Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
4: TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 1961. szeptember 84.-- ----— K ét hónappal a határidő előtt... ^ • Lábbelink teljesen elmerül a porban, ami nem is csoda, hiszen dózerek, dömperek járták keresztül-kasul a terepet, s vágták, taposták porrá a földet. Négy hónappal ezelőtt jártunk ezen a tájon, s most alig ismerünk rá. Ahol akkor cölöpverők verték csattogva a földbe a szádpallókat egy hosszú, téglalap alakú gödör mélyén, most negyven méter hosszú betonfolyosók húzódnak. A folyosók egyik végén a munkások a zsaluzást készítik a betonozáshoz, a másik oldalon hat méter magasban mered a levegőbe a zsilipfőkhöz vezető be- tonhíd. Valóban nagyszerű teljesítmény lesz az, ha a százegyné- hány ember összefog, és novem bér 7. tiszteletére két hónappal ! a határidő előtt elvégzi a 20 millió forintos gátépítést, amelyet az érdekelt szervek csak úgy jellemeznek: a kutyatanyai munkahely. Bognár István Nagyjavítást kap a kotrógép a »csillag-garázsban-«. EZ AZTÁN AZ ÖNKISZOLGÁLÁS! Az amerikai »Bell Telephone- cég laboratóriuma olyan elektro-, 1 nikus telefonközpontot próbál ki, j amely rendszeresen ellenőrzi salját munkaképességét. Az aulo- tnatikus központ az észlelt hibákat maga kijavítja. Ha a javítás j nem sikerül, a központ jelentést; ad le a hiba jellegéről és helvé- j ről, 1 nostori. A munkában, akárcsak a Tábit-brigád, a csatorna zsilipbe torkolló medrét kövezik. Fentebb egy kotró nyújtja el hosszú karját a föld felett Néhány ember sürög-forog körülötte. — A gépek nagyjavítását is elvégezzük itt, a helyszínen. Két műhelykocsink van, amelyek minden szerszámmal, géppel rendelkeznek. Jelenleg egy kotró, két dózer, egy árokásó, 12 dömper dolgozik, és mintegy száz ember, három műszakban — magyaráz Mihályi elvtárs. — A száraz idő nekünk kedvez, mipden fennakadás nélkül dolgozhatunk. Bár az éjszakák már hűvösek, & dömpervezetők néha fáznak. Az épülő töltést éjjel lámpa- füzérsor világítja meg. Dübörögnek a gépek, magasodik a töltés, a megmozgatott föld már közel jár a 400 000 köbméterhez. A zsilipnek és a töltésnek nagy jelentősége lesz. Tolnát és főlesj Rogyiszlót mentesíti az árvíztől, azonkívül öt kilométer hosszú holtágban, ahol eddig csupán vadhalászat folyt, tervszerű halgazdálkodást vezetnek be. — Vállalatunknak, a Vízügyi Építő Vállalatnak december 20- ra kell befejezni a munkákat a terv szerint. De már beszélge, tünk a munkásokkal arról, hogy ezt a határidőt megrövidítjük — magyaráz Mihályi elvtárs. November 7. tiszteletére azt a felajánlást akarjuk tenni, hogy a határidő előtt két hónappal készen leszünk. A zsilip szeptember végére elkészül, s akkor már csak a földmunkára lesz gondunk. A feltételek meglesznek ahhoz, hogy teljesítsük is- vállalásunkat. Három — mintegy két méter magas — betonfolyosó vezeti majd az új gáton keresztül a mözsi holt-Dunaág vizét. Mihályi Istvánnal, a munkahely vezetőjével belépünk az egyik folyosóba. Mennyezetéről víz- cseppek hullanak. Egy munkás vederből egy hatalmas ecsettel vizet fröcsköl kimért, gyors mozdulatokkal a folyosó betonfalára. A túlsó oldalon dolgozó munkások újabb betonréteget simítanak a falra. — Most készül a vízzáró vakolat — magyaráz Mihályi István. — A legkényesebb munka ez, pedig komoly munkát jelentett maga a betonozás is. A negyven méter hosszú műtárgyat végig egyszerre kellett be, tonozni. Előfordult, hogy egy brigád 24 órán keresztül dolgozott megállás nélkül, hogy a talajvíz ki ne mossa a betont. Amint a vízzáró vakolat elkészült, tíz napon keresztül kell vízzel locsolni, hogy a kötés teljes legyen, A munkás eközben befejezte a locsolást, lapátot fogott, hogy a folyosó alján