarékossá neveljünk. ETTESTŐ ODRIGUEZ IRTA: HORVÁTH JÓZSEF 9. — Nem tudom. Azt hiszem, valami készül. Annyi mindent rebesgetnek. Olyasmit is, hogy Horthy kormányzó ellenére tör­ténnek most a dolgok a politiká­ban, ő talán legszívesebben ki­ugrana a Háborúból. — De hát, hogyan lehetséges az, hogy az államfő akarata elle­nére akármi is történjék az or­szágban? — No, hiszen, én csak úgy mondom, fiam, amint rebesgetik. Én ehhez nem sokat értek. De valaminek kell lennie a dolog­ban. Az például igaz, hogy az ország keleti részén már bent vannak az oroszok. — Hihetetlen. — Én azt is el tudom képzelni, hogy emiatt valami fordulat lesz. De te, fiam, ne csodavárással töltsd az időt. Józanul, mindig józanul ítéld meg a helyzetedet, és sohasem jóhiszeműen! Én a túlzott jóhiszeműségtől óvlak a leginkább. — Ne félts, papa. Most pedig búcsúzunk. A mamának... mondd azt, hogy hirtelen el kellett utaz­nom. — A mamát én vállalom. Apa és fia forró búcsút vett egymástól Géza leheveredett az ágyra, de nem jött álom a sze­mére. Hajnalban felkelt, kióva­kodott a házból. Senkit sem akart felébreszteni. De apja már ott állt a kapualjban, és hosz- szan megszorította a fia kezét. Tíz perc múlva Géza kint volt a verebélyi állomáson. Még mi­előtt felszállt a vonatra, vett egy friss, vasárnapi újságot. Vasárnap volt, 1944 október tizenötödike. A személyvonat kidöcögött a városkából. III. Reggel hét óra volt, amikor Fodor Géza átszállt a budapesti vonatra. A kupé nem volt zsú­folt. Géza kényelmes helyet ka­pott egy harmadik osztályú fül­kében. A kalauztól megkérdezte, mikor érkezik a vonat Budapest­re? Még mielőtt a kalauz felel­hetett volna, egy ismeretlen utas válaszolt: — Fél három után, öt percre. Hja, olyan unalmas út lesz ez, uram, mint a vénség. Géza észbe kapott: nem kellett volna elárulnia, hogy a fővárosba tart. Ismét a kalauzhoz fordult: — Vajon, Debrecen felé mikor kapok csatlakozást? Az ismeretlen utitárs megint belekotnyeleskedett a kérdésbe: — Te jó isten, Debrecenbe? Ki­lyukad a háta, uram, mire odaér. — Este, 9 óra 10-kor indul a debreceni személyvonat a Nyu­gatiból. — közölte a kalauz. — Köszönöm. — bólintott Gé­za, és beletemetkezett az újság­ig A sokbesrédű utitárs csaló­dottan látta, hogy ez a fiatalem­ber nem óhajt vele szóváltásba merülni, ezért nekivetette a há­tát a fapad támlájának, és igye­kezett elaludni. Géza figyelmesen elolvasott minden sort a lapban. Nem volt gyakorlott újságolvasó, s így nem lelte meg azonnal a szavak ér­telmét. a politikai fogalmak és kifejezések mögött rejlő valódi szándékokat. Hiszen mindig meg­elégedett azzal, hogy átfutotta a címanyagot. De most, hogy na­gyon ráért a tüzetesebb böngé­szésre, sok minden feltűnt neki a cikkek és hírek szövegében. Leginkább pedig az. hog« há­rom cikk címében is ott virított a szó: béke, vagy békesség. Bé­ke...? — tűnődött Géza. Mi akar ez lenni? Háború van, sőt, még csak most lesz igazán háború, hoov a front az ország földjére hengeredett. Háború van, s aki idáig nem állt állig fegyverben, most behívják, a tűzvonalba ve­zénylik azt is. Öldöklés a fron­ton, öldöklés a hátországban. Egy-egy szőnyegbombázás ször­nyű óráiban tízezerszámra pusz­tulnak el az emberek, asszonyok és gyermekek. Magyarország csak most válik igazán a hadak útjá- vá. És az újságok a békéről ír­nak. Mit jelentsen ez? No, és a többi furcsa, eddig alig használt fogalom. Azt mond­ja a vezércikk: »Bennünket min­dig is a tiszta magyar érdek ve­zérelt, bármit hozott is a sor­sunk...« Tiszta magyar érdek? — töprengett Géza. — De hiszen ez, úgy mondták, totális háború, amelynek célja az európai új rend... És ennek a háborús szö­vetségnek vezérlő ereje Hitler Nagynémet Birodalma... Hogyan lehet akkor így fogalmazni: tisz­ta magyar érdek?... Vagy ezt már nem a háborúra, éppen nem a háborúra érti a cikkíró? Mindez szöget ütött a fiatal, s a politikában teljesen járatlan ta­nár fejébe, de logikájából többre nem futotta. A homályos sejte­lemnél többre nem jutott. Nézzük csak, ezt az eszmefut­tatást... Rövid, dőlt betűs írás, de feltűnő helyen, nehogy az olvasó szeme kikerülje... De hiszen ez Horthy kormányzó dicsőítése az egész. Vagy emögött is volna va­lami rejtett szándék?... Lássuk csak, a kormányzónak most sem névnapja, sem születésnapja, de egyéb évfordulója sincs ezekben a napokban... Tehát minden apropos nélkül írnak az államfő személyéről. Azt mondja: -Fő- méltóságú kormányzó urunkat mindig is a magyarság megtartá­sának, megmentésének nemzet­építő gondolata vezérelte... Most is, amikor nehéz órákat mért ránk a történelem. Főméltóságú Urunk azon fáradozik, miként szolgálhatná legjobban, leghíveb­ben és legteljesebben nemzetét... Nyugodt lehet minden magyar, ö ott fent, a Várban nem alszik, de munkálkodik a Haza javán. S nekünk, valamennyiünknek szent kötelességünk, hogy az ö szavára figyeljünk, mindig cselekvésre készen, mindig tántoríthatatlan hűséggel...« A magyarság megmentése... Nehéz órák... Miként szolgálhat­ná leghívebben a nemzetet... Az ö szavára figyeljünk... Fodor Gé­za ötször is elolvasta ezeket a sorokat. Vértes igazgató megjegy­zése, és az apja néhány mondata jutott eszébe: valami fordulatról rebesgetnek... Hiszen ha mindezt beágyazza a látható körülmények közé, csakugyan sajátságos el­lentmondásra bukkan. Maga sem tudta, miért, tá­madt valarhi zsenge re­ménység benne. Hogyan is mond­ta az apja? Talán nem is kell sokáig üldözöttként élnie... Bár­csak igaz volna! (Folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents