Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

1961. szeptember 24. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 il nemes vetélkedés eredményei Csehszlovák-magyar barátsági est Tolnán A Szakmaközi Kulturális Egye­sülés rendezésében sikeres ünne­pi esttel zárult pénteken a »-Cseh­szlovák-hét-“. Az ünnepi esten csehszlovák részről megjelentek Oldrich Mohelsky és Osvald Ma- chatka nagykövetségi titkárok, dr. Rudolf Holcik, a Csehszlovák Kultúra igazgatója és dr. Joó Kálmán, a Csehszlovák Kultúra Tájékoztatási Osztályának veze­tője, — magyar részről Soczó Jó­zsef, á Megyei Pártbizottság tit­kárba, Huríyádi Károly, a Haza­fiak' ^Népfront megyei titkára, va­lamint a társadalmi szervek kép­viselői. Szenczi László, a Haza­fias Népfront nevében köszöntöt­te a kedves vendégeket és a megjelenteket, majd dr. Joó Kál­mán elvtárs beszélt a csehszlo­vák és a magyar nép őszinte, testvéri barátságáról. A magasszínvonalú műsorban Házi Erzsébet, Simándi József* Dénes Erzsébet és Csernuss Ma­riann budapesti művészek, vala­mint Pásti Teréz, Vörös .Júíia< Kiss Ernő és Müller Péter á. Kulturális Egyesülés szereplói és tánczenekara nagy sikerrel működtek közre. A faddi Lenin Termelőszövet­kezet tagsága — ahogy erről la­punk szeptember 1-i számában hírt adtunk — vállalást tett az őszi mezőgazdasági, munkák meg­gyorsítására. Felmérték az erő­ket, a lehetőségeket, s a közgyű­lés határozata alapján verseny- felhívással fordultak a szekszár­di járás termelőszövetkezeteihez és külön párosversenyre hívták ki a tengelici Petőfi Tsz-t.. A versenykihívás óta 23 nap telt el. Egynéhány versenypont határideje már le is járt időköz­ben. Éppen ezért, a verseny hely­zetével kapcsolatban kerestük fel tájékozódás végett a faddi Le­nin Termelőszövetkezetet, ahol az alábbi eredményekről számolt be a tsz párttitkára. A faddi Lenin Tsz tagsága szór galmas munkájával elérte azt, hogy a kitűzött határidő előtt hat nappal, azaz szeptember 14- én végzett a 300 holdas siló- kukorica betakarításával, amelyből 1730 köbméter silót készítettek. A silózás azonban a kukoricatöréssel egy időben folytatódik, hogy az állatok át- teleltetése biztosítva legyen. Tolna megyében több évtizedes hagyománya van a kenderter­mesztésnek. Korábban, amikor még egyénileg dolgozó parasztok szerződtek termesztésre a feldol­gozó gyárakkal, a termés minő­sége gyenge volt, a beszállított ipari nyersanyag sok gondot oko­zott a feldolgozás során, ugyan­is a kender nagy része „szél­kender” volt, ami köztudomású kisparcellán sokkal jelentősebb, mint amikor ötven-száz holdon termelik e fontos ipari növényt. Az idén kiváló termést szállí­tottak a termelőszövetkezetek a feldolgozó gyárakba. A szekszár­di kendergyárba mintegy tizenkét ezer mázsa kórót szállítottak be a gyár termelői. A beszállítási megelőzően a gyár szakembere^ két küldött a gazdaságokba, hogy segítséget nyújtsanak a szakszerű kezeléshez, figyelmez­tessék a termelőszövetkezetek, Befejezték a napraforgó sze­dését, az aprómag cséplését, a dohány szedését, a kitűzött határidő előtt. Szedik a burgonyát is, bár ennél a munkánál nem. tudták betar­tani a vállalt határidőt, a szep­tember 25-ét, miután a kerté­szetbe kellett a munkaerőt át­csoportosítani. Szedik a kukori­cát. . *A. kukoricaszedés után a szárt silózzák, a földeken pedig megjelennek áz erőgépek —szán­tanak, vetnek. ... A tsz-ben elvetettek 540 hold' árpát, 52 hold repcét, 51 hóid őszi takarmánykeveréket, és húsz hold rozsot Bármely határrészben járunk, lépten-nyomon szorgalmasan dől gozó tsz-tagokkal és üzemben lé­vő erőgépekkel találkozunk. A tsz saját erőgépein kívül a szedresi, a nagydorogi és a bölcskei gép­állomás gépeit is foglalkoztatja két műszakban a faddi határ­ban. Az őszi vetések alá 1327 hold területet készítettek