Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-26 / 227. szám
1961. szeptember iC, .,2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG A szovjet kormány közleménye a leszerelés kérdésében folytatott szovjet - amerikai tárgyalásokrél New York (TASZSZ): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetője átnyújtotta Monzsi Szlim- nek, az ülésszak elnökének a szovjet kormány közleményét a leszerelés kérdésében folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokról. Mint a közlemény megállapítja, a szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonított a szovjet—amerikai tárgyalásoknak, mert úgy vélte, hogy e tárgyalások során mindkét fél őszintén törekszik majd álláspontjaik maximális közelebb hozására. A közlemény részletesen kifejti azokat az indítékokat, amelyek arra késztették a szovjet kormányt, hogy ragaszkodjon az általános és teljes leszerelés haladéktalan megvalósításához és hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány reálisan teljesíthető feladatnak tekinti az általános és teljes leszerelést. A kétoldalú tárgyalások folyamán a szovjet fél hangsúlyozta, mennyire fontos jelentőségű a megegyezés atekintetben, hogy olyan egységes szerződést dolgozzanak ki és kössenek meg, amely magában foglalja az általános és teljes leszerelés minden szakaszát és megszabja mind az egyes szakaszok, mind az egész program megvalósításának konkrét határidejét. A Szovjetunió azt javasolja, hogy négv-öt év alatt fejezzék be az általános és teljes leszerelést. Ez reális határidő — hangsúlyozza a közlemény. — A Szovjetunió kész megvitatni az általános és teljes leszerelés programjának megvalósítására vonatkozó más határidő-javaslatokat is. Véleménye szerint azonban a megállapított határidőnek minden körülmények között teljesen meghatározottnak és a lehetőség szerint rövidnek kell lennie. A tárgyalások folyamán a szovjet fél részletesen kifejtette a Szovjetuniónak a leszerelés nemzetközi ellenőrzésének kérdésében fenntartott álláspontját. A Szovjetunió híve annak, hogy szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett hajtsák végre a leszerelést és sohasem járul hozzá semmi olyan leszerelési intézkedéshez, amelynek megvalósítását nem ellenőrzik hatásosan •— hangzik a közlemény. A közlemény emlékeztet rá, hogy a szovjet kormány és annak vezetője, Nyikita Hruscsov több ízben kijelentette: ameny- nyiben a nyugati hatalmak elfogadják az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatot, a Szovjetunió feltételek nélkül elfogadja e hatalmak bármely ellenőrzési javaslatát. Teljesen nyilvánvaló — hangsúlyozza a közlemény —, hogy nem a Szovjetunió álláspontja akadályozza a leszerelés fölötti ellenőrzés problémájának megoldását, hanem a nyugati hatalmak kormányainak az a kísérlete, hogy e problémával mesterséges gátat teremtsenek a leszerelés útjába. A Szovjetunió, amikor ragaszkodik a leszerelés hathatós ellenőrzéséhez, ugyanakkor határozottan fellép a fegyverzet fölötti ellenőrzés ellen — hangzik a közlemény. — A Szovjetunió síkra- száll azért, hogy hatásos ellenőrzés mellett hajtsák végre csakúgy a leszerelés egész folyamatát, mint külön-külön, elejétől végig mindenintézkedést. A közlemény a továbbiakban Ismerteti a Szovjetuniónak az ellenőrzésre vonatkozó konkrét javaslatait. A szovjet javaslatoknak megfelelően a nemzetközi ellenőrző szervezetbe bekerülne a szerződésben részt vevő valamennyi állam, amelynek képviselői értekezletre gyűlnének össze. Az értekezlet megválasztja majd az ellgiőrző tanácsot, amelynek a szovjet kormány véleménye szerint a szocialista országok, a nyugati katonai-politikai szövetségekhez tartozó államok és a semleges államok képviselőiből kell állnia. A szovjet kormány közleménye a továbbiakban fejtegeti azt az álláspontot, amelyet az Egyesült Államok foglalt el a kétoldalú tárgyalások első két szakaszában Washingtonban és Moszkvában, ahol az amerikai küldöttség teljes egészében elutasította az általános és teljes leszerelés programjának