összegyűlt vizet kilocsolja az új mederbe, amelyet már a négy hónap alatt vájtak a kotrógépek. Kijuthatunk a szabadba. Kint, a zsilipnyílások előtt a meder fenekét, oldalát kövezik. A Tábit-brigád dolgozik itt, az, amelyik — amikor kellett — 24 órát dolgozott egyfolytában. A brigádvezető — telt aréú, izmos fiatalember — jókora kövekkel birkózik, rakja azokat betonágyba. A brigádtagok Csongrád megyeiek. Vérbeli kubikosok. Amihez hozzáfognak, ég a kezük alatt a munka. — Az jelentett nagy feladatot, hogy a vízszint • alatt kellett dolgozni — magyaráz tovább a fiatal vezető —, mert a tolnai halászati szövetkezetnek az volt a kívánsága, hogy a zsilipet 30 centivel mélyebbre süllyesszük, mint az eredeti tervben volt. így jobban tudnak gazdálkodni a vízzel, mert ha a töltés teljesen elkészül, az eddigi vadvíz helyett zárt halastavat kapnak. Egy keskeny, imbolygó létrán felkúszunk a levegőbe nyúló betonépítményre. Amint a töltés elkészül, annak koronájával lesz egyvonalban. A zsilipfőn Kun Gábor — egy másik brigád vezetője — végez % a * .A 1 j Tábit, a brigádvezető »•tornamutatványt«. Hason fekve a zsilipfő aknájának felső szélétől egy méterre húz cementréteget egy kisebb kavicsösszefutásra. Éppen csak eléri kinyújtott karral, de a kanálról le nem esik semmi cementhabarcs. Az ő brigádja bátmoINNENSzeretem a zenét és szeretem a rádiót. Nincs annál szebb, mint beülni egy karosszékbe, megcsavarni a rádió gombját és valami jó zene mellett elábrándozni, hogy milyen szép is az élet. Egy . hét óta azonban teljesen lehetetlen számomra ez az egyébként könnyű művelet. Az történt ugyanis, hogy javításra vittem a rádiómat, és még néhány napig várni kell, amíg elkészül. Mellettem szól azonban az a váratlan szerencse, hogy az utcánkban minden házban van rádió. Hála házunk akusztikájának, az alsó és-, felső szomszédok rádióinak adását remekül hallom. A kellemetlen csak az, ha mindkét szomszédom egyidőben rádióz. Ilyenkor gyakran összetévesztem a nyolcadik és a kilencedik szimfónia egyébként ismert fortéit. Erre a zenehallgatási módszerre napokkal ezelőtt rájöttem, és azóta eddig jónak bizonyult. Reggelente megnézem a napi rádióműsort, és a zenei adások idejét pontosan megjegyzem. Ilyenkor aztán napközben meglátogatom valamennyi ismerősömet az utcában. Az elsőnél meghallgatom az első számot a másodiknál megállók és meghallgatom a másodikat és máris indulok tovább. Mire végigjárom az ismerőseimet az utcában, vége a műsornak. Tegnap éjjel .Haydn: Esz-dur szimfóniáját hallgattam a Jókai utcában az egyik ház előtt, amikor egy idős néni szólalt meg mögöttem: — Kit tetszik keresni? — Nagyékat, ott a sarkon — válaszoltam dadogva —, de beteg a szívem, így minden ötödik lépésnél meg kell állnom. __________ O NNAN I — Szegényke, pedig még mi« lyen fiatal — mondta ellágyulva az idős néni és becsukta a kisajtót. A koncert második részét mégis meghallgattam, csak azt már a Vermeshegyen — táskarádióból. . • — Rágyújtasz? — nyújtottam barátom felé a Kossuth cigarettával teli tárcámat — Köszönöm — utasította el — az egrit nem szeretem. Valóban, egri volt. Egészen véletlenül láttam a szivarkás doboz oldalán a feliratot, amikor kiszedtem belőle a cigarettát — Mondd, miről ismerted fel? — kérdeztem barátomtól. Előbb végignézett, únottan, mintha csak azt akarta volna mondani, hát te még ezt sem tudod? Aztán hozzáfogott az ismertetéshez, hogy bővítse ismereteimet: — Nézd! — kezdte a felvilágosítást — minden cigarettán találsz négy számot. Az első a gyár száma, a második és a harmadik az előállító gépé, a negyedik pedig a műszak számát jelzi. Nagyon értelmesen nézhettem, mert ezután még azt is elmesélte, hogy a lágymányosi gyár száma az egyes, kettes a