elő, a mélyszántott terület 1774 hold. A tengelici Petőfi Tsz veze­tősége szeptember 20-án értesí­tette a faddi Lenin Tsz-t arról, hogy a páros-versenykihívást el­állami gazdaságok dolgozóit, ha jó, elsőosztályú kendert szállíta­nak, s megfelelően kezelik, 150 forintot, az első osztályú kender árát tudják fizetni. A korábbi években ugyanis az volt a hely­zet, hogy a gazdaságok a kiváló növésű, jó szineződésű kendert nem kezelték a szerződésben fog­laltak szerint, és így sok alka­lommal kellett a különben első- osztályú árut második, illetve harmadosztályúnak átvenni, ami lényegében kevesebb jövedelmet is jelentett. A termelőszövetkezetek vezetői, tagjai már a múlt évben meg­győződtek arról, hogy érdemes szakszerűen kezelni a termést. S az idén a beszállítások során több mint tizenegyezer mázsa elsőosztályú kendert szállítottak a feldolgozó gyárakba. Csak a szekszárdi gyár adatai állnak pil­lanatnyilag rendelkezésünkre, - de ebből is következtetni lehet: a fogadták. A Petőfi Tsz verseny- vállalásait hét pontban rögzítet­te, a határidő pontos megjelölé­sével. A tengelici Petőfi Tsz a vállalás néhány pontját, a si­lózást, a napraforgó és a do­hány szedést már teljesítette is. A faddi Lenin Tsz-hez hasonló­an szorgalmazzák a betakarítást, a talaj előkészítését és az ősziek vetését. •", Ejvétettek 390 hold őszi ár-; pát, 7? hóid rozsot és. 26 hold takarmánykev érékét. A mélyszántást 43’2 holdon végez­ték el, és a 310 hold őszi trá­gyázásra kerülő területből 110 holdat trágyáztak le, tavasziak alá. Nemes vetélkedés indult meg a két termelőszövetkezet között, az őszi mezőgazdasági munkák mielőbbi befejezésére. Azzal a meggyőződéssel versenyeznek, hogy jobb munkával, a termés­átlagok növelésével, minél több terményt adjanak a népgazda­ságnak és mennél jobban növel­jék a tagság jövedelmét. Pozsonyiné termelőszövetkezet által beszállí­tott kender 90 százaléka volt el- sőosztályű. Kilenc százalék má­sodik, s csak egy százalék volt harmadosztályú. A termelőszövet­kezeteknek csak az elsőosztályú kenderért ' és csak a szekszárdi gyárban 1650 000 forintot fizet­nek ki. , A szekszárdi gyárban már megkezdték a termésbeszállítás- sal kapcsplatos végelszámolásokat és ezekben a napokban már szá­mos tsz-t fizetnek ki. A kender beszállítása során több termelőszövetkezeti gazda­ság vezetői jelaptették be, hogy az 1962-es gazdasági évben na­gyobb területen vetnek kendert. Mert már a gépesítés olyan fokot ért el, hogy ha kicsit is kedvező az időjárás különösebb megeről­tetés nélkül tudják a termést betakarítani a kendertermesztés­re kiváló Sárközből. Szekszárdi tsz­A Hazafias Népfront Szekszái- di Városi Bizottsága az idén is szervezett a történelmi borvidé­kekre tanulmányi kirándulást. így került sor 1961 szeptember 16—17-én a móri borvidék meg­ismerésére. A résztvevők har- minchatan voltak és ezek Szek- szárd négy termelőszövetkezeté­ből tevődtek össze. A résztvevők­kel utazott a városi pártbizott­ság első titkára, Szabópál Antal elvtárs; továbbá a pártbizottság két tagja, Gera Imre és Rácz Já­nos elvtársak. Móron meleg szeretettel foga­dott bennünket a járási pártbi­zottság, a tanács a népfront és a helyi termelőszövetkezet vezető­sége. A rövid baráti találkozó után itt kaptuk az első tájékoz­tatást az 5100 holdas Kossuth Tsz gazdasagáról. A beszélgetések után megtekintettük a tsz olt­ványiskoláját, fiatal szőlőtelepí­Az 5+1-es oktatási rendszer keretén belül az idén a Tamási Tejüzemben is megkezdik a hely­beli Béri Balogh Adám Gimná­zium tanulóinak szakmai oktatá­sát. A gimnázium humán tago­zatán tanuló első osztályosok kö­zül öt lány és három fiú tölt he­tenként egy napot az üzemben, ahol a négy esztendő alatt tej­ipari szakmunkásokká képezik ki őket. Heti két óra elméleti és négy óra gyakorlati