Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-20 / 222. szám

4

»TOLVA OTFGYEI WEPÜJSAG

Iff.

J9CT. Hícptemícr 20.

«4 &o*iy&(idi 4Jú*t

Kicsi is, egyszerű is, de mégis csak színház. Bonyhád kellős közepén, a tanácsház épületében kopott ajtó felett szerény felirat: Bábszínház. S a falon a havi program heti egy előadást ígér. És ígéretét immáron tizenhárom év óta hétnaponként be is váltja.

1948-ban alakult a Magyar- Szovjet Baráti Társaság keretében, Váncsa István támogatásával. így működött két esztendeig, majd négyéves átmenet után — a munkában az átmenet semmi fennakadást nem jelentett, csupán a vezetésben — a járási művelődési ház „tulajdonába” került, s van mind a mai napig.

Egy évtized: félezer előadás

Ha 1954-ig akadt is néha fennakadás, 54 óta sohasem. Addig többször, hónapokon keresztül adták ugyanazt az előadást, azóta minden héten — vasárnap — új műsorral mutatkozik be a bonyhádi bábszínház. Csupán az ellen- forradalom időszaka jelentett kényszerszünetet. Ezért nem teljes az előadások száma, de így is imponáló. A tizenhárom esztendő alatt a községben 495 előadást tartottak a bonyhádi bábosok. A munkanapló tanúsága szerint ezalatt 39 600 néző szórakozott, mulatott, gyönyörködött előadásukon. Gyakorlatilag — a csecsemőket és aggastyánokat kivéve — nincs olyan bonyhádi lakos, akj legalább egyszer ne nézte volna végig a bábszínház előadását.

Az utóbbi időben a helyi előadásokon kívül ellátogatnak a járás községeibe, sőt Pakson, Tamásiban és Gyönkön is rendeztek már bemutatót.

önellátó színház

Nemcsak érdekes a bonyhádi bábszínház, hanem működése, szervezete is figyelemreméltó. Hivatásos, vagy függetlenített színészei nincsenek. Gárdája tíz tagból áll, Szűcs Aladár vezető (foglalkozására nézve cipőgyári főkönyvelő) kivételével tavaly érettségizett fiatalok. Gyakorlatuk nagy, hiszen elsős gimnazista koruk óta rendszeresen dolgoznak a színházban.

Maguk készítik a bábukat, a ruhákat és a díszleteket. Sok mesét maguk dramatizálnak. így tudják állandóan újítani, frissíteni repertoárjukat. Itt tartja foglalkozását az úttörőház bábszakköre is, ezzel az utánpótlás neveléséről gondoskodnak.

Minden előadás előtt — vasárnaponként tartják azokat — meseórát rendeznek. Ennek nagyon örülnek a szülők, mert ezzel összesen két órára elfoglalják a gyerekeket, s addig ők nyugodtan végezhetik otthoni munkájukat. Vasárnap délelőtt} napközi otthon jellege is van így a bábszínháznak.

A szép munka jutalma igen sovány támogatás

Ezek után joggal hihetne az ember, hogy különböző szervek minden támogatást megadnak a bonyhádi bábszínháznak. A járási művelődési otthon, amelynek kebelén belül fejti ki tevékenységét, természetesen támogatja, de csak a lehetőségek keretein belül. A színház komoly dolog, amit az eddigiek mellett az is mutat, hogy felszerelésének leltári értéke eléri a nyolcezer forintot. A vállalkozás eleve deficites, illetve ha tovább akarnák fejleszteni munkáját deficites lenne. A megyei tanácstól havi száz forint támogatást kapnak. Természetes lenne, hogy a községi tanács is támogassa ezt a nemcsak kedves, de jelentős kulturális intézményt. Ezzel szem ben mi a helyzet? A színház, mint bevezetőben már utaltunk rá, a községi tanács épületében van. Ezen az alapon a községi tanács havonta száz forintot kér lakbér címén;

A színház azért persze működik, működni is fog, egyre jobban, s remélik, hogy egyszer majd eljutnak oda, amikor a községi tanács vezetői nemcsak szavakban ismerik el jelentőségét, hanem tettekben is, nevezetesen, legalább a lakbért elengedik . S |

Letenyei György

Kedves vietnami vendég megyénkben

Jélyeggyüj tőknek

Most, hogy bezárult a bélyegkiállítás, helyes, ha egy kis tanulságot vonunk le. A kiállítás a maga egészében jobban sikerült, mint az elmúlt évi, ha azonban részletesebben elemezzük, néhány olyan dolgot kellett tapasztalnunk, amit az elkövetkező kiállításokon ki kell küszöbölnünk.