debreceni, hármas az egri, a pécsi gyáré a négyes, és az ötös gyári számot a sátoraljaújhelyi dohánygyár viseli. Megköszöntem barátom fáradtságát, hiszen ezentúl nem kell általánosságban szidnom a dohányipart — hanem közvetlenül az előállító gyárhoz szólhatok néhány »kedves szót«, mert ismerem a gyári számokat. — Fekete — Gyufa-ügy Hallatlanul feküdt Laskainak a gyufacímke-gyűjtés. Nem volt nap, hogy végig ne járja a város összes trafikjait és fűszerüzleteit, újabb, és újabb skatulyák kedvéért. Ha csak a régi, megszokott mintákat találta, fitymálólag legyintett, de ha valami újba ütközött tekintete, akkor egyszerre lángra lobbant. — Nagyszerű! Ezt kérem! Akár kettőt is belőle! Azért pillanatig se gondoljuk, hogy ö maga foglalkozott a gyu- facimke-gyüjéssel, vagy pláne, leáztatással. A gyufa-címke, neki jegy volt, belépőjegy, egy emelettel feljebb, a Kozáriék konyhájába. Lehet, hogy ez így nem elég világos, de mindjárt világosabb lesz, ha kinyilatkoztatom, hogy Kozáriéknak két gyermekük van. Egy kisfiú, akit Laskai skatulyákkal traktál, és egy nagylá- nyocska, aki... aki, szóval tetszik Laskainak. Szegény, szende kisfiúnak esze ágában sem volt gyufacímkét gyűjteni, úgy beszéltetett rá, mivelhogy csinos kis fruska a nővére, s mivel, hogy sokkal egyszerűbb, csak úgy, a konyhaajtón át belépni valahova egy-két skatulyácská- val, mint az első ajtón csengetni, parádéban... Laskai tehát vásárolta a gyufát, mint más a cukrot és Kozári Gyurika nehéz szívvel bár, de kényszerűségből gyűjtötte. Pedig egyik este a mamája is ráripako- dott. — Hagyd már abba azt a butaságot! Nem tudsz valami más játékot kitalálni? Oh, Gyurika tudott volna, nagyon is tudott volna, dehát akkor mi lesz Laskai bácsival? Hogyan mondja meg Laskai bácsinak, aki olyan boldogan jön fel hozzájuk... Laskai jött is, állandóan, amíg egy napon észre nem vette, hogy Gyurika nővérkéje a gyufa-tornyok ellenére sem törődik ővele. Sokkal szívesebben szemezget holmi tejfelesszájú egyetemistákkal. Pedig azok nem hoznak a házhoz semmit. Azok nem futkosnak trafikról trafikra, fűszerboltból fűszerboltba... Szegény Laskai el is keseredett és bánatában beszüntette a gyufahordást. Gyurika nem nagyon izgatta magát az eset miatt, nővérkéje még kevésbé, Ko- zári mama pedig kifejezetten örült, hogy kevesebb maszat van a lakásban. Csak a szegény trafikosnék nem értették, miért nem jön többé gyufát venni az a bajuszos fiatalember. Pedig olyan hűséges kuncsaft volt! SZABÓ IBOLYA Megindult a munka a gimnázium újjászervezett Gerse József tgnár irányításával megkezdődött a munka a gimnázium újjászervezett énekkarában. Az első osztályosok bevonásával 70 tagúvá nőtt a női kórus. . .. Az egész évben fplyó felkészülés-tulajdonképpen a Helikoni Ünnepségekre történik, de részt vesz az énekkar az Irodalmi Szín pad műsorában is. A különböző kulturális rendezvények műsorát úgy alakították ki, hogy az egyúttal pótolja a gimnáziumi énekoktatás hiányosságait is. Ezért, úgy állították össze műsorukat, hogy az főbb vonásaiban- felölelje 'áz egész zenetörténetet. A műsor kiemelkedő számai között szerepel két palestrina kóének karában rus és Grieg: Hazatérés kantátája. A Liszt—Bartók év alkalmából bemutatják Liszt nemrég megjelentetett művét a Weimar! népdal ok-at, valamint Bartók: Bánat című szerzeményét. Bemutatják a Magyarországon kevéssé szerepelt Brjtten: Rózsaág című kórusművét és fiatal karnagyuk, Gerse József két saját szerzeményét, amelyeket József Attila A fiatal életek indulója és Weöres Sándor Csendes dal című versére komponált. A kórusban állandó zenei és eszmei nevelés folyik, s a próbákat felhasználják arra is, hogy az egyes korok egy-egy zeneszerzőjét behatóbban megismerjék