oktatásban részesülnek a diákok. Az első évben megismerkednek az állat- tenyésztési alapismeretekkel, a tejelő állatok fajtáival, a takar­mányozás problémáival, tejkeze­léssel, stb. Mindezek az iskolai biológiai oktatást egészítik ki. A gyakorlati foglalkozás során hosz­gazdák Móron tését, valamint a móri ezerjó tér» mőszőlőjét. Az oltványiskola lét nyeges szerepet visz a tsz gaz­dálkodásának jövedelmezőségé­ben, az öntözéses iskola 50—60 százalékos eredése egyik biztosí­téka a 41 forintos munkaegység­nek. Délutáni vendéglátónk az ál­lami gazdaság volt. Programunk egyik érdekes pontja volt a bormúzeum megte­kintése és a móri ezerjó bírálata; Gyönyörködve néztük az impo­záns múzeumot és a szekszárdi tsz dolgozói, ifj. Bese Lajos, Czank Ferenc. Heimann Ferenc meg is jegyezték, hogy »hasonlót a szekszárdi történelmi borvidék­nek is feltétlen építeni kell, mert a mi világhírű kadarkánk szebb otthont érdemel«. Hajdú István népfront városi titkár* Szekszárd szabb időt tölt majd mindegyikük a különböző munkahelyeken, így a tej átvételnél, feldolgozásnál, a gépműhelyben, a laboratórium­ban és az irodában. Jelenleg az első osztályosok szakmai oktatása folyik a tamá­si üzemben, de a következő évek­ben nő a létszám az új elsősök­kel. Nagy feladatok várnak a Ta­mási Tejüzemre az elkövetkező években, a mezőgazdaság, a tej­termelés várható nagyarányú fel­lendülése szükségessé teszi az üzem bővítését is, sőt a távlati tervekben szükségessé válhat egv új, korszerű, nagyteljesítményű üzem építése is. Ennek szakem­ber-utánpótlását hivatott biztosí­tani a középiskolások szakmai oktatása. Jól jövedelmezett a kender a termelőszövetkezeteknek A termés kilencven százaléka volt első osztályú. — Több mint másfélmillió forintot fizetett a feldolgozó vállalat tizenegyezer mázsa kenderért Gimnazisták a Tamási Tejüzemben ETTE1STŐ ODRIGUEZ IRTA: HORVÁTH JÓZSEF 7. — Még gyanút keltene. — Milyen gyanút, Putnoki úr? — Hát kérem — vakargatta a tarkóját a vendég-----én tudom, h ogy nem nagyon gusztusos az ilyesmi, ugye, a tulajdonost el­viszik, a visszahagyott vagyon­káját ígénybeveszik... De nem tu­dom, az tetszik-e tudni, Fodor úr, hogy az egész üzletet felajánlot­ták nekem, teljesen ingyen. Hogy tudniillik vegyem át, és legyen a saját tulajdonom. De én, ké­rem, nem estem kísértésbe. Én megmondtam a Baross Szövet­ségben, hogy azt nem lehet. Ha­nem, ha kiírnák az árát, mégpe­dig a leltár alapján felbecsülve, akkor én hajlandó volnék meg­venni az üzletet. Megvefmi, hoci- nesze alapon. Ingyen azonban nem kell. — No és? — kérdezte érdek­lődve Fodor. — Eladták? — Igen. Én. kérem megvettem az üzletet, egy szabályszerű ügy­let keretében. Holnaptól fogva ez lesz a Putnoki-féle vasáruke­reskedés. — Nem tudom, nem titok-e, hogy vajon mennyiért vette meg az üzletet? — Hát, hehehe, nem volt előnytelen vásárlás. Volt annyi megtakarított pénzecském, amennyit előlegül le kellett fi­zetnem, a többit pedig hosszúle­járatú hitel keretében, harminc c-v alatt keil megtérítenem — Értem. Akkor hát ön most már tagja a város tisztes keres­kedő társadalmának, igaz, Putno­ki űr? Még mielőtt Putnoki egyetlen szel is felelhetett volna. Fodor Géza, aki eddig a félig nyitott eltöri át hallgatta a diskurzust, az indulatok szárnyán berobbant a szobába: — Nem szégyenli magat, Put- ncki úr? — dörrent rá hidegen az újdonsült kalmárra. Mire ; jó ez a szemforgatás? Mi éri nem beszél egyenesen? Fodor Aurél talpra ugrott, a fia elé állt, és ellentmondást nem tűrő eréllyel ráripakodott: — Elvesztetted az eszedét, fiam? Micsoda bárgyúság ez? Putnoki úr... igenis, Putnoki úr becsületes, rendes ember, és te azonnal kérj tőle bocsánatot' Fodor fellépéséből feéza tüs­tént megértette, hogy elvetette a súlykot, s ez a kifakadás igen nagy bajt hozhat apjára