A kiállítás megrendezésében olyan akadályok merültek fel, amelyeket nagyon nehezen és csak részben sikerült leküzdeni. A központunktól, a helyi múzeumtól és a bonyhádi bélyeggyűjtő körtől kapott keretek nagyon sokfélék voltak és komoly szépséghibát jelentettek. Az így különböző helyről összegyűjtött keretek is kevésnek bizonyultak, s használni kellett azokat is, melyekben az üveg meg volt repedve — újabb szépséghiba. Ugyanazon bélyegkiállító is különböző keretekben állította ki anyagát, néhány kivételtől eltekintve. Részben a kiállítási kereteket, részben a kiállítandó anyagot is az utolsó napokban kapta meg a rendező bizottság és így a kiállítást megelőző két délutánon és a

Kedves vendég — Nguyen Viet elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének első titkára — látogatott el nemrég Mázára a bányászok közé és Győrébe a termelőszövetkezeti tagok közé. Mint ismeretes, e látogatásról részletes tudósításban be is számoltunk olvasóinknak. Most képet közlünk, amelyen Nguyen Viet elvtárs (az első sorban középen) a mázai bányaüzem fürdőépületében tartott röpgyűlésről távozik, kezében az emlékbe kapott kis bányászlámpával.

Ketten kaptak első díjat: A magyar blokkok teljes gyűjteménye és A tanácsköztársaságtól a felszabadulásig című összeállítás.

Ketten kaptak második díjat: A világűr meghódítása és Hollandia a gyermekekért című anyagok.

Négyen harmadik díjat kaptak: Szekszárd város okmánybélyegei, Állatkápes bélyegek, Sportbélyegek és a Ragjegykülönlegességek című anyagok A többi kiállított anyagból 14 kapott oklevelet.

A díjak és oklevelek ünnepélyes kiosztása a bélyeggyűjtő egyesület legközelebbi összejövetelén — október 8-án — történik. A kiállítás emlékkönyvének 300. aláíróját értékes jutalomban részesítettük. Ezenkívül a két utolsó nap látogatói között ingyen bélyegeket sorsoltunk ki. A nyerőszámok a következők: 2, 4, 22, 27, 31, 47, 51, 64, 68. 73. Az át nem vett nyeremények megkap- hatók a kör gyűléseinek idején Kersák Mária titkárnőtől a sorsjegy leadása ellenében. Átvételi határidő október 8-án déli 12 óra.

Kérjük a kör tagjait, hogy az október 8-i gyűlésen minél nagyobb számban vegyenek részt, ezen a gyűlésen számolunk be — személyes tapasztalatok alapján — a budapesti világkiállításról is.

P. Gy.

késő esti órákban megfeszített munkával sikerült csak a kitiltást úgy összehozni, hogy az összhatásában kielégítő legyen.

Ami azonban a kiállított anyagot illeti, mint már erről megemlékeztünk e helyen — eléggé változatos volt. Többen a komolyabb bélyeggyűjtő látogatók Közül jogosan hiányolták a klasszikus magyar anyag hiányát. S mint már a Népújság megírta, ennek nagy részben az az oka, hogy éppen azok a gyűjtők, akiknek birtokában ilyen anyag — méghozzá országos viszonylatban is kiemelkedően érdekes és értékes — van, azok mind az elmúlt évi, mind az idei kiállításnál elzárkóztak annak nyilvánosságra hozásától. Bízunk abban, hogy a következő kiállításnál megtörik a jég és ezen érdekes klasszikus anyag sem fog hiányozni.

A kiállított anyagot a meghívottakból álló négytagú bizottság igen körültekintő és alapos munkával bírálta el, megjelölve azokat a hibákat is, melyeket a következőkben ki kell küszöbölnünk.

Ifjúsági tanulóüzlet lett a 17 sz. önkiszolgáló csemegebolt

Tolna megye legszebb önki- szolgáló csemegeboltját, a Népbolt Vállalat 17 számú szekszárdi üzletét négy ifjú kereskedő és 14 leendő ifjú kereskedő vette birtokába. Létrejött Tolna megye első ifjúsági tanulóboltja. Ha betér ide az ember, csupa ifjú kiszolgálót lát, akik csinosak, udvariasak és készségesen állnak a vevők rendelkezésére.

— Mivel szolgálhatok, kérem? — szólított meg Istenes Teri egy hölgyet, aki kosárral a karján, tanácstalanul nézegette a 2 kilós csomag lisztet.

— Egy kiló lisztet szeretnék, de csak kétkilós van — mondta a vevő, s mentegetőzött, hogy nincs több pénze.

— Azonnal széjjel mérjük, kérem, a két kilóból könnyű egy kilót mérni. Ezt már az üzletvezető, Simon Béla mondta, aki a kollektíva legidősebb tagja, "-már« 30 éves.

Az üzlet ragyog a tisztaságtól, s ez méltó a fiatalokhoz, akik valamennyien a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai. Ennyit a boltról.

A megye székhelyén létrejött ifjúsági tanulóüzlet előzményeit- illetően a bolt vezetője, Simon Béla tájékoztatott.

— A nép bolt központot már régebb óta foglalkoztatja az ifjúsági tanulóüzlet létrehozásának gondolata. E hónap elején aztán döntöttek. Elutaztunk Fehérvárra, tapasztalatcserére, mert ott már van ilyen üzlet. Tetszett, s szerveztünk mi is.

Az egyik leendő ifjú kereskedő, Ménesi Erzsébet pedig azt közölte, hogy Szekszárd valamennyi fűszer és csemege üzletéből a 17 számú boltba kerültek a tanulók.

— Én az 50-esből jöttem át. Ez az üzlet jobban tetszik, a kiszolgálási rendszer is más, meg aztán itt csupa fiatalok vannak — mondotta Ménesi Erzsébet.

Mint már említettük, az első ifjúsági tanulóboltban csak fiatalok vannak. A vezetőhelyettesek, Dravecz István és író Irén nemrég múltak húsz évesek, de a pénztáros is ifjú még. A munkát úgy osztják be, hogy a vevő ne érezze: az üzlet alkalmazottai a hét hat napjából kettőt az iskolapadban tanulnak. Amikor ugyanis az I. osztályosok mennek iskolába* akkor a III. évfolyamosok helyettesítik őket, vagy megfordítva. Ennek is megvan a pontos tematikája, az irodában megtekinthető.

A tizennégy kereskedelmi tanuló között egy férfi van, a többi lány. Hogyan tanulnak az iskolában?

— Jól. Az első követelménye annak, hogy ide kerüljenek, a kitűnő iskolai bizonyítvány volt. S ezzel nincs is baj. Vajda Marika, Kántor Marika, Fehérvári Júlia, mind kitűnő tanuló. Munkájukról naplót is vezetnek. Az üzletvezető megmutatja Vajda Marika naplóját, aki Gsrjenből jött a városba, szakmát tanulni.

Lapozgatunk a füzetben. Feltűnt, hopv Vajda Marika legutóbb vasárnap is dolgozott. A bolt többi alkalmazottjával együtt, az őesényi repülőnapon árusítottak. Tizenegyezer forintot forgalmaztak a tanulók, a pénzről egy fillérig elszámoltak. Egymással versenyeztek, Istenes Teri lett az első, aki 800 péksüteményt adott el, egy tábla csokoládét kapott ajándékba.

Míg mindezt feljegyeztük, a vevők jöttek-meintek. Azt csak kevés vásárló tudja, hogy ifjúsági boltban fordult meg. Olyan ifjúsági boltban, ahol tanulók vannak, kommunista ifik, s a Szocialista Brigád cím elnyerésére is pályáznak.

R. É. ;

Huszonnégy új klub és négy tapasztalatcsere a módszertani tanácsadó terveiben

A megye népművelésében jelentős szerepet játszik a művelődésügyi osztály mellett működő módszertani tanácsadó. Feladata, hogy a megye művelődési házainak munkáját irányítsa. Munkája az eredmények és tapasztalatok összegezéséből és a hasznos tapasztalatok továbbadásából áll.

Iz 1961—62-es ív

munkájáról Szalay Tibor, a módszertani tanácsadó munkatársa többek között ezeket mondotta:

— Nagyszabású felmérő munkát fogunk végezni, hogy melyik községben melyik népművelési munka fejlődött ki a legjobban, hogy a bábmunka, a színjátszás, vagy éppen a nép} tánccsoportok működése járt-e nagyobb sikerrel. Ezeknek a felméréseknek az alapján fogjuk az egyes járási művelődési házakat úgynevezett „bázis” kul túrotthonokká átalakítani. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban ezek a művelődési házak fogják a járásban, illetve a megyében a tapasztalatokat összegezni és tovább adni. így az egyes népművelési szakterületek egy-egy központot kapnak. Ilyen felmérés alapján lesz a bonyhádi kultúrház a színjátszás és a bábozás, a dombóvári a népitánc, a gyönk} az ifjúsági kul- túrmunka, a bátaszéki Búzakalász Tsz klubja, a termelőszövetkezeti klubok központja.

Eddig a közvetlen tanácsadásra voltunk berendezkedve, az azonban szinte lehetetlen volt. hogy a megye összes művelődési

házához eljussunk, hiszen közel 110 helyre kellett volna elérni az év során. Most, hogy a járási művelődési házak is szerepet vállalnak ebből a munkából, jelentős idő szabadul fel számunkra az átfogóbb irányításra*

feladatunknak tartjuk az 1961— 62. évben a klubélet kiszélesítését. Meggyőződésünk, hogy a jövő népművelésében a kluboknak kiemelkedő szerepe lesz. Minden járásban négy, tehát a megyében összesen 24 klubot akarunk az idén létrehozni. Ezeknek az lesz a feladata, hogy a kultúrotthon épületét a népművelés számára folyamatosan hasznosítsák. Azt szeretnénk elérni, hogy egy-egy rendezvény közötti időszakban is hangos legyen a kultúrház a benne zajló klubélettől.

A közeljövőben négy klub tapasztalatcserét tervezünk. Az elsőt novemberben tartjuk a béta- széki Búzakalász Tsz klubjában, ahol a termelőszövetkezeti kul- túrmunka feladatait vitatjuk meg. Decemberben Gyönkön az ifjúsági klubok munkájáról tartunk ankétot. Januárban egyhetes tanfolyamot tartunk Szek- szárdon, majd márciusban Tamásiban kerül sor a tapasztalatok átadására.

Ezenkívül még öt módszertani kiadvánnyal is segíteni fogjuk a kultúrházak népművelési munkáját.-M-