megvitatását. Az amerikai küldöttség, amely ragaszkodott ahhoz, hogy csupán az általános elvekben állapodjanak meg, odáig vitte a dolgot, hogy az általános és teljes leszerelést helyettesítsék olyan intézkedésekkel, mint a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártásának megszüntetése, az űr-berendezések íeljuttatásának ellenőrzése és így tovább, jóllehet ezeknek az intézkedéseknek a valóságban semmi köze a leszereléshez. Az amerikai fél, mutat rá a közlemény, „a nemzetközi fegyveres erők" létrehozásának szükségességére helyezte a fő hangsúlyt és olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyek azt célozzák, hogy a Biztonsági Tanács megkerülésével alakítsák meg eze két az erőket. Érthető — mutat rá a közlemény —, hogy az Egyesült Államok ilyen álláspontja mellett nem jöhetet létre semmiféle megállapodás. A szovjet kormány, hogy elmozdítsa a holtpontról a tárgyalásokat. a moszkvai megbeszélés végén kifejezte: kész akár az általános és teljes leszerelés alapelvciről is megállapodást kötni. Az Egyesült Államok képviselői azonban nem fogadták el a közös dokumentum szovjet tervezetét az általános és teljes leszerelési szerződés alapelveiről szóló nyilatkozatot. A közlemény megállapítja, hogy a kétoldalú tárgyalások utolsó szakaszában — New Yorkban — az Egyesült Államok elfogadott egy sor olyan tételt, amelyhez ragaszkodott a szovjet fél, s a szovjet kormány ezt figyelembe véve, arra a következtetésre jutott, meg van a lehetősége, hogy az ENSZ-köZgyúlés elé a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös javaslatot terjesz- szen „az elvekről szóló nyilatkozat” címen, mint irányelv-tervezetet, az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv számára. A közlemény rámutat, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet fél kívánságára szeptember 19-én hozzájárult ahhoz, hogy az „elvekről szóló nyilatkozatból” iktassák ki azt a tételt, amely szerint nemcsak a leszerelési intézkedések felett kell ellenőrzést teremteni, hanem azok felett a fegyveres erők és fegyverzet felett is, amelyek a leszerelés ilyen vagy olyan szakaszában az államok tulajdonában maradnak. A szovjet kormány — hangzik a közlemény — ugyanakkor kijelenti, hogy amennyiben az Egyesült Államok és szövetségesei nem mondanak le arról az álláspontjukról, amely a fegyverzet feletti ellenőrzés megteremtésére irányul, akkor komoly nehézségek támadhatnak az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével kapcsolatos tárgyalásokon. A közlemény rámutat, hogy a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni: mélységesen elvi kérdés az, hogy megvalósítsák a leszerelést ellenőrzés mellett, vagy hogy ellenőrzést teremtsenek a fegyverzet felett. A tárgyalások folyamán — mutat rá a közlemény — lehetetlennek bizonyult a megegyezés az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv összetételét illetően, mivel az amerikai javaslatok szerint a semleges államokat továbbra is távol tartják a leszerelés kérdésében folytatandó tárgyalásoktól. A szovjet kormány elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a közgyűlés e tekintetben olyan határozatot hozzon, amely egyenjogú részvételt biztosit a leszerelési tárgyalásokon minden olyan államnak, amelynek ehhez törvényes joga van és mely államok nélkül nern lehet eredményesen tárgyalni. Zorin levele McCloyhoz New York (TASZSZ). V. A. Zorin, aki képviselte a Szovjetuniót a leszerelés kérdésében folytatott kétoldalú szovjet—amerikai tárgyalásokon, 1961 szeptember 20-án levelet intézett Mri -;yhoz, az Egyesült Államok képviselőjéhez. Megkaptam ez év szeptember 20-i levélét, — hangzik Zorin levele — amelyben ön magyarázza azt az álláspontot, amelyet az Egyesült Államok szándékszik elfoglalni a további leszerelési tárgyalásokon. A kétoldalú véleménycsere folyamán köztünk létrejött megállapodás szerint az Egyesült Államok hozzájárult, hogy a leszerelési tárgyalások elveiről szóló szovjet—amerikai közős kormánynyilatkozatba ne kerüljön be az az, ön előtt ismeretes tétel, amelynek elfogadása egyetértést jelentene a fegyverzet fölötti ellenőrzés megteremtésének koncepciójával a leszerelés fölötti ellenőrzés helyett. Levelében ön rámutat, hogy ez a tétel »kifejezi az Egyesült Államok álláspontjának kulcs-elemét.-« Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy mint ön tudja, a szovjet kormány és annak vezetője, N. Sz. Hruscsov, nyilatkozataiban elég részletesen és világosan kifejezte az általános és teljes leszerelés fölötti ellenőrzés kérdésében elfoglalt szovjet álláspontot. A Szovjetunió síkra- száll az általános és teljes leszereléssel kapcsolatos intézkedések leggondosabb és legszigorúbb nemzetközi ellenőrzése mellett. A Szovjetunió, amikor ragaszkodik a leszerelés hatásos ellenőrzéséhez, és maximálisan meg akarja könnyíteni a megegyezés elérését egy ilyen ellenőrzésre vonatkozóan, ugyanakkor határozottan fellép az ellen, hogy ellenőrzést teremtsenek a fegyverzet fölött. Az ön leveléből kitűnik, hogy az Egyesült Államok ellenőrzést akar teremteni afölött a fegyveres erő és fegyverzet fölött, amely a leszerelés ilyen, vagy olyan szakaszában az államok tulajdonában marad. Égy Ilyen ellenőrzés azonban, — amely gyakorlatilag a fegyverzet ellenőrzését jelenti, — a törvényesített kémkedés nemzetközi rendszerévé válhat, ebbe pedig magától értetődően, egyetlen állam sem egyezhet bele, ha törődik biztonságával és a világbéke fenntartásának érdekeivel. Az Egyesült Államok e kérdésben elfoglalt álláspontja — ha ragaszkodni fog a fentemlített tételhez — okvetlenül megnehezíti az általános és teljes leszerelés programjában való megegyezést, amely program általános elveit illetően már létrejött közöttünk a megállapodás. Ami a Szovjetuniót illeti — hangzik befejezésül a levél — a jövőben is minden erőfeszítést megtesz a hatásos nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelésről szóló szerződés gyors kidolgozása érdekében. Nincs válságban az ENSZ jóllehet, amerikai hivatalos körök nagyon is sokat emlegetik az utóbbi időben az ENSZ »halálát«, a világszervezet »katasztrófáját«. A valóságban az az amerikai manőverezés fog válságba jutni, amely évek hosszú sorún át meg tudta akadályozni hírhedt szavazógépezetével olyan fontos nemzetközi kérdések érdemi megvitatását, mint az általános és teljes leszerelés, vagy Kína ENSZ- tagsága. A világ képe megváltozott, s ez tükröződni fog a világszervezet most kezdődött ülésszakán is. Az amerikai hivatalos körök most, hogy mentsék, ami menthető, »váratlanul hozzájárultak« ahhoz, hogy felvegyék a közgyűlés napirendjére a kínai ENSZ-képviselet kérdését. Az amerikai diplomácia, félve a teljes elszigetelődéstől, kénytelen volt visszavonulni, ez a visszavonulás azonban egyben új taktikát is eredményezett. Mert az amerikai diplomácia most a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállítása helyett azzal akarja a kérdés érdemi megoldását bizonytalan időre elhalasztani, hogy a közgyűlés egyelőre maradjon meg a »Kína ENSZ- képviseletéről« szóló vita keretein belül. Hasonló mesterkedés tapasztalható az amerikai diplomácia részéről a leszerelés kérdésében Is. Az amerikai delegáció ugyanis, az angolokkal együtt, azt javasolja, hogy az általános és teljes leszerelés kérdését és a nukleáris kísérletek megszüntetését egymástól függetlenül vitassák meg. Ezt a fontos és egymással szoros kapcsolatban álló kérdést így szétszakítani nem lehet. Annál kevésbé, mert az elmúlt évek jó'példát mutattak arra, hogy az amerikai küldöttség hozván halogatta a megoldást a nukleáris kísérletek megszüntetéséről folvó tárgyalásokon, amely vétrölis teljes kudarcba fulladt. De egyébként is, ha létrejön a teljes és általános leszerelésről szóló megállapodás, ez eleve kikapcsolja a nukleáris kísérleteket is, tehát nyilvánvaló, hogy az egész kérdéskomplexumot kell megoldani, nem pedig a részletekben keresni a kibúvót, mint az amerikai diplomácia teszi. Az Egyesült Államok leszerelési manőverei kizárólag egy célt szolgálnak: szeretnék törvényesíteni a jelenleg is folyó földalatti nukleáris robbantásokat. A semleges országok belgrádi értekezlete felhívással fordult a Szovjetunióhoz, és az Egyesült Államokhoz, kérve, hogy a jelenlegi, aggasztó helyzetben mindent kövessenek el a béke fenntartása és biztosítása érdekében. Hruscsov elvtárs újból leszögezte: a Szovjetunió bármikor és bárhol, bármilyen színtű tárgyalásokra hajlandó, s kizárólag az Egyesült Államoktól függ, hogy létrejön-e olyan megállapodás, amely tisztázza az összes vitás nemzetközi kérdést és ezzel elhárítja a háború veszélyét. Az ENSZ természetesen nincs válságban, s a világszervezet körül mesterségesen szított »válsághangulat« csak újabb mesterkedés, hogy elhalasszák a fontos nemzetközi problémák megvitatását. Sőt, a világszervezetnek épp most lesz lehetősége arra, hogy valóban megtestesítse eredeti hivatását, a világ népeinek ösz- szefogását, a béke védelmét. Ehhez azonban múlhatalanul szükséges Kína ENSZ-jogainak helyreállítása, hisz a csangkaj- sekista klikk nem képviselheti a több, mint 600 milliós kínai népet. De az is szükséges hozzá, hogy végrehajtsák azokat a szervezeti változásokat, amelyeket a Szovjetunió javasolt, s amelyek nélkül elképzelhetetlen a világszervezet zavartalan és eredményes munkája. Befejezte „országjárását“ de Gaulle tábornok Maurice Thor ez beszéde Párizs (MTI). De Gaulle tábornok vasárnap befejezte a három déli megyében csütörtökön elkezdett »országjárását«. A köztársasági elnök Párizsba visszatérve egymás után fogadja a politikai pártok vezetőit. De Gaulle tábornoknak a pártok iránti lenéző magatartása Ismeretében általános meglepetést keltett párizsi politikai körökben és a sajtóban is az államfő kezdeményezése. Az Humanité megjegyzi, hogy egyes értesülések szerint a köz- társasági elnök és a pártok küldöttségeinek megbeszélésein szó lehet a nemzetgyűlés feloszlatásának lehetőségéről és új választások kiírásáról, is. De Gaulle tábornok Francia- ország első pártját, a Francia Kommunista Pártot nem hívta meg az Elysée-palotába. A köz- társasági elnök osztálypolitikája és kommunistaellenessége újból bebizonyosodott. A legerősebb francia párt véleményét azonban Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára vasárnap Vitryben nagyszabású tömeggyűlésen juttatta de Gaulle tudomására. Thorez leszögezte: — A franciaországi politikai helyzetet a tényleges személyi diktatúra léte és a demokrácia folyamatos visszaszorulása jellemzi. Azt az igazságot, amelyet a kommunisták már három é-re kiáltanak világgá, ma már azok is elismerik, akik 1958-ban a népszavazáson igennel szavaztatták követőiket, azok is, akik 1960- ban de Gaulle-nak teljhatalmat adtak, azok is, akik ez év áprilisában igazolták az alkotmány 16. szakaszának alkalmazását. A köztársasági elnök hatalmának árnyékában a fasiszták előidézte polgárháború veszélye csak növekedett. A francia munkásosztály ítélte kudarcra két ízben is Lagaillarde, majd Sálán összeesküvéseit . A kormány pedig, amely elnéző a plasztikbombás merénylőkkel szemben, megbocsátó az Összeesküvők iránt, valahányszor a veszély eltávolodott, ismét a dolgozók és a demokraták ellen fordult. Nemzeti összefogásról beszélnek, de nem gondolnak másra, csak egy kaszt, egyetlen osztály érdekeire. Végezni kell ezzel a rendszerrel — Jelentette ki emelt hangon Maurice Thorez. — Nemcsak az alkotmány 16. szakaszáról van szó, hanem az egész alkotmányról az egész rendszerről, amely magában hordja a fasizmus örökös veszélyét. Helyre kell állítani, meg kell újítani a demokráciát. A kommunista párt hónapokkal ezelőtt valamennyi demokratikus párthoz programtervezetet juttatott el. Azt javasoljuk — mondotta Thorez —, hogy vitassuk meg együtt e programot és később együtt is valósítsuk meg. Minden munkás és demokratikus erő egységére, akciójára van szükség. Alakítsuk ki ezt az egységet, míg nem késő. Kommunistáknak, szocialistáknak, radikálisoknak, demokratáknak meg kell egyeznünk, együtt kell megváltoztatnunk a rendszert, együtt kell megmentenünk Franciaországot*