is, rá is, De nem volt lelkiereje, hogy megkövesse a nyomorult gazem­bert. Szó nélkül sarkonfordult, s bevágta maga mögött szobája aj­taját. Putnoki ekkor már állt, s ka­lapja után nyúlt. Rezignált han­gon jegyezte meg: — Milyen ideges a fia, kedves Fodor úr. De hiába, nehéz idők ezek. Én nem is tudtam, hogy a fiatal Fodor úr ilyen ideges. Ké­rem, nem történt semmi. Elné­zést kérek, már megyek is. Fodor meg sem próbálta visz- szatartani a hívatlan vendéget. Hiszen maga is alig tudta palás­tolni megvetését iránta. Zavartan, motyogott valamit, amint kikísér­te. Putnoki pedig roppant elége­detten hagyta eí volt gazdája há­zát. Egyenesen a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség verebélyi ott­honába sietett. Szomolányi alpol­gármestert kereste. — Engem? — kérdezte Szomo­lányi. — Na. jöjjön. Putnoki, hú­zódjunk félre. Egy csendes zúgba vetették be magukat. Putnoki rákezdte: — Megtörtént, alpolgármester úr, tisztelettel. Hát, kérem, min­den stimmel. Én magam sem hit­tem volna.­— Putnoki. ne a véleményét mesélje nekem,, hanem a ténye­ket!— szakította félbe Szomolá- nyii a nyájaskodót. Putnoki erre elbeszélte,- mint .fogadta őt az öreg Fodor, hol tar­tottak a beszélgetésben, amikor Fodor Géza betoppant, és rári- pakodott. Szomolányi most már egészen megbizonyosodott. — Kérem, hasznos szolgálatot tett az ügynek, kedves Putnoki úr. ön mindig számíthat támo­gatásunkra. önnek ebben az ügyben többé semmiféle tenniva­lója nincs, csupán az az egy, hogy felejtse el, mind a megbí­zatást, amit ez alkalomra tőlem kapott, mind pedig ezt a talál­kozást. Érti? Soha, senkinek, egy szót sem! Fodor Auréllal ezután is pontosan ugyanolyan kapcso­latot tartson fenn, mint eddig. Hallgatni, és hallgatni. Világos? — Hogyne, alpolgármester úr, tisztelettel... — Nos, akkor... — Ha megengedné, még vala­mit, alpolgármester uram, fel­használni bátorkodnám az alkal­mat... — Tessék. — Néhány kiutalási kérelem fekszik a... — Most ne beszéljünk erről, Putnoki úr. Sürgős dolgom van. De keressen fel a napokban a hivatalomban. Viszontlátásra. Egy héttel később Vértes igaz­gató magához hívatta Fodor Gé­zát. A köpcös direktor nagy kín­ban feszengett. Ezekben az idők­ben mindegyre az államrend iránti lojalitás, és fel-felkiáltó lelkiismeretének szemrehányásai között hánykolódott. Amikor Fo­dor a szobába lépett, nesztelenül az ajtóhoz osont, és ráfordította a kulcsot a zárra. Behúzódtak egy sarokba, ió távol az ajtótól., — Kedves Fodor kolléga... — kezdte — bizonyára emlékszel arra a napra, amikor reggel ma­gamhoz kértem az egész testüle­tet, és közöltem, mi a teendő az azóta elszállított zsidó növendé­kek ügyében. — Igen, jól emlékszem — vá­laszolta nyomatékosan Fodor. — Nos, elöljáróban meg kell, hogy mondjak neked valamit. Azon a reggelen én az illetékes hatóságoktól megkaptam a meg­felelő instrukciókat. Tudd meg, a hatóságok fel sem tételezték, hogy a tantestületben egy árva szó ellenkezés is lehetséges. Azt, hogy a fejleményeket minden kolléga természetesnek fogja tar­tani, eleve magától értetődőnek tartották. — Tehát meglehetősen kicsire becsülték a testületet! — jegyez­te meg gúnyosan Fodor, és te­nyerébe hajtotta a fejét. — Várj, te nem tudod, mit be­szélsz. Én akartam, hogy itt ne kezdődjék semmiféle vita, mert meg akartam könnyíteni a kollé­gák dolgát, és mindenkit meg akartam óvni, hogy meggondolat­lan kijelentésekre ragadtassa ma­gát. Remélem, belátod, hogy ez részemről igen humánus elgon­dolás volt! Fodornak egy arcizma sem rebbent. A direktor folytatta: — Sajnos, nem mindenkit si­került megóvnom ettől a végzetes könnyelműségtől. Nos. felelj ne­kem, de őszintén, kedves bará­tom, mi történt ezután- a hatodik á-ban, amikor felmentéi innét? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents